Zemplénpálhegy
| Zemplénpálhegy (Pakostov) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Homonnai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1543 |
| Polgármester | Jozef Fedorko |
| Irányítószám | 094 07 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | HE |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 431 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 33 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 188 m |
| Terület | 14,38 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 05′ 30″, k. h. 21° 49′ 15″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 30″, k. h. 21° 49′ 15″ | |
| Zemplénpálhegy weboldala | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Zemplénpálhegy (1899-ig Pakasztó, szlovákul: Pakostov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Homonnai járásában.
Fekvése[szerkesztés]
Homonnától 25 km-re északra, az Ondavai-dombvidék keleti részén, az Olyka-patak partján fekszik.
Története[szerkesztés]
A települést a 14. században soltész általi betelepítéssel alapították. Magyar neve a határában levő Palyovahura nevének fordításával keletkezett. A 15. században a homonnai uradalomhoz tartozott. Első írásos említése 1543-ban történt, birtokosa a Drugeth család volt. Később a Barkóczyak, Szirmayak és Luzsénszkyak tulajdonában állt. 1600-ban a bíró házán kívül 10 adózó háztartása volt. 1715-ben 11-en, 1720-ban 9-en adóztak a faluban.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PAKASZTÓ. Orosz falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Szirmay Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik Hrubóhoz közel, mellynek filiája, határja is hozzá hasonlító, első osztálybéli.”[2]
1828-ban 36 házában 272 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak, később a környék ipari üzemeiben dolgoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Pakasztó, orosz-tót falu, Zemplén vgyében, 160 görög, 110 romai, kath., 12 zsidó lak., görög templommal, 589 hold szántófölddel, vizimalommal.”[3]
Iskoláját 1857-ben említik először.
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Zemplénpálhegy, azelőtt Pakasztó, az Olyka-patak mellett fekvő tót kisközség, 30 házzal és 160, nagyobb részben gör. kath. vallású lakossal. Postája Homonnaolyka, távírója és vasúti állomása Izbugyaradvány. A homonnai uradalomhoz tartozott s a Drugethek után a báró Barkóczyak, majd a Szirmayak s utóbb a báró Luzsénszkyak voltak az urai. Most idegen kézen van. Görög katholikus temploma 1500 táján épült és 1830-ban újíttatott meg.”[4]
1920 előtt Zemplén vármegye Sztropkói járásához tartozott.
1935. május 9-én és 1936. május 11-én nagy tűzvészek pusztítottak a településen.
Sártó[szerkesztés]
A településhez tartozik Sártó egykori település is (1899-ig Orosz-Petrócz, szlovákul: Petrovce).
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Orosz Petrócz. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gr. Barkóczy Uraság, fekszik Felső Szitniczéhez közel, dombos határja 3 nyomásbéli, gabonát, árpát, és zabot terem, erdője van, szőleje nints, piatza Homonnán, és Varannón van.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Petrócz, tót-orosz falu, Zemplén vmegyében, Hrubó fil., 128 romai, 60 görög kath., 10 zsidó lak., 315 hold szántófölddel. F. u. gróf Barkóczy és b. Vécsey. Ut. p. Nagy-Mihály.”[3]
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 157, többségben szlovák lakosa volt, jelentős ruszin kisebbséggel.
2001-ben 519 lakosából 500 szlovák volt.
2011-ben 478 lakosából 448 szlovák.
Nevezetességei[szerkesztés]
Görögkatolikus temploma 1850-ben épült.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség Zemplén vármegye.
A Homonnai járás települései | ||
|---|---|---|
Homonna (Humenné) | ||
Agyidóc (Adidovce) · Alsóalmád (Nižná Jablonka) · Alsóberek (Brestov) · Alsócsernye (Černina) · Alsólászlófalva (Nižné Ladičkovce) · Alsóvirányos (Nižná Sitnica) · Barátlak (Rohožník) · Barkó (Brekov) · Dadafalva (Dedačov) · Felsőalmád (Vyšná Jablonka) · Felsőbaskóc (Baškovce) · Felsőkohány (Kochanovce) · Felsőkörtvélyes (Vyšný Hrušov) · Felsőlászlófalva (Vyšné Ladičkovce) · Felsővirányos (Vyšná Sitnica) · Gorzó (Gruzovce) · Görbény (Slovenské Krivé) · Göröginye (Ohradzany) · Hegedűsfalva (Hudcovce) · Hegyvég (Prituľany) · Hegyzávod (Závada) · Helmecke (Chlmec) · Homonnarokitó (Rokytov pri Humennom) · Homonnazávod (Závadka) · Izbugyarabóc (Hrabovec nad Laborcom) · Jánosvágása (Hankovce) · Jánosvölgye (Jankovce) · Kisgézsény (Hažín nad Cirochou) · Kiskárna (Karná) · Kiskemence (Kamienka) · Kisortovány (Porúbka) · Kisökrös (Slovenská Volová) · Kosárvágása (Košarovce) · Koskóc (Koškovce) · Laborcmező (Zbudské Dlhé) · Lácfalva (Lackovce) · Lukácsi (Lukačovce) · Maskóc (Maškovce) · Mislye (Myslina) · Modra (Modra nad Cirochou) · Mogyorósfalu (Lieskovec) · Nagykemence (Kamenica nad Cirochou) · Oroszkánya (Ruská Kajňa) · Oroszvágás (Ruská Poruba) · Papháza (Papín) · Pásztorhegy (Valaškovce) · Peticse (Ptičie) · Rubó (Hrubov) · Szélesmező (Veľopolie) · Szerelmes (Ľubiša) · Szinnamező (Nechválova Polianka) · Szopkóc (Sopkovce) · Topolóka (Topoľovka) · Tótalmád (Jabloň) · Tölgyeshegy (Zubné) · Turcóc (Turcovce) · Udva (Udavské) · Várjeszenő (Jasenov) · Vitézvágás (Víťazovce) · Zemplénpálhegy (Pakostov) · Zemplénróna (Rovné) |  | |
