Budapest népessége 2011. január 1-jén 1 733 685 fő volt, ami közel három évtizedes csökkenés után újra növekszik a csökkenő mértékű természetes fogyás és a növekvő bevándorlás következtében, a lakónépesség a 2007-es mélypont óta közel 40 000 fővel gyarapodott.[1] 2010. január 1-jén 889 757 lakást tartottak számon a főváros közigazgatási területén. Nyelvileg, etnikailag a népesség viszonylag homogénnek tekinthető, azonban az elmúlt húsz évben jelentősen növekedett a külföldiek és a romák aránya, előbbiek 4,4, utóbbiak 4,6%-kot képviselnek a főváros teljes lakosságából.[2] A budapesti agglomerációban 2010. január 1-jén 2 524 697 fő élt (az ország összlakosságának több, mint egynegyede), míg a budapesti várostérségben hozzávetőlegesen 3,5 millió fő,[3] ezzel a magyar főváros a legnépesebb nagyvárosi övezet Kelet-Közép-Európában.
Anyanyelvi- és nemzetiségi megoszlás[szerkesztés]
A korai újkor előtti időkből kevés forrás áll rendelkezésünkre Magyarország és a mai Budapest etnikai arculatáról, ezek közül az egyik a Magyar Királyi Kincstár 1494-95-ös, az egész országra kiterjedő összeírása. E szerint Buda, Pest, Óbuda és a főváros teljes mai területe magyar többségű volt, ahogy a mai agglomeráció is teljesen magyar nyelvterület volt. A 18. század elejére a török hódoltságra jellemző folyamatos háborúk és fosztogatások megváltoztatták a korábban egységes etnikai térszerkezetet, a települések egy része elpusztult, mások elvesztették magyar jellegüket, ahogy a főváros is. Az 1715-ös összeírás szerint Buda, Pest, Óbuda és Tétény német, Rákospalota magyar, Rákosszentmihály szlovák többségű volt, míg Csepel különböző délszláv néptöredékeknek adott otthont, akik fokozatos északra húzódása jellemezte a 150 éves megszállást. A mai Újpest, Újpalota, Rákosmente és Dél-Pest (Kispest, Pesterzsébet, Pestszentlőrinc, Pestszentimre, Soroksár) területe lakatlan pusztaként (deserta) volt nyilvántartva. A megfogyatkozott népesség pótlása már a török kiűzése után megindult a spontán, belső és országhatárokon átnyúló vándormozgalmaknak köszönhetően, az újratelepülést segítette a bécsi udvar és a különböző földesurak által szervezett telepítési akciók is, amelynek keretében főként katolikus németek („svábok”) érkeztek Buda környékére délnémet területekről és a Rajna-völgyéből, katolikus és evangélikus szlovákok („tótok”) a Felvidékről és kisebb részben, szervezetlenül katolikus magyarok a pusztítások által kevésbé érintett területekről (Nyugat-Dunántúl, Felvidék, Jászság, Palócföld). Az 1784-es, II. József-féle népszámlálás idejére jelentősen nem módosultak a nyelvi és etnikai viszonyok, azonban a betelepülések következtében a főváros és környékének német jellege erősödött, Csepel és a korábban lakatlan Soroksár is német többségű lett, Rákoscsabára szlovákok települtek.
A középkori, egységes etnikai térszerkezet visszarendeződése a 19. században indult meg, ennek kiváltó okaként az iparosodás kezdetét és ennek nyomán fellépő tömeges belső vándorlást nevezhetjük meg. A Mezőföld és az Alföld középső és déli, lakatlan területeinek újratelepülése miatt népességrobbanás következett be a magyarság körében, arányuk és számuk e miatt gyorsabban növekedett a többi nemzetiségnél a 19. század folyamán. A gyors természetes szaporulat következtében a magyar agrártársadalom a kiegyezés idejére már a túlnépesedés jeleit mutatta, a magyarságon belül volt a legmagasabb a földnélküliek, agrárproletárok aránya, e miatt az ország legnagyobb nemzetisége nagyobb arányban kapcsolódott be a városiasodás folyamatába, ez járult hozzá legnagyobb mértékben a főváros gyors elmagyarosodásához.[4] Ezek a magyar anyanyelvű, mezőgazdasági közösségek jelentették a meginduló ipari fejlődés során rövid idő alatt milliós, majd kétmilliós várossá hízó Budapest legfőbb népességellátóját egészen az 1970-es évekig. Az 1880-as népszámlálás idejére az 1873-ban megalakult Budapest székesfőváros magyar többségűvé vált, azonban néhány környék (Óbuda, Tétény, Csepel) még a századfordulóig megőrizte német jellegét. Az 1880 és 1910 közötti időszakot a magyar nyelv általános elterjedése és egyeduralkodóvá válása jellemezte. A magyarság aránya 30 év alatt 56,75%-ról 85,9%-ra növekedett, ezzel szemben a németek aránya 34,3%-ról 9%-ra, a szlovákoké 6,1%-ról 2,3%-ra csökkent. E mellett a németek 72,5%-a, a szlovákoknak pedig 79,7%-a beszélte a magyar nyelvet. A magyar nyelvet legnagyobb mértékben a reformátusok beszélték, míg a németet az izraeliták. 1910-ben egy budapesti lakos átlagosan 1,69 nyelvet beszélt, ezen belül a budapesti magyarok átlagosan 1,62 nyelvet beszéltek, ami alacsonyabb volt a városi átlagnál, mivel az addigra egynyelvűvé vált városban nem voltak rászorulva más nyelv ismeretére. Az első világháború, a forradalmak és országot csapásként érő Trianoni békeszerződés sem tudta megállítani Budapest további fokozatos, végül a második világháború kezdetére teljessé váló elmagyarosodását.
