„Eocén” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
2. sor: 2. sor:
| idővonal = kainozoikum
| idővonal = kainozoikum
| idővonal állapot = zárt
| idővonal állapot = zárt
|kép=Ypresian_Earth_50_mya.jpg}}{{Tataroz}}[[Kép:Hatvanötmillió éves hőmérsékletdiagram.jpg|thumb|right|260px|A [[kainozoikum]] 65 millió évének hőmérsékletváltozásai]]
|kép=Ypresian_Earth_50_mya.jpg}}[[Kép:Hatvanötmillió éves hőmérsékletdiagram.jpg|thumb|right|260px|A [[kainozoikum]] 65 millió évének hőmérsékletváltozásai]]
[[Fájl:Uertknit.jpg|bélyegkép|jobb|250px| [[Uintatherium]], [[orrszarvú]]szerű [[Emlősök|emlős]] az eocénből.]]
[[Fájl:Uertknit.jpg|bélyegkép|jobb|250px| [[Uintatherium]], [[orrszarvú]]szerű [[Emlősök|emlős]] az eocénből.]]


18. sor: 18. sor:


== Ősföldrajz ==
== Ősföldrajz ==
A kontinensek tovább mozogtak a mai pozíciójuk irányába. A korszak kezdetén [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] és az [[Antarktisz]] még nem váltak szét, így a hideg áramlatok sem alakulhattak ki az Antarktisz körül, mely egyenletesen melegen tartotta a bolygót. Körülbelül 45 millió évvel ezelőtt vált le Ausztrália, amely elterelte a meleg áramlatokat, és egy körkörös, hideg áramlás kezdett el formálódni. Mindazonáltal jelenlegi ismereteink szerint az időszak végi lehűlés nem ennek, hanem a csökkenő [[szén-dioxid]] szintnek köszönhető. Onnantól kezdve, hogy beindult ez az áramlás, az Antarktisz elkezdett eljegesedni, a körülötte lévő vizek befagytak, és ez csak erősítette a globális hűlést.
A kontinensek tovább mozogtak a mai pozíciójuk irányába. A korszak kezdetén [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] és az [[Antarktisz]] még nem váltak szét, így a hideg áramlatok sem alakulhattak ki az Antarktisz körül, mely egyenletesen melegen tartotta a bolygót. Körülbelül 45 millió évvel ezelőtt vált le Ausztrália, amely elterelte a meleg áramlatokat, és egy körkörös, hideg áramlás kezdett el formálódni.<ref>{{cite journal|last1=Bijl|first26=S.|last30=Shrivastava|first29=T.|last29=Sakai|first28=C.|last28=Riesselman|first27=S. F.|last27=Pekar|last26=Passchier|last31=Sugisaki|first25=M.|last25=Nakai|first24=G. S.|last24=Kong|first23=K.|last23=Katsuki|first22=F. J.|first30=P. K.|first31=S.|first21=M.|date=2013-06-11|bibcode=2013PNAS..110.9645B|pmc=3683727|pmid=23720311|doi=10.1073/pnas.1220872110|pages=9645–9650|issue=24|volume=110|journal=Proceedings of the National Academy of Sciences|last32=Tuo|title=Eocene cooling linked to early flow across the Tasmanian Gateway|first35=M.|last35=Yamane|first34=K.|last34=Welsh|first33=T.|last33=van de Flierdt|first32=S.|last22=Jimenez-Espejo|last21=Iwai|first1=P. K.|last6=Tauxe|first9=U.|last9=Rohl|first8=R. M.|last8=McKay|first7=C. E.|last7=Stickley|first6=L.|first5=S.|first10=M.|last5=Schouten|first4=J.|last4=Pross|first3=S. M.|last3=Bohaty|first2=J. A. P.|last2=Bendle|last10=Olney|last11=Sluijs|first20=T. G.|first16=T.|last20=Hayden|first19=J. J.|last19=Gonzalez|first18=R. B.|last18=Dunbar|first17=S. A.|last17=Carr|last16=Williams|first11=A.|first15=A.|last15=Fehr|first14=A.|last14=Klaus|first13=H.|last13=Brinkhuis|first12=C.|last12=Escutia|doi-access=free}}</ref> Mindazonáltal jelenlegi ismereteink szerint az időszak végi lehűlés nem ennek, hanem a csökkenő [[szén-dioxid]] szintnek köszönhető<ref>{{cite journal|last1=Huber|last7=Schellenberg|pages=|issue=4|volume=19|journal=Paleoceanography|title=Eocene circulation of the Southern Ocean: Was Antarctica kept warm by subtropical waters?: DID THE EAST AUSTRALIAN CURRENT WARM ANTARCTICA?|date=December 2004|first8=Graham L.|last8=Williams|first7=Stephen A.|first6=Jeroen|first1=Matthew|last6=Warnaar|first5=Appy|last5=Sluijs|first4=Kristofer|last4=Döös|first3=Catherine E.|last3=Stickley|first2=Henk|last2=Brinkhuis|doi=10.1029/2004PA001014}}</ref>. Onnantól kezdve, hogy beindult ez az áramlás, az Antarktisz elkezdett eljegesedni, a körülötte lévő vizek befagytak, és ez csak erősítette a globális hűlést<ref>{{cite journal|last1=Francis|first8=J.|doi=10.1016/S1571-9197(08)00008-6|pages=309–368|volume=8|date=2008|journal=Developments in Earth and Environmental Sciences|title=Chapter 8 From Greenhouse to Icehouse – The Eocene/Oligocene in Antarctica|first11=R.|last11=DeConto|first10=S.|last10=Bohaty|first9=J.|last9=Zachos|last8=Warnaar|first1=J.E.|first7=H.|last7=Brinkhuis|first6=B.|last6=Mohr|first5=V.C.|last5=Thorn|first4=M.|last4=Hambrey|first3=R.|last3=Levy|first2=S.|last2=Marenssi|isbn=9780444528476}}</ref>.


