Juno űrszonda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Juno
A Juno űrszonda a Jupiter mellett (fantáziarajz)
A Juno űrszonda a Jupiter mellett (fantáziarajz)

Ország  Amerikai Egyesült Államok
Űrügynökség NASA NASA
Tudományos vezető Dr. Scott Bolton
Küldetés típusa Orbiter
Összköltség 700 millió USD
NSSDC ID [1] JUNO[1]
Küldetés
Célégitest Jupiter
Indítás dátuma 2011. augusztus 5.
Indítás helye SLC–41
Hordozórakéta Atlas–5–551
Megérkezés 2016. július 4.[2]
Küldetés vége 2017[3]
Az űrszonda
Tömeg 3625 kg[3]
Energiaellátás 435 watt, 3 darab napelemből[3]
Pálya Jupiter körüli poláris pálya, 5000 km magasság
Periódus 14 nap
Hivatalos weboldal
A Juno űrszonda

A Juno amerikai űrszonda a New Frontiers program második küldetése, melyet 2011-ben indítottak a Jupiter felé. A küldetés költsége 700 millió USD. Eredetileg a JIMO szondát indították volna a Jupiter környezetének vizsgálatára, de a nagy költségek miatt törölték ezt a programot. A Juno poláris pályáról vizsgálja a Jupiter mágneses terét, a bolygó magját és légkörét. Ez az első olyan űrszonda a Jupiterhez, amelynek energiaellátását napelemekkel biztosítják.

Küldetés[szerkesztés]

A Juno indítása

A Juno indítására 2011. augusztus 5-én került sor Atlas-5 hordozórakétával. Indítása időben veszélyesen közel volt a Curiosity űrszondáéhoz, két Atlas-5 rakétaindítás között legalább 60 napnak kell eltelnie, ennél gyorsabban a jelenlegi létszámmal nem tudnak felkészülni a következő indításra. 2011. augusztus 26-án a kamerát célzó ellenőrzés során 9,5 millió km távolságról lefényképezte a Föld-Hold párost.[4] 2013. október 9-én 558 kilométerre közelítette meg a Földet Dél-Afrika fölött. Nem sokkal az elrepülést követően az Európai Űrügynökség 15 méteres perthi antennája fogta jelzését, mely azt mutatta, hogy automata biztonsági módba állt. A Juno a kutatók szerint az elvártnak megfelelően működött a biztonsági módba lépés folyamán.[5]

Öt évig tartó útja során a szonda 2013-ban egy gravitációs hintamanőver során egyszer repült el a Föld mellett.

2,8 milliárd kilométeres repülés után 2016. július 4-én érkezett meg a Jupiterhez, ahol 35 perces fékezés után (amihez a hajtóművét használta) bolygó körüli pályára állt.[6] A bolygó körül a Galileo űrszondáénál lényegesen alacsonyabb, 5000 km-es, 14 napos periódusú poláris pályára áll levegőfékezéssel. Tervezett élettartama a bolygó körül körülbelül egy év, ezután a légkörbe irányítva megsemmisül.[7][3]

Tudományos célok[szerkesztés]

  • A Jupiter atmoszférájában található víz mennyiségének pontos meghatározása. Így eldönthető, hogy melyik bolygóképződési teória helytálló.
  • Az atmoszféra összetételének felderítése, hőmérsékletének megállapítása, a felhőmozgások feltérképezése
  • A bolygó mágneses terének mérése, hogy a belső szerkezetét "feltárhassuk"
  • A magnetoszféra részletes vizsgálata a sarkoknál, sarki fények figyelése, és az atmoszférára gyakorolt hatásuk felderítése

Felépítés[szerkesztés]

Napelemek[szerkesztés]

A napelemtáblák tesztelés közben

A Galileo űrszondával ellentétben a Juno napelemtáblákat használ radioizotópos termoelektromos generátorok (RTG) helyett. Ennek oka a továbbfejlesztett és hatékony napelem-technológia. Az RTG-k korlátozták volna az élettartamát. A Juno az első szonda, melyet napelemes energiaellátással a Naprendszer külső részére küldenek. A három napelemből összesen 435 wattnyi energiát nyerhet Jupiter körüli pályán.[3]

Műszerei[szerkesztés]

