Kezdő hosszúsági kör

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Föld kezdő hosszúsági köre

A kezdő hosszúsági kör (nevezik kezdődélkörnek, kezdőmeridiánnak, nullmeridiánnak is) az égitestek földrajzi koordinátáinak az észak-dél irányú, saroktól sarokig terjedő hosszúsági fokbeosztásának kezdő délköre,[1] melynek értéke 0°. A kezdő hosszúsági kör a vele szemben lévő 180°-os hosszúsági körrel együtt egy főkört alkot, keleti és nyugati félgömbre osztva az égitestet.

A kezdő hosszúsági kör – ellentétben az egyenlítővel, amelyet az égitest forgástengelye határoz meg – egy önkényesen megválasztott ponton halad át. Helyét a Földünkre vonatkozóan a történelem folyamán különféle egyezmények határozták meg, régiókként eltérően. A 20. században általánossá vált a greenwichi délkör használata, amelyet 1884-ben a washingtoni Nemzetközi Meridián Konferencia rögzített.

Hazánkban gyakran nevezik kezdőmeridiánnak („gellérthegyi kezdőmeridián”) a gellérthegyi felsőrendű háromszögelési ponton áthaladó hosszúsági kört is, amely a magyar geodézia és térképészet számára szolgált kiindulópontul a különféle geodéziai koordinátarendszerek megalkotásához.[2]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ptolemaiosz i. e. 150 körül készített és a 15. században újrarajzolt térképe

A legrégibb ókori térképen Dikaiarkhosz (i. e. 4. század közepe – i. e. 285 körül) az általa ismert világot egy, az egyenlítővel párhuzamos vízszintes vonallal és egy arra merőleges meridiánnal osztotta négyfelé. E kezdetleges hálózat origója Rodosz városa volt. A földrajzi hosszúság fogalmát a görög Eratoszthenész Pentatlosz (i. e. 276i. e. 194) használta először Alexandriában, illetve Hipparkhosz (i. e. 160 körül – i. e. 125 körül) Rodoszon. Az ókori utazó és földrajzi író, Sztrabón (i. e. 64/63i. sz. 24) ugyancsak Rodosz szigetét vette kiindulópontnak.

Ptolemaiosz (90 körül – 168 körül) volt az, aki először használt sűrű meridián ábrázolást a Geográfia című művében rajzolt világtérképen. Ő viszont az Atlanti-óceánban található Szerencsés-szigeteket (Insulae Fortunatae) tette meg kezdő meridiánnak, amelyet ma a Kanári-szigetekkel (ny. h. 13° és 18° között) azonosítanak, noha a térképen ábrázolt szigetek rajzolata inkább a Zöld-foki-szigetekre (ny. h. 22° és 25° között) hasonlítanak. Lényegében praktikus okokból választotta az Afrika nyugati csúcsától (ny. h. 17,5°) még nyugatabbra eső helyet: így nem kellett negatív számokat használnia. A kezdő hosszúsági kör az angliai Winchester városától 18° 40’-re nyugatra volt, azaz a greenwich fokbeosztás szerint ny. h. 20°-ra.[3] Abban az időben a hosszúsági értékeket a különböző országokban egymás után bekövetkezett holdfogyatkozások időpontjaiból számolták ki.

Gerardus Mercator az Atlas Cosmographicae térképgyűjteményében (1595) a kezdő hosszúsági körét valahol ny. h. 25°-ra tette, amely így a Santa Maria szigettől (Azori-szigetek) nyugatra húzódott az Atlanti-óceánban. A 180. meridián pedig a Bering-szoroson futott végig

Ptolemaiosz Geográfia című értekezése 1477-ben Bolognában jelent meg nyomtatásban térképekkel együtt, melyet a 16. század során több más kiadás is követett. Ugyanakkor feltételezték, hogy létezik egy „természetes” kezdő hosszúsági kör is. 1493-ban Kolumbusz Kristóf jelentette, hogy valahol az Atlanti-óceán közepén az iránytű a földrajzi Északi-sarkra mutatott, azaz a mágneses elhajlás nulla volt. Ezt a tényt használták fel egy évvel később a tordesillasi szerződés megkötésekor, amely az újonnan felfedezett földeket illetően rendezte a területi vitákat Spanyolország és Portugália között. A Tordesillas-vonalat végül is a Zöld-foki szigetektől 370 mérföldre (tengerileuge) nyugatra húzták meg; ez látható Diogo Ribeiro 1529-es térképén. Christopher Saxton (kb.1540 – kb.1610) ugyanezen okokból még 1594-ben is az Azori-szigetekhez tartozó São Miguel szigetet (ny. h. 25,5°) vette alapul, noha akkorra már a mágneses elhajlás nulla vonala nem esett egybe a hosszúsági körrel.[4]

