Galilei-holdak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Galilei-holdak (felülről lefelé haladva): Io, Europa, Ganimédesz és a Callisto (a kép a holdak nagyságát illusztrálja)

A Galilei-holdak a Jupiter négy legnagyobb holdja, melyeket Galileo Galilei fedezett fel. A holdakat már kisméretű távcsővel észlelhetjük, de megfelelő látási viszonyok esetén a legkülsőt, a Callistót akár szabad szemmel is felfedezhetjük. Galilei a holdakat 1610. január 7-én észlelte először, egyes vélemények azonban felfedezőjüknek Gan De kínai csillagászt tekintik, aki szerintük közel kétezer évvel korábban, i. e. 362-ben figyelt fel az égitestekre. A holdak felfedezése fontos érv volt a Föld-középpontú világkép ellen, s elősegítette kopernikuszi napközpontú világkép elfogadását.

A Galilei-holdak valószínűsíthetően már az ókori történetekben felbukkantak: Babilonban Mardukot (a Jupiter) látták bennük négy kutyájával, Egyiptomban pedig Hóruszt négy fiával.

Galilei a holdakat először Cosmica Siderának nevezte el bőkezű támogatója, Cosimo II de' Medici, Toszkána hercege tiszteletére, de később annak javaslatára Medicea Siderára, Medici-csillagokra nevezte át őket, Cosimót és testvéreit (Francesco, Carlo és Lorenzo) jelképezve. A felfedezés első publikálására 1610 márciusában Velencében került sor, kevesebb mint két hónappal az észlelés után.

A holdak nevére több javaslat is született. Giovanni Battista Hodierna, Galilei tanítványa a négy Medici-testvér után Principharus, Victipharus, Cosmipharus illetve Ferdinandipharus névre keresztelte volna a holdakat, de Johannes Hevelius és Jacques Ozanam is ajánlott neveket. A holdak elkeresztelésében végül Simon Marius javaslata győzedelmeskedett. A magát Galileivel együtt a holdak felfedezőjének kikiáltó Marius az Io, Europa, Ganimédesz és Callisto neveket adta az égitesteknek. Ezeket a neveket 1614-ben a Mundus Jovialis-ban publikálta.

Galilei Marius névjavaslatait következetesen elutasította, és egy új, számokon alapuló elnevezési rendszert dolgozott ki, melyet még ma is használnak, s amely a holdak bolygójuktól való távolságán alapul. Sorrendjüknek megfelelően tehát az Io, az Europa, a Ganimédesz és a Callisto az I., II., III. és IV. számot viselték.

Olaf Römer dán csillagász e holdak fedéseit használta a fénysebesség méréséhez.

A Galilei-holdak a Jupitertől való távolságuk sorrendjében:

Név Kép Átmérő
(km)
Tömeg
(kg)
Átlagos keringési
távolság
(km)
Keringési idő
Io Io, moon of Jupiter, NASA.jpg 3643 8,93×1022 421 800 1,77 nap
Europa Europa-moon.jpg 3122 4,8×1022 671 100 3,55 nap
Ganimédesz Ganymede, moon of Jupiter, NASA.jpg 5262 1,48×1023 1 070 400 7,16 nap
Callisto Callisto, moon of Jupiter, NASA.jpg 4821 1,08×1023 1 882 700 16,69 nap