Ugrás a tartalomhoz

Pecsenyeska

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Atobot (vitalap | szerkesztései) 2018. február 10., 00:20-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Erdélyi települések és infoboxaik takatítása, WP:BÜ AWB)
Pecsenyeska (Pecinișca)
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióBánság
Fejlesztési régióNyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeKrassó-Szörény
Rangfalu
KözségközpontHerkulesfürdő város
Irányítószám325201
SIRUTA-kód50941
Népesség
Népesség1330 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 51′ 46″, k. h. 22° 24′ 21″Koordináták: é. sz. 44° 51′ 46″, k. h. 22° 24′ 21″
SablonWikidataSegítség

Pecsenyecska, 1912 és 1918 között Csernabesenyő (románul: Pecinișca, [petʃi'niʃka]) falu Romániában, a Bánátban, Krassó-Szörény megyében.

Fekvése

Herkulesfürdőtől három kilométerre délnyugatra, a Cserna folyó és a Belareka összefolyásánál fekszik.

Nevének eredete

Nevét a besenyőkről kapta. 1540-ben Pechenezka, 1690–1700-ban Pecsenicska, 1769-ben Pecsineska, 1829-ben Pecsenyeska, 1840-ben Pechelnischka, 1878-ban Pecseneszka alakban írták.

Története

1773-tól a bánsági illír–román határőrezred mehádiai századához tartozott. Bortermelő falu volt. Lakói hamar kihasználták Herkulesfürdő nemzetközi fürdőhely mivoltát, és a fürdővendégeknek tejet, gyümölcsöt, zöldséget, virágot, baromfit és mézet árultak.[1] Közigazgatásilag 1972-ben csatolták a városhoz.

1880-ban 578 lakosából 532 volt román és 17 német anyanyelvű; 543 ortodox és 31 római katolikus vallású.

2002-ben 623 lakosából 617 volt román és 5 cseh nemzetiségű; 599 ortodox, 16 pünkösdista és 5 római katolikus vallású.

Látnivalók

  • A Pecsenyeska patak karsztos, rövid szurdokvölgye.
  • Ungurului-barlang.

Gazdasága

  • Turizmus, kőbánya.
Ortodox templom

Jegyzetek

  1. Charles Boner: Transylvania: Its Products and Its People. London, 1865 és Véber Antal (szerk.): A Délvidéki Kárpát-egyesület kalauza. Temesvár, 1894, 384. o.

Források

Külső hivatkozások