Anyanyelvi megoszlás 1715 és 1891 között[szerkesztés]
[5]
|
1715 |
1737 |
1750 |
1851 |
1881 |
1891 |
| magyar |
19,4% |
22,5% |
22,2% |
36,6% |
55,1% |
67,15% |
| német |
55,6% |
57,8% |
55,2% |
56,4% |
33,3% |
23,7% |
| szlovák |
2,2% |
5,6% |
6,5% |
5,0% |
6,0% |
5,6% |
| egyéb |
22,8% |
14,1% |
16,1% |
2,0% |
2,8% |
5,6% |
Anyanyelvi megoszlás 1880 és 1949 között Budapest korabeli területén[szerkesztés]
[6][7]
| Anyanyelvi megoszlás |
| Évszám |
Összesen |
Magyar |
Német |
Szlovák |
Egyéb, ismeretlen |
| 1880 |
355 682 |
201 776 (56,7%) |
122 155 (34,3%) |
21 871 (6,1%) |
9880 |
| 1890 |
486 671 |
326 533 (67,1%) |
115 573 (23,7%) |
27 126 (5,6%) |
17 439 |
| 1900 |
703 448 |
559 965 (79,6%) |
98 515 (14,0%) |
24 091 (3,4%) |
20 877 |
| 1910 |
880 371 |
756 070 (85,9%) |
78 882 (9,0%) |
20 359 (2,3%) |
25 060 |
| 1920 |
928 996 |
837 858 (90,2%) |
60 425 (6,5%) |
14 011 (1,5%) |
16 702 |
| 1930 |
1 006 184 |
928 950 (92,3%) |
38 460 (3,8%) |
7764 (0,8%) |
31 010 |
| 1941 |
1 164 963 |
1 130 050 (97,0%) |
22 586 (1,9%) |
3476 (0,3%) |
8851 |
| 1949 |
1 057 912 |
1 046 927 (99,0%) |
2702 (0,3%) |
1382 (0,1%) |
6901 |
Anyanyelvi megoszlás 1880 és 2001 között Budapest mai területén[szerkesztés]
[8][9][10][11]
| Anyanyelvi megoszlás |
| Évszám |
Összesen |
Magyar |
Német |
Szlovák |
Egyéb, ismeretlen |
| 1880 |
402 706 |
227 894 (56,7%) |
138 423 (34,4%) |
25 637 (6,4%) |
10 752 |
| 1890 |
560 079 |
346 239 (61,8%) |
141 514 (25,3%) |
32 500 (5,8%) |
39 826 |
| 1900 |
861 434 |
670 444 (77,8%) |
132 988 (15,4%) |
31 094 (3,6%) |
26 908 |
| 1910 |
1 110 453 |
954 366 (85,9%) |
102 184 (9,2%) |
25 052 (2,3%) |
28 851 |
| 1920 |
1 232 026 |
1 107 279 (89,9%) |
86 853 (7,0%) |
17 560 (1,4%) |
20 334 |
| 1930 |
1 442 869 |
1 355 129 (93,9%) |
62 613 (4,3%) |
10 647 (0,7%) |
14 480 |
| 1941 |
1 712 791 |
1 654 202 (96,6%) |
42 432 (2,5%) |
4762 (0,3%) |
11 395 |
| 1949 |
1 590 316 |
1 576 551 (99,1%) |
3106 (0,2%) |
1882 (0,1%) |
8777 |
| 1960 |
1 804 606 |
1 787 692 (99,1%) |
4773 (0,3%) |
1688 (0,1%) |
10 543 |
| 1970 |
1 945 083 |
1 923 789 (98,9%) |
4911 (0,3%) |
1459 (0,1%) |
14 924 |
| 1980 |
2 059 347 |
2 043 204 (99,2%) |
2924 (0,1%) |
1054 (0,1%) |
12 165 |
| 1990 |
2 016 774 |
1 997 611 (99,0%) |
2887 (0,1%) |
934 (0,0%) |
15 342 |
| 2001 |
1 777 921 |
1 617 717 (91,0%) |
3505 (0,2%) |
1513 (0,1%) |
155 186[12] |
Nemzetiségi megoszlás 1941 és 2001 között Budapest mai területén[szerkesztés]
[9][10][13]
| Nemzetiségi megoszlás |
| Évszám |
Összesen |
Magyar |
Német |
Szlovák |
Cigány |
Egyéb, ismeretlen |
| 1941 |
1 712 791 |
1 680 526 (98,1%) |
17 141 (1,0%) |
2550 (0,1%) |
589 (0,0%) |
11 985 |
| 1949 |
1 590 316 |
1 567 549 (98,6%) |
735 (0,0%) |
1210 (0,1%) |
704 (0,0%) |
20 118 |
| 1960 |
1 804 606 |
1 791 543 (99,3%) |
1765 (0,1%) |
970 (0,1%) |
1583 (0,1%) |
8745 |
| 1980 |
2 059 347 |
2 046 356 (99,4%) |
1671 (0,1%) |
686 (0,0%) |
1040 (0,1%) |
9594 |
| 1990 |
2 016 774 |
1 997 611 (99,0%) |
2609 (0,1%) |
