IV. Mieszko lengyel fejedelem
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
IV. Mieszko | |
Lengyelország nagyfejedelme | |
Uralkodási ideje | |
1210. június 9. – 1211. május 16. | |
Elődje | I. Leszek |
Utódja | I. Leszek |
Életrajzi adatok | |
Uralkodóház | Silesian Piasts |
Született | 1132 körül |
Elhunyt | 1211. május 16. Krakkó |
Édesapja | II. Ulászló |
Édesanyja | Babenberg Ágnes |
Testvére(i) |
|
Házastársa | Ludmilla |
Gyermekei | Kázmér (1179–1230) Ludmilla (?–1200 u.) Ágnes (?–1200 u.) Eufrozina (?–1200 u.) Riksa (?–1239 u.) |
A Wikimédia Commons tartalmaz IV. Mieszko témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
IV. Mieszko,[1] más néven Görbelábú Mieszko (lengyelül: Mieszko IV Plątonogi (Raciborski)), (1138 – 1211. május 16.) lengyel király. 1163-tól formálisan Szilézia társuralkodója, 1173-tól raciborzi herceg, 1177-től bytomi és oświęcimi, 1202-től opolei, 1210-től krakkói herceg.
Élete és tevékenysége
Mieszko Elűzött Ulászló és az osztrák Babenberg Ágnes második fia volt. Nevét nagybátyja, Öreg Mieszko fejedelem után kapta. Születésének időpontja ismeretlen, a különböző történészek a dátumot 1131 és 1146 közé teszik.
Amikor apjával együtt száműzték, idejének legnagyobb részét a Hohenstaufok szászországi nemzetségi birtokán, Altenbergben töltötte. Nevelkedett a Bamberg közelében fekvő Michaelsberg kolostori iskolájában is. Lengyelországba valószínűleg 1163-ban tért vissza testvérével, I. Boleszláv későbbi sziléziai fejedelemmel, miután a császár beavatkozott a lengyel belpolitikába és visszaadta Sziléziát, apja, Elűzött Ulászló országrészét. Nagybátyja, Göndörhajú Boleszláv azonban továbbra is embereivel megszállva tartotta Szilézia legfontosabb városait, melyeket testvérével katonai erővel kellett visszaszerezniük 1166-ban.
Raciborzi fejedelem
Kezdetben testvérével együtt uralkodtak az országrészen, de az együttműködésük nem volt nagyon sikeres, (főleg amiatt, hogy Miszko véleménye szerint kis részt kapott kormányzásból). 1172-ben Miszko fegyveres akciót kezdett saját országrész szerzése céljából. A lázadás remekül sikerült, különösen, mivel a kalandhoz csatlakozott Opolei Jaroszláv wroclawi herceg is, és Magas Boleszláv kénytelen volt német földre menekülni. A császár ismételt beavatkozása azonban arra szorította a lázadókat, hogy tárgyalásokat kezdjenek bátyjukkal és apjukkal, melynek eredményeképpen kompromisszum született: Boleszláv visszatért Sziléziába, de Mieszkonak és Opolei Jaroszlávnak ki kellett adnia a cieszyni és raciborzi vármegyéket. Mieszko egyik első tevékenysége uralkodóként az volt, hogy feleséget keresett magának - aki a cseh Přemysl dinasztiából származó Ludmilla lett.
Bytom és Oświęcim
1177-ben a raciborzi herceg segítséget nyújtott III. Mieszko azon törekvéséhez, hogy megszerezze a szeniorátust azzal, hogy megtámadta Magas Boleszlávot, aki a krakkói trón egyik követelője volt. A vállalkozás ezúttal is kitűnően sikerült, de Boleszláv hirtelen megjelent Krakkóban és azzal a kérelemmel fordult az új uralkodóhoz, II. Igazságos Kázmérhoz, hogy avatkozzon közbe. A megdöbbent szenior raciborzi száműzetésben találta magát és egyszerre úgy tetszett, hogy a Miszko és Igazságos Kázmér közötti háború csak idő kérdése lesz. A krakkói uralkodó azonban más utat választott: hogy megnyerje hűségét, átengedte neki Oświęcimet, Bytomot, Mikołówot, Siewierzt és Pszczynát). Magas Boleszláv is visszakapta uralmát, de át kellett engednie Konrádnak a głogówi hercegséget.