Északon [[Laurázsia]] elkezdett szétdarabolódni, levált róla [[Európa]], [[Grönland]], és [[Észak-Amerika]].
Északon [[Laurázsia]] elkezdett szétdarabolódni, levált róla [[Európa]], [[Grönland]], és [[Észak-Amerika]]<ref>{{cite book |title=Earth history and palaeogeography |date=2017 |publisher=Cambridge University Press |location=Cambridge, United Kingdom |isbn=9781107105324 |pages=242, 251 |last1=Torsvik |first1=Trond H. |last2=Cocks |first2=L. Robin M.}}</ref>.


Észak-Amerikában befejeződött a larámi hegységképződés, a földkéreg összenyomódása helyett most a felemelkedés lett a hangsúlyos, így keletkeztek a nyugati partvidék hatalmas fennsíkjai és hegyláncai, hatalmas tavakkal, tórendszerekkel.
Észak-Amerikában befejeződött a larámi hegységképződés, a földkéreg összenyomódása helyett most a felemelkedés lett a hangsúlyos<ref>{{cite journal|last1=English|first1=Joseph M.|last2=Johnston|first2=Stephen T.|title=The Laramide Orogeny: What Were the Driving Forces?|journal=International Geology Review|date=September 2004|volume=46|issue=9|pages=833–838|doi=10.2747/0020-6814.46.9.833|bibcode=2004IGRv...46..833E|s2cid=129901811}}</ref><ref>{{cite journal|last1=Bird|first1=Peter|title=Kinematic history of the Laramide orogeny in latitudes 35°-49°N, western United States|journal=Tectonics|date=October 1998|volume=17|issue=5|pages=780–801|doi=10.1029/98TC02698|bibcode=1998Tecto..17..780B|doi-access=free}}</ref>, így keletkeztek a nyugati partvidék hatalmas fennsíkjai és hegyláncai, hatalmas tavakkal, tórendszerekkel<ref>{{cite journal|last1=Grande|first1=Lance|title=An Updated Review of the Fish Faunas From the Green River Formation, the World's Most Productive Freshwater Lagerstätten|journal=Eocene Biodiversity|series=Topics in Geobiology|date=2001|volume=18|pages=1–38|doi=10.1007/978-1-4615-1271-4_1|isbn=978-1-4613-5471-0}}</ref>.


35 millió évvel ezelőtt egy meteorit csapódott a Földbe, a mai [[Chesapeake-öböl|Chesapeake-öbölben]]<ref>{{cite journal|last1=Gohn|last10=Powars|bibcode=2008Sci...320.1740G|pmid=18583604|doi=10.1126/science.1158708|pages=1740–1745|issue=5884|volume=320|date=2008-06-27|journal=Science|title=Deep Drilling into the Chesapeake Bay Impact Structure|first12=M. A.|last12=Voytek|first11=W. E.|last11=Sanford|first10=D. S.|first9=A. A.|first1=G. S.|last5=Browning|last2=Koeberl|first2=C.|last3=Miller|first3=K. G.|last4=Reimold|first4=W. U.|first5=J. V.|last9=Kulpecz|last6=Cockell|first6=C. S.|last7=Horton|first7=J. W.|last8=Kenkmann|first8=T.|s2cid=27071176}}</ref><ref>{{cite book |title=The Chesapeake Bay Crater : Geology and Geophysics of a Late Eocene Submarine Impact Structure |date=2004 |publisher=Springer Berlin Heidelberg |location=Berlin, Heidelberg |isbn=9783642189005 |last1=Poag |first1=C. Wylie}}</ref>.
35 millió évvel ezelőtt egy meteorit csapódott a Földbe, a mai [[Chesapeake-öböl|Chesapeake-öbölben]].


Európában a [[Tethys-óceán|Tethys-tenger]] végérvényesen eltűnt. Az [[Alpok]] felemelkedése elzárta az utolsó maradványát, a [[Földközi-tenger|Földközi-tengert]] a tőle északabbra, így [[Magyarország]] területén is található sekély tengertől. Európa és Észak-Amerika között még mindig volt valamiféle kapcsolat, ezt bizonyatja a fauna hasonlósága.
Európában a [[Tethys-óceán|Tethys-tenger]] végérvényesen eltűnt. Az [[Alpok]] felemelkedése elzárta az utolsó maradványát, a [[Földközi-tenger|Földközi-tengert]] a tőle északabbra, így [[Magyarország]] területén is található sekély tengertől. Európa és Észak-Amerika között még mindig volt valamiféle kapcsolat, ezt bizonyatja a fauna hasonlósága<ref>{{cite journal|last1=Denk|first1=Thomas|last2=Grímsson|first2=Friðgeir|last3=Zetter|first3=Reinhard|last4=Símonarson|first4=Leifur A.|title=The Biogeographic History of Iceland – The North Atlantic Land Bridge Revisited|journal=Late Cainozoic Floras of Iceland|series=Topics in Geobiology|date=2011|volume=35|pages=647–668|doi=10.1007/978-94-007-0372-8_12|isbn=978-94-007-0371-1}}</ref>.


[[India]] összeütközött Ázsiával, és megkezdődött a [[Himalája]] felemelkedése<ref>{{cite journal|last1=Ding|last8=Shui|doi=10.1016/j.epsl.2015.12.006|pages=64–73|volume=435|date=February 2016|journal=Earth and Planetary Science Letters|title=Early Eocene ( c . 50 Ma) collision of the Indian and Asian continents: Constraints from the North Himalayan metamorphic rocks, southeastern Tibet|first10=Lingjuan|last10=Mao|first9=Wangchao|last9=Li|first8=Xinfang|first7=Zhengbin|first1=Huixia|last7=Gou|first6=Hongchen|last6=Mu|first5=Hua|last5=Xiang|first4=Zuolin|last4=Tian|first3=Xin|last3=Dong|first2=Zeming|last2=Zhang|bibcode=2016E&PSL.435...64D}}</ref>.
[[India]] összeütközött Ázsiával, és megkezdődött a [[Himalája]] felemelkedése.