802 (0,0%) |
8123 (0,4%) |
7629 |
| 2001 |
1 777 921 |
1 603 511 (90,2%) |
7014 (0,4%) |
1528 (0,1%) |
12 266 (0,7%) |
153 602[14] |
Pest lakosainak vallás szerinti megoszlása az egyes városrészekben, 1822-ben[szerkesztés]
[15]
A népesség felekezeti megoszlása 1869 és 2001 között[szerkesztés]
[6][17][18][19]
| Felekezeti megoszlás |
| Évszám |
Összesen |
Római katolikus |
Izraelita |
Református |
Evangélikus |
Görögkatolikus |
Görögkeleti |
Egyéb, ismeretlen |
| 1869 |
270 476 |
195 624 (72,3%) |
44 890 (16,6%) |
13 008 (4,8%) |
14 316 (5,3%) |
n.a. |
1838 (0,7%) |
800 |
| 1880 |
355 682 |
239 723 (67,4%) |
70 227 (19,7%) |
21 655 (6,1%) |
19 716 (5,5%) |
1127 (0,3%) |
1787 (0,5%) |
1347 |
| 1890 |
486 671 |
314 835 (64,7%) |
102 377 (21%) |
36 112 (7,4%) |
27 224 (5,6%) |
2837 (0,6%) |
2559 (0,5%) |
1544 |
| 1900 |
703 448 |
427 112 (60,7%) |
166 198 (23,6%) |
62 837 (8,9%) |
37 170 (5,3%) |
5386 (0,8%) |
3201 (0,5%) |
561 |
| 1910 |
880 371 |
526 151 (59,8%) |
203 687 (23,1%) |
86 990 (9,9%) |
43 562 (4,9%) |
9428 (1,1%) |
6962 (0,8%) |
3591 |
| 1920 |
928 996 |
548 727 (59,1%) |
215 512 (23,2%) |
101 124 (10,9%) |
44 894 (4,8%) |
10 065 (1,1%) |
4346 (0,5%) |
4328 |
| 1930 |
1 006 184 |
611 220 (60,7%) |
204 371 (20,3%) |
121 802 (12,1%) |
49 984 (5%) |
10 577 (1,1%) |
4088 (0,4%) |
4142 |
| 1941 |
1 164 963 |
734 901 (63,1%) |
184 453 (15,8%) |
158 324 (13,6%) |
61 817 (5,3%) |
15 744 (1,4%) |
4455 (0,4%) |
5269 |
| 1949 |
1 057 912 |
713 124 (67,4%) |
96 537 (9,1%) |
160 167 (15,1%) |
55 931 (5,3%) |
16 348 (1,5%) |
4823 (0,5%) |
10 973 |
| 1949[20] |
1 589 065 |
1 109 345 (69,8%) |
101 258 (6,4%) |
247 060 (15,5%) |
85 960 (5,4%) |
23 286 (1,5%) |
6509 (0,4%) |
15 647 |
| 2001 |
1 777 921 |
808 460 (45,8%) |
9468 (0,5%) |
224 169 (12,6%) |
46 449 (2,6%) |
28 901 (1,6%) |
3823 (0,2%) |
656 651 (36,9%)[21] |
A népesség felekezeti megoszlása a 2011. évi népszámlálási adatok alapján[szerkesztés]
[22]
A lakosság vallási összetétele (2011)
| Vallási közösség |
Arány (%) |
| Római katolikus |
29,0
|
| Evangélikus |
1,8
|
| Református |
8,5
|
| Görögkatolikus |
0,9
|
| Izraelita |
0,5
|
| Egyéb |
2,6
|
| Nem tartozik vallási közösséghez |
22,9
|
| Nem válaszolt |
33,9
|
A népesség területi származása[szerkesztés]
[23][24]
| A népesség születési hely szerint |
| Évszám |
Összesen |
Budapest[25] |
Pest megye |
Vidéki Magyarország[26] |
Külföld és ismeretlen |
| 1880 |
360 551 |
151 981 (42,2%) |
28 311 (7,9%) |
140 118 (38,9%) |
40 141 (11,1%) |
| 1890 |
491 938 |
187 796 (38,2%) |
39 811 (8,1%) |
221 524 (45,0%) |
42 807 (8,7%) |
| 1900 |
732 322 |
259 829 (35,5%) |
57 180 (7,8%) |
361 561 (49,4%) |
53 752 (7,3%) |
| 1910 |
880 371 |
311 107 (35,4%) |
71 152 (8,1%) |
448 271 (50,1%) |
49 841 (5,7%) |
| 1920 |
928 996 |
381 357 (41,1%) |
68 500 (7,4%) |
433 918 (46,7%) |
45 221 (4,9%) |
| 1930 |
1 006 184 |
379 466 (37,7%) |
88 099 (8,8%) |
502 535 (49,9%) |
36 075 (3,6%) |
| A népesség születéskori lakóhelye |
