Császári és Királyi 1. I. Ferenc József Huszárezred
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szöveg helyesírását és nyelvhelyességét, a tulajdonnevek átírását. Esetleges további megjegyzések a vitalapon. |
Az 1. "Császár" Huszárezred a Habsburg Birodalom Hadseregének egyik huszárezredeként lett felállítva. Az 1867-es Kiegyezést követően az ún. Közös Hadsereg alakulata volt az Osztrák–Magyar Monarchia 1918-as felbomlásáig.
Az ezred 1769-ben kapta a 2. Lovassági Ezred megnevezést.
1898. november 30-án az az ezredet kitüntették a goldene Inhaber-Jubiläums-Medaille verliehen. Ezt az érmet az ezred ezüst trombitáján kellett elhelyezni. Az érem elülső oldalán I. Ferenc József portréja látható az ezredtulajdonosi egyenruhájában. Alatta a felirat „Franz Joseph I.“ és a koronás címer található. Az érem hátoldalán a következő felirat volt olvasható: „Der Inhaber seinem Husaren-Regimente Nr.1, 1848 bis 1898“.
1915-ben az összes ezred nevét megszüntették. Ezután az alakulat Császári és Királyi 1. Huszárezred néven szerepelt. Ezt a gyakorlatban nem tudták kivitelezni, mivel a háború miatt bevezetett költségcsökkentés nem tette lehetővé új nyomtatványok és pecsétek készítését. Másfelöl senki sem tartotta be ezt az utasítást, és továbbra is "Császár-Huszárezrednek" hívták az ezredet.
Története
I. Ferenc német-római császár 1756-ban a Nyitra vármegyei Holicsban saját költségére fel állított egy huszárezredet, amit "A Császár holicsi újonnan felállított huszárezredének" hívtak kezdetben.
A hétéves háború kitörését követően az ezredet 1757-ben, mielőtt hadra kelt volna Csehországból a császár meglátogatta és egy lovassági zászlót adományozta meg. Ezek után viselte a "Császár-huszárok" megnevezést.
1768-ban az ezredet a megszüntetett "Hadik Huszárezred" egy századával megerősítették és ekkor kapta a hadseregen belüli 2. Huszárezred címet.
1775-ben a megszüntetett "Török Huszárezred" ezredesi osztályát beolvasztották a "Császár-Huszárezredbe".
1798-ban a 4. osztályt az újonnan felállított 5. Huszárezrednek át kellett adnia. Az ezredet újból átszámozták és ekkor kapta meg a megszűnéséig viselt 1-es sorszámot.
Az 1848-forradalom és szabadságharcot követően az ezredet újjászervezték a morvaországi Prossnitzban. 1860-ban a újjászervezett 4. huszárosztályt feloszlatták és a legénységét felosztották az ezred többi osztályában. Négy tizedest átvezényeltek az 1. Önkéntes Huszárezredhez.
Kiegészítő körletek
Az ezredet a következő területekről egészítették ki:
- 1781–1830 Óbuda
- 1830–1853 Székesfehérvár
- 1853–1857 Szeged
- 1857–1860 Szeged és Arad
- 1860–1882 Szolnok
- 1883–1889 Szeged és Békéscsaba
- 1889–1914 VII. Hadtest területe – Temesvár.
Békehelyőrségek
| I. | II. | III. |
|---|---|---|
|
Ezred tulajdonos
- 1756 I. Ferenc
- 1756 II. József
- 1790 II. Lipót
- 1798 átnevezés 1. Huszárezreddé
- 1806 Ferenc
- 1835 V. Ferdinánd
- 1848 I. Ferenc József
- 1916 IV. Károly
Második tulajdonos
- 1767 Gróf Almásy Ignác vezérőrnagy
- 1804 Herceg Esterházy Pál Antal vezérőrnagy
- 1808 Báró Szent-Kereszty Zsigmond
- 1824 betöltetlen
- 1825 Gróf Emmanuel von Mensdorff-Pouilly vezérőrnagy
- 1852 Báró Ottinger Ferenc Altábornagy
Ezred-parancsnokok
| I. | II. | III. |
|---|---|---|
|
|
|
Hadműveletek
- 1757-ben közvetlenül a csehországi felállítása után az ezredet az 1. sziléziai háborúban be is vetették. Részt vett a bilani és kolini csatában. Majd következett Görlitz, Schweidnitz és Boroszló. A leutheni csatában csak részlegesen vett részt.
