Ganymedes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ganymedes
A Galileo űrszonda fényképe
A Galileo űrszonda fényképe
Felfedezése
Felfedező G. Galilei
S. Marius
Felfedezés ideje 1610. január 7.
Névadó Ganümédész
Alternatív nevek Jupiter III
Ganümédész (gör. átírással)
Pályaadatok
Periapszis 1 069 200 km
(0,007147 CSE)
Apoapszis 1 071 600 km
(0,007163 CSE)
Pálya kerülete 6 725 500 km
(0,045 CSE)
Pálya excentricitása 0,0011
Keringési periódus 7,15455296 nap
(0,019588 év)
Min. pályamenti sebesség 10,868 km/s
Átl. pályamenti sebesség 10,880 km/s
Max. pályamenti sebesség 10,892 km/s
Inklináció 2,21° (az ekliptikához)
0,20° a Jupiter egyenlítőjéhez)
Központi égitest Jupiter
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő 5262 km
(0,413 Föld)
Felszín területe 87 millió km²
(0,171 Föld)
Térfogat 7,6·1010 km³
(0,0704 Föld)
Tömeg 1,4819·1023 kg
(0,025 Föld)
Átlagos sűrűség 1,942 g/cm³
Felszíni gravitáció 1,428 m/s² (0,146 g)
Szökési sebesség 2,741 km/s
Forgási periódus szinkron
Tengelyferdeség
Albedó 0.43±0.02
Felszíni hőmérséklet 90/160 K
Atmoszféra
Légköri nyomás 0,2–1,2 µPa

A Ganymedes (korábban Jupiter III) a Jupiter holdja, a legnagyobb hold és a kilencedik legnagyobb égitest a Naprendszerben. Ha nem a Jupiter, hanem a Nap körül keringene, mérete alapján akár bolygóként is besorolható lenne, mivel a Mars háromnegyedét teszi ki, és nagyobb (bár könnyebb is) a Merkúrnál. Ez az egyetlen hold a Holdon kívül, amely ideális viszonyok között akár szabad szemmel is látható. A Jupitertől kifelé a hetedik ismert holdja a bolygónak, a legkorábban felfedezett ún. Galilei-holdak között a harmadik, innen ered a korábbi jelölése.

A felfedezőnek Galileo Galileit tartják, aki 1610. január 7-én[1] dokumentálta létezését, bár feltételezhető, hogy az elsőséget szintén magáénak valló Simon Marius vele egyidőben, függetlenül fedezte fel. A hold nevét is Marius javasolta, Ganümédész trójai királyfi után, akit a monda szerint Zeusz elrabolt és az Olümposzra vitt, hogy az istenek pohárnoka legyen.[2] Galilei határozottan ellenezte az elnevezést, és munkáiban következetesen római számokkal hivatkozott a holdakra, ez a gyakorlat pedig hosszú ideig befolyásolta a névhasználatot. A hold mai nevét a 20. század közepétől használják rendszeresen.

A Pioneer 10 után több más űrszonda is vizsgálta a Ganymedest.[3] A Voyager–1 és Voyager–2 küldetések pontosabb információkkal szolgáltak a méretéről, míg a Galileo fedezte fel a felszín alatti óceán és a mágneses mező létét, amely interakcióban van a Jupiterével. A Jupitert és holdjait vizsgáló soron következő misszió az Európai Űrügynökség Jupiter Icy Moons Explorer (JUICE) szondájának felbocsátása lesz, várhatóan 2022-ben. A tervek szerint az Europa, a Ganymedes és a Callisto holdaknál végzett közelrepülés után a JUICE a Ganymedes körül fog pályára állni.[4]

A Ganymedes önálló mágneses mezejének létéért, amely a Naprendszer holdjai között ritka, feltételezhetően a magban található folyékony vas áramlása felelős.[5] A Galileo űrszonda vizsgálatai előtt úgy gondolták, hogy a Ganymedes és a Callisto kőzetmagból és az ezt körülvevő vastag jégrétegből áll. A hold felszíne két részre osztható: az egyik kráterekkel borított öregebb felszín, a másik egyenetlen, fiatalabb felszín. Ezek valószínűsíthetően tektonikus eredetűek.[6] Az Europához hasonlóan a Ganymedes légköre is tartalmazhat nyomokban oxigént és ózont,[7] ez azonban még nem bizonyítja az élet jelenlétét. Az itt talált nagyszámú kráter alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Ganymedes ugyanolyan idős lehet, mint a Hold, azaz 3-3,5 milliárd éves. A holdi kráterekkel ellentétben a Ganymedes kráterei szinte teljesen laposak. Ezt valószínűleg az okozza, hogy a felszíni jégréteg elég vékony.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Ganymede (moon) című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Galilei, Galileo: Sidereus Nuncius. University of Oklahoma History of Science, 1610. március 1. [2005. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 13.)
  2. Satellites of Jupiter. The Galileo Project. (Hozzáférés: 2007. november 24.)
  3. Pioneer 11. Solar System Exploration. [2011. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 6.)
  4. Amos, Jonathan. „Esa selects 1bn-euro Juice probe to Jupiter”, BBC News, 2012. május 2. (Hozzáférés ideje: 2012. május 2.) 
  5. Kivelson, M.G. (2002. november 2.). „The Permanent and Inductive Magnetic Moments of Ganymede”. Icarus 157 (2), 507–522. o. DOI:10.1006/icar.2002.6834.  
  6. Showman, A.P. (1999. október 1.). „The Galilean Satellites”. Science 286 (5437), 77–84. o. DOI:10.1126/science.286.5437.77. PMID 10506564.  
  7. Hall, D.T. (1998. november 2.). „The Far-Ultraviolet Oxygen Airglow of Europa and Ganymede”. The Astrophysical Journal 499 (1), 475–481. o. DOI:10.1086/305604.  

Források[szerkesztés]

Commons:Category:Ganymede (moon)
A Wikimédia Commons tartalmaz Ganymedes témájú médiaállományokat.