Tarány
| Tarány (Štefanovičová) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Nyitrai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1268/1269 |
| Polgármester | Gabriela Arpášová |
| Irányítószám | 951 14 |
| Körzethívószám | 037 |
| Forgalmi rendszám | NR |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 321 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 24 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 138 m |
| Terület | 12,39 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 48° 11′ 11″, k. h. 18° 05′ 06″Koordináták: é. sz. 48° 11′ 11″, k. h. 18° 05′ 06″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Tarány (szlovákul Štefanovičová) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Alsó- és Felsőtarány egyesítésével jött létre.
Fekvése
Nyitrától 16 km-re délre fekszik.
Története
Tarányt 1269-ben "Taran" alakban említik először, még a 13. században két településre oszlott.
Alsótarány 1293-ban "Taranteluky" néven szerepel, Nyitra várának uradalmához tartozott. Később a divéki Dobes család birtoka, majd 1417-ben Bessenyei Istváné. A falu a 15. században elpusztult, még 1664-ben is pusztaként említik. A 18. században a Grassalkovich család telepítette újra, az újratelepítés utáni első írásos említése 1752-ben történt. Nem volt önálló település, Nyitranagykérhez tartozott. 1828-ban 2 háza és 17 lakosa volt. 1850-ben 18-an lakták.
Felsőtarány a 13. század végén a Forgách család birtoka, később Ürményi Eleméré, majd a 17–19. század között a Hunyadi családé. 1664-ben a töröknek kellett adóznia. 1812-ben 56 lakosa volt. 1828-ban 7 házában 62 lakos élt. 1850-ben Ürmény részeként 74 lakosa volt.
1910-ben még nem volt önálló község. A trianoni békeszerződésig területe Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1924–1925-ben délvidéki szlovákok és csehországi morvák telepedtek le a faluban. 1935-ben Alsó- és Felsőtarány puszták egyesítésével létrejött az önálló Tarány község. Szlovák nevét 1948-ban Taráňról Štefanovičovára változtatták. Lakói főként mezőgazdasági munkások voltak. 1986 és 1997 között Ürményhez tartozott, azóta újra önálló község.
Népessége
1930-ban 372 lakosából 280 csehszlovák, 5 magyar és 87 állampolgárság nélküli volt. Ebből 251 római katolikus, 116 evangélikus, 1 görög katolikus és 4 egyéb felekezetű volt.
2001-ben 260 lakosából 255 szlovák és 2 magyar volt.
2011-ben 292 lakosából 260 szlovák és 4 magyar volt.
Jegyzetek
- Elena Hanzelyová - Ivan Kuzma - Ján Rajtár 1996: Letecká prospekcia na Slovensku. AVANS 1994, 81-88.
- Marek Druga 2015: Forgáčovská vetva Poznanovcov za vlády Árpádovskej dynastie. Vox discipuli historiae V.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