== Klíma ==
== Klíma ==
Az eocén korban meglehetősen változatos volt a klíma, a korszak elején jellemző, a földtörténeti újidő legmelegebb klímájaként is ismertből a korszak végi eljegesedésig. 56 millió évvel ezelőtt a paleocén-eocén hőmérsékleti maximummal kezdődött, és körülbelül 49 millió évvel ezelőtt, egy hőmérsékleti optimumban csúcsosodott ki a melegedés. Ez idő alatt állandó jégtakaró sehol nem képződött a földön, az átlaghőmérséklet még a sarkokon is olyan volt, mint az [[Egyenlítő|Egyenlítőnél]]. Ezt követően aztán 34 millió évvel ezelőttig, azaz az [[oligocén]] kezdetéig fokozatos lehűlés kezdődött. Ekkor jelent meg az állandó jégtakaró a sarkokon, és ekkor kezdődött az [[Antarktisz]] rohamos eljegesedése is.
Az eocén korban meglehetősen változatos volt a klíma, a korszak elején jellemző, a földtörténeti újidő legmelegebb klímájaként is ismertből a korszak végi eljegesedésig. 56 millió évvel ezelőtt a paleocén-eocén hőmérsékleti maximummal kezdődött, és körülbelül 49 millió évvel ezelőtt, egy hőmérsékleti optimumban csúcsosodott ki a melegedés. Ez idő alatt állandó jégtakaró sehol nem képződött a földön, az átlaghőmérséklet még a sarkokon is olyan volt, mint az [[Egyenlítő|Egyenlítőnél]]. Ezt követően aztán 34 millió évvel ezelőttig, azaz az [[oligocén]] kezdetéig fokozatos lehűlés kezdődött. Ekkor jelent meg az állandó jégtakaró a sarkokon, és ekkor kezdődött az [[Antarktisz]] rohamos eljegesedése is.


A [[szén-dioxid]] és a [[metán]], ez a két üvegházhatású gáz volt, mely a felmelegedést kontroll alatt tartotta. A hőmérsékleti maximum úgy ért véget, hogy a légkörben lévő szénből rengeteget lekötött [[metán-hidrát]], szén, illetve [[kőolaj]] formájában a [[Jeges-tenger]]. Ezt előidézhették a kőzetek [[Mállás|mállásai]] (a hegységképződéssel összefüggésben), valamint a szerves széntartalmú anyagok földbe jutása. Hogy mekkora is volt a légköri szén-dioxid tartalom az eocén elején, még ma is vita tárgya, a becslések a 700–900 ppm és a 2000 ppm között mozognak, a mintavétel helyétől is függően. Összehasonlításul, a mai szén-dioxid szint 400 ppm. Az eocén elején a légköri oxigénszint is megduplázódott.
A [[szén-dioxid]] és a [[metán]], ez a két üvegházhatású gáz volt, mely a felmelegedést kontroll alatt tartotta. A hőmérsékleti maximum úgy ért véget, hogy a légkörben lévő szénből rengeteget lekötött [[metán-hidrát]], szén, illetve [[kőolaj]] formájában a [[Jeges-tenger]]<ref>{{Cite journal|title=Rapid carbon sequestration at the termination of the Palaeocene-Eocene Thermal Maximum|url=https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2010NatGe...3..866B|journal=Nature Geoscience|date=2010-12-01|pages=866–869|volume=3|doi=10.1038/ngeo1014|first=Gabriel J.|last=Bowen|author=James C.}}</ref>. Ezt előidézhették a kőzetek [[Mállás|mállásai]] (a hegységképződéssel összefüggésben), valamint a szerves széntartalmú anyagok földbe jutása. Hogy mekkora is volt a légköri szén-dioxid tartalom az eocén elején, még ma is vita tárgya, a becslések a 700–900 ppm<ref>{{Cite journal|title=Atmospheric carbon dioxide concentrations over the past 60 million years|url=https://www.nature.com/articles/35021000|journal=Nature|date=2000-08|issn=1476-4687|pages=695–699|volume=406|issue=6797|doi=10.1038/35021000|language=en|first=Paul N.|last=Pearson|author=Martin R.}}</ref> és a 2000 ppm<ref>{{Cite journal|title=Paleobotanical Evidence for Near Present-Day Levels of Atmospheric CO2 During Part of the Tertiary|url=https://www.science.org/doi/10.1126/science.292.5525.2310|journal=Science|date=2001-06-22|pages=2310–2313|volume=292|issue=5525|doi=10.1126/science.292.5525.2310|first=Dana L.|last=Royer|author=Scott L.|coauthors=David J.}}</ref> között mozognak, a mintavétel helyétől is függően<ref>{{Cite journal|title=Atmospheric carbon dioxide concentrations over the past 60 million years|url=https://www.nature.com/articles/35021000|journal=Nature|date=2000-08|issn=1476-4687|pages=695–699|volume=406|issue=6797|doi=10.1038/35021000|language=en|first=Paul N.|last=Pearson|author=Martin R.}}</ref>. Összehasonlításul, a mai szén-dioxid szint 400 ppm. Az eocén elején a légköri oxigénszint is megduplázódott<ref name="anthro.palomar.edu">{{cite web |url=http://anthro.palomar.edu/earlyprimates/early_2.htm |title=The First Primates |website=anthro.palomar.edu |last=O'Neil |first=Dennis |date=2012}}</ref>.


