Alsómoécs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsómoécs (Moieciu de Jos)
A cheiai Istenanya elszenderülése ortodox templom
A cheiai Istenanya elszenderülése ortodox templom
Alsómoécs címere
Alsómoécs címere
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióErdély
Fejlesztési régióKözép-romániai fejlesztési régió
MegyeBrassó
KözségAlsómoécs
Rangközségközpont
Irányítószám507135
Körzethívószám+40 x68[1]
SIRUTA-kód41480
Népesség
Népesség2198 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság- (2011)[2]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság788 m
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 29′ 39″, k. h. 25° 19′ 38″Koordináták: é. sz. 45° 29′ 39″, k. h. 25° 19′ 38″
Alsómoécs weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alsómoécs témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Alsómoécs (románul: Moieciu de Jos) falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében.

Fekvése[szerkesztés]

A Királykő-hegységtől keletre, a Bucsecstől nyugatra, a Törcsvári-szorosban fekszik. Zernesttől közúton 12, légvonalban 6,7 km-re délre, Törcsvártól 2,5 km-re délnyugatra található. Áthalad rajta a DN73-as főút.

Története[szerkesztés]

1657-ban Also Moets és Also mojéts, 1850-ben Mots din zsosz és Unter Mots, 1854-ben Mociu de Jos alakban írták.

Törcsvár vidéki román pásztortelepülés volt. A vidékkel együtt előbb Brassó örökös birtoka, majd 1863-ban Fogaras vidékéhez, 1876-ban Fogaras vármegyéhez, végül 1925-ben Brassó megyéhez csatolták. 1713-ban huszonöt családfővel írták össze,[3] 1761-ben 157 jobbágy és 65 zsellércsalád lakta.[4] 1770-ben a mai Alsómoécsot 83, a felszeget, a mai Cheiát 38 ház alkotta.[5] A 19. század végén lakói 2915 juhot tartottak.[6] A 20. század elején gőzmalma üzemelt. 1956-ban kivált belőle Cheia és Drumul Carului.

Népessége[szerkesztés]

  • 1910-ben 1844 lakosából 1819 fő román, 14 magyar volt. A népességből 1818 fő román ortodox volt.
  • A 2002-es népszámláláskor 2082 lakosa közül 2081 fő volt román és 1 magyar, 2075 ortodox. Cheián 482 ortodox vallású román élt.

Gazdasága[szerkesztés]

Lakóinak hagyományos foglalkozása a szarvasmarha- és juhtenyésztés, ma pedig a vendéglátás és a turizmus játszik fontos szerepet.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A Szent Miklós ortodox templom (1758–61).
  • A cheiai Istenanya elszenderülése ortodox templom (1818).

Híres emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Telekom, 3–RDS.
  2. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
  3. Bogdan Florin Popovici: Conscripția de la 1713: satele brănene. Cumidava 26 (2003): 79–83. o.
  4. Praoveanu (1998): 143. o.
  5. Bogdan-Florin Popovici – Emil Stoian: Carantina Branului: considerații istorice. București: Sigma, 2002, 85. o.
  6. Nicolae Dunăre: Forme de viață pastorală. In uő (szerk.): Țara Bîrsei. 2. köt. București, 1974, 161. o.

Források[szerkesztés]

  • Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.  
  • Ioan Praoveanu: Așezările brănene: satul, gospodăria, locuința. Brașov: Transilvania Expres, 1998

További információk[szerkesztés]