I. Lucius pápa
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
I. Szent Lucius nyolc hónapig töltötte be egyházfői tisztségét, 253. június 25. és 254. március 5. között. Ő volt a keresztény egyház 22. vezetője. Elődjét, Corneliust Gallus császár idején száműzték Centumcellaebe, és felszentelése után a császári hatalom Luciust is erre kényszerítette. 253-ban lépett trónra Valerianus császár, aki engedékenyebb volt elődjénél, így Luciust is szabadon engedte.
Cyprianus szerint Lucius kötött egy írásbeli megállapodást Corneliusszal arról, hogy a bűnbocsánat kérdésében nem engednek a novatianusoknak. Ennek megfelelően is cselekedett, hiszen amikor visszatért száműzetéséből megbocsátott azoknak, akik Decius császár idején a keresztényüldözések miatt megtagadták hitüket. Ezzel szembekerült az ellenpápa Novatinusszal. A vitákban azonban nem tudott elmélyedni, hiszen újabb üldözések törtek ki, és Valerianus ezúttal nem kímélte meg Lucius életét. Vértanúságát március 4-én ünneplik. A Calixtus-katakomba földjébe temették el, ahol sírfelirata még mindig látható. A történelem folyamán földi maradványait átvitték a Santa Cecilia in Trastevere templomba, Szent Cecília relikviáival együtt.
Fejét egy ereklyetartóba helyezték, és a dán főváros, Koppenhága Sankt Ansgar katedrálisába szállították. 1100 körül a relikvia átkerült Roskildébe, miután Luciust a dán Zéland védőszentjének avatták. Egyébként a pápa Koppenhága védőszentje is.
[szerkesztés] Források
- Gergely Jenő: A pápaság története Budapest: Kossuth Könyvkiadó, 1982
- Enciclopedia Italiana
- Magyar Nagylexikon
- Catholic Encyclopedia
| Előző pápa: Kornél |
|
Következő pápa: I. István |