| Évszám |
Összesen |
Budapest |
Vidéki Magyarország |
Külföld |
| 2001 |
1 777 921 |
822 663 (46,3%) |
867 512 (48,8%) |
87 746 (4,9%) |
A főváros legjelentősebb népességellátói[szerkesztés]
[28]
| Időszak |
Természetes szaporodás |
Vándorlási különbözet |
Tényleges szaporodás |
Népesség az időszak végén |
| 1877-1880 |
2539 |
59 020 |
61 559 |
370 767 |
| 1881-1890 |
17 227 |
118 390 |
135 617 |
506 387 |
| 1891-1900 |
68 296 |
158 678 |
226 974 |
733 385 |
| 1901-1910 |
65 553 |
81 460 |
147 013 |
880 371 |
| 1911-1920 |
17 731 |
30 894 |
48 625 |
928 996 |
| 1921-1930 |
2704 |
74 484 |
77 188 |
1 006 184 |
| 1931-1941 |
-9111 |
167 890 |
158 779 |
1 164 963 |
| 1941-1944 |
5714 |
65 243 |
70 957 |
1 235 920 |
| 1944-1945 |
-24 401 |
-378 719 |
-403 120 |
832 800 |
| 1945-1947 |
-4429 |
245 073 |
240 644 |
1 073 444 |
| 1877-1947 |
141 823 |
622 413 |
764 236 |
1 073 444 |
[29][30][31][32] [33][34][35][36][37]
A rendes, lakott lakások szobaszám szerinti megoszlása Budapest korabeli területén 1880 és 1941 között[szerkesztés]
| Év |
Lakások száma |
1 szobás |
2 szobás |
3 szobás |
4 és több szobás |
Egyéb lakóegység |
Száz lakásra jutó lakó |
| 1880 |
68 535 |
42 508 (62,0%) |
14 188 (20,7%) |
6037 (8,8%) |
5802 (8,2%) |
0 |
519 |
| 1890 |
94 359 |
58 207 (61,7%) |
19 591 (20,8%) |
8260 (8,8%) |
8301 (8,8%) |
0 |
516 |
| 1900 |
144 125 |
84 757 (58,8%) |
34 403 (23,9%) |
14 086 (9,8%) |
10 879 (7,5%) |
0 |
488 |
| 1910 |
169 034 |
92 825 (54,9%) |
41 376 (24,5%) |
18 424 (10,8%) |
16 034 (9,5%) |
475 (0,3%) |
521 |
| 1920 |
203 993 |
107 483 (52,7%) |
54 282 (26,6%) |
24 346 (11,9%) |
17 168 (8,4%) |
714 (0,4%) |
455 |
| 1930 |
239 508 |
127 187 (53,1%) |
63 715 (26,6%) |
28 044 (11,7%) |
19 811 (8,3%) |
751 (0,3%) |
420 |
| 1941 |
283 025 |
152 398 (53,8%) |
78 191 (27,6%) |
32 401 (11,4%) |
18 717 (6,6%) |
1318 (0,5%) |
412 |
A lakások szobaszám szerinti megoszlása Budapest mai területén 1949 és 2001 között[szerkesztés]
| Év |
Lakások száma |
1 szobás |
2 szobás |
3 szobás |
4 és több szobás |
Egyéb lakóegység |
Száz lakásra jutó lakó |
| 1949 |
464 217 |
285 505 (61,5%) |
124 098 (26,7%) |
36 304 (7,8%) |
12 670 (2,7%) |
5640 (1,2%) |
343 |
| 1960 |
535 855 |
322 575 (60,2%) |
165 224 (30,8%) |
37 556 (7,0%) |
8912 (1,7%) |
1588 (0,3%) |
337 |
| 1970 |
619 414 |
302 220 (49,1%) |
219 090 (35,4%) |
74 042 (12,0%) |
22 075 (3,6%) |
5 |
323 |
| 1980 |
709 429 |
252 774 (35,6%) |
332 661 (46,9%) |
105 489 (14,9%) |
18 505 (2,6%) |
0 |
290 |
| 1990 |
775 523 |
189 755 (24,5%) |
314 244 (40,5%) |
199 602 (25,7%) |
71 922 (9,3%) |
0 |
260 |
| 2001 |
820 977 |
176 683 (21,5%) |
325 082 (39,6%) |
219 960 (26,8%) |
99 252 (12,1%) |
0 |
217 |
A lakásállomány felszereltsége 1949 és 2001 között[szerkesztés]
| Év |
Lakások száma |
Hálózati vízvezetékkel |
Belső vízöblítéses WC-vel |
Közcsatornával |
Hálózati gázzal |
Villannyal |
| 1949 |
464 217 |
304 932 (65,7%) |
215 004 (46,3%) |
n.a. |
n.a. |
416 263 (89,7%) |
| 1960 |