A metán, ami egy százéves skálán nézve 34-szeresen erősebb [[Üvegházhatású gázok|üvegházhatású gáz]], szintén fontos szereplő volt. Felszabadulását elősegítették a Földet borító [[Mocsár|mocsarak]], nedves területek, valamint [[Erdő|erdők]]. A melegedő klíma, az emelkedő tengerszint, és az egyre több erdő csak fokozta a metánkibocsátást, a maihoz képest háromszor akkora mennyiségben került ez a gáz a légkörbe. Minél több metán termelődött és került a légkörbe, annál melegebb lett a [[troposzféra]], hidegebb a [[sztratoszféra]], és az oxidáció során vízpára és szén-dioxid keletkezett, némi [[infravörös sugárzás]] kíséretében.
A metán, ami egy százéves skálán nézve 34-szeresen erősebb [[Üvegházhatású gázok|üvegházhatású gáz]], szintén fontos szereplő volt<ref>{{cite encyclopedia|last1=Myhre|editor5-first=S.K.|url=http://www.climatechange2013.org/images/report/WG1AR5_Chapter08_FINAL.pdf|title=Anthropogenic and Natural Radiative Forcing|encyclopedia=Climate Change 2013: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change|editor-last1=Stocker|editor1-first=T.F.|editor2-first=D.|editor-last2=Qin|editor3-first=G.-K.|editor-last3=Plattner|editor4-first=M.|editor-last4=Tignor|editor-last5=Allen|last15=Zhang|editor6-first=J.|editor-last6=Boschung|editor7-first=A.|editor-last7=Nauels|editor8-first=Y.|editor-last8=Xia|editor-first9=V.|editor-last9=Bex|editor-first10=P.M.|editor-last10=Midgley|publisher=Cambridge University Press|location=Cambridge|year=2013|first15=H.|first1=G.|last7=Koch|first2=D.|last2=Shindell|first3=F.-M.|last3=Bréon|first4=W.|last4=Collins|first5=J.|last5=Fuglestvedt|first6=J.|last6=Huang|first7=D.|first8=J.-F.|last14=Takemura|last8=Lamarque|first9=D.|last9=Lee|first10=B.|last10=Mendoza|first11=T.|last11=Nakajima|first12=A.|last12=Robock|first13=G.|last13=Stephens|first14=T.|display-authors=7}}</ref>. Felszabadulását elősegítették a Földet borító [[Mocsár|mocsarak]], nedves területek, valamint [[Erdő|erdők]]. A melegedő klíma, az emelkedő tengerszint, és az egyre több erdő csak fokozta a metánkibocsátást, a maihoz képest háromszor akkora mennyiségben került ez a gáz a légkörbe. Minél több metán termelődött és került a légkörbe, annál melegebb lett a [[troposzféra]], hidegebb a [[sztratoszféra]], és az oxidáció során vízpára és szén-dioxid keletkezett, némi [[infravörös sugárzás]] kíséretében.


A középső és késő eocénban a szén-dioxid szintje elkezdett csökkenni. 49 millió évvel ezelőtt történhetett egy hipotetikus esemény, az úgynevezett Azolla-jelenség, ami ezt kiváltotta. A meleg klíma hatására a Jeges-tengerben is élt az [[Nagylevelű moszatpáfrány|Azolla]] nevű tengeri [[Harasztok|harasztféle]], amely a víz felszínén lebegett. A magas szén-dioxid szint kedvezett a robbanásszerű szaporodásának, az elpusztult növényi részek pedig a tengerfenék aljára süllyedtek, megkötve ott egyre nagyobb mennyiségű szenet. Ez jelentős mértékben, a mai szinthez igen közelire csökkenthette a légköri szén-dioxid mennyiségét. 41,5 millió évvel ezelőtt, egy érdekes, néhány százezer évig tartó újabb felmelegedés köszöntött be, a mérések szerint hatalmas, 4000 ppm szintű szén-dioxid szinntel, ami az eocén során a legmagasabb volt. Kiváltó okaként általában [[India]] és [[Ázsia]] összeütközését, a [[Himalája]] keletkezését szokták megnevezni, de az is lehet, hogy az ugyancsak mozgásban lévő tengerfenékből szabadult fel a lekötött szén.
A középső és késő eocénban a szén-dioxid szintje elkezdett csökkenni<ref>{{Cite journal|title=Atmospheric carbon dioxide concentrations over the past 60 million years|url=https://www.nature.com/articles/35021000|journal=Nature|date=2000-08|issn=1476-4687|pages=695–699|volume=406|issue=6797|doi=10.1038/35021000|language=en|first=Paul N.|last=Pearson|author=Martin R.}}</ref>. 49 millió évvel ezelőtt történhetett egy hipotetikus esemény, az úgynevezett Azolla-jelenség<ref name="Brinkhuis2006">{{Cite journal|vauthors=Brinkhuis H, Schouten S, Collinson ME, Sluijs A, Sinninghe Damsté JS, Dickens GR, Huber M, Cronin TM, Onodera J, Takahashi K, Bujak JP, Stein R, van der Burgh J, Eldrett JS, Harding IC, Lotter AF, Sangiorgi F, van Konijnenburg-van Cittert H, de Leeuw JW, Matthiessen J, Backman J, Moran K|year=2006|title=Episodic fresh surface waters in the Eocene Arctic Ocean|journal=Nature|volume=441|issue=7093|pages=606–609|doi=10.1038/nature04692|pmid=16752440|bibcode=2006Natur.441..606B|hdl=11250/174278|s2cid=4412107|hdl-access=free}}</ref>, ami ezt kiváltotta. A meleg klíma hatására a Jeges-tengerben is élt az [[Nagylevelű moszatpáfrány|Azolla]] nevű tengeri [[Harasztok|harasztféle]], amely a víz felszínén lebegett. A magas szén-dioxid szint kedvezett a robbanásszerű szaporodásának, az elpusztult növényi részek pedig a tengerfenék aljára süllyedtek, megkötve ott egyre nagyobb mennyiségű szenet<ref name="Stein2006">{{cite journal|author=Stein, R.|year=2006|title=The Paleocene-Eocene ("Greenhouse") Arctic Ocean paleoenvironment: Implications from organic-carbon and biomarker records (IODP-ACEX Expedition 302)|journal=Geophysical Research Abstracts|volume=8|pages=06718|url=http://www.cosis.net/abstracts/EGU06/06718/EGU06-J-06718-1.pdf|format=abstract|accessdate=2007-10-16}}</ref>. Ez jelentős mértékben, a mai szinthez igen közelire csökkenthette a légköri szén-dioxid mennyiségét<ref>{{Cite journal|title=The Eocene Arctic Azolla bloom: environmental conditions, productivity and carbon drawdown|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|journal=Geobiology|date=2009|issn=1472-4669|pages=155–170|volume=7|issue=2|doi=10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|language=en|first=E. N.|last=Speelman|author=M. M. L. Van|coauthors=J.}}</ref>. 41,5 millió évvel ezelőtt, egy érdekes, néhány százezer évig tartó újabb felmelegedés köszöntött be, a mérések szerint hatalmas, 4000 ppm szintű szén-dioxid szinntel, ami az eocén során a legmagasabb volt<ref>{{Cite journal|title=Increased Atmospheric CO2 During the Middle Eocene|url=https://www.science.org/doi/10.1126/science.1197894|journal=Science|date=2010-11-05|pages=763–764|volume=330|issue=6005|doi=10.1126/science.1197894|first=Paul N.|last=Pearson}}</ref>. Kiváltó okaként általában [[India]] és [[Ázsia]] összeütközését, a [[Himalája]] keletkezését szokták megnevezni, de az is lehet, hogy az ugyancsak mozgásban lévő tengerfenékből szabadult fel a lekötött szén<ref>{{Cite journal|title=Significant Southern Ocean warming event in the late middle Eocene|url=https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2003Geo....31.1017B|journal=Geology|date=2003-11-01|pages=1017|volume=31|doi=10.1130/G19800.1|first=Steven M.|last=Bohaty|author=James C.}}</ref>.


