Mennoniták
 |
Ez a szócikk/szakasz most épül, még dolgoznak az első verzión! |
| mennoniták | |
| kereszténység → anabaptizmus | |
| Kialakult | 16. század |
| Fő próféta | Jézus Krisztus |
| Szent iratok | Biblia |
| A kereszténység története | |
|---|---|
| |
Történelem
A reformáció korában egyebek között olyan nézetek is tért hódítottak, amelyek a gyermekkeresztelést a Bibliával ellentétben állónak tartották. Ezért e nézet hívei azzal a követeléssel léptek fel, hogy mindazokat, akiket gyermekként meghintéssel megkereszteltek, felnőttkorban alámerítéssel ismét meg kell keresztelni. Az újrakeresztelők (görögül: anabaptisták) közül némelyek ezt a kívánságukat mértéktartó határok között törekedtek megvalósítani, mások viszont keresztelési elméletüket a legkülönfélébb rajongó elképzelésekkel kapcsolták egybe, így p1. a münsteri próféták, akik 1534-ben kezükbe ragadták a város kormányzását, bevezették a vagyonközösséget és a többnejűséget; nem sokkal később azonban kegyetlen megtorlásnak estek áldozatul. Az anabaptizmust erősen üldözték, követői mindenfelé szétszóródtak.
Egy sereg higgadt és erkölcsileg komoly szándékú „kereszteléspárti”-t a korábban katolikus papként tevékenykedő Menno Simons (1492-1559) Frízföldön (Németalföld) 1537-ben szigorú egyházi fegyelemmel gyülekezetté egyesített. Hollandiában és Németországban megtűrték őket, és később Oroszországban és Észak-Amerikában is elterjedt ez a szekta.
A mennoniták az életvitelben megmutatkozó jámborság mellett állottak ki, elvetették a gyermekkeresztelést és az esküt, a szigorúbbak közülük megtagadták a katonai szolgálatot és a hatósági tisztségek viselését is.