535 855 |
390 634 (72,9%) |
275 006 (51,3%) |
n.a. |
230 282 (43,0%) |
530 164 (98,9%) |
| 1970 |
619 414 |
524 487 (84,7%) |
395 406 (63,8%) |
495 317 (80,0%) |
323 366 (52,2%) |
617 031 (99,6%) |
| 1980 |
709 429 |
669 930 (94,4%) |
569 631 (80,3%) |
571 963 (80,6%) |
458 513 (64,6%) |
708 584 (99,9%) |
| 1990 |
775 523 |
771 181 (99,4%) |
703 610 (90,7%) |
673 433 (86,8%) |
611 267 (78,8%) |
n.a. |
| 2001 |
820 977 |
815 994 (99,4%) |
788 012 (95,9%) |
750 579 (91,4%) |
730 937 (89,0%) |
n.a. |
Budapest korfája (2005)
[38]
Budapesten a népesség természetes reprodukciója (újratermelődése) az 1950-es évek vége óta nem biztosított, az 1956-os forradalom óta a halálozások száma kisebb időszakokat (1969 és 1974-77) leszámítva meghaladja a születésekét. A rendszerváltást követő első szabad választás évében a teljes termékenységi arányszám (TFR) 1,46 volt, ez 1990-ben messze a legalacsonyabb érték volt az országban (az alulról a második helyen álló Csongrád- és Vas megye értéke 1,75 volt). A lezajlott társadalmi-gazdasági változások negatívan befolyásolták a szülőképes korú nők termékenységét, az ezredfordulóra a TFR 1,05-re csökkent, ami pontosan fele az ideális 2,1-nek (egy nőnek élete során átlagosan 2,1 gyermeket kellene világra hoznia, hogy a népesség középtávon fennmaradjon). A 2000-es évek elején kis mértékben emelkedni kezdett a termékenység, ugyanis szülőképes korba érkeztek a Ratkó-unokák (az 1974-77 között születettek, lásd: korfa), így 2008-ra a TFR 1,18-ra emelkedett. Jelentősen emelkedett a szülő nők életkora, míg a rendszerváltás idején átlagosan 24,7 évesen szültek a budapesti nők, addig 2008-ban közel 30 éves korukban (29,9). A házasságon kívüli születések tekintetében figyelemreméltó konzervatív fordulat következett be, 1990-ben a fővárosban kiemelkedően magas volt a házasságon kívüli születések aránya (17,4%) a megyékhez és az országos átlaghoz képest, 2008-ra viszont az utolsók közé került a 33,4%-os aránnyal. A Duna egyértelmű választóvonalat jelent ebben a tekintetben is, a budai kerületekben szülő nők lényegesen nagyobb aránya házas mint a pestieké, a két szélsőértéket a Józsefváros (48,9%) és a II. kerület (22,6%) képviseli, a kedvezőbb társadalmi-gazdasági helyzetben lévő kerületekben alacsonyabb, míg a kevésbé fejlett városrészekben magas a házasságon kívüli születések aránya.
Budapest népessége 1910-ben[szerkesztés]
[39]
Az 1910-es népszámlálás alkalmával Budapesten (Kis-Budapesten) 880 371 főt írtak össze, ebből 418 968 fő polgári férfi, 446 767 fő polgári nő és 16 636 fő katona volt. 1000 férfire 1030 nő jutott, a legjelentősebb nőtöbblet a polgári IV. kerületben (mai Lipótváros és Újlipótváros) volt, ahol 1000 férfire 1220 nő jutott, ezzel szemben az ipari jellegű IX. és X. kerületben (Ferencváros és Kőbánya) férfitöbblet volt tapasztalható.
A legnépesebb kerület Erzsébetváros volt 181 863 lakossal (a mainál lényegesen tágabb kerülethetárok között), míg a legkisebb a Belváros 25 000 lakossal.
