Callisto

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Callisto
A Callisto hold
A Callisto hold
Felfedezése
Felfedező G. Galilei
S. Marius
Felfedezés ideje 1610. január 7.
Névadó Kallisztó
Pályaadatok
Periapszis 1 869 000 km (0,0125 CSE)
Apoapszis 1 897 000 km (0,0127 CSE)
Fél nagytengely 1 882 700 km
Pálya kerülete 11 829 000 km (0,079 CSE)
Pálya sugara 2410,3 km
Pálya excentricitása 0,0074
Orbitális periódus 16,689 nap
Keringési periódus 16,6890184 nap (0,04569 év)
Min. pályamenti sebesség 8,143 km/s
Átl. pályamenti sebesség 8,204 km/s
Max. pályamenti sebesség 8,265 km/s
Inklináció 2,02° (az földi pályasíkhoz
0,21° a Jupiter egyenlítőjéhez)
Központi égitest Jupiter
Fizikai tulajdonságok
Átlagos átmérő 4820,6 km (0,378 Föld)
Felszín területe 73 millió km² (0,143 Föld)
Térfogat 5,9·1010 km³ (0,0541 Föld)
Tömeg 1,0759·1023 kg (0,018 Föld)
Átlagos sűrűség 1,834 g/cm³
Felszíni gravitáció 1,235 m/s² (0,126 g)
Szökési sebesség 2,44 km/s
Forgási periódus szinkron
Tengelyferdeség
Albedó 0,17
Felszíni hőmérséklet 120 K
Látszólagos fényesség 5,65
Atmoszféra
Összetevők szén-dioxid 100%
A Wikimédia Commons tartalmaz Callisto témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A Callisto a Jupiter egyik holdja, amelyet Galileo Galilei fedezett fel 1610-ben. A harmadik legnagyobb hold a Naprendszerben. Mérete kb. akkora, mint a Merkúré.

Név[szerkesztés]

A Callisto hold a görög mitológiából kapta a nevét Kallisztó nimfa után. A nevet Simon Marius javasolta nem sokkal a hold felfedezése után. A Galilei-holdak neveit csak a 20. század közepén véglegesítették. A korai csillagászati irodalomban a Callistót egyszerűen csak Jupiter IV-ként jelölték (vagyis a Jupiter negyedik holdja).

Fizikai tulajdonságok[szerkesztés]

Felszín[szerkesztés]

A Callisto az egyik legkráterezettebb hold a Naprendszerben. A becsapódási kráterek és az azokhoz tartozó koncentrikus gyűrűk uralják a felszínt, nincsenek nagy kiterjedésű callistói hegyek. Ezt valószínűleg a felszín jeges természete okozza. A nagy krátereket és hegyeket eltörölte a jeges kéreg mozgása a geológiai idő során.

Közeli felvétel a felszínről, az Asgard becsapódási medence belsejéből

Két hatalmas becsapódási medence található a Callistón; a Valhalla a nagyobbik, 600 km átmérőjű fényes központi régióval és 3000 km átmérőre kiterjedő gyűrűkkel, a második az Asgard 1600 km átmérővel. Egy másik érdekes alakzat a Gipul Catena, egy hosszú krátersor egyenes vonalban. Ezt valószínűleg egy szétdarabolódott objektum okozta, amely becsapódás előtt túl közel repült el a Jupiter mellett (mint a Shoemaker–Levy 9 üstökös). A Callisto kérgének korát 4 milliárd évre becsülik, szinte a Naprendszer keletkezésével egyidőre. Lásd még: A Callisto krátereinek listája, a Callisto geológiai alakzatainak listája.

Légkör[szerkesztés]

A Callistónak nagyon vékony, szén-dioxidból álló légköre van. Ennek forrása lehet a szárazjég lassú szublimációja a hold jeges felszínéről.

Belső szerkezet[szerkesztés]

A Callisto belső szerkezete

A Callisto felszíne egy 150 km vastag jégrétegen van. A kéreg alatt egy 10 km vastag óceán terül el. Az óceánt a Jupiter és holdjai körüli mágneses tér tanulmányozásakor fedezték fel. A Callisto mágneses tere változik a Jupiter által létrehozott háttér mágneses tér hatására. Ez egy elektromosan vezető folyadékrétegre utal a hold belsejében.

Az óceán alatt a Callistónak úgy tűnik különös belseje van, amely nem teljesen egységes. A Galileo orbiter mérései szerint kő és jég alkotja, a kő mennyisége a mélységgel nő. A Galilei-holdak közül a Callistónak van a legkisebb sűrűsége, csak 1,86 g/cm³, 40%-a jég, 60%-a kő/vas.

A Ganymedesszel ellentétben a Callisto tektonikus aktivitására kevés jel utal. Látszólag sokkal egyszerűbb a geológiai múltja.