Ezután aztán ismét csökkenni kezdett a szén-dioxid szint, és megkezdődött az oligocénig tartó lehűlés. A korszak végére a légköri szén-dioxid szint már csak a mainak kb. a kétszerese volt.
Ezután aztán ismét csökkenni kezdett a szén-dioxid szint, és megkezdődött az oligocénig tartó lehűlés. A korszak végére a légköri szén-dioxid szint már csak a mainak kb. a kétszerese volt<ref>{{Cite journal|title=Cooling and ice growth across the Eocene-Oligocene transition|url=https://doi.org/10.1130/G24584A.1|journal=Geology|date=2008-03-01|issn=0091-7613|pages=251–254|volume=36|issue=3|doi=10.1130/G24584A.1|first=Caroline H.|last=Lear|author=Trevor R.|coauthors=Paul N.}}</ref>.


Egyelőre a tudósok előtt is ismeretlen, hogy lehetett az, hogy a Földön mindenütt ugyanolyan meleg volt a klíma. Ennek vannak bizonyítékai, például [[Fosszília|fosszilis]] [[Krokodilok|krokodilleletek]] a sarkvidékeken, a hideget egyáltalán nem tűrő [[Pálmafélék|pálmafajok]] maradványai, illetve olyan [[kígyók]] fosszíliái, amelyek csak a tartós melegben képesek élni. A vízfelszíni hőmérséklet 35 Celsius is lehetett a vizsgálatok szerint, azonban amikor megpróbálták lemodellezni az eocén klímáját, kiderült, hogy az 20 foknál nemigen lehetett melegebb, ugyanis a sarkvidékeket nem lehet egyszerre anélkül melegíteni, hogy azzal párhuzamosan ne legyen melegebb a trópusokon is. A probléma megoldására létezik pár hipotézis
Egyelőre a tudósok előtt is ismeretlen, hogy lehetett az, hogy a Földön mindenütt ugyanolyan meleg volt a klíma. Ennek vannak bizonyítékai, például [[Fosszília|fosszilis]] [[Krokodilok|krokodilleletek]] a sarkvidékeken<ref>{{Cite journal|title=Atmospheric carbon dioxide and early Eocene climate: A general circulation modeling sensitivity study|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/0031018295000127|journal=Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology|date=1996-01-01|issn=0031-0182|pages=275–292|volume=119|issue=3|doi=10.1016/0031-0182(95)00012-7|language=en|first=L. Cirbus|last=Sloan|author=D. K.}}</ref>, a hideget egyáltalán nem tűrő [[Pálmafélék|pálmafajok]] maradványai<ref>{{Cite journal|title=The early Eocene equable climate problem revisited|url=https://cp.copernicus.org/articles/7/603/2011/|journal=Climate of the Past|date=2011-06-16|issn=1814-9324|pages=603–633|volume=7|issue=2|doi=10.5194/cp-7-603-2011|language=English|first=M.|last=Huber|author=R.}}</ref>, illetve olyan [[kígyók]] fosszíliái, amelyek csak a tartós melegben képesek élni<ref>{{Cite journal|title=Snakes tell a torrid tale|url=https://www.nature.com/articles/457669a|journal=Nature|date=2009-02|issn=1476-4687|pages=669–671|volume=457|issue=7230|doi=10.1038/457669a|language=en|first=Matthew|last=Huber}}</ref>. A vízfelszíni hőmérséklet 35 Celsius is lehetett a vizsgálatok szerint<ref>{{Cite journal|title=The early Eocene equable climate problem revisited|url=https://cp.copernicus.org/articles/7/603/2011/|journal=Climate of the Past|date=2011-06-16|issn=1814-9324|pages=603–633|volume=7|issue=2|doi=10.5194/cp-7-603-2011|language=English|first=M.|last=Huber|author=R.}}</ref>, azonban amikor megpróbálták lemodellezni az eocén klímáját, kiderült, hogy az 20 foknál nemigen lehetett melegebb, ugyanis a sarkvidékeket nem lehet egyszerre anélkül melegíteni, hogy azzal párhuzamosan ne legyen melegebb a trópusokon is<ref>{{Cite journal|title=The early Eocene equable climate problem revisited|url=https://cp.copernicus.org/articles/7/603/2011/|journal=Climate of the Past|date=2011-06-16|issn=1814-9324|pages=603–633|volume=7|issue=2|doi=10.5194/cp-7-603-2011|language=English|first=M.|last=Huber|author=R.}}</ref>. A probléma megoldására létezik pár hipotézis


