Georges Simenon

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georges Simenon
Georges Simenon (1963) without hat by Erling Mandelmann.jpg
Erling Mandelmann felvétele, 1963
Élete
Született 1903. február 13.
Liège
Elhunyt 1989. szeptember 4. (86 évesen)
Lausanne
Nemzetiség belga
Szülei Désiré és Henriette Simenon
Felesége Régine Renchon
Pályafutása
Jellemző műfajok regény
Első műve Au Pont des Arches (1919)

Georges Joseph Christian Simenon (Belgium, Liège, 1903. február 13.Svájc, Lausanne, 1989. szeptember 4.) francia nyelvű belga író.

Fiatalkora és tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Georges Simenon Liège-ben született. Apja, Désiré Simenon egy biztosító cég könyvelőirodájában dolgozott, és 1902 áprilisában vette feleségül Henriette-et. Habár Georges Simenon február 13-án született, babonából 12-ére jegyezték be. Ez a történet olvasható a Pedigree (családfa) című regénye elején.

A Simenon család a Limburg vidékről származik, anyai ágon holland Limburgból. Egyik hírhedt őse volt a bűnöző Gabriel Brühl, aki az 1720-as évektől garázdálkodott Limburgban, amíg 1743-ban fel nem akasztották. Simenon később írói álnévként használta a Brüll nevet.

1905 áprilisában, két évvel Georges Simenon születése után a család a szomszédos Outremeuse-be költözött. Öccse, Christian 1906 szeptemberében született, és Georges Simenon bosszúságára ő lett a „mama kedvence”. Később, 1911 februárjában a család ismét elköltözött. Ebben a nagyobb házban albérlőket is fogadtak, főként különböző nemzetiségű tanoncokat, diákokat, az ifjú Georges Simenonnak fontos bevezetést nyújtva a nagyvilágba. Ez hatással volt regényeire, elsősorban a Pedigree és a Le Locataire (az albérlő) címűekre.

Három éves korában Simenon olvasni tanult a Saint-Julienne óvodában. Ezután az Institut Saint-André-t látogatta 1908-tól 1914-ig. 1914 szeptemberében, röviddel az első világháború kitörése után egy jezsuita középiskolában, a Collège Saint-Louis-ban kezdte meg tanulmányait.

1915 nyarán a jezsuiták tartózkodó tanításával szembeszegülő tizenkét éves Simenon átélte hosszú élete első szexuális kalandját. Néhány évvel később Simenont már „10 000 nő férfija”-ként ismerték, beismerten szexfüggő volt, akinek napi háromszori szeretkezésre volt szüksége. Jó néhány nő ingyen is odaadta magát neki, akárhogyis, ebből a tízezerből nyolcezret prostituáltnak mondtak. Valószínűsíthető viszont, hogy bár a Simenon életében szereplő nők száma óriási, azért jóval kevesebb, mint 10 000. Ebből a szempontból igen-igen különbözött regényalakjától, Maigret-től, aki feltételezhetően teljességgel hűséges volt Madame Maigret iránt.

1917 februárjában a Simenon família egy hajdani postaépületbe költözött az Amecoeur szomszédságban. 1919 júniusában ismét költözködtek, ekkor a rue de L'Enseignement-re, vissza az Outremeuse környékre.

Apja szívproblémáinak ürügyén 1918 júniusában Simenon elhatározta, hogy az év végi vizsgákat meg sem várva befejezi tanulmányait. Ezután jópár alkalmi munkát vállalt.

Egy karrier beindul: Liège, 1912-22[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1919 januárjában a tizenhat éves Simenon munkát vállalt a Joseph Demarteau szerkesztette Gazette de Liège című újságnál. Ez lehetőséget adott neki arra, hogy megismerje a város sötétebb oldalát, beleértve a politikát, a szórakozóhelyeket, olcsó szállodákat, ugyanakkor bűnügyeket, rendőrségi nyomozásokat és Edmond Locard kriminológus rendőrségi technikákról szóló előadásait is. Simenon a Gazette-nél tanulta meg a gyorsszerkesztést is. Több mint 150 cikket írt „G. Sim” álnév alatt.

