Johannes Hevelius

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Johannes Hevelius
Johannes Hevelius.PNG
Született
1611. január 28.
Gdańsk[1]
Elhunyt
1687. január 28. (76 évesen)
Gdańsk[2]
Foglalkozása csillagász
vállalkozó
térképész
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Hevelius témájú médiaállományokat.

Latinul Johannes Hevelius, németül Johannes Hewel, Johann Hewelke, Johannes Höwelcke, lengyelül Jan Heweliusz [Danzig (ma Gdańsk), Lengyelország 1611. január 28.1687. január 28.] lengyel csillagász.

Őt tekintik a Hold topográfiája megalapítójának. Tíz csillagképet vezetett be, ezek közül hetet ma is elismernek a csillagászok.

Élettörténete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mű címlapja

Édesapja, Hewelke Ábrahám (1576-1649) és édesanyja, Kordula Hecker (1576-1655) gazdag sörfőző és kereskedő volt. A gimnáziumban többek között a matematikus és csillagász Peter Crüger (Peter Krüger, 1580-1639) volt a tanára. 1630-ban jogot tanult a leideni egyetemen, majd Angliában és Franciaországban utazgatott, ahol a pap, filozófus, matematikus, csillagász Pierre Gassendivel, a szerzetes, matematikus, fizikus Marin Mersenne-nel, valamint a geológus és orvos Athanasius Kircherrel (más néven Kirchner) találkozott.

1634-ben telepedett le a szülővárosában, és 1635. március 21-én vette feleségül Katharine Rebeschkét. 1636-ban tagja, majd 1643-tól vezetője lett a sörfőző céhnek. Amellett, hogy a helyi tanács tagja és 1651-ben tanácsos, 1639-től főleg csillagászattal foglalkozott.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Johannes Hevelius 45 méteres Kepler-rendszerű távcsöve
Johannes Hevelius Hold-térképe, 1647
Hevelius és felesége
Hevelius kvadránsa

1641-ben csillagvizsgálót épített három szomszédos ház tetejére, amelyet 1660. január 29-én Ludwika Maria Gonzaga lengyel királyné, 1678-ban pedig III. János lengyel király is felkeresett.

Hevelius készített egy 1,80, majd egy 3,60 méter hosszúságú távcsövet, ezeknek a lencséit ő maga csiszolta, amelyekkel Hold- és bolygómegfigyeléseket végzett. Azt tapasztalta, hogy minél hosszabb egy távcső, annál kisebbek a színhibák, ezért egy 45 méter hosszú Kepler-távcsövet épített, melynek a tubusát fából és huzalból ő maga készítette el. (Valószínűleg ez lehetett a leghosszabb távcső a tubus nélküli távcsövek előtt, a mérete miatt ki volt téve az időjárás viszontagságainak, ezért ritkán lehetett használni.) Annak ellenére, hogy távcsöveket használt, a méréseket 10 szögmásodperc pontosságú, optika nélküli kvadránsokkal végezte.

1679 májusában Edmond Halley küldöttként meglátogatta Heveliust a Royal Society-ben, amelynek első lengyelként 1664. március 19-e óta volt a tagja. Robert Hooke angol polihisztor és John Flamsteed angol csillagász utasítására Halley megpróbálta rávenni Heveliust arra, hogy használjon teleszkópot a mérésekhez, de Hevelius bebizonyította, hogy kvadránssal és alhidádéval is lehet pontosan mérni. (Az alhidádé (alhidade, alhidad) egy távcsőállványon rögzített körtárcsa, amely a műszer leolvasó-berendezését hordozza).

Figyelte a napfoltok tevékenységét, és 16421645 között feltérképezte a Hold felszínét, és felfedezte a Hold hosszúsági librációját (libráció: ingaszerű lengés/billegő mozgás), amelynek a következtében az égitest a keleti és a nyugati peremén legfeljebb 7,9°-kal nagyobbnak látszik a valós átmérőjénél. 1647-ben kiadta a Selenographia, sive Lunae Descriptio című munkáját, amely alapján őt tartják a holdi topográfia megalapítójának (lásd: Szelenográfia). Később a könyveit a saját házában nyomtatták ki jelentős költségeken, és sok nyomólemezt ő maga készített.

Négy üstököst fedezett fel (1652, 1661, 1672, 1677). Ezek a felfedezések vezettek ahhoz a tételhez, hogy az üstökösök parabola alakú pályán keringenek a Nap körül.

1662-ben meghalt az első felesége. Rá egy évre feleségül vette egy nagykereskedő lányát, Catherina Elisabetha Koopmant (1647-1693), akitől négy gyermeke született, és akit az első női csillagásznak tartanak, mert a munkájában támogatta a férjét, és annak halála után megjelentette kiadatlan műveit.

1679. szeptember 26-án szándékos rongálás következtében leégett Hevelius obszervatóriuma (csillagászati megfigyelőállomása), odavesztek az eszközök és a könyvek is. (Az 1685-ben ki kiadott Annus climactericus című munkájának előszavában leírja a katasztrófát.) Az obszervatóriumot azonnal helyreállítják, hogy megfigyelhessék az 1680 decemberében megjelenő üstököst.

Hevelius Szextánsnak nevezett el egy csillagképet a megsemmisült eszközök emlékére, és 1683-ban III. (Sobieski) János lengyel király bécsi győzelme emlékére ő adta a nevét a mai Pajzs csillagképnek.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hevelius egészsége megromlott, és a 76. születésnapján, 1687. január 28-án meghalt. Danzigban, a Szent Katalin templomban temették el, a helyi tanácsháza falán pedig emléktáblát avattak az egykori csillagász és tanácsos tiszteletére.

Az özvegye halála után Hevelius kéziratait, leveleit hulladékként értékesítették, a nyomólemezeiből tálcák és csészealjak készültek.

Heveliusról kapta a nevét az 5703 Hevelius kisbolygó.

Munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Selenographia (1647)
  • De nativa Saturni facie ejusq; varis Phasibus (1656)
  • Historiola Mirae (1662)
  • Prodromus cometicus (1665)
  • Cometographia (1668)
  • Machina coelestis (1673: első rész, 1679: második rész)
  • Annus climactericus (1685, tartalmazza az 1679-es tűzvésznek és a Mira típusú változócsillag megfigyeléseinek a leírását is)
  • Prodromus astronomiae (1690), befejezetlen munka posztumusz kiadásban. Hevelius özvegye, Catherina Elisabetha Koopman jelentette meg. A kiadás három könyvet foglal magába:
- Prodromus: előszó és kiadatlan megfigyelések;
- Catalogus Stellarum Fixarum: 1687-es keltezésű, 1564 csillag leírását tartalmazó katalógus;
- Firmamentum Sobiescianum sive Uranographia: 56 ívből álló, a saját katalógusával megegyező, 7 új, ma is használt csillagkép ábráját tartalmazó, és néhány, már nem használatos csillagkép atlasza, szintén 1687-es keltezéssel.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Johannes Hevelius című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Dr. Horváth Árpád. A távcső regénye. Budapest: Műszaki Könyvkiadó (1988) 
  • szerk.: Marik Miklós: Csillagászat. Akadémiai Kiadó (1989). ISBN 963 05 4657 4 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Johannes Hevelius témájú médiaállományokat.
  1. Integrált katalógustár, 2014. december 10.
  2. Integrált katalógustár, 2014. december 30.