Ökörpatak
Megjelenés
Ökörpatak (Păltiniș) | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Románia | ||
Történelmi régió | Bánság | ||
Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió | ||
Megye | Krassó-Szörény | ||
Község | Ökörpatak | ||
Rang | községközpont | ||
Irányítószám | 327295 | ||
SIRUTA-kód | 53434 | ||
Népesség | |||
Népesség | 645 fő (2021. dec. 1.) | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 217 m | ||
Időzóna | EET, UTC+2 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 45° 26′, k. h. 22° 09′45.433333°N 22.150000°EKoordináták: é. sz. 45° 26′, k. h. 22° 09′45.433333°N 22.150000°E | |||
Sablon • Wikidata • Segítség |
Ökörpatak (románul: Păltiniș) település Romániában, a Bánságban, Krassó-Szörény megyében.
Fekvése
[szerkesztés]Karánsebestől nyugatra fekvő település.
Története
[szerkesztés]Ökörpatak nevét 1585-ben említette először oklevél Ekerpatak néven. 1586-ban Eökeörpathak, 1588-ban Eokeorpatak, 1673-ban Valjabul, 1808-ban Válliaboul, Valeabul, 1913-ban Ökörpatak néven írták.
1851-ben Fényes Elek írta a településről: „Valeboul, Krassó megyében, 2 katolikus, 2026 óhitű lakossal, anyatemplommal, erdővel, szilvásokkal. Bírja Luplájszky család.”
1910-ben 889 lakosából 810 román, 48 magyar, 15 német, volt. Ebből 810 görögkeleti ortodox, 66 római katolikus volt.
A trianoni békeszerződés előtt Krassó-Szörény vármegye Temesi járásához tartozott.
Nevezetességek
[szerkesztés]- A falutól északnyugatra, a templomdombnak nevezett helyen ("Dâmbul bisericii) középkori falu maradványait tárták fel. A lelőhely a romániai műemlékek jegyzékében a CS-I-s-B-10863 sorszámon szerepel.[1]
Hivatkozások
[szerkesztés]- ↑ Lista monumentelor istorice 2010. Monitorul Oficial al României, 670 bis. sz. (2010. október 1.) Hozzáférés: 2017. január 28.
Források
[szerkesztés]- Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 2. kötet. 751–752. o.