Az Uránusz holdjai

Az Uránusz holdjai méretarányosan. A holdak balról jobbra: Puk, Miranda, Ariel, Umbriel, Titánia, Oberon

Az Uránusz bolygónak, amely a Naprendszer hetedik bolygója, 29 ismert holdja van, melyek közül eddig 27-et William Shakespeare és Alexander Pope híres munkáinak szereplőiről nevezték el. William Herschel fedezte fel a bolygó első két holdját, a Titániát és az Oberont 1787-ben, majd további három ellipszoid holdat fedezett fel 1851-ben William Lassel, köztük az Arielt és az Umbrielt, majd 1948-ban Gerard Kuiper felfedezte a Mirandát. Ezen öt holdnak bolygószerű tömege van, ezért úgy tekintenek rájuk a csillagászok, hogy amennyiben ezek a Nap körül keringenének, akkor törpebolygónak számítanának. A bolygó további holdjait 1985 után fedezték fel a kutatók, többek közt a Voyager-2 űrszonda által küldött képek segítségével, illetve a Földön elhelyezkedő különböző űrtávcsövek által.

Az Uránusz holdjai három különböző csoportra bonthatók: tizennégy belső hold van, öt nagyobb, fő hold van és tíz szabálytalan hold. A belső holdak apró, sötét égitestek, melyeknek anyaga és eredete a bolygó gyűrűiből származik. Az öt fő hold tömege elegendő arra, hogy hidrosztatikus egyensúlyi állapotot hozzon létre ezen égitestekben és négy holdon közülük belső, tektonikus folyamatok is zajlanak, melyek ezen égitestek felszínén kanyonokat és vulkáni aktivitást hoznak létre. Ezen öt hold közül a legnagyobb a Titánia, melynek átmérője 1578 km és ezáltal ez a nyolcadik legnagyobb hold a Naprendszeren belül. Az Uránusz bolygó tíz szabálytalan holdja elliptikus és erősen inklinált pályán mozog, a bolygótól nagyobb távolságban.

Felfedezésük

A bolygó első két holdja, melyet William Herschel fedezett fel 1787. január 11-én, mindössze hat évvel azután, hogy magát a bolygót felfedezték. Herschel úgy gondolta, hogy több mint hat hold keringhet a bolygó körül, illetve lehetségesnek vélte, hogy egy gyűrű is létezik. Közel 50 éven keresztül Herschel távcsöve maradt az egyetlen eszköz, melynek segítségével meg lehetett figyelni ezen objektumokat. Az 1840-es években már fejlettebb eszközök és az Uránusz bolygó kedvező elhelyezkedése tette lehetővé, hogy további szórványos égitestekkel bővülhessen az eddig felfedezett két hold listája. Végül 1851-ben William Lassel fedezte fel az Arielt és az Umbrielt. A felfedezett égitesteket római számozással látták el, ám hosszú időn keresztül a publikációk hezitáltak Herschel megállapításai (mivel a Titániát és az Oberont gyakran Uránusz III-ként, illetve Uránusz IV-ként jelölték) és William Lassel felfedezései közt, (melyeket Uránusz I és Uránusz II. jelöléssel illettek). Az Ariel és az Umbriel figyelembevételével Lassel megszámozta a holdakat I-től IV-ig és végül ez így maradt a későbbiek során is. 1852-ben Herschel fia, John Herschel ellátta a holdakat a ma is használatos neveikkel.

Közel egy évszázadon keresztül nem is történt semmilyen további felfedezés az Uránusz további holdjait illetően. 1948-ban Gerard Kuiper a McDonald Obszervatóriumban felfedezte a legkisebb holdat és az öt fő hold utolsó tagját, a gömbölyded formájú Mirandát. Évtizedekkel később a Voyager-2 űrszonda próbaútja vezetett a következő tíz belső hold felfedezéséhez. A Perdita holdat 1999-ben fedezték fel visszamenőlegesen, miután tüzetesebben megvizsgálták a Voyager-2 által készített felvételeket.

