Sátorkőpusztai-barlang

Sátorkőpusztai-barlang
Gipszoszlopok a Sátorkőpusztai-barlangban
Hossz	354 m
Mélység	49,3 m
Magasság	12,1 m
Függőleges kiterjedés	61,4 m
Tengerszint feletti magasság	253 vagy 273 m
Ország	Magyarország
Település	Esztergom
Földrajzi táj	Pilis hegység
Típus	hévizes eredetű
Barlangkataszteri szám	4851-1
Elhelyezkedése
Sátorkőpusztai-barlang Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 44′ 31″, k. h. 18° 45′ 44″47.74192222, 18.76211389
A Wikimédia Commons tartalmaz Sátorkőpusztai-barlang témájú médiaállományokat.

A Sátorkőpusztai-barlang fokozottan védett barlang, amely a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén lévő Pilis hegységben, Esztergom-Kertvárosban, a Nagy-Strázsa-hegyen található. A 253 méter, egyes források szerint 273 méter tengerszint feletti magasságban nyíló barlangot a második világháborút követő évtizedekben nyitották meg a nagyközönség számára, és akkor kezdték meg a tudományos feldolgozását is.

Leírás

A 354 m hosszú Sátorkőpusztai-barlangot – képződményei révén – a termálkarsztosodásnak, azaz a meleg vizes barlangképződésnek mintapéldájaként (prototípusaként) tartjuk számon. Az 1946-os „hivatalos” felfedezését követően számos, korábban vitatott kérdés dőlt el a hévizes barlangok keletkezésével és fejlődésével kapcsolatban, azonban a tudósoknak még ma is jó néhány kérdésre kell megtalálniuk a választ, és ez nem egyszerű feladat. A kutatók szerint a barlang keletkezése a harmadkorra vezethető vissza, amikor a hegyvidék mai arculatát létrehozó töréses hegyszerkezet kialakult. E töréses szerkezet tette lehetővé a hévizek feláramlását, és végeredményben a barlang létrejöttét. A korszerű vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy elvethető az az elmélet, miszerint a Sátorkőpusztai-barlangot kialakító hévizek, vulkáni utóműködés termékei. Erre ugyanis a nincs bizonyíték, és az óriási időtávlatok (10-15 millió év) is kétségessé teszik ezt a fajta magyarázatot.

A barlangüreget magában foglaló kőzet triász időszaki, mintegy 225 millió éves üledékes dachsteini mészkő. Ebben a kőzetben a tektonikus repedések mentén feláramló meleg vizes, többnyire kénsavas oldatok jelentékeny oldómunkát végeztek és igen különleges képződményekkel díszítették az üreget. A kalcit, aragonit (CaCO3)- és gipszkristályok (CaSO4) változatos – jellemzően hártya, kéreg, tű és oszlop – formákban borítják a barlang falait a talajtól a mennyezetig. A szinte szabályos gömb alakú termecskék, a gömbfülkék mesterséges beavatkozások nyomainak tűnhetnek. Ezek keletkezését újabban a vízgőz kondenzációs oldásának tulajdonítják.

A barlang képződményei javarészt a meleg vízzel megtelt járatokban keletkeztek több százezer év leforgása alatt. Az amerikai Arthur Palmer professzor 2001-ben tett látogatásakor a párakondenzáció üregképző hatását is jelentősnek értelmezte. A sátorkőpusztai gömbüstök vizsgálatával ebben az évben az ausztrál Armstrong Osborne is foglalkozott, aki a jelentősebb képződményeket külön-külön is felmérte. A legnagyobb fülke a barlang középszintjén található, az átmérője négy méter. A levegő hőmérséklete az alsóbb szakaszokban, természetes körülmények között, állandóan 13,1 °C, a felsőbb, bejárati zónában évszakfüggő. A barlangban a relatív páratartalom 95-98%-os.

Előfordul irodalmában Esztergom Őrhegyi Kristálybarlang (Kordos 1984), Esztergom-Őrhegyi Kristálybarlang (Bertalan 1976), Sátorkő-pusztai-barlang (Kordos 1977), Sátorkőpusztai barlang (Bertalan 1976), Strázsahegyi-alsóbarlang (Bertalan 1976) és Strázsahegyi alsóbarlang (Kordos 1984) neveken is.