Nullmeridianok.jpg

A késő középkorban a Magyar Királyság területén két kijelölt kezdő délkör is használatban volt. Több mint 200 évig (1464-1667) használták vonatkoztatási hosszúsági vonalként a váradi várban, Vitéz János által építtetett csillagvizsgálón áthaladó délkört. Georg Peuerbach és Regiomontanus itt készült táblázatait („Tabula Varadiensis”) a nagy földrajzi felfedezések során is felhasználták navigációs célokra.[5] Mátyás király tiszteletére Regiomontanus a királyi palotán áthaladó délkört tekintette elsőnek. Ez volt a budai kezdő hosszúsági kör, melyet Regiomontanus belevésetett a Bécsben készíttetett asztrolábiumába, és melyet Mátyás többi asztrológusa is (Marcin Bylica z Ilkusza, Galeotto Marzio, Johannes Tolhoff, Erdélyi Miklós) alapként vett figyelembe számításaik során. Stellarium című könyvének átadásakor Tolhoff külön figyelmeztette a királyt, hogy számításai a budai délkörre vonatkoznak. 1495-ben Johannes Muntz német orvos ugyancsak ezt vette számítási alapul érvágó és purgáló naptárjához.[6] Mátyás halála után a délkört többé nem használták.[7]

1541-ben Gerardus Mercator elkészítette híres negyvenegy centiméteres világatlaszát, melyen a kezdő hosszúsági kört a Kanári-szigetek egyikén, Fuertaventurán helyezte el (ny. h. 14° 01’). Későbbi térképein viszont a mágneses elhajlás vonalára figyelemmel ő is az Azori-szigeteket vette alapul. Attól kezdve azonban, hogy Abraham Ortelius 1570-ben elkészítette az első modern atlaszt, más szigetek, például a Zöld-foki szigetek lettek használatosak. Ezen az atlaszán Ortelius a délköröknek nem a ma használatos keleti, illetve nyugati 180°-os felosztását alkalmazta, hanem a számozást keleti irányban 1°-től 360°-ig végezte. Ezt a gyakorlatot követték a 18. századi felfedezők is.[8]

XIII. Lajos főminisztere, Richelieu bíboros javaslatára 1634-től egy elvileg nemzetektől független, semleges ponttól, a Kanári-szigetek legnyugatibb tagjától, a Párizstól 19° 55’ 3’’-re nyugatra fekvő Ferróról mérték a földrajzi hosszúságot, ezáltal az „Óvilág” (Afroeurázsia) minden pontja keleti hosszúságra esett. Sajnos, Guillaume Delisle földrajztudós úgy döntött, hogy ezt az értéket 20°-ra kerekíti, ezáltal a ferrói meridián fiktívvé, a francia főváros obszervatóriumától visszavetített, burkolt párizsi kezdődélkörré vált.[9][10]

A 18. század elején nagy erőfeszítéseket tettek a földrajzi hosszúság tengeren történő meghatározásának pontossá tételére. Ennek eredményeképpen John Harrison kifejlesztette a tengerészeti kronométert, pontosabbakká váltak a csillagtérképek, különösen John Flamsteed angol királyi csillagász 1680 és 1719 között végzett munkájának, majd utódja, Edmond Halley által történt széles körű terjesztésüknek köszönhetően. Mindez lehetővé tette, hogy a Thomas Godfrey és John Hadley által kifejlesztett oktáns segítségével a hajózók eredményesebben használhassák a holdtávolságmérés módszerét, s ezzel a délkör pontosabb megállapítását.[11] 1765 és 1811 között Nevil Maskelyne 49 alkalommal jelentette meg a greenwichi Királyi Obszervatórium délkörén alapuló Hajózási Évkönyvet (The Nautical Almanac). Maskelyne táblázatai nem csak a holdtávolságmérés módszerét tették használhatóbbá, de egyfajta referenciaponttá tették a greenwichi délkört, olyannyira, hogy miközben a franciák saját csillagászati évkönyveikben (Connaissance des Temps) a párizsi kezdő hosszúsági kört vették alapul, az angol Hajózási Évkönyv fordításaiban megtartották Maskelyne Greenwichen alapuló számításait.[12]

