Nyitrai Piarista Gimnázium

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Nyitrai gimnázium szócikkből átirányítva)
Piarista gimnázium, Nyitra (Piaristické gymnázium sv. Jozefa Kalazanského)
Alapítva1698
Bezárva1919–1992
HelyOsztrák–Magyar Monarchia, Nyitra
Korábbi neveiSzent László királyról címzett Nyitrai R. Kath. Főgimnázium
MottóVeda a zbožnosť
(Pietas et litterae)
Típusegyházi fenntartású iskola
IgazgatóKatarína Čurillová
Elérhetőség
Cím949 01 Nitra,
Piaristická 6.
A Piarista gimnázium, Nyitra weboldala

A nyitrai piarista gimnázium (Szent László Király Gimnázium) 1698-tól 1919-ig működött. Fenntartója a piarista rend volt, de a fenntartáshoz a nyitrai püspökség, a Tanulmányi Alap és Nyitra városa is hozzájárult. 1992-től a piarista rend szlovákiai rendtartományának fenntartásában ismét egyházi gimnáziumként működik.

Története[szerkesztés]

Nyitrán a 17. század végén már a káptalani iskola valószínűleg nem működött, csak a városi vagy plébániai.[1]

A piaristák Nyitrán 1698-ban kezdték meg a tanítást az esztergomi káptalan ottani házában. Eleinte csak alamizsnából éltek, majd 1699-ben Lehoczy Márton kapitánytól telket, Bottyán János ezredestől pedig misealapítványt szereztek. Végül 1701-ben Mattyasovszky László püspök tett számukra nagyobb alapítványt, így ettől az évtől sorban megnyílhattak a felsőbb osztályok is, 1701-től a grammatica és syntaxis, 1702-től az arithmetica, 1706-tól a poetica és 1707-től a rhetorica. 1721-ben iskolai színházterem épült. A változó állami tanrendi előírásoknak megfelelően 1777-től öt, 1806-tól hat osztályos, 1850-től nyolc osztályos gimnázium lett. 1844-ben a tanítási nyelv továbbra is a latin maradt, a magyar és a szlovák segédnyelv lett. 1853-ban volt az első érettségi vizsga. 1861-től az oktatás nyelve a magyar és a szlovák, 1868-tól magyar a tannyelv, a szlovák segédnyelv lett.

1864-ig csak piarista tanárai voltak, akkortól hét piarista tanár mellett hat nyitrai egyházmegyés pap is tanított, de az iskola piarista vezetése egészen 1919-ig megmaradt.

A tanulók létszáma 1741-ben 753, 1774-ben 1000 körül, 1862-ben 383, 1880-ban 395 (19), 1900-ban 492 (25), 1910-ben 460 (38). A mélypont a tanulók számát illetően az 1704-es év, az 1780-as évek vége, illetve 1851-1853 voltak amikor csak 200 körüli tanulószám volt.[2] 1899-ben a gimnázium új épületbe költözött, majd fölvette a Szent László Király Gimnázium nevet.[3] Az 1918/1919-es tanévben az intézményben 484 tanulót oktattak, és 21 személyes konviktusa volt.

Nyitrát 1918. december 6-án szállták meg a csehszlovák csapatok, és a tanítást szénhiány miatt szüneteltették. 1919 elejétől a gimnáziumban rendes tárgyként tanították a szlovák nyelvet, de a tanévet április 30-án vizsgák nélkül kellett befejezni. Májusban volt az utolsó magyar nyelvű szóbeli érettségi. 1919. szeptember 12-én az intézményt csehszlovák reálgimnáziumnak nyilvánították, és a piarista rendházat is kisajátították. A felvidéki születésű atyákat Podolinba küldték, a többieket kiutasították. A kollégiumot szeptember 15-én lefoglalták.

A gimnáziumnak több más mellett gazdag könyvtára, érem-, régiségtani[4] és természettudományos gyűjteménye is volt. Nyitra vármegye 1896-ban hozatta létre a Nyitra Vármegyei Múzeumot, amely párhuzamosan a gimnázium gyűjteményeivel a gimnázium épületében kapott helyet.

