Höllrigl József
| Höllrigl József | |
| Született | 1879. március 19. Nyitra |
| Elhunyt | 1953. május 26. (74 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | régész, művészettörténész |
| Tisztsége | múzeumigazgató (1937–1939, Magyar Iparművészeti Múzeum) |
| Iskolái | Nyitrai Piarista Gimnázium (–1897) |
| Az Iparművészeti Múzeum igazgatója | |
| Hivatali idő 1937 – 1939 | |
| Előd | Layer Károly |
| Utód | Kőszeghy Elemér |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Höllrigl József (Nyitra, 1879. március 19. – Budapest, Ferencváros, 1953. május 26.)[1] régész, művészettörténész.
Élete[szerkesztés]
Höllrigl Ferenc és Medveczky Szidónia fia. Tanulmányait előbb a nyitrai piarista gimnáziumban 1897-ben érettségivel (ahol Ethey Gyula és Lelley Jenő osztálytársa volt), majd az Országos Mintarajziskolában és Rajztanárképzőben végezte.
1904–1919 között a nyitrai főgimnázium rajztanára, egyúttal a Nyitra Vármegyei Múzeum vezetője 1907–1919 között. 1919-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárába osztották be. 1932-1933-ban Molnár Józseffel Csenger középkori református templomában a Csaholyi és a Melith család sírboltjait tárta fel. 1937–1939 között nyugalomba vonulásáig az Iparművészeti Múzeum vezetője volt.
A középkor magyar kerámiatörténeti és üvegművészeti, valamint viselettörténeti kutatásai maradandó és útmutató értékűek. Tanítványa volt többek között Várkonyi Nándor is, aki így írta le emlékirataiban:
„A gimnázium a piarista rendé volt, de elegendő szerzetes híján civil tanárokat is foglalkoztatott. A rajzot és az alsóbb osztályokban a mértant ugyancsak civil tanár tanította: Höllrigl József. Nem született pedagógusnak, az álláskényszer terelte erre a pályára; rendet, fegyelmet tartani nem bírt, annál kevésbé, mivel művésztemperamentum lakozott benne, továbbá kifinomult ízlés és széles körű, magas szintű műveltség; röviden: kultúrember volt a javából, s végül, de nem utoljára: a vármegyei múzeum „őre”. Mint ilyen, all round muzeológus, hasonlóan akkori kartársaihoz 63 vármegyében ... ”
– Várkonyi Nándor: Pergő évek[2]
Budapesten hunyt el, 1953. május 26-án, halálát kétoldali gennyes vesemedence-gyulladás és idült hólyaghurut okozta.
Művei[szerkesztés]
- 1924 Kossuth-emlékkiállítás. (tszerk. Bartoniek Emma)
- 1930 Árpádkori keramikák. Archaeologiai Értesítő 44.
- 1931 Középkori magyar keramika. Magyar Művészet.
- 1934 A csengeri ref. templom kriptájának leletei. Arch. Ért. 47.
- 1935 Rákóczi emlékkiállítás. (tsz. Tóth Zoltán, Zichy István)
- 1938 Magyar viselettörténeti kiállítás.
- 1938 Visegrádi kis cserépszoborfej.
- 1937 A 100 éves Nemzeti Színház emlékkiállítása. (tsz. Zichy István)
- 1939 Régi magyar üvegek. Magyar Műv. X.
- 1940 Magyar és törökös viseletformák a XVI–XVII. században. Magyar művelődéstörténet III.
- 1944 Régi magyar ruhák. Budapest.
- 1948 Historic Hungarian costumes. Budapest.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Halálesete bejegyezve a Bp. IX. ker. állami halotti akv. 825/1953. folyószáma alatt.
- ↑ Várkonyi Nándor: Pergő évek. Emlékiratok; Tények és tanúk sor.; Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1976.
Források[szerkesztés]
- 1998 Významné osobnosti Nitry. Nitra, 62-63.
- Magyar életrajzi lexikon
- Művészeti lexikon I–IV. Felelős szerk. Lajta Edit. (Budapest, 1965–1968)
- Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, 2002.
- nevpont.hu
- Csenger honlapja