Látogatás a barlangban

A Sátorkőpusztai-barlang 1993-tól Komárom-Esztergom megye egyetlen, nagyközönség számára is látogatható barlangja.

Fájl:Esztergom Satorkopusztai BE.jpg

Benedek Endre emléktáblája

Gondozója és üzemeltetője az 1989-ben megalakult Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE). A szervezet célkitűzései között szerepel a tájvédelmi feladatok ellátása mellett, hogy a barlangot minden érdeklődő számára bemutathatóvá tegye. A barlang megtekintésére augusztus és december kivételével minden hónap második hétvégéjén, valamint március, április, május és szeptember 4. hétvégéjén van lehetőség, de kizárólag előzetes bejelentkezés útján. A barlangtúrát a nehezebb szakaszokon vaslétrákkal, illetve kötéllel könnyítették meg. Ezek az eszközök azonban cseppet sem rontanak a barlangjárás varázsából, mindössze biztonságosabb és gyorsabb közlekedést tesznek lehetővé. Az idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság engedélyével járhatók.

Élővilág

A barlang jó néhány élőlénynek szolgál állandó és időszakos lakhelyéül. A barlangkedvelő (troglophil) fajok közül a kis patkósdenevér is meghúzódik itt, egyedszámát húszra becsülik. 2004-ben a kereknyergű patkósdenevér is megjelent. Előszeretettel keresi fel a barlangot az erdei pele is. 2003 telén a barlangászokat is meglepte, amikor 40 m mélységben, az agyagos törmelékbe bújva találtak téli álmot alvó példányt. A barlang felső szakaszában számos rovar, többek között szúnyogok, legyek és pókok telelnek át.

Patkósdenevér a Sátorkőpusztai-barlangban

Kutatástörténet

A német hadsereg ellenőrzése alatt tevékenykedő kőbányászok 1944-ben bukkantak a sziklafalban robbantások hatására megnyíló repedésre, de ennek akkor szerencsére nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget. Felfedezői, a dorogi Várhidi Károly és Várhidi Rezső, valamint a társaik két évvel később jutottak be a később barlangként feltárt kiterjedt üreghálózatba.

A Sátorkőpusztai-barlangban az első hivatalos terepszemlét a Magyar Állami Földtani Intézet megbízásából Jakucs László, Venkovits István és Nickl Matild tartotta, igaz ekkorra már a dorogi fiatalok is bejárták a barlang nagy részét. Jakucs László és Venkovits István jóvoltából 1946-ban elkészült a barlangtérképe és így az már országosan jegyzett barlanggá vált. Az akkori felmérési adatok szerint a barlang 286 méteres hosszúságot és 46 méteres mélységet ér el. A hagyományos barlangtérképeken csak kusza vonalakkal ábrázolható járatokat Jakucs László 1946-ban térbeli, méretarányosan kicsinyített gipszmodellel szemléltette.

A kristálybarlang 1946-os felfedezésének híre nemcsak a szakembereket vonzotta a mesés kincsekhez, hanem sok környéki is felkereste a barlangot. A gyűjtők, akik között a hivatalosan eljáró muzeológusok ugyanúgy előfordultak, mint laikusok, sohasem távoztak üres zsebbel. A képződmények nagy részének apránként nyoma veszett, amelyek közül még manapság is kerülnek elő különböző példányok, magángyűjtők és múzeumok tárlataiból, padlások, pincék rejtekéből. A Sátorkőpusztai-barlang kifosztásában azonban a környéken állomásozó katonák, magyarok és szovjetek egyaránt, játszották a főszerepet. Egy–egy elöljáró érkezése a körletek feldíszítésével, a barlangi képződmények ilyen célra történő felhasználásával járt. De elbeszélések szerint a laktanyaudvart is szépen fejlett gipsztömbök, egykori oszlopok maradványai díszítették. Már az 1950-es években közzétett felmérés tanúsítja, hogy az barlang károsodása elérte az 50%-ot. Ez az arány az 1980-as évek végére 70%-ra nőtt.

A barlang szíve

A barlang sorsa kedvezőbbre fordult azzal, hogy a feltárási munkálatok, a gondozás és a felügyelet szervezett formát öltött. Ebben elvehetetlen érdemeket szerzett Benedek Endre bányafőmérnök, aki 1958-ban megalapította a kezdetben a gyermekeiből és azok baráti köréből álló, első dorogi barlangász társaságot, a Kadić Ottokár Barlangkutató Csoportot. A csoport nemcsak a Sátorkőpusztai-barlangban, hanem a szomszédos Strázsa-hegyi-barlangban és a Pilis-nyergi-víznyelőbarlangban is jelentős feltáró tevékenységet végzett.