* Az egyik szerint hatalmas tavak lehettek a sarkvidéken, amelyek segítenek kiegyenlíteni a hőmérséklet-különbségeket. Ez valóban melegebben tarthatta a vidéket az évszakok változása alatt is, azonban közel sem akkora szinten, mint amekkorára bizonyítékok vannak.
* Az egyik szerint hatalmas tavak lehettek a sarkvidéken, amelyek segítenek kiegyenlíteni a hőmérséklet-különbségeket<ref>{{Cite journal|title=Equable climates during the early Eocene: Significance of regional paleogeography for North American climate|url=https://doi.org/10.1130/0091-7613(1994)0222.3.CO;2|journal=Geology|date=1994-10-01|issn=0091-7613|pages=881–884|volume=22|issue=10|doi=10.1130/0091-7613(1994)022<0881:ECDTEE>2.3.CO;2|first=L. Cirbus|last=Sloan}}</ref>. Ez valóban melegebben tarthatta a vidéket az évszakok változása alatt is, azonban közel sem akkora szinten, mint amekkorára bizonyítékok vannak.
* A másik elmélet szerint a melegebb trópusi vizek juthattak a sarkvidékek környékére és ezek tarthatták magasabb hőmérsékleten a vidéket. Ezt az elméletet is szimulálták, és arra jutottak, hogy ez is elégtelen mennyiségű lenne arra, hogy egyenletes meleget teremtsen a Földön.
* A másik elmélet szerint a melegebb trópusi vizek juthattak a sarkvidékek környékére és ezek tarthatták magasabb hőmérsékleten a vidéket<ref>{{Cite journal|title=Heat transport, deep waters, and thermal gradients: Coupled simulation of an Eocene greenhouse climate|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1029/2001GL012943|journal=Geophysical Research Letters|date=2001|issn=1944-8007|pages=3481–3484|volume=28|issue=18|doi=10.1029/2001GL012943|language=en|first=Matthew|last=Huber|author=Lisa Cirbus}}</ref>. Ezt az elméletet is szimulálták, és arra jutottak, hogy ez is elégtelen mennyiségű lenne arra, hogy egyenletes meleget teremtsen a Földön.
* Vannak, akik szerint bolygónk keringésében kell keresni a megoldást. A Föld [[Excentricitás (csillagászat)|excentricitását]], [[Tengelyferdeség|tengelyferdeségét]], valamint [[Precesszió|precesszióját]] módosító modellek vizsgálata során arra jutottak, hogy ugyan ezek a hőmérsékletre nagy kihatással nem lehettek, azonban az évszakok váltakozására már igen, és ez már elegendő lehetett a kiegyenlített klímára. Az egyik szimulált modellben arra jutottak, hogy [[Észak-Amerika]] területén 30 százalékkal melegebb tél és hűvösebb nyár lehetett, és az évszakok közötti különbség is 75 százalékkal csökkent.
* Vannak, akik szerint bolygónk keringésében kell keresni a megoldást<ref>{{Cite journal|title=Orbital forcing and Eocene continental temperatures|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0031018298000911|journal=Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology|date=1998-11-15|issn=0031-0182|pages=21–35|volume=144|issue=1|doi=10.1016/S0031-0182(98)00091-1|language=en|first=L. Cirbus|last=Sloan|author=C}}</ref>. A Föld [[Excentricitás (csillagászat)|excentricitását]], [[Tengelyferdeség|tengelyferdeségét]], valamint [[Precesszió|precesszióját]] módosító modellek vizsgálata során arra jutottak, hogy ugyan ezek a hőmérsékletre nagy kihatással nem lehettek, azonban az évszakok váltakozására már igen, és ez már elegendő lehetett a kiegyenlített klímára. Az egyik szimulált modellben arra jutottak, hogy [[Észak-Amerika]] területén 30 százalékkal melegebb tél és hűvösebb nyár lehetett, és az évszakok közötti különbség is 75 százalékkal csökkent.
* Az is egy magyarázat lehet, hogy a sarkvidékek felett [[Felhő|felhők]] képződtek a sztratoszférában. Ezek hasonlóképpen viselkednek, mint az üvegházhatású gázok, ráadásul a felszabaduló metán elősegíthette a keletkezésüket. Mivel létrejöttük hideg hőmérsékleten és éjszaka történik, így éppen akkor lehettek a légkörben, amikor a sarkvidékeken beköszöntött a tél. A modellek szerint egy egy reális oka lehetett a kiegyensúlyozott klímának, az elmélettel csak az a probléma, hogy ennek igen hosszú ideig kellett volna fennállnia. Ehhez azonban folyamatos metánkibocsátás és párolgás lett volna szükséges, amire nincs bizonyítékunk.
* Az is egy magyarázat lehet, hogy a sarkvidékek felett [[Felhő|felhők]] képződtek a sztratoszférában<ref>{{Cite journal|title=Polar stratospheric clouds: A high latitude warming mechanism in an ancient greenhouse world|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1029/98GL02492|journal=Geophysical Research Letters|date=1998|issn=1944-8007|pages=3517–3520|volume=25|issue=18|doi=10.1029/98GL02492|language=en|first=L. Cirbus|last=Sloan|author=D.}}</ref>. Ezek hasonlóképpen viselkednek, mint az üvegházhatású gázok, ráadásul a felszabaduló metán elősegíthette a keletkezésüket<ref>{{Cite journal|title=Possible methane-induced polar warming in the early Eocene|url=https://www.nature.com/articles/357320a0|journal=Nature|date=1992-05|issn=1476-4687|pages=320–322|volume=357|issue=6376|doi=10.1038/357320a0|language=en|first=L. Cirbus|last=Sloan|author=James C. G.|coauthors=T. C.}}</ref>. Mivel létrejöttük hideg hőmérsékleten és éjszaka történik, így éppen akkor lehettek a légkörben, amikor a sarkvidékeken beköszöntött a tél. A modellek szerint egy egy reális oka lehetett a kiegyensúlyozott klímának, az elmélettel csak az a probléma, hogy ennek igen hosszú ideig kellett volna fennállnia<ref>{{Cite journal|title=Maintenance of polar stratospheric clouds in a moist stratosphere|url=https://cp.copernicus.org/articles/4/69/2008/|journal=Climate of the Past|date=2008-03-31|issn=1814-9324|pages=69–78|volume=4|issue=1|doi=10.5194/cp-4-69-2008|language=English|first=D. B.|last=Kirk-Davidoff|author=J.-F.}}</ref>. Ehhez azonban folyamatos metánkibocsátás és párolgás lett volna szükséges, amire nincs bizonyítékunk.


