Resztoránizmus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A resztoránizmus olyan keresztény mozgalmakból álló vallási irányzatok összessége, amelyek a protestáns, katolikus és ortodox keresztény felekezeteket meghaladó, "eredeti", "korábbi" vagy "ősi", "emberi hagyományok előtti" illetve "hiteles" teológiai és vallási gyakorlatokhoz való visszatérés megvalósítását hirdetik.

A resztoránus motívumok legkorábbi megjelenése az anabaptista mozgalmak idejére tehető, amelyekhez teológiai és motivációs elemeiben hasonló. A resztoránizmus kezdetét az úgynevezett restaurációs mozgalom („helyreállítási mozgalom”) jelentette. Ennek célja a kereszténység eredeti, bibliai alakjához, a korai kereszténységhez való visszatérés volt. A mozgalom a 18. század második felében Amerikában és Európában párhuzamosan kezdődött. Követői az újszövetségi, 1. századi kereszténység visszaállítását szorgalmazták. Később e mozgalomból kiválva, az úgynevezett „második nagy ébredés” után, a korai és középső 19. században főként az Amerikai Egyesült Államok keleti részén és Kanadában újabb mozgalmak jöttek létre (például (milleriták, mormonizmus). Ezek a bibliai gyökerekhez való visszatérés jegyében különféle ószövetségi tanokhoz nyúltak vissza, illetve a mózesi törvények visszaállításáig is eljutottak, például a prófétaság gyakorlása és a szombatnap ünneplése (adventizmus); a többnejűség, a prófétaság "visszaállítása" (mormonizmus).

Szellemisége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A resztoránus felekezetek meggyőződése, hogy visszaállították a kereszténység eredeti, hiteles formáját.

Legkorábbi megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az anabaptista mozgalom a 16. században, a nyugat-európai reformáció idején, a német parasztháború korában keletkezett mozgalom, a reformácó és a katolikus egyház képviselői által egyaránt üldözött radikális keresztény irányzat volt. Az anabaptistákat eretnekséggel vádolták, üldözőik gyakran víz alá merítve megfojtották vagy forrásban lévő vízzel leöntve kínozták őket, a keresztségről vallott tanításuk kigúnyolásaképpen. Az „anabaptista” szó a görög ana és baptizo szavak összetételéből származik és „újrakeresztelőt” jelent. A kifejezést a 16. században gúnynévként használtak azokra a csoportokra, akik a gyermekkeresztséget érvénytelennek tartva felnőttkeresztséget gyakoroltak. Magukat „testvéreknek”, „hívőknek”, „keresztyéneknek” hívták. Komolyan vették Krisztus tanításainak a mindennapi életben való követését. Csak a hit tudatos megvallásával egybekötve tartották érvényesnek a keresztséget, elvetették a gyermekkeresztséget, a felnőtteket újrakeresztelték. Üldözésük folyamán sokan életüket vesztették. A megmaradtak szétszóródtak, különböző kisebb csoportokká forgácsolódtak, amelyekből a mai mennoniták, ámisok és hutteriták származnak. Mások a reformátusokhoz csatlakoztak.

Restaurációs mozgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1779-es amerikai forradalom fényében az új keresztény nemzedék olyan egyházat kívánt, amely demokratikus elvekre épül és megadja a jogot az egyszerű embereknek, hogy maguk olvassák és értelmezzék az Újszövetséget. Célja a reformáció, illetve reformok helyett a bibliai kereszténység és egyházi gyakorlatok teljes visszaállítása. A korra jellemző volt egy általános elégedetlenség a reformáció által elért eredményekkel. A mozgalom a hitvallásokat mint tanult emberek spekulációit elvetette és a papság uralmát visszautasította. Európában skót baptisták kezdeményezésére, Amerikában ökumenikus alapokon indult (B.W. Stone, Thomas Campbell és fia Alexander Campbell). A Stone és Campbell család vissza akart térni az újszövetségi egyház primitív egyszerűségéhez, elhagyva a felekezeti megosztottságokat. Hangsúlyozva a gyülekezetek függetlenségét, a hívők bemerítését, az újszövetségi vének és diakónusok mintáját az egyház vezetésében, a papság és a laikusok közötti különbség eltörlését, és a Bibliát tartották a keresztény hit és életgyakorlat egyetlen forráskönyvének.

Krisztus Egyházai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A restaurációs mozgalom jelentős kezdeti eredményeként a Krisztus Egyházai (Church of Christ) a 19. század közepére Amerika hatodik legnagyobb keresztény egyházává vált. Ma is világszerte kb. 2,5 – 3 millió tagja van több mint 20 000 gyülekezettel.

