Kubicza Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kubicza Pál
Született1816. október 25.
Alsószernye
Elhunyt1893. május 30. (76 évesen)
Ivánháza
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1847–1848)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 7. – 1849. augusztus 13.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1867. április 5.)
  • főispán (1867 – 1890. december, Trencsén vármegye)
  • a magyar főrendiház tagja (1885. május 15. – 1893. május 30.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubicza Pál témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Nemeskürthi Kubicza Pál (Alsószernye, 1816. október 25.Ivánháza, 1893. május 30.) valóságos belső titkos tanácsos, Trencsén vármegye főispánja, főrendiházi tag.

Élete[szerkesztés]

Apja Kubicza István (1783–1850) földbirtokos, az Erdődy grófi család ügyésze, táblabíró, édesanyja kis-zsirai Sirchich Krisztina (1794–1862). Testvérei nem születtek.

A Nyitrai Piarista Gimnáziumban tanult, majd Trencsénben és a Pozsonyi Királyi Jogakadémián végzett. 1837-ben Komárom vármegye alispánja mellett volt gyakorlaton, majd a pesti Királyi Táblán Szőgyény László nádori főjegyző oldalán is jurátuskodott. 1838. augusztus 18-án ügyvédi oklevelet szerzett. Trencsénben két évig mint tiszteletbeli vármegyei-, azután valóságos aljegyző, később főjegyző működött. 1847-ben Trencsén vármegye ellenzéki követe az utolsó rendi országgyűlésen Pozsonyban, ahol felszólalt a magyar nemzeti színek mellett.[1]

1848 áprilisától másodalispán, majd 1848. június 20-tól mint Trencsén város és kerület képviselője Budapestre került a képviselőházba, melyet Debrecenbe is követett. A világosi fegyverletétel után bujdosott és 1850. július 20-án jelentkezett a pesti haditörvényszék előtt, melynek keresetét 1850-ben a király megszüntette. Egy ideig visszavonultan a birtokain gazdálkodott.

1861-től első alispán, 1865-től újból képviselő. 1867-ben Trencsén vármegye főispánja lett, mely állást 1890 decemberéig töltötte be. Főispánként a főrendiház választott tagja volt, s 1869–1872 között annak jegyzői hivatalát is viselte.[2]

Józan hazafi, a magyarság buzgó előmozdítója volt. Nem nősült meg. 1893. június 2-án temették Ivánházán, ahol a szertartást Pongrácz Adolf prépost végezte.[3]

Elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]