Kriminológia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kriminológia a bűn mint pszichológiai és társadalmi jelenség vizsgálatával foglalkozó interdiszciplináris tudomány. Főként a bűnözés megjelenési formáit, okait és következményeit kutatja. Beletartozik a bűnözés társadalmi és jogi reakcióinak vizsgálata is. A "kriminológia" kifejezés alig több mint száz éves, tárgya pedig csak két évszázada kelt tudományos érdeklődést.

A kriminológia a megfigyelés tudománya. Egyszerűen fogalmazva a kriminológia a miértre keresi a választ az okokat kutatva, míg a kriminalisztika a hogyan kérdésével foglalkozik.

A kriminológia a jogalkotást, törvénysértéseket és a társadalomnak a törvénysértésekre adott válaszát vizsgálja. A kriminológia befolyásolja a politika formálódását nem csak nemzeti, hanem nemzetközi szinten is.

A kriminológia határtudomány, átfedései vannak a pszichológiával és a szociológiával, abban is a deviáns magatartások vizsgálatával.

A kriminológusok az összes társadalomtudomány és magatartástudomány vizsgálati módszereit átvették. Mint minden tudós, a kriminológusok is méréseket végeznek: mérik a bűnözés térbeli és időbeli vonatkozásait, valamint felmérik a bűnelkövetők és a bűncselekmények jellemzőit.

A szó eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szót Raffaele Garofalo olasz jogászprofesszor alkotta 1885-ben (olaszul: criminologia). Franciául (criminologie) Paul Topinard használta először 1887-ben.


Tárgya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kriminológia tárgya a bűnözés, melyet elsősorban alaktani, oksági és megelőzési szempontokból vizsgál.

  • Az alaktani megközelítéshez tartozik a bűnözés terjedelme, szerkezete, változása. Jellemzően kriminálstatisztikai és egyéb statisztikai adatokra támaszkodik.
  • Az oksági szempontból történő vizsgálatokhoz leginkább az alaktani megközelítéseknél tett elemzésekre támaszkodnak.
  • A megelőzésnél szóba jöhet a társadalom és az állam magatartása, az igazságszolgáltatás hatékonysága, az oktatás és más társadalmi tevékenységek, jelenségek hatása.
  • Másik tárgya viszont a sértett:
    • A sértetti vizsgálatok fontossága egyrészt a bűnözés valós helyzetének feltárásában található meg, hiszen a kriminálstatisztikák erről nem adnak valós képet (magas látencia). Másrészt a bűnmegelőzés szempontjából fontos, hogy feltárják azokat a tipikus magatartásokat, amelyek elősegíthetik, hogy az egyén potenciálisan egy adott bűncselekmény vonatkozásában sértetté váljon. Így megtalálják az ezek kiküszöbölésére szolgáló módszereket.

Módszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kriminológia a tömegjelenségeket jellemzően a statisztika lehetőségeivel vizsgálja, az egyedi bűnözésnél pedig értelemszerűen az egyén személyisége, körülményei kerülnek előtérbe.

A technikai eszközök és eljárások használatánál elengedhetetlen azok használatának törvényessége és etikussága. Ezek:

  • megfigyelések,
  • egyéni beszélgetések,
  • akták, iratok, önéletrajzok tanulmányozása,
  • kérdőívek kitöltetése,
  • kísérletek.

Az elemzési módszerek jellemzően modellkészítésre, hipotézisekre, matematikai módszerekre épülnek.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vigh József: Kriminológiai alapismeretek
  • Freda Adler-Gerhard O. W. Mueller-William S. Laufer: Kriminológia