Szelenográfia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szelenográfia a Hold felszínének és fizikai jellemzőinek tudománya.

A szó a Hold istennőjének görög megnevezéséből (Szeléné) és a „γράφω” (graphō, azaz: „írok”) szavakból ered.

A Hold domborzati térképe a déli 45° és az északi 45° szélesség között

Története[szerkesztés]

Johannes Hevelius térképe a Holdról 1647-ből

Az az elképzelés, hogy a Hold felszíne nem sima, hanem alakzatok találhatók rajta, már Démokritosz írásaiban is fellelhető i.e. 450-ből.

A Hold tanulmányozásával foglalkozók szerették volna megnevezni és leírni a Hold felszínén látható alakzatokat: krátereket, „tengereket”, hegységeket és más geológiai alakzatokat (egyesek a Holdon alkalmazott geológiát „szelenológiának” nevezik).

Ez a munka csak akkor lett kész, amikor az űrkorszak kezdetével a Hold innenső és túlsó oldala is láthatóvá vált űrszondák által készített nagy felbontású felvételeken. Azonban a Hold egyes területei (különösen a sarkok közelében) még manapság is csak kevéssé részletesen vannak felderítve.

A szelenográfiát a szelenológia altudományának tekintik. A szelenológia pedig a „holdtudomány” fogalomkörébe tartozik.

Egyéb jelentés[szerkesztés]

A szelenográfia szó másik jelentése a Hold felszínén való földrajzi hely meghatározása.

Források[szerkesztés]

  • Glenn D. Considine (főszerk.): Van Nostrand's Scientific Encyclopedia, 2008, John Wiley & Sons, Inc., ISBN 978-0-471-74338-5, p. 4711.