Simenon első regényét, az Au Pont des Arches (A boltíves hídnál)-t 1919 júniusában írta, ami 1921-ben jelent meg, G. Sim álneve alatt. „Monsieur Le Coq” néven több mint 800 humoros darabot publikált 1919 novembere és 1922 decembere között.

Ebben az időben Simenon éjszakai élete csak fokozódott: prostituáltak, részegség és mulatozás jellemezte. Társai közt anarchisták, bohém művészek voltak, sőt, két leendő gyilkossal is mulatott. Később Les Trois crimes de mes amis (Barátaim három bűntette) címmel írt regényt erről. Egy művészcsoportba is járt, akik „La Caque” (A heringes hordó) néven voltak ismertek. Habár nem számított törzsvendégnek a csoportban, ezen keresztül ismerte meg későbbi feleségét, Régine Renchont.

Franciaországban, 1922-45[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simenon apja 1922-ben meghalt, így úgy döntött, hogy Párizsba költözik Régine Renchonnal (további utalások a becenevén: „Tigy”), először a XVII. kerületbe, nem messze a Boulevard des Batignolles-től. Felfedezte magának a várost, a bisztrókat, olcsó szállókat, bárokat és éttermeket. S ami még fontosabb, hogy megismert egyszerű dolgozó párizsiakat. Számtalan álnév alatt írt, és kreativitása meghozta gyümölcsét.

1923-ban Simeon és Tigy rövid időre visszatért Liège-be, megházasodni. Katolikus neveltetése ellenére Simenon nem volt hívő. Tigy egy teljesen vallásmentes családból származott. Simenon anyja viszont ragaszkodott a templomi házassághoz, rábeszélte Tigy-t, hogy névlegesen megtérjen, katolikus templomok hitoktatását tanulva, így annak ellenére, hogy ő maga nem volt vallásos, Simenon összes gyereke katolikusként lett megkeresztelve.

Tigyvel való házassága viszont nem akadályozta meg Simenont abban, hogy kapcsolatot folytasson számos más nővel is, közülük talán leghíresebb Josephine Baker volt.

Egy tudósítói megbízásnak köszönhetően 1928-ban Simenon hosszú tengeri utazásra indult, ami megkedveltette vele a csónakázást. 1929-ben tehát úgy döntött, hogy építtet magának egy hajót, az Ostrogoth-ot. Simenon, Tigy, a szakácsuk és egyben házvezetőnőjük, Henriette Liberge és kutyájuk Olaf az Ostrogoth fedélzetén éltek, mialatt a francia csatornarendszeren utaztak. Henriette Liberge, azaz „Boule” (szó szerint „gömb”, kövérkés vonalaira utalva) a következő évtizedekben is a családdal maradt, valódi része volt annak.

1931-ben először, Joseph Kessel rendelésére megjelent a Detective-ben Simenon legismertebb figurája, Maigret.

1932-ben Simenon szüntelenül utazott, riportokat küldve Afrikából, Kelet-Európából, Törökországból és a Szovjetunióból. A világkörüli út 1934-ben és 1935-ben folytatódott.

1932 és 1936 között Simenon, Tigy és Boule a La Richadière-ben laktak, egy XVI. századbeli nemesi házban Marsillyben, a Charante-Maritime département-ban. Simenon feleleveníti a házat a Le Testament Donadieu (A Donadieu végrendelet) című regényében. 1938 elején kibérelte az Agnès villát a La Rochelle-ben, majd augusztusban megvett egy farmot Nieul-sur-Mer-ben (szintén a Charante-Maritime-ben), ahol egyetlen gyerekük, Marc 1939-ben megszületett.

