Bégafő
| Bégafő (Клек / Klek) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szerbia |
| Tartomány | Vajdaság |
| Körzet | Közép-bánsági |
| Község | Nagybecskerek |
| Rang | falu |
| Irányítószám | 23211 |
| Körzethívószám | +381 23 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2706 fő (2011)[1] +/- |
| Népsűrűség | 115 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 74 m |
| Terület | 25,8 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
.png)
 Bégafő
Pozíció Szerbia térképén
|
|
| é. sz. 45° 25′ 11″, k. h. 20° 28′ 29″ | |
Bégafő (szerbül Клек / Klek, németül Klek, románul Clec) település Szerbiában, a Vajdaságban, a Közép-bánsági körzetben, Nagybecskerek községben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Nagybecskerek északkeleti szomszédjában, a Béga mellett, Jankahíd, Bégaszentgyörgy és Lázárföld közt fekvő település.
Története [szerkesztés]
Begafő, előző nevén Klekk a 18. század század közepéig csak kincstári puszta volt, melyet 1750-től a délmagyarországi kincstári puszták bérlő-társasága bérelt.
1765-ben Mária Terézia királynő rendeletére, a kincstár marosmenti románokat telepített az itteni pusztára akik a Jankahíd felé vezető út mindkét oldalán építették fel házaikat, majd a románok letelepedése után nemsokkal szerbek költöztek a helységbe, akik 1783-1784-ben átköltöztek a Határőrvidékre. A románok legnagyobb része is elköltözött és helyükbe a Lázár család, mint a helység földesura, németeket telepített. Az új bevándorlók házaikat a mai község helyén építették fel.
1838-ban a település birtokosa Lázár Zsigmond volt.
1910-ben a Jankahidi-híd mellett a Béga folyóban épülő zsilipmunkánál foglalatoskodó munkások között kolerajárvány ütött ki.
1910-ben 1306 lakosából 66 magyar, 1069 német, 142 román volt. Ebből 1136 római katolikus, 14 református, 149 görögkeleti ortodox volt.
A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Nagybecskereki járásához tartozott.
Népesség [szerkesztés]
Demográfiai változások [szerkesztés]
| 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2002 | 2011 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1608 | 1635 | 1835 | 1990 | 2401 | 2729 | 2959[2] | 2706[1] |
Etnikai összetétel [szerkesztés]
| Nemzetiség | Szám | % |
| Szerbek | 2687 | 90,80 |
| Románok | 73 | 2,46 |
| Magyarok | 47 | 1,58 |
| Cigányok | 43 | 1,45 |
| Jugoszlávok | 25 | 0,84 |
| Montenegróiak | 15 | 0,50 |
| Macedónok | 9 | 0,30 |
| Horvátok | 5 | 0,16 |
| Németek | 4 | 0,13 |
| Szlovákok | 3 | 0,10 |
| Szlovének | 1 | 0,03 |
| Oroszok | 1 | 0,03 |
| Muzulmánok | 1 | 0,03 |
| Egyéb/Ismeretlen[3] |
Nevezetességek [szerkesztés]
- Római katolikus templomát - 1848-ban Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték
Itt született [szerkesztés]
- Lazăr Gruescu (1840-1870) politikus, aki képviselő volt a magyar parlamentben
Galéria [szerkesztés]
-
Az épülő ortodox templom
-
A lerombolt római katolikus templom helye
Jegyzetek [szerkesztés]
- ^ a b 2011 Census of Population, Households and Dwellings in The Republic of Serbia: Ethnicity – Data by municipalities and cities PDF – Statistical Office of Republic Of Serbia, Belgrade. 2012. Retrieved 2012-11-30. ISBN 978-86-6161-023-3 (szerbül és angolul)
- ↑ Knjiga 9, Stanovništvo, uporedni pregled broja stanovnika 1948, 1953, 1961, 1971, 1981, 1991, 2002, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, maj 2004, - ISBN 86-84433-14-9
- ↑ Knjiga 1, Stanovništvo, nacionalna ili etnička pripadnost, podaci po naseljima, Republički zavod za statistiku, Beograd, februar 2003. ISBN 86-84433-00-9
Források [szerkesztés]
- Reiszig Ede: Torontál vármegye
|
|||||||||||||||||
