Roald Dahl

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Roald Dahl
Roald Dahl.jpg
Roald Dahl 1954-ben
Élete
Született 1916. szeptember 13.
Llandaff, Wales
Elhunyt 1990. november 23. (74 évesen)
Great Missenden, Anglia
Roald Dahl weboldala

Roald Dahl (1916. szeptember 13.1990. november 23.) norvég származású, Walesben született angol nyelvű novellista, regény- és forgatókönyvíró. Az 1940-es években gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt való könyveivel szerzett hírnevet és lett a világ egyik legsikeresebb írójává.

Számos műve jelent meg magyarul, köztük a Karcsi és a csokoládégyár, a Matilda (mindkettő fordítója Borbás Mária), a Szofi és a HABÓ (ford. Nagy Sándor) című meseregény, valamint a felnőtteknek szánt Meghökkentő mesék. Több művéből filmsorozat, játékfilm, illetve rajzfilm is készült.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyerekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roald Dahl a walesi Llandaffban született 1916-ban. Apja, Harald Dahl és anyja, Sofie Magdalene Dahl (született Hesselberg, 1885–1967), norvég bevándorlók voltak. Dahl családja az 1880-as években települt át Norvégiából Cardiffba. Roald a híres norvég felfedező, Roald Amundsen után kapta a nevét, aki akkoriban Norvégia nemzeti hőse volt. Roald otthon norvégul beszélt a szüleivel és nővéreivel. Dahlt és nővéreit a cardiffi norvég templomban keresztelték meg. Gyerekkorában (4-től 17 éves koráig) a nyarakat a norvég rokonoknál töltötte Tjømében.

Apja előző házasságából két féltestvére volt, továbbá két nővére és egy húga.

Roald kétéves korában egy Radyr község melletti tekintélyes udvarházba költöztek, kb. 12 kilométerre nyugatra Cardifftól.

1920-ban, amikor 4 éves volt, 7 éves nővére, Astri vakbélgyulladás miatt elhunyt. Mintegy egy hónappal később az apja is meghalt tüdőgyulladásban, 57 évesen. Anyja, bár úgy döntött, nem tér vissza Norvégiába, hogy a rokonaival éljen, Walesben sem akart maradni. Apja kívánsága szerint anyja a gyerekeit angol iskolákba íratta be.

Húga születése után eladták a házat, és egy kisebbet vettek Llandafftól pár kilométerre. A házat Cumberlandnek hívták.

Dahl először a llandaffi Egyházi iskolába járt (1923–1925). 8 éves korában őt és négy társát megvesszőzte az igazgató, mivel egy döglött egeret tettek a helyi édességbolt egyik edényébe. Az ötletgazda Roald volt. Ezek után anyja kivette ebből az iskolából és a weston-super-mare-i Saint Peter iskolába vitte Somersetben (1925–1929).

A Repton középiskolába járt (1929–1936), ami az ország középső részén, Derby közelében volt. Ekkoriban Kent megyében laktak, egy Bexley nevű településen.

Ebben az időszakban a Cudbury csokoládégyár az új fejlesztéseit időnként elküldte a fiúknak tesztelésre. 1-től 12-ig értékelniük kellett a küldött csokoládékat, és megjegyzéseket is lehetett hozzájuk fűzni. Dahl saját megállapítása szerint ez az élmény járult hozzá a harmincöt évvel később megírt Karcsi és a csokoládégyár című műve megalkotásához.

Dahl nagyon magas, 192 cm volt, jó volt a sportokban, a squash és az „ötös” nevű játék csapatkapitánya volt és a futballcsapatban is játszott. Ez növelte népszerűségét. Érdekelte a fotózás.

Az iskola befejezése után egy kalandtúrán három hetet Újfundlandon töltött. 1934 júliusában csatlakozott a Shell céghez. A következő két évben gyakornokoskodott, amit a kiküldetésre való felkészüléssel töltött. Ekkor még mindig Bexleyben élt a családjával, és minden munkanap (a szombatot is beleértve) Londonba utazott vonattal.

A Shell központban töltött 12 hónapos kiképzés után Somerset megyébe került, ahol az értékesítést gyakorolván petróleumot adott el, amit a világításhoz vagy a fűtéshez használtak a helyi lakosok.