Az 1880-1910 közötti időszakban a nagymértékű bevándorlás következtében a budapesti születésűek aránya 42,75%-ról 35,34%-ra csökkent, a pest megyei születésűek aránya kis mértékben emelkedett (7,73%-ról 8,08%-ra), míg az egyéb magyarországi születésűek aránya rohamosan növekedett (37,92%-ról 50,26%-ra). A külföldi születésűek aránya folyamatosan csökkent.
Az összeírt 880 371 főből 526 151 (59,8%) római katolikus, 203 687 (23,1%) izraelita, 86 990 (9,9%) református és 43 526 (4,9%) evangélikus volt. Az 1880-1910 közötti időszakot a zsidók és reformátusok térnyerése jellemezte, míg a római katolikusok és az evangélikusok (akik korábban a város lakosságának túlnyomó többségét alkották) aránya folyamatosan csökkent.
Az 1880 és 1910 közötti időszakot a magyar nyelv általános elterjedése és egyeduralkodóvá válása jellemezte. A magyarság aránya 30 év alatt 56,75%-ról 85,9%-ra növekedett, ezzel szemben a németek aránya 34,3%-ról 9%-ra, a szlovákoké 6,1%-ról 2,3%-ra csökkent. Tekintve, hogy a németség és a szlovákság természetes szaporulata gyorsabb volt a magyarságénál ezek az arányváltozások hatalmas mértékű elmagyarosodást takarnak. E mellett a németek 72,5%-a, a szlovákoknak pedig 79,7%-a beszélte a magyar nyelvet. A magyar nyelvet legnagyobb mértékben a reformátusok beszélték, míg a németet az izraeliták. 1910-ben egy budapesti lakos átlagosan 1,69 nyelvet beszélt, ezen belül a budapesti magyarok átlagosan 1,62 nyelvet beszéltek, ami alacsonyabb volt a városi átlagnál, mivel az addigra egynyelvűvé vált városban nem voltak rászorulva más nyelv ismeretére.
1869-ben a lakosság 68,5%-a tudott írni-olvasni, ez az arány 1910-re 92,5%-ra emelkedett, Kőbányán és Óbudán volt a legkedvezőtlenebb (90% alatti), míg a legjobb a Belvárosban 95,9%-kal. A felekezetek tekintetében a műveltség foka az izraelitáknál volt a legmagasabb.
Az össznépesség 56%-a kereső, 44%-a eltartott volt. A keresőkön belül a legjelentősebb hányadot az ipari munkások képviselték (45,2%), így Budapest még Újpest és Csepel nélkül is ipari város volt. A gyári munkásokat messze lemaradva a kereskedelmi- és hitelintézeti alkalmazottak (15%), a közalkalmazottak és szabadfoglalkozásúak (10,2%), házi cselédek (8,2%), közlekedési alkalmazottak (8,2%) és egyéb foglalkoztatottak (13,2%) követték, tehát a gyári munkásság, a cselédség és a kispolgárság alkotta a korabeli budapesti társadalom abszolút többségét.
Budapest leggyakoribb vezetéknevei 1910-ben[szerkesztés]
[40]
Auer, Balassa, Balázs, Bálint, Balla, Balogh, Barna, Bartha, Bartos, Bauer, Beck, Benedek, Berger, Berkovits, Biró, Blau, Bleier, Blum, Boros, Böhm, Braun, Breuer, Burger, Büchler, Csillag, Deák, Dénes, Deutsch, Eisler, Eugel, Erdélyi, Erdős, Faragó, Farkas, Fehér, Fekete, Ferenczy, Fischler, Fleischer, Fleischmann, Fodor, Frank, Frankl, Freund, Fried, Friedmann, Friedrich, Fuchs, Fülöp, Fürst, Gaál, Garai, Gáspár, Geiger, Gergely, Gerő, Glück, Goldberger, Goldstein, Gottlieb, Grossmann, Grosz, Gruber, Grün, Grünbaum, Grünfeld, Grünwald, Guttmann, Győri, Haas, Hahn, Hajdu, Hajós, Halász, Hartmann, Havas, Hegedüs, Heller, Herczeg, Hermann, Herz, Herzog, Hirsch, Hirschler, Hoffmann, Horváth, Huszár, Illés, Jankovics, Juhász, Kálmán, Kalmár, Kardos, Katona, Kaufmann, Kelemen, Keller, Kellner, Kemény, Kertész, Király, Kiss, Klein, Koch, Kocsis, Kohn, Kovács, Kozma, König, Kramer, Krausz, Kun, Láng, László, Laufer, Lázár, Lederer, Lengyel, Lévay, Löwinger, Löwy, Lukács, Lusztig, Magyar, Mandl, Markovits, Márkus, Mayer, Mészáros, Mezey, Molnár, Müller, Nagy, Nemes, Németh, Neumann, Novák, Oesterreicher, Oláh, Pálfi, Papp, Pfeifer, Pick, Pintér, Polacsek, Polgár, Politzer, Pollák, Popper, Rácz, Radó, Reich, Reiner, Reisz, Révész, Richter, Róna, Rónai, Rosenberg, Rosenfeld, Rosenthal, Rosenzweig, Róth, Rózsa, Salamon, Sándor, Schaffer, Schiller, Schlesinger, Schmidt, Schneider, Schön, Schönfeld, Schulz, Schwarz, Sebestyén, Simon, Singer, Sipos, Somogyi, Soós, Spiegel, Spitz, Spitzer, Stark, Stein, Steiner, Stern, Strasser, Strausz, Sugár, Szabó, Szalay, Szántó, Szász, Szegő, Székely, Szigeti, Szilágyi, Szűcs, Takács, Tolnai, Tolnai, Tóth, Török, Ungár, Vágó, Vajda, Várady, Varga, Vass, Végh, Virág, Vörös, Wagner, Wéber, Weinberger, Weiner, Weisz, Winkler, Wolf, Zimmermann
A magyarosodás folyamán a legtöbb magyarrá vált személy megtartotta korábbi családnevét,[41] így megfigyelhető a német (sváb) és askenázi zsidó vezetéknevek gyakori előfordulása. Az elmúlt száz év folyamán a folyamatos bevándorlás és a holokauszt következtében bizonyos mértékben kicserélődött, és több névmagyarosítási hullámon átesett lakosság már főleg az egész magyarságra jellemző vezetékneveket visel.
