Ocskay László (százados)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ocskay László a magyar hadsereg századosa volt, aki 1944-1945-ben körülbelül 2500 zsidót mentett meg Budapesten. Ezzel a holokauszt idején legtöbb üldözöttet megmentő magyarok egyike.

Származása és előélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ocskay 1893-ban született nemesi családba: ősei közé tartozik Ocskay László kuruc tiszt, a Rákóczi-szabadságharc neves szereplője is.

Az első világháborúban tüzérként szolgált és megsebesült. 1919-ben önkéntesként csatlakozott Horthy Miklós vezette Nemzeti Hadsereghez, majd egy Németországba olajat szállító amerikai cég alkalmazottja lett a Dunántúlon.

Tevékenysége a háború alatt[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1943-ban önként szolgálatba helyeztette magát, vélhetően azzal a céllal, hogy üldözötteket mentsen. Egy zsidó munkásszázad – a 101/359 számú, ruhagyűjtő század – parancsnoka lett, ami hivatalosan a német hadseregnek gyűjtött és gyártott ruhákat.

Az eleinte 200 fős alakulat a Síp utcában dolgozott, ám számuk gyarapodása miatt a zuglói zsidó gimnáziumba települtek át, ahol végül 2500 ember gyűlt össze. Az általa bújtatott személyeket Ocskay igyekezett ellátni, élelmiszert, gyógyszert szerzett és igyekezett hivatalos papírokat beszerezni nekik.

Ocskay látszólag jó kapcsolatokat ápolt a németekkel. Ennek köszönhető, hogy egy alkalommal a több ezer fős csoportot kivégezni szándékozó nyilasokat sikerült a budapesti Waffen-SS alakulatokkal elzavartatnia, majd az épületet a Waffen-SS védelme alá vonatnia. Hogy ezt a példátlan eredményt hogyan érte el, nem ismert. Vélhető, hogy sikerében – jó kapcsolatai és vakmerően ügyes diplomáciai tevékenysége mellett – szerepet játszott az is, hogy a németek az előre látható összeomlás miatt igyekeztek pozitív képet kialakítani magukról.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet csapatok a németek kiűzése után kis híján deportálták a munkásszázad férfi tagjait, ám azoknak sikerült megszökniük. A kommunistákkal Ocskay sem került barátságba: nemesi származása, horthysta katonai múltja és német-amerikai kapcsolatai miatt üldözni kezdték. 1948-ban az Egyesült Államokba menekült. 1966-ban bekövetkezett haláláig elfeledve, szerény körülmények között élt, éjjeliőrként dolgozott.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Története Magyarországon évtizedekre feledésbe merült. Az 1990-es években az általa megmentettek kezdeményezték hogy Ocskaynak állítsanak emléket. Emlékét a Városligetben emlékoszlop őrzi. Tevékenységéért megkapta a Világ Igaza kitüntetést.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]