  • Microwave Radiometer (MWR)[8]
  • Jovian Infrared Auroral Mapper (JIRAM)[9] (Az Olasz Űrügynökség hozzájárulása a projekthez.)[10]
  • Fluxgate Magnetometer (FGM)
  • Advanced Stellar Compass (ASC)
  • Jovian Auroral Distribution Experiment (JADE)
  • Jovian Energetic Particle Detector Instrument (JEDI)
  • Radio and Plasma Wave Sensor (WAVES)
  • Ultraviolet Imaging Spectrograph (UVS)
  • JunoCam[11]

A műhold védelme[szerkesztés]

Mivel a Juno űrszonda keringési pályája alacsonyabb elődjénél, erősebb védelmet igényelnek az érzékeny elektronikus műszerei a nagy erejű töltött részecskékkel és a Jupiter erős mágneses terével szemben. Erre a célra a jól árnyékoló ólom helyett a jobb mechanikai tűrésű titánt választották (hogy biztosan elviselje a kilövés rázkódásait). Összesen 200 kg titánt használtak fel. Bizonyos elektromos berendezéseket volfrámból készítettek, és olyan is akad, amelynek van saját sugárvédelmi "doboza".[12]

Nevének eredete[szerkesztés]

Juno neve a római mitológiából származik. Jupiter főisten felhőkbe burkolózik, hogy azok elrejtsék a csínytevéseit, azonban Juno istennő, a felesége képes rá, hogy átlásson a felhőkön és felfedje Jupiter igazi természetét.[13]

Galilei-lemez és Lego minifigurák[szerkesztés]

Galilei-lemez

Galileo Galilei tiszteletére a Juno egy lemezt visz magával, melyet az Olasz Űrügynökség (Italian Space Agency(wd)) ajánlott fel. A 7,1×5,1 centiméteres, 6 gramm tömegű alumínium lemez Galilei önarcképét ábrázolja, és a tudós kézírásos feljegyzését 1610-ből, amikor felfedezte a Jupiter négy holdját, melyeket később Galilei-holdaknak neveztek.[14]

Lego minifigurák

Az űrszonda három Lego minifigurát is szállít, melyek Galileit, Jupiter római istent és feleségét, Junót ábrázolják. Jupiter figurája villámokat tart a kezében, Juno pedig nagyítóüveget, az igazság keresésének jelképét. Galilei a teleszkópját vitte magával az útra.[15] A szokásos műanyag helyett ezek a figurák alumíniumból készültek, hogy elviseljék az űrutazás extrém körülményeit.[16]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Juno űrszonda témájú médiaállományokat.

Lábjegyzetek[szerkesztés]

  1. Juno (angol nyelven). (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
  2. Juno website. NASA. (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  3. ^ a b c d e Juno Mission to Jupiter. NASA. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  4. A Jupiter-szonda lencsevégre kapta a Föld-Hold párost
  5. Ismét megfelelően működik a Jupiter-szonda
  6. Success: NASA’s Juno probe enters orbit around Jupiter. Washington Post. (Hozzáférés: 2016. július 5.)
  7. Clark, Stephen: Juno probe on target for 2011 departure to Jupiter (angol nyelven). Spaceflight Now, 2009. szeptember 24. (Hozzáférés: 2009. szeptember 24.)
  8. Microwave Radiometer (angol nyelven). NASA. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  9. The Jupiter InfraRed Auroral Mapper (angol nyelven). NASA. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  10. Juno. ASI. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  11. JunoCam (angol nyelven). NASA. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  12. Juno Armored Up to Go to Jupiter. NASA. (Hozzáférés: 2010. november 13.)
  13. Witness Juno's Arrival at Jupiter Live from JPL 2016-05-06
  14. Juno Jupiter Mission to Carry Plaque Dedicated to Galileo. NASA, 2011. augusztus 3. (Hozzáférés: 2011. augusztus 5.)
  15. 'Juno Spacecraft to Carry Three Lego minifigures to Jupiter Orbit. NASA, 2011. augusztus 3. (Hozzáférés: 2011. augusztus 5.)
  16. Peter Pachal. „Jupiter Probe Successfully Launches With Lego On Board”, PC Magazine, 2011. augusztus 5.