Ezután a tanganyikai (ma: Tanzánia) Dar es-Salaamba került. Eredetileg Egyiptomba akarták küldeni (ami kellemes helynek számított és a Shell számára fontos piac volt), de azt nem fogadta el, mert nem találta elég kalandosnak. Kiküldetése három évre szólt, a fizetése 500 angol font volt évente.

Már az utazás is kalandosnak számított, mivel az 1930-as években gyakorlatilag még nem létezett kereskedelmi légiközlekedés. Kelet-Afrikába hajóval 2 hét alatt lehetett eljutni. A hajó útvonala: Vizcayai-öböl, Gibraltár, Földközi-tenger (Marseille, Málta, Port-Szaíd), Szuezi-csatorna (Szuez, Szudán), Vörös-tenger, Áden, Mombasa.

Afrika[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Afrikai munkája alatt időnként „szafari”-ra indult, ami azt jelentette, hogy felkereste a Shell ügyfeleit, akik gyémántbányákat, aranybányákat, szizálkender-ültetvényeket, gyapotültetvényeket és hasonlókat üzemeltettek, és az általuk használt gépi felszereléseket kellett a megfelelő kenőolajjal vagy üzemanyaggal ellátnia.

Ezek a szafárik hónapokig eltartottak, közben eljutott autójával nyugat felé, Afrika középső részére, a Tanganyika-tóhoz, délre, a Nyaszaföld határához, és keletre, Mozambik felé.

Útközben rengeteg állatot látott: zsiráfokat, elefántokat, vízilovakat, zebrákat, oroszlánokat. Az egyetlen élőlény, amitől tartott, a kígyó volt. Tanganyikában a fekete mamba az igazán veszélyes kígyófajta. Nem fél az embertől, sőt ha észreveszi, szándékosan meg is támadja. A mamba egy futó ember sebességével képes haladni. Marására mind a mai napig nincs ellenszer. Ezen kívül volt ott még zöld mamba, kobra, és puffogó vipera.

Afrikában megtanulta a szuahéli nyelvet, mivel a bennszülöttek nem beszéltek idegen nyelven.

A második világháború[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A világháború Afrikában érte, ahol első katonai feladata az volt, hogy a Dar-es-Salaamból távozni készülő németeket tartóztassa fel és kísérje hadifogolytáborba. Egy szakasz bennszülött katonát rendeltek ki mellé, akikkel több száz civil németet lemészárolhattak volna, ő azonban harc nélkül visszafordította őket, csak egy német halt meg, akit a katonák lőttek le, amikor Roald Dahl mellkasának pisztolyt szegezett.

Csatlakozott 1939 novemberében az angol királyi légierőhöz. Nairobiba utazott autóval, ami 960 km-es utat jelentett, ezt egyedül tette meg. Ott 7 óra és 40 perces repülés-gyakorlás után önállóan repült (ez megfelelt az átlagnak). A repülőkiképzésen részt vett 16 főből 13-an meghaltak a következő két évben.

Repülőkiképzése közben is megfigyelte az alatta látható állatokat: bölény, gnúantilop, nagy kudu, Thomson-gazella, tehénantilop, impala, leopárd.

A kiképzése végeztével előbb az ugandai Kampalába utazott vonaton a társaival, majd hidroplánnal a 3000 km-re fekvő Kairóba.

Ezek után Irakba került, Habbanijába, a sivatagba, 80 km-re nyugatra Bagdadtól. A következő hat hónapot ott töltötte. Vadászpilótának nevezték ki. A Szuezi-csatornában lévő iszmailiai nagy RAF-támaszpontra került, ahol betanulás nélkül egy Gladiator gépre ültették.