A mozgawai csata
1195-ben Görbelábú Mieszko unokatestvérével Jaroszlávval együtt fegyveres rajtaütést hajtott végre Krakkón, melyben Öreg Mieszko uralkodott. A Nagy-lengyelországi herceg ki akarta használni öccsének, Igazságos Kázmérnak váratlan halálát és meg akarta kaparintani a hatalmat Kis-Lengyelország felett. A krakkói és sandomierzi főurak Mikołaj vajdával az élen azonban más terveket forgattak fejükben és elhatározták, hogy támogatják Kázmér fiát, Fehér Leszeket. A fegyveres összetűzésre Jędrzejów közelében a Mozgawa folyónál került sor. A sziléziai hercegek segítségére küldött csapatok későn érkeztek a harcmezőre és akkor bukkantak fel, amikor a csata döntetlen eredménnyel véget ért. Mieszkonak azonban nem adatott meg, hogy békében hazatérjen. Váratlanul az elhagyott csatatéren feltűnt Gaworek sandomierzi palatinus is és a második csata a sziléziaiak fényes győzelmével végződött. Öreg Mieszko Nagy-Lengyelországba történő korábbi visszavonulása azonban a győzelem csak presztízs nyereséget eredményezett.
Opolei herceg
1202-ben unokatestvére Jaroszláv halála után, aki opolei herceg és wrocławi püspök valamint Boleszláv testvére volt, kihasználva azokat a nehézségeket, melyekkel Szakállas Henrik a hatalom átvételekor találta magát szemben, Mieszko erővel elfoglalta az opolei hercegséget. Ez a változás tartósnak bizonyult és az opolei hercegséget a raciborzi hercegséghez csatolták.
Krakkói herceg
Görbelábú Mieszko és Szakállas Henrik konfliktusára hamar feledés borult, és már a 13. század első éveiben szoros együttműködés figyelhető meg a nagybácsi és unokaöcs között. Hamarosan meg is hozta gyümölcsét Mieszko életének legnagyobb győzelmével. 1210. június 9-én III. Ince pápa egy meg nem nevezett sziléziai herceg tanácsára (ez csak Szakállas Henrik lehetett, mivel ekkor csak neki volt ilyen címe) elrendelte kiközösítés terhe mellett a szeniorátus visszaállítását. Az egész országban zavar támadt, és a gnieznoi érsek Borzykowába zsinatot hívott össze, ahol meg kívánták kísérelni a felmerült problémákat. Miszko azonban ahelyett, hogy Borzykowába ment volna, a Gryfiták nemzetséghez tartozó főurak támogatásával hadserege élén megtámadta Krakkót, amely a zűrzavar következtében teljesen kihalt. Ez azonban a herceg utolsó győzelme volt. Görbelábú Mieszko 1211. május 16-án valószínűleg a krakkói katedrálisban meghalt.
Családja
Mieszko legtöbbször Raciborzban tartózkodott, ahol brakteata verésére alkalmas pénzverdét alapított. 1202-ben feleségével együtt Rybnikben apátságot alapított, melyet később fia, Kázmér átköltöztetett Czarnowąsyba, Opole mellé. Ő alapította és lett kegyura a trzebnicai, ołbin wrocławski, tynieci és miechówi kolostoroknak is, ami a raciborzi Piastok széles politikai horizontjáról tanúskodik, mivel az említett helységek, ahol a kolostorok álltak, a szomszédos hercegségekben találhatóak, gyakran olyanokban, melyeknek uralkodói Miszkoval ellentétben álltak. Mieszko halála után az opole-raciborzi hercegség fiára Kázmérra szállt. Krakkóba Fehér Leszek tért vissza.
Házassága és utódai
Görbelábú Mieszko Lidmillával valamikor 1170-1178 között kötött házasságot. Nevéből arra következtettek, hogy Csehországból származott. Az a hipotézis él, hogy valószínűleg III. Ottó olomouci herceg és Durancija lánya volt. Durancija I. Msztyiszláv kijevi nagyfejedelem leánya volt.
Ebből a házasságból született gyermekei:
- Opolei I. Kázmér,
- Ludmilla,
- Ágnes,
- Eufrozina
- Riksa.
Családfa
4. Ferdeszájú Boleszláv † 1138. október 28. |
||||||
2. Elűzött Ulászló † 1159. május 30. | ||||||
5. Kijevi Zbiszláva † 1114 |
||||||
1. IV. Mieszko lengyel fejedelem † 1211. május 16. | ||||||
6. III. Lipót osztrák őrgróf † 1136. november 15. |
||||||
3. Babenbergi Ágnes † między 1160 és 1163 között |
||||||
7. Waiblingeni Ágnes † 1143. augusztus 24. |
||||||
Jegyzetek
- ↑ Magyar kiejtése: Mjesko.
Kapcsolódó szócikkek
Előző uralkodó: Fehér Leszek |
|
Következő uralkodó: Fehér Leszek |