Nyitranagykér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyitranagykér (Veľký Kýr)
Velky Kyr kostol 3.jpg
Nyitranagykér címere
Nyitranagykér címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Nyitrai
Járás Érsekújvári
Rang község
Első írásos említés 1113
Polgármester Miroslav Dojčán
Irányítószám 941 07
Körzethívószám 00421 (0) 35
Népesség
Teljes népesség 3008 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 127 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 127 m
Terület 23,64 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nyitranagykér  (Szlovákia)
Nyitranagykér
Nyitranagykér
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 18° 09′ 12″Koordináták: é. sz. 48° 10′ 54″, k. h. 18° 09′ 12″
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nyitranagykér (szlovákul Veľký Kýr, köznyelvben csak Nagykér) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitrától 15 km-re délkeletre a Kis-Nyitra partján fekszik.

Élővilága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyitranagykéren a főút mellett van egy gólyafészek alátét. Fészkelésről nincs adat.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek szerint területén már a kőkorszakban laktak emberek. Az újkőkorban a vonaldíszes kerámia és a zselízi csoport népe élt ezen a területen. Késő vaskori (latén) leletek is előkerültek, a római korban pedig germán település állt itt. A község területén feltárt 4. századi római épületmaradványokat egyes régészek római őrállomásként, az újabb kutatások alapján mások viszont kvád előkelőség rezidenciájaként azonosítják. Az épületekhez a XIV. légió és más egységek égetett tégláit használták fel.[2] A 9. században nagymorva település, majd a honfoglalást követően vegyes magyar-szláv falu állt itt.

Már a 11. században állt Szent Kelemen tiszteletére szentelt temploma, mely a tatárjárás idején pusztulhatott el. A települést 1113-ban Könyves Kálmán király oklevelében Keer néven említik először. 1156-ban Ker, 1222-ben Ker, 1269-ben Keer alakban említik az oklevelek. Neve a magyar Kér törzsnévből származik, amelynek szállásterülete lehetett. Első birtokosa a zobori bencés apátság volt. A települést és templomát a tatárjárás elpusztította, de 1332-ben már állt az új templom. 1349-től a falu az esztergomi érsekség birtoka, mely a 16. századig nemesi családoknak adta bérbe. A 17. század elejétől gyors fejlődésen ment keresztül, kiváltságokat és vásártartási jogot kapott. 1663 és 1685 között török uralom alatt állt. Lakói közül sokan elmenekültek, mások elestek. A török kiűzése után megkezdődött újratelepítése, azonban korábbi kiváltságait már nem kapta vissza. 1690-ben 5 évvel a török kiűzése után 320 lakosa volt. 1720-ban 25 adózó háztartása volt. 1787-ben 174 ház állt a községben. Lakói mezőgazdasággal, szőlőtermesztéssel, állattartással foglalkoztak. Legrégebbi fennmaradt réz pecsétnyomója 1671-ből származik.[3]

Vályi András szerint "Kis Kér, vagy Apáti Kér, Nagy Kér. Két magyar falu Nyitra Várm. földes Ura az Esztergomi Érsekség, lakosai leg inkább katolikusok, fekszik Komjáti, és Czétény között, Nyitra folyó vize mellett. Kis Kér, Nagy Kérnek filiája, a’ faluk együtt fekszenek; de határjaik külömbözők, ’s Kis Kért tsupán az Érsek’ Nemesei lakják, határbéli földgyeik jó termékenységűek, legelőjők, réttyeik jók, de fájok nints, szőlő hegyek is soványas."[4]

Fényes Elek szerint "Kis- és Nagy-Kér, Nyitra m. két egymás mellett lévő magyar helység, a Nyitra bal partján, Nyitrától délre 3 órányira. Az első számlál 354 kath., a második 1158 zsidó lak. Van kath. paroch. templom. Határok első osztálybeli, bővelkedik sikeres buzával, árpával, kölessel, kukoriczával, sat.; rétjei kétszer kaszálhatók, s nagy kiterjedésüek; szarvasmarhát sokat tartanak. F. u. az esztergomi érsek."[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott. 1944. március 27-én a harcok következtében a Nyitra hídjai megsemmisültek. 1948-ban a község szlovák neve Milanovce lett. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult. 1989-ben visszakapta korábbi szlovák nevét.

Népessége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1880-ban Nagykérnek 1793 lakosából 1461 magyar, 224 szlovák, 47 német, 2 egyéb anyanyelvű és 59 csecsemő volt. 1681 római katolikus, 109 zsidó, 2 evangélikus és 1 református lakta. Kiskérnek 250 lakosából 202 magyar, 28 szlovák, 12 német anyanyelvű és 8 csecsemő volt. 236 római katolikus, 13 zsidó és 1 református lakta.

1910-ben Nagykérnek 1952 lakosából 1812 magyar, 124 szlovák és 16 német volt. 1882 római katolikus és 70 zsidó lakta. Kiskérnek 236 lakosából 200 magyar, 35 szlovák és 1 német volt. 221 római katolikus és 15 zsidó lakta.

2001-ben 3190 lakosából 2051 magyar és 1125 szlovák volt.

2011-ben 3008 lakosából 1634 magyar és 1318 szlovák volt.

Híres személyek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született Kéri Sámuel (eredetileg Zorád) ferences szerzetes.[6]
  • Itt született 1860. február 28-án Kántor Imre költő.
  • Szőke József (1928–2010) szlovákiai magyar író, szerkesztő, bibliográfus, művelődésszervező, a szlovákiai magyarság jeles közéleti személyisége.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1332 és 1371 között épült. 1734-ben bővítették. Orgonája 1912-ben készült, 2004-ben restaurálták.
  • A Szentháromság kápolnát 1793-ban későbarokk stílusban építették. 2006-ban megújították.
  • 1839-ben volt a faluban zsinagóga.[7]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Titus Kolník 1959: Ausgrabungen auf der römischen Station in Milanovce in den Jahren 1956-1957. In: Limes Romanus Konferenz Nitra. Bratislava, 27-48.
  • Eva Kolníková 1981: Prírastky mincí v Archeologickom ústave SAV v roku 1980. AVANS 1980, 144.
  1. http://www.scitanie2011.sk/wp-content/uploads/EV_národnosť_12_7_v12.pdf
  2. Száraz, P. 2008: Falu a madárdalos fák alatt. Dunaszerdahely, 16.
  3. Szőke, J. 1993: Nagykér. Dunaszerdahely, 69, 103.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái.
  7. MV SR - ŠA Nitra, SAP 10b. doboz, fasc. 2, No. 8.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyitranagykér témájú médiaállományokat.