1940. szeptember 19-én Egyiptomból a Líbiai-sivatagban állomásozó századához kellett repülnie. Egyiptom és Líbia között semmiféle navigációs segítsége nem volt, még rádiója sem. Először Amiriyában szállt le tankolni, majd Foukában. Innen felszállva elfogyott az üzemanyaga, mert a végcél pozícióját hibásan adták meg neki. A sivatagban kényszerleszállást hajtott végre, de a sziklás terepen a gépe sziklának ütközött és kigyulladt. Roald Dahlnak betört a koponyája, eltört az orra, és napokra megvakult. Elvonszolta magát az égő géptől, ami addigra felrobbant. Később egy novellájában megírta ezen emlékeit (Sétagalopp). Alexandriába került gyógykezelésre öt hónapra, ahol beleszeretett az őt ápoló nővérbe. Egy hónapig Alexandriában, egy Peel nevű kedves és jómódú angol család házában lábadozott.

Ekkor a sérülései miatt leszerelhetett volna, ő azonban vissza akart kerülni a harci repüléshez.

Százada ekkor Görögországban volt, ezért önállóan bele kellett tanulnia a Hurricane I repülőgép vezetésébe, amivel négy óra negyven perc alatt Görögországba ért és leszállt Eleuszisz repülőterén, Athén közelében (a kis fülkében a lábai addigra annyira begörcsöltek, hogy két embernek kellett kiszednie a gépből).

1941-ben került Görögországba. 1941. április 20-án részt vett az athéni légicsatában. Miután a németek elhagyták Görögországot, 1941 májusában visszakerült Egyiptomba, ekkor Haifába, Észak-Palesztinába vezényelték. Egyiptomból megint a saját autóján utazott a néptelen tájon, majd Jeruzsálemen és Názáreten keresztül két nap alatt Haifába ért. Haifában négy hetet töltött, és minden nap bevetésen vett részt, gyakran egy nap többször is. Észrevette, hogy légiharc közben gyötrő fejfájása van, amikor hirtelen irányváltásokat kellett tennie. Időnként pár másodperce elvesztette az eszméletét. Amikor ezt jelentette a századorvosnak, az megállapította, hogy ez a súlyos fejsérülése miatt van, amit a lezuhanásakor kapott, és emiatt nem vezethet tovább repülőt.

Ekkor alkalmatlanként leszerelték, és hajóval visszaindult Angliába. Először visszaautózott Egyiptomba, Szuezben behajózott egy nagy francia luxus óceánjáróra, az Ile de France-ra (melyet csapatszállítóvá alakítottak). Dél felé hajóztak, Durbanbe, ahol átszállt egy másik hajóra, majd kikötöttek Fokvárosban, és a Sierra Leonéban lévő Freetownban. Itt egy zsáknyi citromot és lime-ot vett a családjának, mert tudta, hogy Angliában háborús jegyrendszer van. Egy másik zsákba narancslekvár, cukor, csokoládé és más olyan került, amit akkoriban Angliában lehetetlen volt beszerezni. Még selymet is vett a lánytestvéreinek, hogy ruhát csináltathassanak belőle.

Freetown és Liverpool között hajókonvojukat többször támadták a német tengeralattjárók, valamint a nagy hatótávolságú Focke-Wulf bombázók. A hajón lévők gépfegyverekkel és Bofors ágyúkkal védekeztek. Az útnak ez a szakasza két hétig tartott. A konvoj három hajója süllyedt el az út során.

1942-ben Washingtonba került, légiattasé-helyettesnek. Ott publikálta élete első írását a harci kalandjairól.

A háború után[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dahl 1953. július 2-án Patricia Neal (későbbi Oscar-díjas) amerikai színésznőt vette feleségül. Házasságuk harminc évig tartott, és ezalatt öt gyerekük született: Olivia (aki 7 éves korában halt meg), Tessa (1957–), Theo, Ophelia (1964–) és Lucy.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Roald Dahl 74 évesen, 1990. november 23-án hunyt el otthonában myelodysplasztikus anémiában. Unokája szerint egyfajta "viking temetésben" részesült: vele temették snooker cipőit, pár üveg jó burgundi bort, csokoládékat, HB-s ceruzákat. Tiszteletére nyitották meg a Roald Dahl gyermekgalériát Aylesburyben.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Howard, Philip. Dahl, Roald (1916–1990), Oxford Dictionary of National Biography, online kiadás, 2006. május (angol nyelven), Oxford University Press (2004). Hozzáférés ideje: 2010. november 15. 
  • Dahl, Roald. Meghökkentő élete (magyar nyelven). Sirály kiadó (2005)