Az Uránusz volt a legutolsó óriásbolygó, amelynél még nem fedeztek fel szabálytalan holdakat, ám 1997-ben kilenc szabálytalan pályájú holdat azonosítottak a földi teleszkópok által. További két belső holdat, a Kupid holdat és a Mab holdat fedezték fel a Hubble űrteleszkóp segítségével 2003-ban. A Margaret holdat 2012-ben azonosították, ám a korábbi 2003-as adatok alapján már sejtették létezését. 2024-ben Scott Sheppard és kutatótársai bejelentették, hogy az Uránusz egy újabb szabálytalan holdját találták meg (S/2023 U 1) a Subaru távcsőből kinyert mérési eredmények alapján.

2025 augusztusában a Maryame El Moutamid által vezetett kutatócsoport nyilvánosságra hozta, hogy az Uránusz egy új belső holdját találták meg (S/2025 U 1) a James Webb űrtávcsőből 2025 februárjában kinyert adatokból kiindulva.

Belső reguláris holdak

Az Uránusz legbelsőbb holdjainak mérete, a Puk és a Portia kivételével, nem éri el a 100 km-t. A legközelebbiek, például a Kordélia terelőholdként hatnak a gyűrűkre. Szinte az összes hold a Voyager–2 űrszonda 1986-os elhaladásakor lett felfedezve, a Cupid és a Mab 2003-ban lett azonosítva a Hubble képein.

Nagy reguláris holdak

Az 5 legnagyobb hold, kivétel nélkül elérte a hidrosztatikus egyensúlyt. Ezek lettek a legkorábban azonosítva Herschel, Lassel és Kuiper által. A legnagyobb köztük a Titánia, a legváltozatosabb felszínű pedig a Miranda. A Mirandát hatalmas kanyonok szelik keresztül, és kriovulkanizmusra utaló jelek is találhatók rajta.

• Titánia (1578 km) William Herschel fedezte fel 1787-ben
• Oberon (1522 km) William Herschel fedezte fel 1787-ben
• Ariel (1158 km) William Lassel fedezte fel 1851-ben
• Umbriel (1169 km) William Lassel fedezte fel 1851-ben
• Miranda (471 km) Gerard Kuiper azonosította 1948-ban

Külső irreguláris holdak

A legkisebb méretűek tartoznak közéjük, 150 kilométeres átmérőjével a Szükorax a legfényesebb. 1997-es felfedezésüktől kezdve ezidáig 9 hold lett felfedezve. Átlagos távolságuk az Uránusztól 4 és 21 millió km között van. Jellemzően retrográd keringési iránnyal, nagy pályahajlással rendelkeznek. Egyedül a Margarét rendelkezik szabályos keringési iránnyal.

Hamis holdak

Miután Herschel 1787. január 11-én felfedezte a Titániát és az Oberont, utána abban kezdett el hinni, hogy további négy holdat is sikerült azonosítania, ezek közül kettőt 1790. január 18-án, egyet február 9-én, majd még további kettőt 1794. február 28-án és március 26-án. Ezután évtizedeken át úgy vélték a csillagászok, hogy az Uránusz körül egy hat holdból álló rendszer kering, jóllehet a később felfedezett holdakat más csillagászoknak nem sikerült megfigyelniük. Lassel 1851-ben felfedezte az Arielt és az Umbrielt, ugyanakkor ezen felfedezések azt támasztották alá, hogy Herschel megfigyelései valójában ezen égitestek megfigyelésén alapultak.

Trójai holdak

Korábban a csillagászok nem tartották valószínűnek, hogy az Uránusznak trójai holdjai lennének, a Neptunusz gravitációs hatása miatt. Azonban létezik ilyen kisbolygó, a 2011 QF99, ami a bolygó L4 Lagrange-pontja körül kering, meglehetősen nagy távolságra az anyabolygótól. Átmérője mintegy 60 km, anyaga szikla és jég. A bolygó az elmúlt pár százezer évben foghatta be, és a QF99 nagyjából egymillió év múlva el fog szabadulni tőle.

A holdak elnevezése

Az Uránusz első két felfedezett holdja 1787-től egészen 1852-ig nem kapta meg mai nevét, ám ekkor John Herschel elnevezte őket. Az ifjabbik Herschel nem a görög mitológia szereplői közül választotta ki ezen égitestek elnevezéseit, hanem az angol irodalom neves alkotóinak műveiből válogatott szereplőket, így a Titánia és az Oberon William Shakespeare: Szentivánéji álom című művének szereplőiről kapta nevét, míg az Ariel és az Umbriel elnevezése Alexander Pope: Fürtrablás című vígeposzából származik. Ugyanakkor Ariel szellem szerepel Shakespeare: A vihar című drámájában is. Ezen elnevezések mind különböző szellemeket és tündéreket jelölnek az említett művekben, amely feltehetően azért alakult így, mert a mitológia szerint Uránuszt, aki az ég és a levegő istene, a levegő szellemei kísérik.