Ferro” kiindulási pont, osztrák–magyar térkép szélén

A ferrói kezdődélkör használata sem volt általános, így például néhány francia térképen a párizsi kezdés szerepelt, a német térképeken 1850-ig Berlinen át húzódott a kezdő hosszúság kör, míg az oroszok Pulkovót részesítették előnyben. Nagy Károly például az 1840-ben elkészített magyar mintaföldgömbjén a Budai Csillagvizsgálón áthaladó délkört vette kezdő hosszúsági körnek.[13] Az Osztrák–Magyar Monarchia 1890-ig tengerészeti térképein a greenwichi, míg szárazföldi térképein a ferrói kezdőmeridiánt alkalmazta.

1884-ben a Washingtonban megrendezett Nemzetközi Meridián Konferencián hosszas politikai alkudozások végén a résztvevő 25 országból 22 elfogadta, hogy kezdő hosszúsági körként a greenwichi délkört használja. A tanácskozáson az Azori-szigetekre, illetve a Bering-szorosra javaslatot tett Franciaország kitartott egy semleges, kontinenseket nem metsző vonal kijelölése mellett, de végül is a szavazáson „tartózkodott”, és csak 1911-ben tért át. Az átállás a többi részes államban sem azonnal történt meg, a ferrói kezdődélkör gyakorlatilag még évtizedekig használatban maradt kontinensünk számos államában, hatását pedig több későbbi térképi koordináta-rendszer őrzi.[9]

A Föld[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A greenwichi meridián jelölése egy polikonikus térképen

A Földet illetően a térképészet általánosan elfogadott szabványként a greenwichi délkört használja kezdő hosszúsági körként. Az 1884-ben 22 ország által elfogadott határozat a 20. század során általánosan elfogadott lett minden országban.

A műholdas rendszerek működtetésével napjainkra egyre elterjedtebb a Nemzetközi Földforgás és Vonatkoztatási Rendszerek Szolgálat [14] által 1999-ben rögzített kezdő hosszúsági kör, az IERS vonatkoztatási meridián [15] más néven nemzetközi vonatkoztatási meridián (IRM) használata, amely George Biddell Airy 1851-ben kijelölt greenwichi délkörétől 5,31 szögmásodperccel, azaz 102,5 méterrel (336,3 láb) keletre található. Ezt a kezdő hosszúsági kört használja az USA védelmi minisztériuma által kifejlesztett és üzemeltetett Globális Helymeghatározó Rendszer, valamint a GPS-műholdak által sugárzott fedélzeti pályaadatok vonatkoztatási rendszere, a WGS84.[16] Az IRM használatát fogadta el 1983-ban a Nemzetközi Vízrajzi Szervezet (IHO) és 1989-ben a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) is.

A Föld kezdő hosszúsági körei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helység GPS földrajzi hosszúság Neve Megjegyzés
Bering-szoros ny. h. 168° 30′

A Bering-szorost, mint „semleges kezdő hosszúsági kör” lehetőségét Pierre Janssen vetette fel az 1984-es Nemzetközi Meridián Konferencián.[17]