Benedek Endre csoportjának az egyik legfigyelemreméltóbb eredménye a Kadić-szakasz megtalálása volt 1976-ban. A Sátorkőpusztai-barlang nagytermének, a mai Benedek Endre-teremnek az addig ismert legalsó pontjától (Forrás) egy mélyebbre vezető barlangrészt fedeztek fel. Sajnos ez a barlangrész csak kevesek számára mutatta meg magát. Három évvel később egy kisebb omlás vetette vissza a munkálatokat. Ezt még kijavították, az aknát újraácsolták. Egy évvel később viszont a képlékeny, vizes agyag újból megcsúszott és ez már annyira összenyomta az ácsolatot, hogy egyúttal a további tevékenység is ellehetetlenült. 1976-ban vált országos jelentőségű barlanggá a 4800-as (Pilis hegység) barlangkataszteri területen lévő, esztergomtábori Sátorkő-pusztai-barlang.

Az 1976-ban befejezett Magyarország barlangleltára című kéziratban az olvasható, hogy a Pilis hegységben, a Pilis-vonulatban, Esztergomban elhelyezkedő Sátorkőpusztai barlang további nevei Strázsahegyi-alsóbarlang és Esztergom-Őrhegyi Kristálybarlang. Az Öreg-Strázsa-hegy (Nagy-Strázsa-hegy) DK-i végében lévő kőfejtőben, sziklafal tövében, 267 m tszf. magasságban van a vasajtóval lezárt bejárata. A barlang kb. 350 m hosszú és 49 m mély. Törésvonalak mentén keletkezett, több szintes, hévizes barlang, amelyben gömbfülkék találhatók. Aragonit, gipsz, lublinit, barit, telérkalcit és dolomitkéreg látható benne. Az 1976-ban összeállított országos jelentőségű barlangok listájában lévő barlangnevek pontosítása után, 1977. május 30-án összeállított országos jelentőségű barlangok listáján rajta van a Pilis hegységben, Esztergomon található barlang Sátorkőpusztai-barlang néven.

Oszlopcsarnok

Az 1977. december 31-i állapot szerint (MKBT Meghívó 1978. május) a Pilis hegységben lévő és kb. 350 m hosszú Sátorkő-pusztai-barlang az ország 39. leghosszabb barlangja. Az 1977. évi Karszt és Barlangban megjelent és az 1978. májusi MKBT Meghívóban publikált listánál frissebb összeállítás alapján Magyarország 42. leghosszabb barlangja a Pilis hegységben elhelyezkedő és 1977-ben kb. 350 m hosszú, 1976-ban kb. 350 m hosszú, 1975-ben kb. 350 m hosszú Sátorkő-pusztai-barlang. Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában publikálva lett, hogy a kiemelt jelentőségű Sátorkőpusztai-barlangnak 4851/1. a barlangkataszteri száma.

1982-ben a Dorogi József Attila Művelődési Központ Kadić Ottokár Barlangkutató Szakosztályának volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. 1982. július 1-től az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése értelmében a Pilis hegységben lévő Sátorkőpusztai-barlang fokozottan védett barlang. Az 1984-ben kiadott Magyarország barlangjai című könyvben részletesen le van írva. A könyv országos barlanglistájában szerepel a barlang Sátorkő-pusztai-barlang néven Esztergom Őrhegyi Kristálybarlang, Strázsahegyi alsóbarlang névváltozatokkal és helye térképen van jelölve.

Az 1986. évi Karszt és Barlangban megjelent bibliográfia regionális bibliográfia részében szerepel a barlang Sátorkőpusztai-barlang néven. Az összeállítás szerint a Karszt és Barlangban publikált írások közül 2 foglalkozik a barlanggal. Az 1987. december 31-i állapot alapján Magyarország 49. leghosszabb barlangja a 4851/1 barlangkataszteri számú, kb. 350 m hosszú Sátorkő-pusztai-barlang és az összeállítás szerint az 1977. évi Karszt és Barlangban közölt hosszúsági listában a barlang kb. 350 m hosszú.