Budapest népességszámának változása 1780 és 2008 között
A budapesti agglomeráció népességfejlődése 1870 és 2008 között (piros: Budapesti agglomeráció, zöld: Nagy-Budapest, kék: Budapesti elővárosi övezet)
Buda és Pest népessége[szerkesztés]
[5][28]
| Év |
Buda és Óbuda |
Pest |
Budapest |
| 1720 |
9 600 |
2 600 |
12 200 |
| 1780 |
21 665 |
13 550 |
35 215 |
| 1787 |
24 873 |
22 417 |
47 290 |
| 1799 |
24 306 |
29 870 |
54 176 |
| 1810 |
24 910 |
35 349 |
60 259 |
| 1813 |
34 066 |
36 153 |
70 219 |
| 1821 |
33 281 |
45 318 |
78.599 |
| 1831 |
38 565 |
64 137 |
102 702 |
| 1841 |
38 974 |
68 266 |
107 240 |
| 1848 |
40 500 |
110 516 |
151 016 |
| 1851 |
50 127 |
127 935 |
178 062 |
| 1869 |
70 000 |
200 476 |
280 349 |
| 1873 |
69 573 |
227 294 |
296 867 |
| 1881 |
75 794 |
284 757 |
370 767 |
| 1886 |
85 701 |
326 316 |
422 557 |
| 1891 |
92 465 |
399 772 |
506 384 |
Nagy-Budapest népessége[szerkesztés]
| Év |
Népesség |
| 1870 |
302,085▲ |
| 1880 |
402,706▲ |
| 1890 |
560,079▲ |
| 1900 |
861,434▲ |
| 1910 |
1,110,453▲ |
| 1920 |
1,232,026▲ |
| 1930 |
1,442,869▲ |
| 1941 |
1,712,791▲ |
| 1949 |
1,590,316▼ |
|
| Év |
Népesség |
| 1960 |
1,804,606▲ |
| 1970 |
2,001,083▲ |
| 1980 |
2,059,226▲ |
| 1990 |
2,016,681▼ |
| 2001 |
1,777,921▼ |
| 2005 |
1,695,814▼ |
| 2010 |
1,721,556▲ |
| 2015 |
1,757,618▲ |
|
A budapesti elővárosi övezet népessége[szerkesztés]
| Év |
Népesség |
| 1870 |
116,404▲ |
| 1880 |
127,850▲ |
| 1890 |
142,925▲ |
| 1900 |
166,192▲ |
| 1910 |
204,730▲ |
| 1920 |
227,423▲ |
| 1930 |
269,727▲ |
| 1941 |
312,611▲ |
|
| Év |
Népesség |
| 1949 |
307,566▼ |
| 1960 |
379,649▲ |
| 1970 |
479,242▲ |
| 1980 |
567,476▲ |
| 1990 |
562,759▼ |
| 2001 |
676,229▲ |
| 2005 |
724,488▲ |
| 2010 |
803,141▲ |
|
A budapesti agglomeráció népessége[szerkesztés]
| Év |
Népesség |
| 1870 |
418,490▲ |
| 1880 |
530,556▲ |
| 1890 |
703,004▲ |
| 1900 |
1,027,626▲ |
| 1910 |
1,315,183▲ |
| 1920 |
1,459,449▲ |
| 1930 |
1,712,596▲ |
| 1941 |
2,025,402▲ |
|
| Év |
Népesség |
| 1949 |
1,897,882▼ |
| 1960 |
2,184,255▲ |
| 1970 |
2,480,325▲ |
| 1980 |
2,626,702▲ |
| 1990 |
2,579,440▼ |
| 2001 |
2,454,150▼ |
| 2005 |
2,421,831▼ |
| 2010 |
2,524,697▲ |
|
- A népesség változó etnikai arculata Magyarország mai területén (térkép+adatsor+elemzés) (Kocsis Károly, Bottlik Zsolt, MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapest 2009, ISBN 978-963-9545-19-9)
- Csapó Katalin - Karner Katalin: Budapest az egyesítéstől az 1930-as évekig, Budapest, 1999, ISBN 963-9001-36-8
- ↑ Népesség a település jogállása szerint, KSH 2011
- ↑ Növekszik Budapest népessége (Index.hu)
- ↑ Budapest - Mágnesrégió vagy mocsárvilág? A térség 'kreatív agya' lehet a főváros térsége, Népszabadság Online
- ↑ Dr. Tóth István: Magyarok szórványban és kisebbségben - Térbeni településföldrajzi elhelyezkedés kezdetektől 1945-ig
- ^ a b A Pallas nagy lexikona
