Ocskay László (százados)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ocskay László (1893. május 25. – 1966. március 27.)[1] magyar katona, a Magyar Királyi Honvédség századosa, aki 1944-1945-ben körülbelül 2500 zsidót mentett meg Budapesten. Ezzel a holokauszt idején legtöbb üldözöttet megmentő magyarok egyike.

Származása és előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ocskay 1893-ban született nemesi családba: ősei közé tartozik Ocskay László kuruc brigadéros a Rákóczi-szabadságharc neves szereplője is. Az első világháborúban tüzérként szolgált és megsebesült. 1919-ben önkéntesként csatlakozott Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadsereghez, majd egy Németországba olajat szállító amerikai cég alkalmazottja lett a Dunántúlon.

Tevékenysége a háború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943-ban önként szolgálatba kérte magát, vélhetően azzal a céllal, hogy segítsen az üldözötteken. Egy zsidó munkásszázad – a 101/359 számú, ruhagyűjtő század – parancsnoka lett, ami hivatalosan a német hadseregnek gyűjtött és gyártott ruhákat.

Az eleinte kétszáz fős alakulat a Síp utcában dolgozott, ám létszámuk gyarapodása miatt a zuglói zsidó gimnáziumba települtek át, ahol végül már körülbelül 2500 embert számláltak. Az általa bújtatott személyeket Ocskay ellátta, élelmiszert, gyógyszert szerzett és igyekezett hivatalos papírokat is beszerezni nekik.

Ocskay látszólag jó kapcsolatokat ápolt a megszálló németekkel. Ennek köszönhető, hogy egy alkalommal a több ezer fős csoportot kivégezni szándékozó nyilasokat sikerült a budapesti Waffen-SS alakulatokkal elzavartatnia, majd az épületet a Waffen-SS védelme alá vonatnia. Hogy ezt a példátlan eredményt hogyan érte el, nem ismert. Vélhető, hogy sikerében – jó kapcsolatai és vakmerően ügyes diplomáciai tevékenysége mellett – szerepet játszott az is, hogy a németek az előre látható összeomlás miatt igyekeztek pozitív képet kialakítani magukról.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet csapatok a németek kiűzése után kis híján deportálták a munkásszázad férfi tagjait, ám azoknak sikerült megszökniük. A kommunistákkal Ocskay sem került barátságba: nemesi származása, horthysta katonai múltja és német-amerikai kapcsolatai miatt üldözni kezdték. 1948-ban az Amerikai Egyesült Államokba menekült. 1966-ban bekövetkezett haláláig elfeledve, szerény körülmények között élt, éjjeliőrként dolgozott.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története Magyarországon évtizedekre feledésbe merült. Az 1990-es években az általa megmentettek kezdeményezték hogy Ocskaynak állítsanak emléket. Emlékét a Városligetben emlékoszlop őrzi. Tevékenységéért megkapta a Világ Igaza kitüntetést.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ocskay László (százados) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]