A Kárpát József által írt 1991-es kéziratban meg van említve, hogy a fokozottan védett Sátorkő-pusztai-barlang (Esztergom) 330 m hosszú és 46 m mély. A barlang kutatás alatt áll. A Pilis hegység 5. leghosszabb és 6. legmélyebb barlangja. 1997. május 29-én Kraus Sándor rajzolt helyszínrajzot, amelyen a Kis-Strázsa-hegy, Középső-Strázsa-hegy és Nagy-Strázsa-hegy barlangjainak földrajzi elhelyezkedése van ábrázolva. A rajzon látható a Sátor-kő-p. névvel jelölt barlang földrajzi elhelyezkedése. Kraus Sándor 1997. évi beszámolójában az olvasható, hogy 1997 előtt is ismert volt a fokozottan védett Sátor-kő-pusztai-barlang, amelynek 1997 előtt volt már térképe. Jelentős és veszélyeztetett barlang, amely további kutatást igényel. A jelentésbe bekerült az 1997-es helyszínrajz.

A barlang egyik termének részlete

1998. május 14-től a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság illetékességi területén található és Pilis hegységben lévő Sátorkőpusztai-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 2000. évi Karsztfejlődésben meg van említve, hogy a Strázsa-hegy kőfejtőjében (a Sátorkőpusztai-barlang mellett) eocén kitöltésben található törmelékréteg formájában vörös kalcit. Említést érdemelnek a hegység barlangjainak ásványkiválásai is. A Sátorkőpusztai-barlang gipszkiválásai voltak a legismertebbek, melyek ma már csak romjaikban láthatók. A tanulmányban van egy ábra, amelyen látható a Pilis hegységben található néhány barlang és édesvízi mészkő előfordulás földrajzi elhelyezkedése. Az ábrán megfigyelhető, hogy a Sátorkőpusztai-barlang (a rajzon Sátorkőpsz. a neve) mekkora függőleges kiterjedésű és mekkora tszf. magasságban helyezkedik el.

2001. május 17-től a környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendeletének értelmében a Pilis hegység területén lévő Sátorkő-pusztai-barlang fokozottan védett barlang. Egyidejűleg a fokozottan védett barlangok körének megállapításáról szóló 1/1982. (III. 15.) OKTH rendelkezés hatályát veszti. Sásdi László 2002-ben készült kéziratában azok az információk szerepelnek, mint a 2000. évi Karsztfejlődésben lévő tanulmányban, de a kéziratban szó van arról is, hogy kőbányászattal történt barlangfeltárás (Strázsa-hegy) kevés volt a hegységben. A kéziratba bekerült egy Sásdi László által készített színes fénykép is, amelyen a barlangban lévő idős kalcit, fiatal gipsz kiválás figyelhető meg. A 2003-ban kiadott Magyarország fokozottan védett barlangjai című könyvben lévő Egri Csaba és Nyerges Attila által készített hosszúsági lista szerint a Pilis hegységben lévő és 4851-1 barlangkataszteri számú Sátorkőpusztai-barlang Magyarország 75. leghosszabb barlangja 2002-ben. A 2002-ben 324 m hosszú barlang 1977-ben és 1987-ben 350 m hosszú volt.

A barlang bejárata

A 2005-ben megjelent Magyar hegyisport és turista enciklopédia című kiadványban önálló szócikke van a barlangnak. A szócikk szerint a Sátorkőpusztai-barlang Dorog és Esztergom között, a Nagy-Strázsa-hegyben helyezkedik el. 273 m tszf. magasságban van a bejárata. 1944-ben dorogi bányász fiatalok (Várhidi Rezső, Károly és társaik) találták meg azt a sziklafalban lévő és robbantások miatt megnyílt repedést, melyen keresztül a későbbiekben lehetővé vált a barlang felfedezése. Venkovits István (a Magyar Állami Földtani Intézet munkatársa) és Jakucs László egyetemi hallgató tartotta 1946-ban a barlangban az első hivatalos terepszemlét. A kialakulását vizsgáló kutatók a közelmúltban (2004–2005) végzett tudományos elemzések adatait alapul véve a korábbiaktól eltérő álláspontra jutottak: a barlang 195–225 millió éves triász dachsteini mészkőben jött létre. Később, a tektonikus mozgások miatt repedések, nyitott törésvonalak alakultak ki. Ebben a mindent átszövő hálóztaban kezdte meg a résrendszerben áramló karsztvíz barlangkialakító munkáját. A geológusok jelentősnek feltételezik az emelkedő-csökkenő karsztvíz szerepét, és nem utolsósorban a párakondenzációs hatásokat.