Simenon a Vendée-ben lakott a második világháború alatt. Simenon háború alatti magatartásáról megoszlanak a vélemények: míg néhány tudós úgy látja, közreműködött a németeknél, mások nem értenek egyet, Simenont nem politizáló embernek gondolják, aki alapvetően opportunista volt, de semmiképp se társa a náciknak. További bonyodalmat okoz, hogy helyi parasztok feljelentették, mint nácit, ugyanakkor a Gestapo zsidósággal gyanúsította meg, nyilván a Simenon és Simeon nevek összekeverése miatt. Akárhogyis, Simenon helyzetét homály fedte, és az azt körülvevő bizonytalanság komoly problémákat okozott.

Simenon több fontos művét is a háború évei alatt alkotta, úgymint a Le Testament Donadieu-t, a Le Voyageur de la Toussaint (A mindenszenteki utazó)-t és a Le Cercle des Mahé (A mahé-i kör)-t. Fontos levelezéseket is folytatott, főként André Gide-del.

Szintén a 40-es évek elején történt, hogy Simenont félrediagnosztizálta a helyi orvos, komoly szívproblémákat megállapítva (egy emlékeztető az apjára), csak hónapokat jósolva hátra az életéből. Ekkor történt az is, hogy Tigy meglepte a férjét Boule-lal. 1949-ig még házasok maradtak, de ez már csak névleges volt. Tigy minden tiltakozása ellenére Boule a családdal maradt.

A háború kétértelműségének dacára 1989-ben La Rochelle városa végül is kitüntette Simenont, egy fürjet elnevezve róla. Simenon túlságosan beteg volt ahhoz, hogy részt vegyen a dedikáló ceremónián, viszont 2003-ban fia, Johnny részt vett apja egy másik kitüntetésén.

Az Egyesült Államokban, 1945-55[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kényelmetlen francia időjárás elől menekülve Simenon (feleségével és fiával együtt) 1945-ben az USA-ba érkezett, miután néhány hónapot a szomszédos québeci Montréalban töltött. Boule vízumproblémák miatt eredetileg nem tudott csatlakozni hozzájuk. Ezen évek alatt Simenon gyakran ellátogatott New Yorkba. Ő és családja hosszú autótúrákon is részt vett, Maine-től Floridáig, majd onnan nyugatra egészen Kaliforniáig. Simenon rövid ideig az Anna Maria szigeten is élt, nem messze a Florida állambeli Bradentontól. Később bérelt egy házat Arizonában, ahova Boule végre megérkezett. Habár elbűvölte őt a sivatag, Simenon úgy döntött, elhagyja Arizonát, és Kaliforniában települ le, majd később nagyobb házba költözött, a connecticuti Lakeville-be, a Shadow Rock Farmra.

Amíg az Egyesült Államokban Simenon, fia Marc és Boule viszonylag könnyen boldogult az angol nyelv tanulásával, Tigynek ez rengeteg problémát okozott, így haza szeretett volna térni Európába.

Időközben Simenon megismerkedett Denyse Ouimettel, aki egy nála tizenhét évvel fiatalabb nő volt. Denyse, aki eredetileg Montréalból származott, 1945-ben, New Yorkban mint titkárnője találkozott Simenonnal, és azonnal elindítottak egy helyenként viharos és boldogtalan kapcsolatot. Miután feloldották a jogi akadályokat, Simenon és Tigy 1949-ben elvált. Egy évvel később, 1950-ben Simenon és Denyse Ouimet házasságot kötött a nevadai Renóban, és hamarosan már két gyerekük is volt: először 1949-ben megszületett Johnny, majd 1953-ban Marie-Jo. A válási egyezségnek megfelelően Tigy továbbra is Simenon és közös fiuk, Marc közelében maradt. Ez a megállapodás érvényben maradt egészen 1955-ig, amikor is mindannyian visszatértek Európába.

1952-ben Simenon ellátogatott Belgiumba, ahol az Académie Royale de Belgique tagja lett. Annak ellenére, hogy 1922-től egyáltalán nem lakott Belgiumban, egész életében belga állampolgár maradt.

