Franciscy Lajos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Franciscy Lajos (Szalakusz, 1862Nyitra, 1933. április 4.) katolikus pap, nyitrai kanonok, csehszlovákiai magyar politikus.

Élete[szerkesztés]

Bécsben végezte teológiai tanulmányait, 1885-ben szentelték pappá, majd Nyitrán volt káplán. Ezek után a budapesti egyetemen oktatott teológiát. 1911-től nyitrai kanonok, majd címzetes prépost volt. 1906–1933 között a Nyitramegyei Szemle szerkesztője. Csehszlovákia létrejötte után az Országos Keresztényszocialista Párt konzervatív, élesen liberálisellenes papi szárnyának meghatározó alakja lett. 1925–1929 között a prágai nemzetgyűlés szenátora volt. Szüllő Géza elnöksége idején többször szembehelyezkedett az OKSzP irányvonalával, élesen támadta a Magyar Nemzeti Párttal való együttműködési politikáját. 1932-ben az OKSzP tiszteletbeli elnökévé választották. Ideiglenesen a Deutsche Christlichsoziale Volkspartei szudétanémet katolikus pártban is dolgozott.

Művei[szerkesztés]

Franciscy Lajos levele 1928-ból
  • 1893 A keresztény erények. Művelt világi közönség számára. Nyitra, 1897.
  • 1898 Az általános választói jog.
  • 1906 Zarándoklat a Szentföldre.
  • Kis emberek, kis dolgok. Magyar Sion.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.