A barlang legjellegzetesebb kitöltése a gipsz, illetve CaSO₄, különféle barit-, kalcit- és aragonitképződmények (CaCO₃). Az oldásformák közül a legtetszetősebb képződmények közé tartoznak a szabályos kőbuborékok, a gömbfülkék. Ez utóbbiak kialakulását a vízgőz kondenzációs oldásának tulajdonítják újabban. Mindenképpen tudományos szenzációnak számít, hogy az ásványtani vizsgálatok két korábbi cseppkövesedési időszakot is feltártak a barlang életében, ami arra utal, hogy létrejötte rendkívül összetett, többfázisú folyamat eredménye. Kora minden bizonnyal 1–1,5 millió év. A barlang 1993-tól a turisták kedvelt célpontja, melyet a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) üzemeltet.

Részlet a barlangból

Benedek Endre szócikkében meg van említve, hogy Benedek Endre egész életét a Sátorkőpusztai-barlang és a környező barlangok feltárására, megóvására és népszerűsítésére áldozta. A Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület (BEBTE) 1989-ben, főleg a Sátorkőpusztai-barlang megóvása miatt alakult. Az egyesület az 1993-tól turisztikai-idegenforgalmi objektumként működtetett barlang gondozója. Jakucs László szócikkében meg van említve, hogy a Jakucs László által végzett egyik legjelentősebb feltárás a Sátorkő-pusztai-barlang (1946, Venkovits Istvánnal). A Strázsa-hegyi-barlang szócikkében meg van említve, hogy a Strázsa-hegyi-barlang a Sátorkőpusztai-barlang szomszédságában nyílik.

2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található és Pilis hegységben lévő Sátorkőpusztai-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai a felügyelőség engedélyével látogathatók. 2005. szeptember 1-től a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete szerint a Pilis hegységben lévő Sátorkő-pusztai-barlang fokozottan védett barlang. 2007. március 8-tól a környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete szerint a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén lévő és Pilis hegységben elhelyezkedő Sátorkőpusztai-barlang látogatók számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével tekinthetők meg. A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat 2012. évi barlangnapján az egyik, barlangtúrázásra ajánlott barlang volt a Sátorkőpusztai-barlang, amelyben csak elektromos lámpával lehetett közlekedni.

2013. július 19-től a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Sátorkőpusztai-barlang (Pilis hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság hozzájárulásával látogathatók. A 2012–2014. évi Karszt és Barlangban közölve lett, hogy a turistáknak kiépített Sátorkőpusztai-barlangot 2012-ben kb. 460 fő, 2013-ban 462 fő, 2014-ben 490 fő látogatta meg overállos barlangtúrán. 2015. november 3-tól a földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete szerint a Sátorkő-pusztai-barlang (Pilis hegység) fokozottan védett barlang. 2021. május 10-től az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete szerint a Sátorkőpusztai-barlang (Pilis hegység, Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területe) idegenforgalom számára nem megnyitott szakaszai az igazgatóság engedélyével látogathatók. A 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet egyidejűleg hatályát veszti.