Az eocén nemcsak a magas átlaghőmérsékletről nevezetes, hanem az Antarktisz eljegesedésének kezdetéről. Nagyjából 49 millió évvel ezelőtt kezdődött a folyamat, a már említett légköri szén-dioxid szint csökkenésével. Ugyan 41,5 millió évvel ezelőtt volt egy váratlan kiugrás és ezzel összefüggésben melegedés, ez relatíve hamar megszűnt és folytatódott a lehűlés. Ezt követően a jégtakaró már állandóan jelen volt az Antarktiszon. A folyamat betetőzése a [[Nyugati-Szél-áramlás]] létrejötte volt, egy körkörös áramlat az Antarktisz körül, amely hideg vízből áll és nem engedi a melegebb vizeket a kontinens közelébe. Hogy pontosan mikor indult be ez az áramlat, nem ismeretes, de valamikor a [[Drake-átjáró]] 41 millió évvel ezelőtti kinyílása környékén, legfeljebb 32 millió évvel ezelőttig.
Az eocén nemcsak a magas átlaghőmérsékletről nevezetes, hanem az Antarktisz eljegesedésének kezdetéről<ref>{{Cite journal|title=The Eocene Arctic Azolla bloom: environmental conditions, productivity and carbon drawdown|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|journal=Geobiology|date=2009|issn=1472-4669|pages=155–170|volume=7|issue=2|doi=10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|language=en|first=E. N.|last=Speelman|author=M. M. L. Van|coauthors=J.}}</ref>. Nagyjából 49 millió évvel ezelőtt kezdődött a folyamat, a már említett légköri szén-dioxid szint csökkenésével<ref>{{Cite journal|title=The Eocene Arctic Azolla bloom: environmental conditions, productivity and carbon drawdown|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|journal=Geobiology|date=2009|issn=1472-4669|pages=155–170|volume=7|issue=2|doi=10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|language=en|first=E. N.|last=Speelman|author=M. M. L. Van|coauthors=J.}}</ref>. Ugyan 41,5 millió évvel ezelőtt volt egy váratlan kiugrás és ezzel összefüggésben melegedés<ref>{{Cite journal|title=Significant Southern Ocean warming event in the late middle Eocene|url=https://doi.org/10.1130/G19800.1|journal=Geology|date=2003-11-01|issn=0091-7613|pages=1017–1020|volume=31|issue=11|doi=10.1130/G19800.1|first=Steven M.|last=Bohaty|author=James C.}}</ref>, ez relatíve hamar megszűnt és folytatódott a lehűlés. Ezt követően a jégtakaró már állandóan jelen volt az Antarktiszon. A folyamat betetőzése a [[Nyugati-Szél-áramlás]] létrejötte volt<ref>{{Cite journal|title=Origin, signature and palaeoclimatic influence of the Antarctic Circumpolar Current|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0012825203001272|journal=Earth-Science Reviews|date=2004-06-01|issn=0012-8252|pages=143–162|volume=66|issue=1|doi=10.1016/j.earscirev.2003.10.003|language=en|first=P. F.|last=Barker|author=E.}}</ref>, egy körkörös áramlat az Antarktisz körül, amely hideg vízből áll és nem engedi a melegebb vizeket a kontinens közelébe<ref>{{Cite journal|title=Origin, signature and palaeoclimatic influence of the Antarctic Circumpolar Current|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0012825203001272|journal=Earth-Science Reviews|date=2004-06-01|issn=0012-8252|pages=143–162|volume=66|issue=1|doi=10.1016/j.earscirev.2003.10.003|language=en|first=P. F.|last=Barker|author=E.}}</ref>. Hogy pontosan mikor indult be ez az áramlat, nem ismeretes, de valamikor a [[Drake-átjáró]] 41 millió évvel ezelőtti kinyílása környékén, legfeljebb 32 millió évvel ezelőttig<ref>{{Cite journal|title=Onset and role of the Antarctic Circumpolar Current|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0967064507001786|journal=Deep Sea Research Part II: Topical Studies in Oceanography|date=2007-10-01|issn=0967-0645|pages=2388–2398|volume=54|issue=21|doi=10.1016/j.dsr2.2007.07.028|language=en|first=Peter F.|last=Barker|author=Gabriel M.|coauthors=Fabio}}</ref>.


== Flóra ==
== Flóra ==
A korai és középső eocénban az [[Erdő|erdők]] domináltak, még a sarkvidékeken is. Trópusi erdők borították szinte egész [[Afrika|Afrikát]], [[Dél-Amerika|Dél-]] és [[Közép-Amerika|Közép-Amerikát,]] [[Indiai szubkontinens|Indiát]], [[Délkelet-Ázsia|Délkelet-Ázsiát]] és [[Kína|Kínát]]. [[Észak-Amerika]], [[Európa]] és [[Oroszország]] vidékeit szubtrópusi erdők népesítették be, északabbra [[Lombhullató növény|lombhullató]], másutt [[Örökzöld növény|örökzöld]] fajokkal<ref>{{Cite book |last=Briggs |first=John |title=Global Biogeography |year=1995 |publisher=Elsevier |isbn=0-444-88297-9 |at=p116 Fig 40}}</ref>. Ezeknek az erdőségeknek a maradványai képezik ma a hatalmas [[barnakőszén]] rétegek alapját, melyeket többek között Magyarországon az úgynevezett [[eocén program]] keretén belül igyekeztek kitermelni.

A sarkvidéki erdők elég kiterjedtek voltak. [[Mocsárciprus|Mocsárciprusok]] és [[Mamutfenyőformák|mamutfenyők]] alkották ezeket, amelyek a kontinensek vándorlását tekintve alig voltak valamivel délebbre, mint manapság. [[Grönland]] és [[Alaszka]] területén is a trópusokra jellemző fák nőttek. A legészakabbi vidékeken is megtalálták valamikori [[Esőerdő|esőerdők]] nyomait.

Alaszkában és Észak-Európában [[pálmafélék]] nőttek, az éghajlat hűlésével egyre csökkenő számban. 52 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első [[Eukaliptusz|eukaliptuszfélék]], leleteiket [[Argentína|Argentínában]] találták meg<ref>{{Cite journal|title=Oldest Known Eucalyptus Macrofossils Are from South America|url=https://journals.plos.org/plosone/article?id=10.1371/journal.pone.0021084|journal=PLOS ONE|date=2011. jún. 28.|issn=1932-6203|pmid=21738605|pages=e21084|volume=6|issue=6|doi=10.1371/journal.pone.0021084|language=en|first=María A.|last=Gandolfo|author=Elizabeth J.|coauthors=María C.}}</ref>.