- 1758-ban Csehországban harcolt. Részt vett a praussnitzi csatában, hermannseifeni csatában, Trautenaunál és a hochkircheni csatában.
- 1759-ben harcolt Greiffenbergnél, Maxennél és Meißennél.
- 1760-ban részt vett a torgaui csatában.
- 1761-ben aktívan harcolt Szászországban.
- 1792 Harcok Windisch-Bornánál, Fürstenaunál és Peilaunál.
- 1793 Harcok Galíciában. Hetény megszállása. Ezt követte Németalföld és Észak-Franciaország megszállása. Harcolt Avesnes-le-Sec-nél.
- 1794 Harcok Catillonnál, Erquelinnesnél, Charleroinél és Fleurusnál. A visszavonulás során a Rur mentén harcolt.
- 1794 Harcok Valje-Szakánál, Foksaninál és Martinestienél.
- 1795 Harcok Ilbesheimnél és Kreuznachnál. A 2. őrnagyi osztály Bacharachnál harcolt.
- 1796 Az ezred részei részt vettek az ambergi csatában, Würzburgnál, Aschaffenburgnál és Lahnnál.
- 1799-ben Itáliában harcolt. Ostrachnál, Liptingennél és Stockachnál. Majd áthelyezték az észak rajnai vidékre. Hídfő csaták Neumühlnál, Unter-Grombachnál és Wieslochnál.
- 1800 Ulm környéki csaták. Később Oberpfalznál harcolt. Súlyos veszteségeket szenvedett az abbachi csatában.
- 1805 Visszavonulás az Innhez majd egészen Magyarországig. Áthelyezés Morvaországba, ahol részt vett az austerlitzi csatában és kosteli csatában.
- 1809 lengyelországi harcok. A VII. Hadtest alá tartozott.
Oroszországi hadműveletek
- 1812 Az ezred három osztályát Herceg Karl Philipp zu Schwarzenberg Expedíciós Hadteste alá rendelték.
- 1813-ban a csehországi és szászországi fő hadsereg részeként harcolt Wüst-Olbersdorfnál, Reichenbergnél, Kratzaunál, a lipcsei csatában, illetve Hochheim bevételében.
- 1814-ben az ezred az ún. Déli-Hadsereghez tartozott és előőrs harcokban vett részt Meximieuxnál, Macon és St. Juliennél.
- 1815-ben a megszálló hadsereg részeként bevette Straßburgot és Hüningent. Harcok Hausbergnél.
1848–49-es forradalom és szabadságharc
- 1848-1849-ben a huszárezred részt vett a császári hadsereg elleni forradalomban és szabadságharcban.
- 1849-ben az ezredet újjá szervezik.
- 1859-ben az itáliai-hadjárat során a VII. és VIII. Hadtestek között felosztották. Részt vett a casale-i-, vercelli-ei-, castenedolo-i, varese-i és a magentai csatában. Egy század harcolt a solferinói csatában.
- 1866-ban 5 századdal részt vett a custozzai csatában.
- A huszárezred eleinte ezred kötelékben harcolt a keleti-és délkeleti fronton, majd hadosztály közvetlen huszárosztályként felosztva. A háború vége felé, az állóháborúban "lóról szállt huszárokként" vetették be az ezredet az olasz fronton, majd 1918 őszén vasúti szállítással a Balkánon, Bjelinánál. Onnan az ezred az eredeti káderéhez , Nagyváradra tért vissza, 1918 november 11-én. .Az ezredet felszámolták a győztes hatalmak nyomására.
Megszüntetése
1918. őszén az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását követően Magyarország és a magyarországi nemzetiségek kikiáltották függetlenségüket. A frontokon harcoló alakulatokat haza szállították és a fegyverszüneti egyezmény értelmében felszámolták őket. Ez a sors jutott a nagy múltú Császári és Királyi 1. I. Ferenc József Huszárezred számára is. A hivatalos források szerint viszont a Császári és Királyi Hadügyminisztérium alá tartozott és mivel Magyarország függetlenné vált nem hívhatta volna haza a többnyire magyar sorállománnyal rendelkező ezredet, hogy megszüntethesse. Ezt csak is a K.u.K. Hadügyminisztérium tehette volna meg. Nem tudni pontosan, hogy ez valaha meg is történt-e.
