Konzervativizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Konzervatív szócikkből átirányítva)
Jump to navigation Jump to search

A konzervativizmus szociális és politikai eszmerendszer. A szó a latin conservare-ből származik, jelentése megőrizni, megmenteni. Ezt mi sem tükrözi jobban, mint Roger Scruton által megfogalmazott definíció, mely így szól: [1]"A konzervativizmus nem más, mint a megteremtett értékek megőrzése, annak az alapnak a megóvása, melyre építeni lehet." Mindennapi szóhasználatban a status quo fenntartását jelenti. Már Jean-Jacques Rousseau kései - 1772-ben elkészült - A lengyel kormány figyelmébe című esszéje is mutat konzervatív elemeket. Politikai eszmerendszerként azonban a francia forradalom után alakult ki, először a francia politikus Chateaubriand alkalmazta a kifejezést 1819-ben.[2] Egyik legfontosabb alapvetésének Edmund Burke Töprengések a francia forradalomról című műve tekinthető. Russel Kirk a konzervativizmust az ideológia ellentéteként definiálta.

Mint politikai ideológia[szerkesztés]

Dogmatikája[szerkesztés]

A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti. Eszerint az intézmények hosszú idő alatt formálódnak, és a konzervatívok szerint az így kialakult hagyományok, szokások és előítéletek jobban irányítják a társadalmat, mint a racionalitásra hivatkozva a társadalmat (sokszor erőszakosan) absztrakt elméletekbe gyömöszölő általános ideológiák. Részben emiatt utasítják el az észre hivatkozó forradalmi változásokat és az egalitarizmust.

A konzervatív dogmatika szerint az emberek alapvetően nem egyenlőek fizikai és szellemi képességeikben, lehetőségeikben (a jogi egyenlőség természetesen ettől függetlenül fennáll). A társadalmi hierarchia létezése egyszerre szükségszerű illetve törvényszerű, és a mesterséges egyenlősítő kísérletek csak erőszakkal képesek elérni céljukat, ezért helytelenek. Ennek megfelelően szükség van az úgynevezett uralkodó elitre.[forrás?]

Típusai[szerkesztés]

A konzervativizmusnak történetileg két típusa alakult ki:

  • az angolszász, amely evolutív (reformképes)
  • a kontinentális, amely alapvetően forradalomellenes.

Ideológiai felosztás szerint számtalan irányzata létezik, pl.

  1. tradicionális (ill. romantikus) konzervativizmus (19. század)
  2. paternalista (vagy szociális) konzervativizmus
  3. liberális konzervativizmus
  4. forradalmi konzervativizmus
  5. neokonzervativizmus

Problémái[szerkesztés]

Problémát jelenthet, hogy az egyenlőtlenség elvének vallása könnyen válhat önigazolássá, azaz az elit gyakran úgy érzi, hogy helyzete törvényszerű, a természettől fogva adott, és hogy az elitből kiesettek csak tehetségtelenségük miatt szorultak ki onnan. Továbbá kérdéses, hogy kialakulhat-e a konzervativizmus olyan társadalmakban, ahol valami miatt megszakadt a kontinuitás (például hosszantartó idegen katonai megszállás miatt), vagy eleve nem is léteztek olyan tradíciók, amelyekre modern társadalmat lehetne építeni=konzervatív paradoxon, hiszen ebben az esetben organikus intézmények felállítása a cél, miközben már meglévő intézményeket kívánnak lerombolni.

Ez a paradoxon mindazonáltal feloldható, ha figyelembe vesszük, hogy a konzervativizmus, bár nem ideológia, rendelkezik olyan alapokkal, amelyek árnyalt módon ideológiai formába is önthetők, illetve rendelkezik a múltbeli példákkal, amelyekkel kapcsolatban megőrző-felújító és újraértelmezve előteremtő jelleget ölthet, szemben a kontinuitást leromboló erőkkel.

Tágabb értelmezés[szerkesztés]

Mint minden ideológiánál, a konzervativizmus esetében is lehetséges egy tágabb értelmezés, mint önálló tudatforma, társadalmi attitűdök, minták és viselkedésformák együttese.

Konzervativizmus és Pszichológia[szerkesztés]

A konzervativizmus nem csak politikai konzervativizmusként értelmezhető, felfogható személyiségvonásként is, melynek része a tradíciók, a kötelesség és az erkölcsi tartás tisztelete.