- ^ a b Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve az 1944-1946. évekről, KSH, Bp. 1948, p. 14
- ↑ 1949. évi népszámlálás, 9. Demográfiai eredmények, KSH, Bp. 1950, p. 315
- ↑ 1960. évi népszámlálás, 3.e Budapest személyi és családi adatai, KSH, Bp. 1961, p. 42
- ^ a b 1980. évi népszámlálás, 1. Budapest adatai I., KSH, Bp. 1981, p. 25
- ^ a b 1990. évi népszámlálás, 23. Budapest adatai, KSH, Bp. 1992, p. 19
- ↑ 2001-es népszámlálás, a népesség anyanyelv szerint
- ↑ 128 309 fő nem adott választ és 11 232 fő ismeretlen.
- ↑ 2001-es népszámlálás, a népesség nemzetiség szerint
- ↑ 135 924 fő nem adott választ és 11 151 fő ismeretlen.
- ↑ Adressbuch der königlichen freyen Stadt Pesth, 1822.
- ↑ Mai Terézváros és Erzsébetváros
- ↑ 1949. évi népszámlálás, 9. Demográfiai eredmények, KSH, Bp. 1950, p. 324
- ↑ 1949. évi népszámlálás, vallási adatok településenként, KSH, Bp. 1995, p. 17
- ↑ A népesség vallás és felekezet szerint (2001-es népszámlálás)
- ↑ Nagy-Budapest területére vetítve
- ↑ Ebből 347 209 fő (19,5%) felekezeten kívüli és 267 959 fő (15,1%) nem adott választ.
- ↑ A 2011. évi népszámlásási adatok a www.ksh.hu honlapon
- ↑ Dr. Thirring Lajos: Nagy-Budapest népessége, Statisztikai közlemények, Bp. 1935, p. 40, p. 50
- ↑ A népesség születéskori lakóhelye a tényleges lakóhely szerint (2001-es népszámlálás)
- ↑ A korabeli Budapest székesfőváros területe
- ↑ 1880 és 1910 között a korabeli Magyar Birodalom területe (Magyar Királyság + Horvát-Szlavón Királyság), 1920-ban és 1930-ban a volt Magyar Birodalom területére vetítve
- ↑ A trianoni békeszerződés előtti közigazgatási állapotoknak megfelelően.
- ^ a b Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve az 1944-1946. évekről, KSH, Bp. 1948, p. 12
- ↑ Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve 1941., KSH, Bp. 1941, p. 17
- ↑ Budapest Székesfőváros Statisztikai Évkönyve az 1944-1946. évekről, KSH, Bp. 1948, p. 7
- ↑ 1949. évi népszámlálás, 5. Részletes épület- és lakásstatisztikai eredmények, KSH, Bp. 1950, p. 88-89
- ↑ 1960. évi népszámlálás, 8. Lakások és lakóépületek adatai, KSH, Bp. 1963, p. 26-32
- ↑ 1970. évi népszámlálás, 26. Lakás és lakóépületi adatok I., KSH, Bp. 1973, p. 73
- ↑ 1980. évi népszámlálás, 30. A népesség és a lakások adatai a település nagyságcsoportja szerint, KSH, Bp. 1982, p. 115
- ↑ 1990. évi népszámlálás, 26. A lakások adatai, KSH, Bp. 1993, p. 260
- ↑ 2001-es népszámlálás, 4.4.2 A lakások és lakott üdülők szobaszáma, tulajdonjellege, használati jogcíme és helyiségei
- ↑ 2001-es népszámlálás, 4.4.5 A lakások és lakott üdülők felszereltsége
- ↑ A termékenység területi különbségei, 2009, KSH
- ↑ Budapest székes főváros Statisztikai és Közigazgatási Évkönyve 1909-1912, p. 12-17, KSH
- ↑ Budapesti czím- és lakjegyzék 1910, II. és III. kötet
- ↑ Kozma István: A névmagyarosítások története. A családnév-változtatások (História)