A restaurációs mozgalom hatása alatt létrejött egyéb irányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A restaurációs mozgalommal egyidőben, illetve később, annak hatása alatt több olyan mozgalom jött létre, amely annak elemeit tartalmazta ittetve a lényeges különbségek ellenére azzal számos ponton hasonlóságok mutat.

Krisztus testvérei (Christadelphians)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Krisztus testvérei (Christadelphians) felekezet a 19. században jött létre az Egyesült Királyságban és Észak-Amerikában. Fő jellegzetességeként elutasítja a Szentháromságot. Tagsága ötvenezer a világ 130 országában.

Mormonok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Mormon Egyház tagjai szerint, Joseph Smithnek megjelentek Isten és Jézus Krisztus és közölték vele, hogy az akkori kor egyházainak a hitvallásai mind utálatosak. Elhívták Joseph Smithnek prófétának, és általa vissza lett állítva Krisztus egyháza és evangéliuma a teljességében. Az egyházat New York államban 1830. április 6-án. szervezték. A prófétai küldetése részeként Smith megkapta és le is fordította a Mormon Könyvét. Ez egy a bibliához hasonló kötet, ami az Amerikai földrész őslakosairól szól, és arról hogy hogyan bánt Isten velük, amelyet tagok szentírásnak tartanak a Biblia mellett. Eredetileg az egyházat Krisztus Egyházának nevezték, majd 1838 áprilisában a neve Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza lett egy Joseph Smithnek adott kinyilatkoztatás alapján.[1]

Millerita mozgalom, adventizmus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A millerita mozgalom William Miller prédikátor nevéhez fűződik, aki 1831-ben elkezdte hirdetni a világvégét. Tizenöt érvből álló tanrendszerrel támasztotta alá, hogy Krisztus 1843-ban jön el, a világ végével együtt. A millerita mozgalomnak vagy hivatalos nevén Advent mozgalomnak több százezer híve támadt szerte az Amerikai Egyesült Államokban. 1843-ban azonban Miller jövendölése nem teljesedett be. Az első csalódást követően Samuel S. Snow 1844. október 22-re tűzte ki az új dátumot, azonban ez sem vált valóra. Miller még 1844-ben visszavonult. A „nagy kiábrándulás” az Advent mozgalom több csoportra szakadásához vezetett. Ezekben a próféciák elmaradásának magyarázataként egymástól eltérő racionális és teológiai magyarázatok születtek. A mozgalom ezután sem szűnt meg teljesen, több csoport együtt maradt, és létrehozták az adventista egyházat.

Jehova tanúi[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Jehova tanúi egy keresztény színezetű végidőváró vallási irányzat, amelynek gyökerei a millerita világvégeváró mozgalomig nyúlnak vissza. A Jehova tanúi (szervezet) az 1870-es években jött létre, miután 1844-ben William Miller próféciái nem teljesedtek be. A Jehova tanúi állításuk szerint Új világ fordításukkal visszaállították az eredeti görögnek egyedül megfelelő bibliafordítást.

Opus Dei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Opus Dei (lat.:Isten műve) egy egyházi szervezet, amelyet egy spanyol pap, Josemaría Escrivá de Balaguer, alapított Madridban, 1928. október 2-án. A szervezetet a katolikus egyház 1951-ben ismerte el, s 1982 óta személyi prelaturaként működik. A szervezet egyik fő célja, hogy a "vasárnapi kereszténység" helyett a hit és a vallási élet fontosabb legyen a tagok életében a világi életnél. Az Opus Dei mozgalom részéről a radikálisabb, egész életet átható kereszténység visszaállításának ideálja resztoránus jellegű tanítás a restaurációs mozgalommal való történeti kapcsolat hiányának ellenére is. Fontos különbség azonban, hogy az Opus Dei nem az első századi kereszténységet akarja visszaállítani, hanem a keresztény vallásgyakorlat azon formáját mely az évszázadok alatt kialakult katolikus hagyományokkal is összhangban van.

Pünkösdi "teljes evangéliumi" mozgalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pünkösdi karizmatikus jellegű mozgalom véleménye szerint azért "teljes evangéliumi", mert ők hirdetik egyedül a tejes jóhírt, melynek része a teljes hitet követő csodálatos lelki ajándékok a gyógyulások és jólét is. Ezek véleményük szerint az egyéb keresztény mozgalamak és irányzatok tanításából hiányoznak. A pünkösdi mozgalmakban a teljes evangélium visszaállításának ideálja a restaurációs mozgalommal való történeti kapcsolat hiányának ellenére is resztoránus jellegű tanítás.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]