Almageszt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Almageszt
Nagy könyv
Az Almageszt egy modern kori, 1898-as kiadása
Az Almageszt egy modern kori,
1898-as kiadása
Szerző Klaudiosz Ptolemaiosz
Eredeti cím μαθηματικἠ σύνταξις (Mathématiké Szüntaxisz, azaz „Matematikai értekezés”)
Megírásának időpontja Kr. u. 150 körül
Nyelv görög
Témakör a Kr. u. 2. századi csillagászati ismeretek összefoglalása
Műfaj csillagászati mű
Részei 13 könyv
Kiadás
Magyar kiadás nincs magyar nyelvű kiadása

Az Almageszt Klaudiosz Ptolemaiosz (i. sz. 150 körül) alexandriai görög matematikus, csillagász, geográfus Nagy Könyv, vagy más források szerint A legnagyobb című műve. A mű eredetileg görögül íródott μαθηματικἠ σύνταξις (Mathématiké Szüntaxisz, „Matematikai értekezés”) címen, amelyet később új címen (Hè Megalè Syntaxis, „A nagy értekezés”) terjesztettek. Később eljutott az arab országokba, ahová a Római Birodalom bukása után a tudomány és a kultúra művelése áttevődött és itt arab nyelvre fordították. Az arab címe الكتاب المجسطي, al-kitabu-l-mijisti vagy röviden al-mijisti, azaz Nagy Könyv lett. Ez került a középkorban vissza Európába, ahol latinra fordították, a címét viszont nem értelemszerűen, hanem az arab kifejezés latinosításával Almagesztnek hagyták meg.

A csillagászok számára ez a mű jelentette az ókori csillagászati világkép összegzését, a keresztény világnézet alapjául szolgáló geocentrikus világkép legelső teljes körű tudományos igényű leírását. A könyvben lefektetett számítások alapján a bolygók mozgásának addigi legtökéletesebb leírásával szolgált.

A mű másik nagy jelentőségű hagyatéka a csillagászok számára Hipparkhosz csillagpozícióinak újraközlése. Hipparkhosz több mint ezer csillag ekliptikai koordinátáit és fényességadatait mérte ki és rögzítette, ám az ő munkásságának írott emlékei javarészt elvesztek. Ptolemaiosz viszont rögzítette az Almagesztben, így a világ számára fennmaradt az ókori világ csillagos egének tudományos pontossággal leírt képe. A fényességbecslések jelentősége máig hat: a csillagászok ma is a hipparkhoszi-ptolemaioszi fényességmérési rendszert, a csillagok magnitúdó alapján történő osztályozását használják.

Az Almageszt nemcsak csillagászati mű volt, hanem a matematikusoknak is tartogatott alapvetéseket. A mű a legkorábbi fennmaradt írásos emlék a trigonometriai számításokról.

Tartalma[szerkesztés]

Az Almageszt 13 könyvet tartalmaz:

  • I. Könyv: Arisztotelész kozmológiája
  • II. Könyv: a kozmoszbeli objektumok napi mozgása
  • III. Könyv: a Nap mozgása, az év hossza
  • IV. és V. Könyv: a Hold mozgása, valamint a Nap, a Hold és a Föld mérete és távolsága
  • VI. Könyv: a napfogyatkozások és holdfogyatkozások
  • VII. és VIII. Könyv: az álló csillagok mozgása, a tavaszpont precessziója, valamint egy csillagkatalógus 1022 csillag pozíciójával és csillagképekkel. Ez a könyv vezeti be a csillagászatban ma is használatos, a csillagokat látszó fényességük alapján besoroló osztályozási rendszert
  • IX. Könyv: az ókorban szabad szemmel is megfigyelhető öt bolygó keletkezésének modellje és a Merkúr keringésének megfigyelési adatai
  • X. Könyv: A Vénusz és a Mars mozgása
  • XI. Könyv: A Jupiter és a Szaturnusz mozgása
  • XII. Könyv: A bolygók látszólagos hátráló mozgása, valamint egy helyben állása a keringés során a csillagos háttérhez képest.
  • XIII. Könyv: A bolygók pályájának legmagasabb pontjai és az ekliptikától való eltévelygései

Forrás[szerkesztés]

  • Sain Márton: Matematikatörténeti ABC - Nemzeti Tankönyvkiadó - Typotex, Budapest, 1993.