Berezinai csata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Berezinai csata
Berezyna.jpg
Napóleon átkelése a Berezinán January Suchodolski, 1866

Konfliktus Napóleoni háborúk
Időpont 1812. november 26.november 29.
Helyszín Orosz Birodalom, Berezina folyó közelében, ma Bariszav, Fehéroroszországban
Eredmény orosz taktikai győzelem, a francia hadsereg átkel a folyón, de katasztrofális veszteségeket szenved
Szemben álló felek
Flag of France.svg Franciaország
Flag of the Duchy of Warsaw.svg Varsói Hercegség
Flag of the Netherlands.svg Napóleoni Hollandia
Alleged flag of the Rhine Confederation 1806-13.svg Rajnai Szövetség
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Orosz Birodalom
Parancsnokok
Flag of France.svg Napóleon Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Peter Wittgenstein
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Pavel Vasziljevics Csicsagov
Flag of Russian Empire for private use (1914–1917) 3.svg Kutuzov
Szemben álló erők
31 000–40 000 katona, 30 000–40 000 visszavonuló "kóborló" 61 000 (31 000 Csicsagov; 30 000 Wittgenstein); Kutuzov 54 000 katonája a csata kezdetekor 40 mérföldre keletre tartózkodott.
Veszteségek
30 000–40 000 (nagyrészt visszavonuló „kóborló”) 13 000–15 000 (francia számadat); 5 000–6 000 (orosz adat)
Térkép
Berezinai csata  (Európa)
Berezinai csata
Berezinai csata
Pozíció Európa térképén
é. sz. 54° 19′ 29″, k. h. 28° 21′ 16″Koordináták: é. sz. 54° 19′ 29″, k. h. 28° 21′ 16″

A berezinai csata (vagy Beresina) 1812. november 26.november 29. között zajlott le a visszavonuló Napóleon francia-lengyel hadserege (amelyben már többnyire harcképtelenül akadtak még szövetséges hollandok és németek is) valamint a Mihail Illarionovics Kutuzov, Peter Wittgenstein és Pavel Vasziljevics Csicsagov vezette orosz seregek között. A csata az oroszok győzelmét hozta. A franciák katasztrofális veszteségeket szenvedtek. Azóta a francia nyelvben a „bérézina” szó a „katasztrófa” szó szinonímájaként szerepel.

Előzmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Grande Armée túlélő rendezetlen, visszavonuló tömegei az orosz seregek harapófogójából a remélt biztonság felé nyugati irányban akartak kitörni. Napóleon most is katonáival beszélgetve órákon át menetelt egy botra támaszkodva. Egy ideig azt tervezte, hogy a francia sereget Szmolenszkben szállásolják el, és itt vészelik át a telet, de amikor értesült arról, hogy egy orosz hadsereg a Berezina folyó felé tart, hogy elvágja a francia sereg útját, akkor a visszavonulás folytatása mellett döntött. Közben (november 16-án) Napóleon egyik hadtestét az orosz csapatok szétverték, a lengyel csapatok pedig föladni kényszerültek Minszket, ahol jelentős tartalékot halmoztak fel, ami most az oroszok zsákmánya lett.[1]

A csata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A feladat nem volt könnyű a franciák számára, téli viszonyok közt átkelni a kilencven méter széles Berezinán. A kiválasztott átkelő helyét különféle elterelő hadmozdulatokkal elrejtették az oroszok elől, amelyek olyan sikeresek voltak, hogy csupán egy kis orosz különítmény maradt Sztugyankával szemben. A könnyű gyalogosok tutajon átkeltek a folyón, és ezt az orosz alakulatot elkergették egy dandár lovasság támogatásával. Ezután az átkelés fedezésére - tüzérséget telepítettek a sztugyankai magaslatra. Eblé tábornok a felszerelések megsemmisítésére vonatkozó császári parancs ellenére megőrzött néhány szekeret, így holland mérnökeinek sikerült két pontonhídra elegendő anyagot szerezniük a sztugyankai házak lebontásával. Az utászok megállás nélkül dolgoztak a mellig érő jéghideg vízben 25-ról 26-ára virradó éjszakán. Reggel Oudinot francia-holland hadteste már át tudott kelni az első hídon a hídfő kiszélesítésére.