Visszatérés Európába, 1955-89[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simenon és családja 1955-ben visszatért Európába. Először Franciaországban (a Côte d’Azurön), majd Svájcban, Echandensben, egy bérelt házban telepedtek le. Ehelyett Simenon a Lausanne északi részén fekvő Epalinges-ben vett egy birtokot, ahova óriási házat építtetett.

1964-ben Simenon és Denyse Ouimet végleg szétvált. Az 1960-as évek végén az idősödő író átmeneti szerelmi viszonyba keveredett a tizenéves Gianna Lou Mueller (művésznevén Nadia) olasz-amerikai táncosnővel és fotómodellel[1], de viszonyuk 1968-ban megszakadt, amikor a 19 éves Nadia férjhez ment. Így Simenon 1961-es házvezetőnőjével, Teresával élt együtt, és élete végéig vele maradt.

1972-ben Simenon bejelentette regényírói karrierje végét, de más műveket továbbra is írt, főleg önéletrajzi munkákat diktált fel ajándékba kapott magnetofonjára.

25 éves lánya, Marie-Jo 1978-ban öngyilkosságot követett el Párizsban, ami beárnyékolta Simenon későbbi éveit.

1984-ben Simenonon agytumor műtétet hajtottak végre, amiből sikeresen felgyógyult, a következő években azonban folyamatosan romlott az állapota. Utolsó tv-riportját 1988 decemberében adta.

1989. szeptember 4-ére virradó éjszaka Georges Simenon Lausanne-ban meghalt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Simenon a XX. század egyik legtermékenyebb írója volt, naponta akár 60-80 oldalt is írt. Irodalomjegyzéke majd 200 regényt, több mint 150 novellát, néhány önéletrajzi művet, számos cikket és rengeteg ponyvaregényt tartalmaz, amiket több mint két tucat név alatt írt. Összesen körülbelül 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből. Simenon legnagyobb szívfájdalma az volt egész életében, hogy nem ismerték el szépirodalmi munkásságát kellőképpen, az egész világ leginkább csak Maigret-t ismerte.

Leginkább amiatt a 75 regény és 28 novella miatt ismerik, amelyekben Maigret nyomoz. A sorozatban az első regény, a Pietr-Le-Letton (Pietr, a lett) 1931-ben, az utolsó, a Maigret et M. Charles (Maigret és Monsieur Charles) pedig 1972-ben jelent meg. A Maigret regényeket minden nagyobb nyelvre lefordítottak, néhányat megfilmesítettek (már 1932-ben elkészült a La nuit du carrefour (Az útkereszteződések éjszakája) című film).

Az amerikai évek alatt Simenon elérte kreativitása csúcsát. Jó pár akkori regényét inspirálta a környezete, mint például: Trois chambres à Manhattan (Három szoba Manhattanben, 1946), Maigret à New York (Maigret New Yorkban, 1947), Maigret megharagszik (Maigret se fâche, 1947).

Simenon jó néhány „pszichológiai regényt” is írt, úgymint La neige était sale (A hó piszkos volt, 1948) vagy Le fils (A fiú, 1957), emellett pedig néhány önéletrajzi művet is: Je me souviens (Emlékszem, 1945), Pedigree (Családfa, 1948) és Mémoires intimes (Intim emlékek, 1981).

Simenon számokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Georges Simenon műveinek száma: összesen körülbelül 450
  • Maigret történetek száma: 103 (75 regény és 28 novella)
  • Pszichológiai regények: több mint 110
  • Műveit több mint 55 nyelvre fordították le
  • Ezek 44 országban jelentek meg
  • 1935-97-ig 1 400 000 000 eladott könyv
  • Művei megfilmesített változatainak száma: kb. 50

