Oberon (hold)
| Oberon | |
 | |
| A legjobb Voyager–2 felvétel az Oberonról, melyet az űrszonda 1986. január 24-én készített | |
| Felfedezése | |
| Felfedező | William Herschel |
| Felfedezés ideje | 1787. január 11.[1] |
| Névadó | Oberon |
| Alternatív név | Uránusz IV |
| Pályaadatok | |
| Fél nagytengely | 583 520 km[2] |
| Pálya excentricitása | 0,0014[2] |
| Orbitális periódus | 13,463234 n[2] |
| Inklináció | 0,058° (az Uránusz egyenlítőjéhez)[2] |
| Központi égitest | Uránusz |
| Fizikai tulajdonságok | |
| Átlagos sugár | 761,4 ± 2,6 km (0,1194 földsugár) |
| Térfogat | 1 849 000 000 km³ |
| Tömeg | 3,014 ± 0,075 x 1021 kg (0,0005046-szeres földtömeg) |
| Átlagos sűrűség | 1,63 ± 0,05 g/cm³ |
| Forgási periódus | kötött szinkron rotáció |
| Albedó | 0,31 (geometrical), 0,14 (bond) |
| Felszíni hőmérséklet | 70-80 K |
| Látszólagos fényesség | 14,1 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Oberon témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Az Oberon az Uránusz második legnagyobb holdja a Titánia után és a 9. legnagyobb hold a Naprendszerben. William Herschel fedezte fel 1787-ben. Kifelé haladva a bolygótól az Oberon az Uránusz 18. holdja.
Nevét Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékából az egyik főszereplőről kapta.
Jellemzői[szerkesztés]
Az Oberon a Titániához sok mindenben hasonló hold. Az Oberon is felerészben jégből, felerészben szilikátos kőzetekből épül föl. A kőzetanyag alkotja a hold magját, a jéganyag a köpenyét és a felszínét. Valószínűleg egy folyadéköv is található az égitesten belül, a jeges tartományban.
A felszínén a becsapódások okozta kráterek az uralkodók. A legnagyobbnak 210 kilométer az átmérője. Egy nagy méretű kanyonrendszer szeli át a hold felszínét, amelyről feltételezik, hogy a korai fejlődési szakaszban a belső tartományok térfogat-növekedése következtében jött létre.
Az Oberon felszínének mintegy 40%-a van föltérképezve a Voyager–2 1986. januári felvételei alapján.
Fölfedezése[szerkesztés]
Az Oberont William Herschel fedezte fel 1787. január 11-én a Titánia holddal együtt. Az Arielt és az Umbrielt William Lassel fedezte fel 1851-ben.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Herschel, William, Sr. (1787). „An Account of the Discovery of Two Satellites Revolving Round the Georgian Planet”. Philosophical Transactions of the Royal Society of London 77, 125–129. o. DOI:10.1098/rstl.1787.0016.
- ↑ a b c d Planetary Satellite Mean Orbital Parameters. Jet Propulsion Laboratory, California Institute of Technology. (Hozzáférés: 2009. október 6.)