Miközben a csapatok folyamatosan keltek át, egy második, szélesebb és erősebb szerkezetű hidat építettek, hogy a szekerek és a tüzérség is átkelhessen 26-án. Ennek a napnak az éjszakáján tovább folyt a keleti part kiürítése, amit többször megzavart a hidak időközönkénti összeomlása. Napóleon a császári gárda megmaradt 8 000 katonájával 27-én kora délután vonult át a fő hídon. Victor, Davout és Eugène de Beauharnais a tartalék alakulatokkal, a tábori személyzet tömegeivel, valamint a teljes felszereléssel együtt még nem kelt át. Ekkor a fő híd újból összedőlt, pánik tört ki, sok francia megrohamozta a leszakadt hidat. A zűrzavarban százakat tapostak agyon, többen beleestek a jeges vízbe. A tetemek eltorlaszolták a híd bejáratát, vagy belegabalyodtak a cölöpökbe. Az átkelés több órára leállt, amíg valamelyest helyre nem állt a rend és ki nem javították a fő hidat. Ezután kelt át Davout hadteste, Victor hátramaradva biztosította a keleti hídfőt, amíg a hadsereg vége meg nem érkezik. November 27-én éjjel lelassult az átkelés; a hosszú órákig tartó várakozás - a dermesztő hideg, az éhség és kialvatlanság teljesen elgyengítette a keleti parton várakozókat, sokan megfagytak hajnalra.

Peter Wittgenstein tábornok serege röviddel 28-a hajnalát követően jelent meg Victor közelében, miután a november 25-ei boriszovi elterelő hadművelet végrehajtójának, Partouneaux tábornoknak a 4 500 fős hadseregét felszámolták. Victor a badeni dandár támogatásával a nap hátralevő részében sikeresen tartotta a keleti partot, de délre az oroszok ágyúi már lőtávolságban voltak a hidaktól. Tüzelésük pánikot és zavart okozott: nőket és gyermekeket tapostak agyon, a sebesülteket és a fagysérülteket magukra hagyták, az átkelés közben pedig több ezer embert sodortak a hídról a folyóba társaik.

Oudinot és Michel Ney meghátrálásra kényszerítette az oroszokat a nyugati parton. A folyó másik oldalán Victor egy magaslatról megállította Wittgenstein támadását, majd november 28-án éjjel ő is átvonult a hídon, csak utóvédjét hagyta hátra.

Az utolsó katonák hajnalban keltek át a folyón. A tábori személyzet és a menekültek sorsa nem érdekelte a császárt [2], november 9-én reggel 9 órakor parancsot adott Eblé tábornoknak, és az utászok felgyújtották a hidakat. Az innenső parton rekedtek még elkeseredetten próbáltak átkelni, de sikertelenül. Legtöbbjüket lemészárolták az orosz kozákok és a lovasság.

Következmények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A franciák szörnyű veszteségeket szenvedtek, Napóleon megmaradt reguláris hadseregének legalább a felét, mintegy 20–25 000 embert. A Berezinán való átkelés nagy teljesítménynek tekinthető, a franciákat a teljes megsemmisüléstől ekkor csak Napóleon nevének varázsa és hadseregeinek még mindig meglévő tekintélye mentette meg. Mindkét orosz tábornok: Wittgenstein is, Csicsagov is tartott a császártól, és vonakodott túl közel kerülni hozzá, Kutuzov pedig úgy vélte, csata nélkül is elérheti célját.

Wittgenstein erői a következő négy napon át zaklatták még a visszavonuló franciákat.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A csata drámaiságát a legtöbb képen a híd szimbolizálja.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Berezina című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.