Washington ny. h. 77° 03′ 56,07″ (1897) vagy
ny. h. 77° 04′ 02,24″ (NAD 27) [18] vagy
ny. h. 77° 04′ 01,16″ W (NAD 83) [19]
USA Tengerészeti Obszervatóriumi délkör (új)
Washington ny. h. 77° 02′ 48.0″,
ny. h. 77° 03′ 02,3″,
ny. h. 77° 03′ 06,119″ (NAD 27) vagy
ny. h. 77° 03′ 06,276″ (NAD 27) vagy
ny. h. 77° 03′ 05,194″ (NAD 83)
USA Tengerészeti Obszervatóriumi délkör (régi)
Washington ny. h. 77° 02′ 11,56258″ (NAD 83),
ny. h. 77° 02′ 11,55880″ (NAD 83),
ny. h. 77° 02′ 11,57375″ (NAD 83)
Fehér Házi délkör A főváros „természetes” kezdő hosszúsági köre.[20]
Washington ny. h. 77° 00′ 32,6″ (NAD 83) Capitoliumi délkör A főváros kijelölt kezdő hosszúsági köre.[21]
Philadelphia ny. h. 75° 10′ 12″ Használatban 1749 és 1816 között, általában a londoni (greenwichi), Bradley-féle kezdődélkörrel párhuzamosan.[22]
Rio de Janeiro ny. h. 43° 10′ 19″ Az 1909-ben készült Atlas do Brazil használta.[23]
Azori-szigetek ny. h. ~ 25° 40′ 32″ A 16. és 17. században használták, majd mint semleges meridiánt javasolta a francia küldöttség az 1884-es Nemzetközi Meridián Konferencián.[17]
Ferro,
Kanári-szigetek
ny. h. 18° 03′,
ny. h. 17° 39′ 46″
ferrói kezdőmeridián Az ókorban Ptolemaiosz használta a Geográfiában, majd Richelieu bíboros javaslatára 1634-től általánosan elterjedt. Mivel azonban értékét 20°-ra kerekítették, rejtett párizsi kezdődélkörének számított. Helyét utólag Greenwich-től ny. h. 17° 39′ 46″-re mérték.
Lisszabon ny. h. 9° 07′ 54,862″
Madrid ny. h. 3° 41′ 16,58″
Greenwich ny. h. 0° 00′ 05,3101″ greenwichi délkör Airy-féle kezdődélkör[24]
Greenwich ny. h. 0° 00′ 05,33″ Ordnance Survey délkör James Bradley-féle kezdődélkör, melyet a brit királyi térképészeti hivatal (Ordnance Survey) használ.[25]
Greenwich 0° 00′ 00,00″ IERS vonatkoztatási meridián A GPS részére a Nemzetközi Földforgás és Vonatkoztatási Rendszerek Szolgálat (IERS) által meghatározott kezdő hosszúsági kör.
Párizs k. h. 2° 20′ 14,025″ párizsi délkör
Brüsszel k. h. 4° 22′ 4,71″
Antwerpen k. h. 4° 24′ antwerpeni délkör Mercator használta.
Amszterdam k. h. 4° 53′ A Westerkerk református templomon áthaladó délkör, melyet Hollandia 1909 és 1937 között használt a hivatalos idő kiszámításához.
Bern k. h. 7° 26′ 22,5″
Pisa k. h. 10° 24′
Oslo (Kristiania) k. h. 10° 43′ 22,5″
Firenze k. h. 11°15′ firenzei hosszúsági kör Arno Peters használta a Gall–Peters-féle vetülethez, valójában a Bering-szorosi délkörrel szemben lévő hosszúsági kör.
Róma k. h. 12° 27′ 08,4″ monte mariói hosszúsági kör
Koppenhága k. h. 12° 34′ 32,25″ A Rundetårn csillagvizsgálón haladt át.
Nápoly k. h. 14° 15′ [26]
Stockholm k. h. 18° 03′ 29,8″ A stockholmi obszervatóriumon áthaladó délkör
Varsó k. h. 21° 00′ 42″ varsói meridián
Nagyvárad k. h. 21° 55′ 16″ váradi kezdőmeridián 1464 és 1667 között használt délkör a város csillagvizsgálóját szelte át; a híres Váradi Táblákban (Tabula Varadiensis) Georg von Peuerbach bécsi csillagász innen számította a nap- és holdfogyatkozásokat.[27]
Alexandria k. h. 29° 53′ Ptolemaiosz használta Almageszt című művében.
Szentpétervár k. h. 30° 19′ 42,09″ pulkovoi délkör
Ujjain k. h. 75° 47′ Indiai csillagászok és naptárszerkesztők használták a 4. századtól.[28]
Kiotó k. h. 135° 74′ A japán térképeken hivatalosan 1779 és 1871 között használt kezdő hosszúsági kör.

