Krasznahorkai László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Blaiseps (vitalap | szerkesztései) 2021. május 23., 14:39-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Regények, elbeszélések)
 Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében.
Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával.
Krasznahorkai László
Élete
Született1954. január 5. (70 éves)
Gyula, Magyarország
Nemzetiségmagyar
SzüleiKrasznahorkai György
Pálinkás Júlia
HázastársaKopcsányi Dóra
GyermekeiKata
Ágnes
Emma
Pályafutása
Első műveSátántangó (regény) (1985)
Fontosabb műveiAz ellenállás melankóliája (1989)
Háború és Háború (1999)
Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (2003)
KiadóiMagvető Kiadó
Kitüntetései
Irodalmi díjaiMóricz Zsigmond-ösztöndíj (1983)
József Attila-díj (1987)
Déry Tibor-díj (1992)
Krasznahorkai László weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Krasznahorkai László témájú médiaállományokat.

Krasznahorkai László (Gyula, 1954. január 5. –) Kossuth-díjas magyar író, 2004 óta a Digitális Irodalmi Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 2015. május 18-án elnyerte a Nemzetközi Man Booker-díjat, 2019-ben pedig a legjobb fordítás kategóriában az amerikai Nemzeti Könyvdíjat.

Életpályája

Gyulán született, apja Krasznahorkai György ügyvéd, anyja Pálinkás Júlia TB ügyintéző.[1] 1960–1968 között a gyulai általános iskolába, majd 1968–1972 között a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium latin szakára járt.[2] Ezt követően Szegeden, majd Budapesten hallgatott jogot 1974–1976 között. Az ELTE Bölcsészkarán 1977–1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát. Első írása a Mozgó Világban jelent meg 1977-ben, Tebenned hittem címmel. 1977–1982 között a Gondolat Könyvkiadónál dokumentátor, 1982-től szabadfoglalkozású író. Több alkotását, így például a Sátántangót is megfilmesítette rendező barátja, Tarr Béla.

Először 1987-ben hagyhatta el a kádári Magyarországot, Nyugat-Berlinben töltött egy évet a DAAD vendégeként. A keleti blokk összeomlása óta állandóan változtatja lakóhelyeit. Gyakran tér vissza Németországba és Magyarországra, de hosszabb-rövidebb időket töltött és tölt Franciaországban, Spanyolországban, az Amerikai Egyesült Államokban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban, Görögországban, Kínában és Japánban.

Műveit elismeréssel fogadták a kritikusok az Egyesült Államoktól Japánig. Susan Sontag „az apokalipszis Gogolt és Melville-t idéző magyar mesterének” nevezte Krasznahorkait, W. G. Sebald pedig így írt róla: „Krasznahorkai víziójának univerzalitása a Holt lelkeket író Gogoléval rokon, s a kortárs irodalommal kapcsolatos minden kétségünket eloszlatja”. 1993-ban elnyerte Németországban az év legjobb könyvének járó díjat, a Bestenliste-Preis-t Az ellenállás melankóliája című regényéért.

1996-ban a Wissenschaftskolleg zu Berlin vendége volt. A Háború és háború c. regényének írása közben több éven át keresztül-kasul utazta Európát. A mű megírásában legnagyobb segítségére Allen Ginsberg volt, akinek New York-i lakásában hosszabb ideig lakott, s akinek baráti tanácsai sokban segítették a könyv létrejöttét.

1990-ben töltött először hosszabb időt Kelet-Ázsiában, mongóliai és kínai élményeiről Az urgai fogoly és a Rombolás és bánat az Ég alatt című regényében számolt be. Attól kezdve többször visszatért Kínába. 1996-ban, 2000-ben és 2005-ben 6-6 hónapot töltött Japánban, Kiotóban.

1985 óta filmrendező barátja, Tarr Béla szinte kizárólag az ő könyveiből, illetve forgatókönyveiből készítette filmjeit, köztük a világhírű Sátántangót és a Werckmeister harmóniákat. Krasznahorkai Tarrnak utolsó filmjéig, a 2011-es A torinói ló-ig együtt dolgozott vele, és minden fontos döntésében segítette a rendezőt.

Számos díj kitüntetettje, köztük tulajdonosa a legrangosabb magyar állami díjnak, a Kossuth-díjnak is. Tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. 2008-ban vendégprofesszor volt a berlini Freien Universitäten. 2010 júniusában Berlinben megkapta a néhány évvel azelőtt alapított Brücke Berlin-díjat. Németül is megjelent Seibo járt odalent című elbeszéléséért kapta a 20 ezer euróval járó kitüntetést, amely fordítójának, a drezdai Heike Flemmingnek is szól. 2014-ben megkapta az America Award irodalmi életműdíját.[3]

2016 szeptemberében megjelent Báró Wenckheim visszatér című regénye. A legendás Sátántangóban megérkezett Irimiás, a regényformát a valóságba átvezető Háború és háború bevezetéseként pedig megjött Ézsaiás. Most újabb nagy Krasznahorkai-hős tűnik fel a láthatáron, báró Wenckheim, a soha nem változó Ígéret beteljesítőjének tekintett ember, aki Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei reményvesztett vidékére, ahol úgy várják, mint a Messiást. Azt mond, amit megérdemlünk, vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő nagybeteg, vagy zseniális megváltó, aki új távlatokat nyitni érkezik? Egy biztos: a kisvárost, mely szülőhelye, s ahol nyugodni fog, olajszállító kamionok lepik el. Közel leszünk a tűzhöz. Krasznahorkai László egész életművét összegző regénye apokalipszis és karnevál, érzékeny szatíra és dráma és tragikus zárlat, melyben mindenki megkapja a magáét: aki nevetni akar, nevethet, aki elérzékenyülni, az elérzékenyül. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is feltűnik: szolnoki lakos, aki - fejben - erősen hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.