A szociálpszichológia a 2. világháború után kezdett el foglalkozni a konzervativizmus kutatásával. Az első tudományos írások egyike a témában a Theodor W. Adorno 1950-ben megjelent Tekintélyelvű személyiség című könyve volt. A mű áttörést hozott a pszichológia kutatásában főleg témáját tekintve, azonban módszertana és megkérdőjelezhető teoretikus megállapításai miatt már a megjelenése után is sokan kritizálták.[3] Az 1970-es években a pszichológusok bizonyítékokat találtak arra, hogy a konzervatív gondolkodás egy átfogó faktorba szervezhető, amit több alfaktor határoz meg (intolerancia, kétértelműség). [4]

Bob Altemeyer kutatásai alapján kimondható, hogy a politikailag konzervatív egyének magasabb pontszámot érnek el a Jobboldali Tekintélyelvűség skálán, ami azt jelenti, hogy hajlamosabbak alárendelni magukat egy magasabb tekintélynek és fontosabbnak tartják a társadalmi normák és szabályok pontos és kritikátlan betartását.[5] Később további kutatások megállapították, hogy bár valóban van kapcsolat a két változó között, ez csekélyebb, mint ahogyan azt az eredeti vizsgálatok előre vetítették. [6]

Felicia Pratto és kutatótársai a politikai konzervativizmus és a szociális dominancia orientáció kapcsolatát vizsgálták, melynek során megállapították, hogy a két változó erősen korrelál egymással.[7] Kenneth Minogue erősen kritizálta Pratto munkáját, mivel szerinte a konzervatív személyek hagyománytisztelete nem negatív tulajdonság, segít a negatív változások és impulzusok akadályozásában. Véleménye szerint a radikalizmus inkább a fiatalságra jellemző, míg a konzervativizmus a megszilárdult értékrendű idősebb korosztály között figyelhető meg.[8]

Egy 2008-as kutatás megállapította továbbá, hogy a konzervatívok boldogabbak liberális embertársaiknál. [9]

Konzervatív politikai filozófusok[szerkesztés]

Magyarországon[szerkesztés]

Reformkori aulikus személyiségek[szerkesztés]

Mai konzervatív személyiségek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Roger Scruton Hír TV-nek adott interjújában hangzott el.
  2. http://www.sulinet.hu/tart/fcikk/Khah/0/32575/1
  3. Makar, A. B., M. (1975. június 1.). „Formate assay in body fluids: application in methanol poisoning”. Biochemical Medicine 13 (2), 117–126. o. ISSN 0006-2944. PMID 1.  
  4. Makar, A. B., M. (1975. június 1.). „Formate assay in body fluids: application in methanol poisoning”. Biochemical Medicine 13 (2), 117–126. o. ISSN 0006-2944. PMID 1.  
  5. Ward, Dana (1982. szeptember 1.). „Right-Wing Authoritarianism. By Altemeyer Bob. (Winnipeg: University of Manitoba Press, 1981. Pp. 352. $30.00.)”. American Political Science Review 76 (03), 737–738. o. DOI:10.1017/s0003055400189488. ISSN 0003-0554.  
  6. Crowson, H Michael, Nita (2005. szeptember 1.). „Is Political Conservatism Synonymous With Authoritarianism?”. The Journal of Social Psychology 145 (5), 571–592. o. DOI:10.3200/socp.145.5.571-592. ISSN 0022-4545.  
  7. Pratto, Felicia, Lisa M. (1994. október 13.). „Social dominance orientation: A personality variable predicting social and political attitudes.”. Journal of Personality and Social Psychology 67 (4), 741–763. o. DOI:10.1037//0022-3514.67.4.741. ISSN 0022-3514.  
  8. The Social science encyclopedia. Kuper, Adam–Kuper, Jessica. 1985. ISBN 0710200080 Hozzáférés: 2018. okt. 10.  
  9. Napier, Jaime L. (2008. június 1.). „Why Are Conservatives Happier Than Liberals?” (en nyelven). Psychological Science 19 (6), 565–572. o. DOI:10.1111/j.1467-9280.2008.02124.x. ISSN 0956-7976.  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]