Trubinyi János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Trubinyi János

Trubinyi János (Verebély, 1863. szeptember 8. - Dunamocs, 1919. június 3.) plébános, országgyűlési képviselő, az 1919-es vörös terror mártírja.

Élete[szerkesztés]

Valószínűleg a nyitrai piaristáknál végzett,

A teológiát Esztergomi papnevelőben végezte, 1887. május 13-án pappá szentelték Gajaron. 1888-ban Szentistvánkúton, 1889-ben Gajaron káplán. 1893-tól Dévényújfaluban, 1910-től Gajaron plébános, 1918-tól dunamocsi adminisztrátor, 1919-től plébános.[1] A Vörös Hadsereg letartóztatta, s mivel nem volt hajlandó együttműködni a komisszár a Duna partján egy fára fölakasztatta.[2] Bandl Ferenc lakatost, aki parancsnokként felakasztatta, a csehszlovák hatóságok elfogták és kiadták Magyarországnak.[3]

1901-1905 között pótválasztáson és 1905–1906-ban a stomfai keresztény néppárti országgyűlési képviselő. Az 1918-ban alakult Gajari Likőr, Rum és Szeszárúgyár Részvénytársaság igazgatósági tagja[4], valamint a Malaczkai Likőr-, Rum- és Szeszárúgyár Részvénytársaság igazgatósági tagja is volt.[5]

Emlékezete[szerkesztés]

  • Emléktábla a dunamocsi templomban
  • Trubinyi János-emlékkereszt, Dunamocs

Források[szerkesztés]

  1. Böszörményi János: Hadak útján — hadak szolgálatában V. Irodalmi Szemle 1982, 441-442.
  2. Fazekas Csaba 1998: Az Esztergomi Főegyházmegye az 1919-es Tanácsköztársaság idején. Magyar egyháztörténeti vázlatok 10/3-4.
  3. Új Barázda 8/224, 3 (1926. október 3.)
  4. Központi Értesítő 1918. szeptember 8.
  5. Központi Értesítő 1918. október 31.

További információk[szerkesztés]