A további elnevezések is folytatták ezen légi tündérek felsorolását, bár mindössze két esetben, a Puk és a Mab hold esetében, melyek elsősorban Herschel kutatásaira koncentráltak. 1949-ben az ötödik felfedezett hold, a Miranda nevét Gerard Kuiper adta, aki Shakespeare: A vihar című drámája egyik halálos karakterének nevét adta az újonnan felfedezett égitestnek. A jelenleg hivatalos, a Nemzetközi Csillagászati Unió által követett elnevezési módszer is elsősorban Shakespeare műveinek szereplőit veszi alapul, jóllehet az Ariel, az Umbriel és a Belinda holdak elnevezései Alexander Pope műveiből származnak. A bolygó legkülső pályáin mozgó holdjait mind egyetlen műből vett szereplők neveivel illették, melyek mind A viharból származnak, ugyanakkor a Margarét elnevezésű hold a Sok hűhó semmiért című mű egyik szereplőjéről kapta nevét, így e hagyomány megszakadt.

Művek, melyek szereplőinek nevét viselik az Uránusz holdjai:

• Alexander Pope
  • Fürtrablás: Ariel, Umbriel, Belinda
• William Shakespeare
  • Szentiván éji álom: Titánia, Oberon, Puck
  • A vihar: (Ariel), Miranda, Caliban, Sycorax, Prospero, Setebos, Stephano, Trinculo, Francisco, Ferdinand
  • Lear király: Cordelia
  • Hamlet: Ophelia
  • Makrancos hölgy: Bianca
  • Trolius és Cressida: Cressida
  • Othello: Desdemona
  • Rómeó és Júlia: Juliet, Mab
  • Velencei kalmár: Portia
  • Ahogy tetszik: Rosalind
  • Sok hűhó semmiért: Margaret
  • Téli rege: Perdita
  • Athéni Timon: Cupid

Az Uránusz holdjainak listája

A táblázatban az Uránusz holdjai keringési idejük alapján felállított sorrendjében követik egymást a legrövidebb keringési idejűtől a leghosszabbig.

Jelölések

Belső holdak

† Fő holdak

‡ Szabálytalan holdak (retrográd)

° Szabálytalan holdak (prográd)

