Gaál Miklós (tanár)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gaál Miklós
Zsitvagyarmat temető 14.JPG
Életrajzi adatok
Születési név Gaál Miklós
Született 1815. augusztus 27.
Zsitvagyarmat
Nemzetiség magyar
Elhunyt 1891. november 25. (76 évesen)
Zsitvagyarmat
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1841. augusztus 5.
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaál Miklós témájú médiaállományokat.

Gaál Miklós (Zsitvagyarmat, 1815. augusztus 27. – Zsitvagyarmat, 1891. november 25.) piarista rendi tanár.

Élete[szerkesztés]

Szülei jómódú birtokosok voltak, tanulmányait 1832-ban fejezte be Nyitrán, ezután szeptember 25-én a piarista rendbe lépett. A két próbaévet 1835-ig letöltötte, majd tanulmányainak folytatása végett Vácra ment; itt a bölcseletet és Nyitrán a teológiát hallgatta és 1841-ben Szentgyörgyön befejezte, 1841. augusztus 5-én áldozópappá szentelték, ezután két évig tanárkodott Kisszebenben, ahonnan hallása meggyengülése miatt Vácra helyeztetett át, ahol 1843 és 1846 közt az építészettanra és a rajzra tanította a rend bölcseleti tanulóit. Nagy Lipótnak, a siketnémák vallástanárának buzdítására megtanulta a jelekkel való néma beszédet és tanította a némákat mint kisegítő, 1849-től mint az állam által kinevezett rendes hittanár. Húsz év múlva nyugdíjazták, és visszavonult Zsitvagyarmatra.

Művei[szerkesztés]

  • Keresztény katholika hittanítás siketnémák oktatására. Dafner Ferencz után németből ford. Buda, 1861.
  • Isten szivszerinti dicsérete és imádása a kisdedek által. Németből ford. s énekekkel bővítette. Buda, 1867.

Források[szerkesztés]