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Filmadaptációk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A londoni férfi (2007) író
  • Mindenszenteki utazó (2007) (TV film) író
  • (La Californie) (2006) forgatókönyvíró
  • Maigret karácsonya (2005) (TV film) író
  • Maigret: A kelepce (2004) (TV film) író
  • Maigret a panzióban (2004) (TV film) író
  • Maigret: Árnyjáték (2004) (TV film) író
  • Maigret az orvosnál (2004) (TV film) író
  • Maigret és a farkatlan kismalacok (2004) (TV film) író
  • Maigret és a hajléktalan (2004) (TV film) író
  • Maigret és a hét kis kereszt (2004) (TV film) író
  • Maigret és a társalkodónő (2004) (TV film) író
  • Maigret és az árnyjáték (2004) (TV film) író
  • Piros lámpák (2004) író
  • (Les scrupules de Maigret) (2004) (TV film) író
  • Maigret: Aláírás Picpus (2003) (TV film) író
  • Maigret és a gyerekkori barát (2003) (TV film) író
  • Maigret kudarca (2003) (TV film) író
  • (Maigret et la princesse) (2003) (TV film) forgatókönyvíró
  • (Maigret chez le ministre) (2002) (TV film) író
  • (Maigret et le marchand de vin) (2002) (TV film) író
  • (Maigret et la maison de Félicie) (2002) (TV film) forgatókönyvíró
  • (Maigret et le fou de sainte-Clothilde) (2002) (TV film) író
  • Az utolsó kalandor (2001) (TV film) író
  • (Mon ami Maigret) (2001) (TV film) író
  • (Maigret et la fenetre ouverte) (2001) (TV film) író
  • (Maigret et la croqueuse de diamants) (2001) (TV film) író
  • (Maigret voit double) (2000) (TV film) író
  • (Maigret chez les riches) (2000) (TV film) író
  • (Maigret: Madame Quatre et ses enfants) (1999) (TV film) író
  • (Maigret: Meurtre dans un jardin potager) (1999) (TV film) író
  • (Maigret: Un meurtre de premiére classe) (1999) (TV film) író
  • Telitalálat a szívbe (1998) író
  • (Maigret et l’inspecteur Cadavre) (1998) (TV film) író
  • (Maigret et le Liberty bar) (1997) (TV film) író
  • (Maigret et l’enfant de choeur) (1997) (TV film) forgatókönyvíró
  • (Maigret et l’improbable monsieur Owen) (1997) (TV film) író
  • (Long Cours) (1996) (TV film) író
  • Maigret és a fejnélküli tetem (1994) (TV film) író
  • A plüssmackó (1994) író
  • A türelmes Maigret (1994) (TV film) író
  • Maigret és a csökönyös tanúk (1993) (TV film) író
  • Maigret és a majestic pincéi (1993) (TV film) író
  • Maigret és a padon üldögélő férfi (1993) (TV film) író
  • Maigret védekezik (1993) (TV film) író
  • Betty (1992) író
  • Idegen a házban (1992) író
  • Maigret és a bíró háza (1992) (TV film) író
  • Maigret és az éjszaka örömei (1992) (TV film) író
  • Maigret és a „Nyakigláb Cica” (1991) (TV film) író
  • Monsieur Hire (1989) író
  • Az egyiptomi utas (1982) író
  • A Saint-Paul órása (1973) író
  • A vonat (1973) író
  • A macska (1971) forgatókönyvíró
  • Idegen a házban (1967) író
  • Maigret felügyelő csapdája (1966) író
  • Maigret legnagyobb esete (1966) író
  • (Maigret voit rouge) (1963) író
  • Emile hajója (1962) író
  • Báró a zsilipen (1960) író
  • Maigret és a Saint-Fiacre ügy (1959) író
  • Maigret csapdát állít (1957) író
  • Tiltott szerelem (1952) író
  • A negyed (1947) író
  • Pánik (1946) író
  • Éjféli vendég (1942) író
  • Közveszélyes kisasszony (1942) író
  • (Maigret a l'école) (TV film) író

Maigret szerepében[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Giacomo Alexis: Ora parlo io,EA Management Editore, 2004, cap. II.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]