Nemzetközi Meridián Konferencia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Nemzetközi Meridián Konferenciát 1884-ben tartották Washingtonban, az Amerikai Egyesült Államokban, hogy megállapodjanak a Föld kezdő délkörének értékéről. A konferenciát Az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Chester A. Arthur hívta össze.

A konferencián huszonöt ország vett részt (az Osztrák-Magyar Monarchia, Brazília, Chile, Kolumbia, Costa Rica, Dánia, Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Guatemala, Hawaii, Olaszország, Japán, Mexikó, Hollandia, Paraguay, Oroszország, a Dominikai Köztársaság, Salvador, Spanyolország, Svédország, Svájc, Törökország, az Amerikai Egyesült Államok és Venezuela), 41 küldöttel képviseltetve magát.

Történelmi körülmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nemzetközi kereskedelem és áruszállítás körülményeit a fejlődés akkori állapotában mind jobban nehezítette a mértékegységek különbözősége, az időzónák szeszélyes alkalmazása és a térképek vonatkoztatási adatainak jelentős eltérése. Ezért csaknem egyidejűleg kötötték meg a nemzetközi méteregyezményt, az egyezményes koordinált világidőre vonatkozó egyezményt és a nemzetközi kezdőmeridiánra vonatkozó egyezményt.

A nemzetközi kezdődélkör egyezményes kijelölése előtt a tengerhajózási és a szárazföldi térképek egymástól eltérő délkört használtak, ami a nagy távolságú áruszállítást nagy mértékben akadályozta. Eltérőek voltak a tengerszint feletti magasságra vonatkozó alapadatok is, és eltérőek az időzónák is. Ez például végtelenül zavarta a kanadai vasúti menetrendek összehasonlítását.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Királyi Obszervatórium, Greenwich (jelenleg múzeum)
A greenwichi kezdőmeridián

A konferencia döntését megelőzően igen sok délkört használtak kezdő délkörként:

Határozatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A konferencia az alábbi döntéseket hozta:

  1. Egyetlen egységes kezdődélkört (meridánt) határozott meg valamennyi ország számára az aktuálisan létező sokféle kezdődélkör helyett.
  2. Javasolta valamennyi kormányzat számára, hogy fogadják el kezdő meridiánként a Greenwichi obszervatórium központi megfigyelő műszerének középpontját.
  3. A hosszúsági köröket a kezdőmeridiántól mint nulla foktól két irányban indulva 180 fokig számítsák, keletre pozitív, nyugatra negatív előjellel.
  4. Javasolta az egyezményes nap elfogadását általános felhasználás céljára úgy, hogy az sem a helyi idő, sem a szabványos időszámítás vonatkozásában zavart ne okozzon.
  5. Legyen az egyezményes nap a közepes szoláris nap időtartama, legyen a kezdőpontja az az időpont, amikor a kezdő délkör helyén éjfél van, a polgári időszámítás céljára való felhasználás vonatkozásában, és számítsák nullától huszonnégy óráig.
  6. A konferencia kifejezte azon reményét, hogy amint a gyakorlat szükségessé teszi, a csillagászati és a tengerhajózási értelemben is a nap mindenhol az éjfél időpontjában fog kezdődni.
  7. A konferencia reményét fejezte ki, hogy a műszaki fejlesztés lehetővé teszi majd a decimális rendszer kiterjesztését a szögmérés és az időmérés tekintetében is.

A 2. döntés (22-1 szavazataránnyal) elfogadta a greenwichi kezdőmeridiánt. A Dominikai Köztársaság ellene szavazott, Franciaország és Brazília tartózkodott. Franciaország csak 1911-ben fogadta el a greenwichi délkört kezdőmeridiánként.

A 4. döntés egyértelműen elfogadta az időszámítás alapjául a nap hosszát. Két küldött, köztük Sandford Fleming, általános elfogadásra javasolta, míg a többiek nem kívántak ehhez hozzájárulni, minthogy ez nem szerepelt a konferencia eredeti célkitűzései között. Emiatt a konferencia nem hozott döntést a zónaidő kérdésében.

A 6. döntést megelőzőleg Nagy Britannia úgy döntött, hogy legyen a tengerhajózás számára a nap kezdőpontja a dél, tizenkét órával éjfél előtt, a trafalgari csata időpontjára (1805) emlékezve. A csillagászati napot 1925. január 1-jén az újjáalakuló Nemzetközi Csillagászati Unió tizenkét órával az éjfél utáni időpontra helyezte.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Greenwich[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Greenwichi Csillagvizsgáló a GPS-készülék szerint[1] 100 méterre van a kezdő meridiántól.

Betlehem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vallási buzgóságból szóba került a betlehemi kezdőmeridián is. Mivel ott nem volt pontos helymeghatározásra alkalmas csillagvizsgáló, ezt a javaslatot nem tárgyalták meg.

Dél vagy éjfél?[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nap helyzetének meghatározása délben végezhető, az éjfél időpontjában a Nap nem látható. Ezért volt kérdéses a konferencia döntése a nap mint időtartam kezdőpontjának értelmezése ügyében.

Kapcsolódása az idő mértékegységéhez[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az idő mértékegysége a másodperc; eredetileg a nap 86 400-ad részeként fogalmazták meg. A 11. Általános Súly- és Mértékügyi Konferencia (1960) definíciója szerint (Compte Rendu 86.) a tropikus év 31 556 925,9747 másodperc időtartamú. Ennek az évnek kezdete 1900. január 0-án 12 óra és vége 1901. január 0-án 12 óra. A csillagászati nap 0-án 12 óra a polgári időszámítás szerint 1-jén nulla óra.

A másodperc definíciója azóta megváltozott.

Az időpont csillagászati értelmezéséhez lásd a Julián dátum szócikket.

Az időzónák kérdése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Föld felszínét 15 hosszúsági fokonként 24 időzónára osztották. A jelenlegi közép-európai idő ideiglenes neve Continental Time volt. A kelet-európai idő ideiglenesen Bosporus Time néven szerepelt.

A helyi idő számára kijelöltek szűkebb időzónákat is, amelyek a tíz perc eltéréssel különböztek egymástól. Így Magyarország Greenwichtől keletre a nyolcadik lokális időzónába került, míg Ausztria a hatodikba.

A Greenwichtől keletre 180 fokkal jelölt időzóna neve Transitional Time volt. Ez jelenleg a vasárnap–hétfő vonal helye (a nemzetközi dátumválasztó vonal).

Mérések a méter mértékegység meghatározása céljából[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A geodéziai méréseket a Barcelona és Dunkerque közötti délkörön végezték 1791 és 1798 között, de nem a kezdődélkör definíciója, hanem a méter hosszának meghatározása céljából, Jean-Baptiste Joseph Delambre és Pierre Méchain. Ezt a délkört azért választották, mert jelentős részben szárazföldön halad keresztül, méghozzá csekély tengerszint feletti magasságban (a Pireneusoknál végzett mérések kivételével).

Jelentősebb résztvevők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]