Irodalom

• Almády Zoltán: Komárom megye ásványai. Limes, 1988. (1. évf.) 1. sz. 114. old.
• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2979. old.
• Balázs Géza – Lieber Tamás – Varga Ferenc: A jelek mélyvilága. Barlangi helynevek. (Magyar szemiotikai tanulmányok 4.) Budapest, 2001.
• Bertalan Károly: Magyarország barlangleltára. Kézirat. Budapest, 1976. (A kézirat megtalálható a Magyar Állami Földtani Intézetben.)
• Bertalan Károly – Kordos László – Országh György: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 14. old.
• Dely Károly – Mezei Iván: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1974. 20., 35. old. (A Pilis-hegység barlangjai című fejezetet, a 19–37. oldalakat Dénes György írta.)
• Dénes György: Hazai karszt- és barlangkutatási események. Karszt és Barlang, 1964. 1. félév. 35. old.
• Egri Csaba – Nyerges Attila: 200 méternél hosszabb barlangjaink. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 16. old. ISBN 963-9358-96-7
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64209. old.
• Fazekas Sándor: A földművelésügyi miniszter 66/2015. (X. 26.) FM rendelete. Magyar Közlöny, 2015. október 26. (158. sz.) 20922. old.
• Fleck Nóra – Vid Ödön: A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatban 1982. december 31-én nyilvántartott csoportok. Karszt és Barlang, 1982. 2. félév. 128. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 22/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6370. old.
• Gombos András: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 23/2005. (VIII. 31.) KvVM rendelete a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről... Magyar Közlöny, 2005. augusztus 31. (117. sz.) 6375. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 200. old.
• Jakucs László: Aggtelek és környéke. Budapest, Sport, 1961. (Második, átdolgozott és bővített kiadás.) 209., 351. old.
• Jakucs László: Szerelmetes barlangjaim. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1993. 127–136. old.
• Kárpát József: A Pilis-hegység területén levő barlangok jegyzéke. Kézirat. 1991. október. 6., 8. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Kordos László: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai 1975. december 31. és 1977. december 31. között. Karszt és Barlang, 1977. 1–2. félév. 48., 53. old.
• Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 23. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1984. 21., 34., 48., 49., 212., 217–218., 277., 295. old.
• Kraus Sándor: 1997. évi beszámoló. Kézirat. 36., 37. old. (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Láng Sándor: A Pilis morfológiája. Földrajzi Értesítő, 1953. (2. köt.) 3. füz. 363. old.
• Lieber Tamás: Korlátozott számban még kapható... MKBT Tájékoztató, 2002. január–február. 17. old.
• Lieber Tamás: Sátorkő, régi fotók kerestetnek. MKBT Tájékoztató, 2020. július–augusztus. 5–6. old.
• Mezei Iván – Páli Tivadar: Pilis útikalauz. Sport, Budapest, 1955. (Második, bővített kiadás.) 27. old.
• Mezei Iván szerk.: Pilis útikalauz. Budapest, 1967. 33. old. (A Pilis és a Visegrádi-hegység barlangjai című fejezetet, a 22–36. oldalakat Dénes György írta.)
• Nagy István: Az agrárminiszter 17/2021. (IV. 9.) AM rendelete a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről és hasznosításáról. Magyar Közlöny, 2021. április 9. (61. sz.) 2340. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 47., 215., 386., 402. old.
• Nyerges Miklós: MKBT – XL. Barlangnap, Pilisszentkereszt. Túrakalauz. 1996. 30–32. old.
• Persányi Miklós: A környezetvédelmi és vízügyi miniszter 3/2007. (I. 22.) KvVM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2007. január 22. (6. sz.) 213. old.
• Sásdi László: A Pilis-hegység karsztjának fejlődéstörténete. Karsztfejlődés, 2000. (5. köt.) 83., 90., 91. old.
• Sásdi László: A Pilis karsztjának fejlődéstörténete. Kézirat. 2002. 7., 16., 19. oldal és a 10. ábra (A kézirat megtalálható a KvVM Barlang- és Földtani Osztályon.)
• Székely Kinga: A Karszt és Barlangban 1961-től 1985-ig megjelent cikkek bibliográfiája. Karszt és Barlang, 1986. 1. félév. 82. old.
• Szervezők: Barlangnap 2012. MKBT Tájékoztató, 2012. május–június. 5. old.
• Takácsné Bolner Katalin: Magyarország leghosszabb és legmélyebb barlangjai az 1987. december 31-i állapot szerint. Karszt és Barlang, 1987. 1–2. félév. 53. old.
• Turi-Kovács Béla: A környezetvédelmi miniszter 13/2001. (V. 9.) KöM rendelete. Magyar Közlöny, 2001. május 9. (53. sz.) 3488. old.
• –: Tájékoztatásul közöljük a Társulat tagságával... MKBT Meghívó, 1976. július–szeptember. 11. old.
• –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 23. old.
• –: Idegenforgalmi és turista barlangjaink 2012–14. évi látogatottsága. Karszt és Barlang, 2012–2014. 126. old.

További irodalom

• Lieber Tamás szerk.: A Sátorkőpusztai-barlang. 1946–2006. Dorog, 2010. 181 old.

További információk

• Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület
• Országos Barlangnyilvántartás
• Őrjárat a Pilisben: A Strázsa-hegyek. 2/2 (3:28-tól szerepel benne a barlang.)