Három gyermeke van Kata, Ágnes, Emma, második felesége, Krasznahorkai Dorka (szül: Kopcsányi Dóra) sinológus és tipográfus, akivel 2007 óta Berlinben él.[1]

Művei

Regények, elbeszélések

Folyóiratmegjelenések

  • 1987 Rendkívüli állapotok (elbeszélés, in: Körkép '87)
  • 1987 Kés a kézben (elbeszélés, in: Újhold-Évkönyv '87)
  • 1988 Kés a kézben (elbeszélés, in: Körkép '88)
  • 1989 Se harsonaszó, se lovak (elbeszélés, in: Újhold-Évkönyv '89)
  • 1990 Pecsét van a kapukon (elbeszélés, in: Nappali ház 1990/1-2.)
  • 1990 Az Orpheus olvasóihoz (válaszok, in: Orpheus (I. évfolyam 2. szám) 1990. június)
  • 1991 Pecsét van a kapukon (elbeszélés, in: Nappali ház 1991/1-2.)
  • 1992 Már csak tíz év (elbeszélés, in: 2000 1992. január)
  • 1996 Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: 2000 1996. május)
  • 1996 Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: Holmi 1996. június)
  • 1996 Egy mondat (részlet a készülő regényből, in: 2000 1996. december)
  • 1996 Sátántangó: Valami tudni (részlet a Sátántangó című regényéből, in: "Szabaduljunk meg az utókortól..." - huszonegy, Békés megyében született, innen eltávozott és ide érkezett szépíró szöveggyűjteménye, Békés Megyei Könyvtár - Tevan Kiadó, Békéscsaba, 1996.)
  • 1998 Hogy visszanyerjük (elbeszélés, in: Kultúra és Közösség 1998/III.)
  • 1999 Járás egy áldás nélküli térben (kiállítás megnyitó, in: Alföld 1999. január)
  • 2000 Néma a süketnek (1899-1999) (elbeszélés, in: Körkép 2000)
  • 2001 Az egész Kréta már (elbeszélés, in: Számadás - Hollandiai Mikes Kelemen Kör (1951-2001), Kalligram Könyvkiadó)
  • 2003 A remény a szelencében marad. Előre? Hátra? Ülve? Állva? - Búcsúzási javaslatok a XX. századtól (elbeszélés, in: Rend és kaland - az 50 éves Alföld antológiája)
  • 2003 Csak a csillagos ég (részlet a Rombolás és bánat az Ég alatt című készülő regényből, in: Beszélő 2003. július-augusztus)
  • 2004 Puszta beszéd (elbeszélés, in: Eurovízió 2004)
  • 2004 Rombolás és bánat az Ég alatt (részlet a Rombolás és bánat az Ég alatt című készülő regényből, in: Alföld 2004. január)
  • 2004 Rombolás és bánat az Ég alatt (részlet a Rombolás és bánat az Ég alatt című készülő regényből, in: Szépirodalmi Figyelő 2004/2.)
  • 2004 Rombolás és bánt az Ég alatt (elbeszélés, in: Körkép 2004)
  • 2005 Ion Grigorescu - Krasznahorkai László: Lesz, ami lesz (elbeszélés, in: 2000 2005. június)
  • 2009 Krasznahorkai László: No (irodalmi paródia, in: Reményi József Tamás és mások: Szénszünet - irodalmi paródiák, Új Palatinus Könyvesház)
  • 2009 Lefelé egy erdei úton (elbeszélés, in: Körkép 2009)
  • 2009 Az utolsó farkas (elbeszélés, Magvető Könyvkiadó)
  • 2010 Számla (elbeszélés, in: Holmi 2010. március)
  • 2010 A sebességről (elbeszélés, in: Körkép 2010)
  • 2011 Egyszer a 381-esen (elbeszélés, in: Körkép 2011)

Egyéb művek

Forgatókönyvek

Médiamegjelenések

  • 1989 Az ellenállás melankóliája (rövidfilm, rend.: Fehér György)
  • 2005 Csillagos az ég felettem (portréfilm, rend.: Keserű Judit)
  • 2018 Krasznahorkai hazatér (portréfilm, rend.: Breier Ádám)

Díjak, elismerések

Jegyzetek

  1. ↑ a b Krasznahorkai, Laszlo 1954– (angol nyelven). encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2015. május 20.)
  2. ↑ PIM Digitaális Irodalmi Akadémia
  3. ↑ Krasznahorkai László kapta az idei America Awards irodalmi életműdíjat (magyar nyelven). MTI alapján. Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet - mandarchiv.hu. (Hozzáférés: 2015. május 20.)
  4. ↑ Baron Wenckheim’s Homecoming (amerikai angol nyelven). National Book Foundation. (Hozzáférés: 2019. november 21.)

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Krasznahorkai_László&oldid=23889866”