Lányi József

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Késmárki Lányi József (Németpróna, 1868. június 29.Budapest, 1931. szeptember 28.) kanonjogi doktor, római katolikus áldozópap a besztercebányai egyházmegyében, fölszentelt püspök, egyházi író.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányait a budapesti egyetem hittani karán végezte és 1891. július 2-án fölszenteltetett, 1894 doktorált kánonjogból. Azután segédlelkész volt és 1892-től az egyházmegyei hivatal levéltárnoka és püspöki szertartó, a korponai községi felső népiskola igazgatója. 1898-tól Jánosgyarmaton volt plébános, 1899-től Besztercebányán teológiát tanított, 1900 és 1906 között Ferenc Ferdinánd főherceg trónörökös magyar nyelvtanára volt. 1904-ben lehéri javadalmas apáttá, 1906-ban a váradi káptalan egyik irodalmi stallumának kanonokjává, 1907-ben egyházmegyei főtanfelügyelővé, 1908. június 4-én tinnini felszentelt püspökké avatták. 1909-ben a Szentsír Lovagrend tagja lett, 1915 májusától székesegyházi főesperes, 1919 márciusában, amikor a románok megszállták Nagyváradot, Budapestre költözött.

Művei[szerkesztés]

  • Az egyházi festészetről. Budapest, 1888.
  • Az Itala és Vulgata. U. ott, 1890. (A budapesti egyetem hittudományi karától pályadíjjal jutalmazott értekezés.)
  • A szyr, kald és arab diakritikus jelek. U. ott, 1891. (Ugyanazon kartól pályadíjjal kitüntetett értkezés.)
  • Nabukodonozor büntetése. U. ott, 1891.
  • Az eskü kanonjogi szempontból. Beszterczebánya, 1894. (Doktori felavató értekezés.)
  • A valláserkölcsi nevelés fontossága korunkban. Bpest, 1896.
  • A magyar katholikusok Lateranban. Bp., 1902.
  • A nőemancipáció és a kath. egyház álláspontja. H.n., 1904.
  • Ünnepi Szt beszéd Szt István első m. kir. ünnepén... Nagyvárad, 1909.

Források[szerkesztés]