Uránusz holdjai

Sorrend	Címke	Név	Kép	Átmérő (km)	Tömeg (·1018 kg)	Fél fő tengely (km)	Keringési idő (n)	Inclináció (Fok (szög)°)	Excentricitás	Felfedezés éve	Felfedező
1	06 VI	Cordelia Kordélia	-	0040 40 ± 6 (50 × 36)	000004 0,044	49 770	0000,33 0,335034	000,084 0,08479°	0,00026	1986	Terrile (Voyager-2)
2	07 VII	Ophelia	-	0043 43 ± 8 (54 × 38)	000005 0,053	53 790	0000,37 0,376400	000,103 0,1036°	0,00992	1986	Terrile (Voyager-2)
3	08 VIII	Bianka	-	0051 51 ± 4 (64 × 46)	000009 0,092	59 170	0000,43 0,434579	000,193 0,193°	0,00092	1986	Smith (Voyager-2)
4	09 IX	Cressida Kresszida	-	0080 80 ± 4 (92 × 74)	000034 0,34	61 780	0000,46 0,463570	000,006 0,006°	0,00036	1986	Synnott (Voyager-2)
5	10 X	Desdemona Dezdemóna	-	0064 64 ± 8 (90 × 54)	000018 0,18	62 680	0000,47 0,473650	000,111 0,11125°	0,00013	1986	Synnott (Voyager-2)
6	11 XI	Juliet Juliet	-	0094 94 ± 8 (150 × 74)	000056 0,56	64 350	0000,49 0,493065	000,065 0,065°	0,00066	1986	Synnott (Voyager-2)
7	12 XII	Portia Portia	-	0135 135 ± 8 (156 × 126)	000170 1,70	66 090	0000,51 0,513196	000,059 0,059°	0,00005	1986	Synnott (Voyager-2)
8	13 XIII	Rosalind Rosalind	-	0072 72 ± 12	000025 0,25	69 940	0000,55 0,558460	000,279 0,279°	0,00011	1986	Synnott (Voyager-2)
9	27 XXVII	Cupid Cupid	-	0018 ~18	000000,38 0,0038	74 800	0000,61 0,618	000,1 0,1°	0,0013	2003	Showalter és Lissauer
10	14 XIV	Belinda Belinda		0090 90 ± 16 (128 × 64)	000049 0,49	75 260	0000,62 0,623527	000,031 0,031°	0,00007	1986	Synnott (Voyager-2)
11	25 XXV	Perdita Perdita	-	0030 30 ± 6	000002 0,018	76 400	0000,63 0,638	000 0,0°	0,0012	1999	Karkoschaka (Voyager-2)
12	15 XV	Puck Puck		0162 162 ± 4	000290 2,90	86 010	0000,76 0,761833	000,319 0,3192°	0,00012	1985	Synnott (Voyager-2)
13	26 XXVI	Mab Mab	-	0025 ~25	000001 0,01	97 700	0000,92 0,923	000,133 0,1335°	0,0025	2003	Showalter és Lissauer
14	05 V	Miranda †Miranda		0470 471,6 ± 1,4 (481 × 468 × 466)	006600 65,9 ± 7,5	129 390	0001,4 1,413479	004 4,232°	0,0013	1948	Kuiper
15	01 I	Miranda †Ariel		1157 1,157,8 ± 1,2 (1162 × 1156 × 1155)	135000 1,353 ± 120	191 020	0002,5 2,520379	000,260 0,260°	0,0012	1851	Lassell
16	02 II	Umbriel †Umbriel		1169 1,169,4 ± 5,6	117000 1,172 ± 135	266 300	0004,1 4,144177	000,205 0,205°	0,0039	1851	Lassell
17	03 III	Titánia †Titánia		1577 1,5768 ± 1,2	3527 ± 90	435 910	0008,7 8,705872	000,340 0,340°	0,0011	1787	Herschel
18	04 IV	Oberon †Oberon		1522 1522,8 ± 5,2	301000 3014 ± 75	583 520	0013 13,463239	000,058 0,058°	0,0014	1787	Herschel
19	22 XXII	Francisco ‡ Francisco	-	0022 ~22	000000,72 0,0072	4 276 000	0266 −266,56	147,459°	0,1459	2003	Holman et al.
20	16 XVI	‡ Caliban	-	0072 ~72	000025 0,25	7 230 000	0579 −579,50	139,885°	0,1587	1997	Gladman et al.
21	20 XX	Stephano ‡ Stephano	-	0032 ~32	000002,2 0,022	8 002 000	0677 −676,50	141,873°	0,2292	1999	Gladman et al.
22	21 XXI	Trinculo ‡ Trinculo	-	0018 ~18	000000,39 0,0039	8 571 000	0749 −758,10	166,252°	0,2200	2001	Holman et al.
23	17 XVII	Sycorax‡ Sycorax	-	0150 ~150	000230 2,30	12 179 000	1283 −1283,4	152,456°	0,5224	1997	Nicholson et al.
24	23 XXIII	°Margaret Margaret	-	0020 ~20	000000,54 0,0054	14 345 000	1694 1694,8	051 51,455°	0,6608	2003	Sheppard és Jewitt
25	18 XVIII	Prospero ‡ Prospero	-	0050 ~50	000008,5 0,085	16 418 000	1992 −1992,8	146,017°	0,4448	1999	Holman et al.
26	19 XIX	Setebos ‡ Setebos	-	0048 ~48	000007,5 0,075	17 459 000	2202 −2202,3	145,883°	0,5914	1999	Kavelaars et al.
27	24 XXIV	Ferdinand ‡ Ferdinand	-	0020 ~20	000000,54 0,0054	20 900 000	2823 −2823,4	167,346°	0,3682	2003	Holman et al.
28		S/2023 U 1	-	0008 ~8	0000000,27 0,00027	7 976 600	681 −681	143,9°	0,250	2023	Sheppard et al.
29		S/2025 U 1		0008 ~8–10	0000000,4 0,0004	56 250 ± 250	0,4 +0,4018 ± 0,0004	~0,0°	~0,000	2025	Moutamid et al.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Moons of Uranus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Uranus Satellite and Moon Data