A Bjelináról hazatért ezred "kádere" - vagyis ellátási körzete - a hamarosan román megszállás alá került Bihar vármegye volt, ahová a háborút végigszolgált huszárok hazatértek. Az idevaló tiszteket a román hatóságok internálták.(kijelölték a körzetet, amelyben tartózkodhattak).
1914. júliusi alárendeltségi állapot
- VII. Hadtest – 3. Lovassági Hadosztály – 17. Lovasdandár
- Nemzetiség: 85% magyar – 15% egyéb
- Helyőrség: Bécs
- Ezred parancsnok: Viktor von Mouillard ezredes
- Ezred vezénylő nyelv: német
- Egyenruha: sötétkék atilla aranyozott gombokkal és sötétkék csákó takaróval
- Kiegészítési körlet - Nagyvárad
Szervezete
A XVIII. századi folyamatos hadseregreformok során a lovasságnál az ezredeket négy osztályra, ezen belül nyolc svadronra tagolták. Kialakítottak egy tartalék svadront is 186 fővel, elsősorban az újoncok kiképzésére. Az addigi 2 század = lovassági szervezést felváltotta az immár 2 svadron = divízió szervezés. Vagyis a lovasságnál eltüntették az addig a gyalogságtól átvett kompánia (század) megnevezést és a lovassági század svadron nevet nyert, míg az addigi kétszázadnyi harcászati egység, a svadron új megnevezése divízió (osztály) lett. Szabályozták az ezredlétszámokat, a zászlók alakját, az egyenruha formáját, de a szín ezredről ezredre változott. A fegyverzet továbbra is kard, két pár pisztoly, később rövid karabély. A vezényleti nyelv német maradt, de a nem magyar származású ezredtulajdonosok, illetve ezredparancsnokok döntő többsége – tekintettel, hogy huszárjaikkal magyarul tudjanak beszélni – megtanulták a nyelvet, ha törve is, de megértették magukat. 1860-tól az ezred 2 osztályból állt, ami továbbá három-három századból. Így került bevetésre az első világháborúban.
Az egyes osztályokat a vezetőjükről nevezték el:
- az 1. osztály volt az ezredesi-osztály
- a 2. osztály volt az alezredesi-osztály
- a 3. osztály volt az 1. őrnagyi-osztály
- a 3. osztály volt a 2. őrnagyi-osztály
1798-ig az ezredeket tulajdonosuk neve szerint hívták, akiknek ténylegesen vezetniük is kellett az alakulataikat. Minden tulajdonos váltással az ezred új nevet kapott. 1798-at követően hivatalosan csak számozással illették az alakulatokat, de bizonyos esetben, illetve beszédben az éppen aktuális ezred tulajdonos nevén nevezték.
Pont ezek miatt az állandó átnevezések kapcsán nehezen követhető az osztrák-magyar huszárezredek története.
Lásd még
Források
- Ságvári György–Somogyi Győző: Nagy huszárkönyv. Magyar Könyvklub, 1999
- Zachar József: A magyar huszár. Corvina, 2000
- Obstlt. Alphons Frhr. v. Wrede: Geschichte der K.u.K. Wehrmacht von 1618 bis Ende des XIX Jh. Bécs, 1898–1905
- Georg Schreiber: Des Kaisers Reiterei. Österreichische Kavallerie in 4 Jahrhunderten. Mit einem Geleitwort von Alois Podhajsky. Speidel, Bécs, 1967
- B. M. Buchmann: Österreich und das Osmanische Reich. WUV-Univ. kiadó., Bécs, 1999
- Allmayer-Beck/Lessing: Die k.u.k. Armee 1848–1918. Bertelsmann, München, 1974
Fordítás
- Ez a szócikk részben vagy egészben az K.u.k. Husaren-Regiment „Kaiser“ Nr. 1 című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.