A kezdődélkör által átszelt földrajzi helyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kezdő hosszúsági kör jelölése a greenwichi obszervatórium falán
A greenwichi délkört jelző ív Aragóniában az E-90-es autópálya felett (Spanyolország)

Az Északi-sarkról a Déli-sark felé haladva a greenwichi kezdő hosszúsági kör a következő országokat és földrajzi területeket szeli át:

Koordináták
(megközelítőleg)
Ország, terület
vagy tenger
Megjegyzés
é. sz. 90° 00′, k. h. 0° 00′ Jeges-tenger Grönland és a Spitzbergák között
é. sz. 81° 39′, k. h. 0° 00′ Grönlandi-tenger
é. sz. 72° 53′, k. h. 0° 00′ Norvég-tenger
é. sz. 61° 00′, k. h. 0° 00′ Északi-tenger
é. sz. 53° 45′, k. h. 0° 00′  Egyesült Királyság Tunstall in East Riding és Peacehaven között
é. sz. 50° 47′, k. h. 0° 00′ La Manche csatorna
é. sz. 49° 19′, k. h. 0° 00′  Franciaország Villers-sur-Mer és Gavarnie között
é. sz. 42° 41′, k. h. 0° 00′  Spanyolország Cilindro de Marboré és Castellón de la Plana között
é. sz. 39° 56′, k. h. 0° 00′ Földközi-tenger Valenciai öböl
é. sz. 38° 52′, k. h. 0° 00′  Spanyolország El Verger és Calp között
é. sz. 38° 38′, k. h. 0° 00′ Földközi-tenger
é. sz. 35° 50′, k. h. 0° 00′  Algéria Stidia és az algériai-mali határ Bordzs Badzsi Mokhtár közelében
é. sz. 21° 50′, k. h. 0° 00′  Mali
é. sz. 14° 59′, k. h. 0° 00′  Burkina Faso
é. sz. 11° 06′, k. h. 0° 00′  Togo kb. 600 m hosszan
é. sz. 11° 06′, k. h. 0° 00′  Ghána kb. 16 km hosszan
é. sz. 10° 57′, k. h. 0° 00′  Togo kb. 39 km hosszan
é. sz. 10° 36′, k. h. 0° 00′  Ghána a togo-ghánai határ Bunkpurugu közelében és Tema között
a Volta-tavon keresztül (é. sz. 7° 40′, k. h. 0° 00′)
é. sz. 5° 37′, k. h. 0° 00′ Atlanti-óceán Keresztezve ez Egyenlítőt a é. sz. 0° 00′, k. h. 0° 00′ ponton
d. sz. 60° 00′, k. h. 0° 00′ Déli-óceán
d. sz. 68° 54′, k. h. 0° 00′ Antarktisz  Norvégia által magának követelt Maud királyné földön

Más égitestek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Földhöz hasonlóan Naprendszerünk többi égitestén is önkényesen választották ki a kezdő hosszúsági köröket. Leggyakrabban egy jellegzetes ponthoz, például kráterhez, más esetekben egy másik égitesthez viszonyítva, és van, amikor a mágneses mezőhöz kötik a kezdő meridiánt.

Az alábbi égitesteknek határoztak meg kezdő hosszúsági kört:

Tobias Mayer 40 cm átmérőjű alkotása volt az első koordinátahálózattal ábrázolt Holdtérkép (1775)
  • A Holdon a Föld felé mutatott felének közepén halad át a kezdődélkör, a Bruce kráter közelében. Általánosságban elmondható, hogy a kötött tengelyforgású égitestek, jellegzetesen holdak, esetében annak az oldalnak a felezőjét választják alapul, amely afelé az égitest felé fordul, amely körül kering. Ezt a megállapodást használják az , az Európé, a Ganümédész, a Kallisztó vagy a Titán esetében.
  • A Merkúron a délkörök értéke nyugati irányban nő; alapjául egy kis kráter, a Hun Kal középpontját vették, amely nyugati hosszúság 20°-on található.[29]
  • A Vénusz kezdő hosszúsági köre az Alfa Regioban található Eve kráter közepén húzódik.[30][31] Más számításoknál viszont az Ariadne kráter központi csúcsán áthaladó meridiánt határozták meg kezdő délkörként.[32]
  • A Marson 1840-ben jelölték ki a kezdő hosszúsági kört, amit az 1960-as években a Mariner műholdak felvételei alapján pontosítottak. Az Airy-0 kráter közepén halad át.[32]
  • Az óriásbolygók (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz) esetében több koordinátarendszer is létezik, mivel nem tudni, van-e a földihez hasonló belső tömör felszínük, ahol állandó koordinátarendszer lenne létrehozható. A Jupiter felhősávjainak széle például – az űrből látható egyetlen rész – a szélességi köröktől függően eltérő mértékben forognak. Emiatt a csillagászok vagy II. ekvatorialis csillagászati koordináta-rendszert használnak, vagy az égitestek mágneses mezején alapuló III. rendszert.
  • A Nap esetében két heliografikus koordinátarendszert használnak. Az egyik a Carrington-féle rendszer, amiben kezdő hosszúsági körnek azt tekintik, amely a Földről nézve 1853. november 9-én haladt át a napkorong közepén, amikor is Richard Christopher Carrington megkezdte a napfoltok megfigyelését.[33] A másik a Stonyhurst heliografikus koordinátarendszer.[34]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az elnevezés onnan ered, hogy egy délkör mentén mindenütt egyszerre van dél.
  2. Györffy 2011
  3. Norgate 2006 Ptolemaiosz listáján ny. h. 18° 40’-el szerepel Venta városa, a mai Winchester.
  4. Hooker 2006
  5. Meridian Zero Kolumbusz Kristóf maga állította, hogy volt nála egy példány a „Tabula Varadiensis”-ből, mikor átszelte az Atlanti-óceánt, hogy a Hold helyzetének segítségével meghatározza a földrajzi hosszúságot. Amerigo Vespucci is megemlítette, hogyan tanult meg e táblázatokból hosszúságot számolni.
  6. Címe: Tabula minutionum super meridiano Budensi (A „csökkenések” táblázata a budai délkör szerint)
  7. Szathmáry 2002
  8. Roggeveen 1908 Például Mynheer Jacob Roggeveen, aki 1722-ben a Húsvét-szigetet (Fuertaventurától számolva) 268° 45'-re tette, mint az a hajónaplójának hivatalos kivonatát közlő The voyage of Don Felipe Gonzalez to Easter Island in 1770-1 című kiadványában olvasható.
  9. ^ a b Tímár 2007
  10. Nemzetközi Meridián Konferencia jegyzőkönyve 57. o. - Pierre Janssen csillagász, francia küldöttnek, a Meudon-i Asztrofizika Obszervatórium igazgatójának közlése.
  11. Sobel és Andrewes 1998  110–115 . o.
  12. Sobel és Andrewes 1998 197–199 . o.
  13. Márton 2010
  14. Nemzetközi Földforgás és Vonatkoztatási Rendszerek Szolgálat (International Earth Rotation and Reference Systems Service – IERS)
  15. IERS Reference Meridian (IRM)
  16. World Geodetic System 1984,
  17. ^ a b Nemzetközi Meridián Konferencia jegyzőkönyve 57. o.
  18. 1927-es Észak Amerikai Dátum (North American Datum of 1927 – NAD 27)
  19. 1983-as Észak Amerikai Dátum (North American Datum of 1983 – NAD 83)
  20. The L'Enfant Plan Pierre Charles L'Enfant (1754-1825) építész egy derékszögű háromszög köré tervezte meg Washingtont, melynek keleti csúcsán a Capitólium, északi csúcsán a Fehér Ház, a derékszögnél pedig George Washington lovas szobra található. Ez utóbbi két objektum által alkotott befogó egy meridián vonalát követte, így "természetes" kezdő hosszúsági kört képez.
  21. Plan of Washington, D.C. Pierre Charles L'Enfant (1754-1825) építész jelölte meg kezdő hosszúsági körként 1791-ben „Az Egyesült Államok kormánya állandó székhelyének szánt város tervében”.
  22. Corey Hulse 2011
  23. Lásd: Atlas do Brazil, 1909, by Barão Homem de Mello e Francisco Homem de Mello, published in Rio de Janeiro by F. Briguiet & Cia.
  24. The Airy Transit Circle
  25. Bradley-délkör
  26. Nemzetközi Meridián Konferencia jegyzőkönyve 77. o.
  27. Nagyvárad történelme
  28. Burgess c. 2013
  29. Atlas of Mercury Hun Kal maja nyelven húszat jelent.
  30. Report of the IAU Working Group
  31. NASA JPL 1996
  32. ^ a b USGS-adatok
  33. ODoA (Carrington)
  34. ODoA (Stonyhurst)

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Prime meridian című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Premier méridien című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kezdő hosszúsági kör témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]