1992-ben a szlovák piaristák visszakapták az államtól a rendház és az iskola épületét, és utóbbiban szlovák nyelvű gimnáziumot indítottak.

Jeles tanárai és diákjai[szerkesztés]

Itt tanultak többek között:[6]

Irodalom[szerkesztés]

  • Csősz Imre 1876: A nyitrai kegyes-tanitó-rendi gymnasium alapitásának hetedik negyedszázados évfordulójára emlékül. Nyitra.
  • Csősz Imre 1879: A kegyes-tanitó-rendiek Nyitrán. Nyitra.
  • Csősz Imre 1886: A nyitrai gymnasiumi igazgatók. Nyitra.
  • Acsay Antal 1887: A magyarországi kegyes tanítórend befolyása a XVIII. századi tanügyünk fejlődésére. 1750-1800. Bölcsészettudori értekezés. Vác.
  • Wutz Albert 1887 (szerk.): A magyarországi fő- és középiskolák névkönyve. Budapest, 109.
  • Horvát Sándor 1896: Okmánytár a piaristák Sz. László királyról czímzett nyitrai kollégiumának történetéhez. Nyitra.
  • Prónai Antal 1899: A piarista iskolák kezdete. Budapest.
  • Vajda Emil 1900: Középiskolai tanári névkönyv az 1899/1900. tanévről. Győr, 165.
  • Kalmár Elek 1910 (szerk.): Középiskolai tanári névkönyv XI. Lőcse, 164.
  • Nyitrai A Szent László királyról címzett róm. kat. főgimnázium értesítője 1910-1918. Szerk.: Frank István; 1915/16. Jankovich Ferenc; 1916/17. Mátrai János. Nyitra.
  • Pallmann Péter 1914: A magyar piaristák II. József uralkodása alatt. Kolozsvár.
  • 1918 Magyar Tiszti Címtár. Budapest.
  • Gerencsér István 1943: A magyar felvilágosodás és a kegyes iskolák. Budapest.
  • Magyar piarista rendtartomány története 1943, 265.
  • Balanyi György 1943: A magyar piarista rendtartomány története. Budapest, 39, 231, 237, 279.
  • Mészáros István 1988: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Budapest, 234.
  • Kilián István 1992: A piarista diákszínpad és a nyitrai színjáték. Magyar Könyvszemle 108
  • Pavol Kollár (ed.) 2001: 300 rokov piaristov v Nitre (1701 - 2001) - Zborník prejavov z odborného historického sympózia k 300. výročiu založenia piaristického kolégia a gymnázia v Nitre. Nitra.
  • Kollár, Pavol 2002: Piaristi v Nitre. In: Marsina R. (zost.) 2002: Nitra v slovenských dejinách. 267-270.
  • Popély Gyula 2004: III. A magyar tanügy kálváriájának kezdetei Szlovákiában az impériumváltás után (1918-1920). Irodalmi Szemle 2004/3, 80-81.
  • Edita Ölvecká 2008: Maďarský jazyk a literatúra v študijnom programe Piaristického gymnázia v Nitre na prelome XIX. a XX. storočia. Bakalárska práca, FiF UK Bratislava, Katedra maďarského jazyka a literatúry..
  • Magyar katolikus lexikon

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai - Nyitra vármegye. Káptalani iskola.
  2. Csősz 1879, 906-907.
  3. A Szent László királyról czimzett Nyitrai r. k. Főgymnasium Értesítője 1899
  4. Csősz 1879, 915-919, 921-923.
  5. Csősz 1879, 809, 812 névrokona korábban is tanított a gimnáziumban.
  6. Csősz 1879, 908-911.
  7. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.  ; Molnár László: Vadászéletek 9. Gróf Forgách Károly (1825–1911). Hunor Magazin, 2020. június 2. Archiválva 2022. június 10-i dátummal a Wayback Machine-ben
  8. Bognár Szabina 2012: (Lokál)patriotizmus és tudományos helytörténetírás. Modern Magyarország 1/1.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]