A globális lehűlés egyik mellékhatása az lett, hogy a kontinensek belsejei szárazabbak lettek, így a korábbi erdőségek elkezdtek eltünedezni. A [[Perjefélék|fűfélék]] térhódítása ekkor indult be, habár ebben a korban még jobbára folyók és tavak partjain nőttek, nem kezdték meg [[Szavanna|szavannákat]] és [[Préri|prériket]] képező elterjedésüket.

A lehűléssel együtt az [[Évszak|évszakok]] váltakozása is visszatért. A korszak második felében a lombhullató fajok, amelyek jobban bírták az ezzel járó változásokat, elkezdtek terjeszkedni az örökzöldek rovására. Az eocén végére ki is szorították őket a legtöbb területen az északi féltekén. Esőerdők ekkorra már csak Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában és Ausztráliában maradtak.

Az Antarktiszon a kor elején még szubtrópusi erdők és esőerdők voltak. Később a lehűléssel együtt [[Tajga|tajgaerdők]] is felbukkantak<ref>{{Cite book |last=Bender |first=Michael |title=Paleoclimate |year=2013 |publisher=Princeton University Press |pages=108 |first2=L.}}</ref>. Ahogy kezdett egyre hidegebb lenni, a melegkedvelő trópusi fajok fokozatosan eltűntek, az oligocén kezdetére pedig csak a lombhullató erdők és a hatalmas [[tundra]] maradtak meg.


== Fauna ==
== Fauna ==
A legtöbb ma ismert faj elődei már léteztek az eocénban is. A ma ismert [[madarak]] túlnyomó többsége ekkor jelent meg. Az óceánok melegek voltak, a [[halak]] illetve más tengeri fajok virágzottak.

A mai modern [[emlősök]] első fosszíliái ebből az időszakból származnak. Legjellegzetesebb képviselőik a [[párosujjú patások]], a [[páratlanujjú patások]], illetfe a [[főemlősök]] voltak. Hosszú, vékony végtagjaik (melyek bizonyos fajoknál fogásra alkalmasak voltak), illetve a különféle táplálékok elfogyasztására specializálódott fogaik voltak. Nem voltak még túl nagy méretűek, a fennmaradt fogak alapján átlagosan 10 kg súlyúak, amivel még a [[paleocén]] kori elődeiknél is kisebbek voltak. Valószínűleg ennek az oka a forró eocén klíma volt, amely a kisebb emlősöknek jobban kedvezett<ref>{{Cite web |title=Minilovak és óriástapírok a negyvenmillió éves üvegházból |url=https://paleotop.blog.hu/2020/04/18/minilovak_es_oriastapirok_a_negyvenmillio_eves_uveghazbol_392 |work=paleotóp |accessdate=2021-11-03}}</ref>. A patások szétterjedtek egész Észak-Amerikában és Eurázsiában. Még ragadozó fajaik is voltak, mint például a [[Mesonyx]]. Ekkor jelentek meg az első [[denevérek]], az [[elefántfélék]], [[rágcsálók]] és [[erszényesek]] is. A korábbi primitívebb formák elkezdtek visszaszorulni, köztük a [[Multituberculata]] nemzetség tagjai. A [[Cetek|cetfélék]] is ekkortájt kezdték elhagyni a szárazföldet, [[A cetek evolúciója|gyors evolúciójuk során]] a legkülönösebb fajaik jelentek meg a [[Pakicetus|Pakicetustól]] kezdve a [[Basilosaurus|Basilosaurusig]]. Az első [[Tengeritehenek|szirénfélék]] is ekkor jelentek meg.

A legtöbb madárfaj már emlékeztetett a mai utódaikra. Volt köztük egy-két érdekes faj, például ragadozó [[Papagájfélék|papagájok]], mint a [[Messelasturidae]] és a [[Halcyornithidae]]. A [[Gastornis]] és az [[Eleutheornis]] személyében nagy röpképtelen madarak is éltek, de létezett hosszú lábú [[Sólyomfélék|sólyom]] (''[[Masillaraptor]]),'' őstyúkféle (''[[Gallinuloides]]),'' [[Guvat|gúvatszerű]] madarak (''[[Songzia]]),'' álfogú madarak (''[[Gigantornis]]),'' ősi [[Íbiszfélék|íbiszfaj]] ''([[Rhynchaeites]])'' a [[fecskefélék]] őse ''([[Aegialornis]])'' és primitív [[Pingvinalakúak|pingvinfélék]] ''([[Archaeospheniscus]], [[Inkayacu]]).''

Számos [[Pitonfélék|piton]]- és [[Teknősök|teknősmaradvány]] került elő ebből a korból, bizonyítván, hogy a [[hüllők]] is elterjedtek voltak.

A tengerekben tovább folytatódott a [[sugarasúszójú halak]] dominanciája, köztük rendkívül érdekes fajokkal. Ilyen volt a [[Monosmilus]], amely egyfajta kardfogú óriás szardella volt<ref>{{Cite web |title=Kardfogú óriás szardellák népesítették be a tengereket 45 millió éve |url=https://paleotop.blog.hu/2020/05/16/kardfogu_orias_szardellak |work=paleotóp |accessdate=2021-11-03}}</ref>.

A [[Rovarok|rovarokat]] főként európai [[Borostyán (fosszília)|borostyánmaradványokból]] ismerjük, köztük olyan fajokat, melyek ma a trópusokon élnek.


== Szakirodalom ==
== Szakirodalom ==
61. sor: 83. sor:


== Jegyzetek ==
== Jegyzetek ==
<references responsive="" />
{{jegyzetek}}

{{Geokronológia|fanerozoikum|kainozoikum}}
{{Geokronológia|fanerozoikum|kainozoikum}}
{{Nemzetközi katalógusok}}
{{Nemzetközi katalógusok}}

A lap 2021. november 3., 17:41-kori változata

Eocén
(56 – 33,9 millió évvel ezelőtt)
Előző kor
Következő kor
Paleocén
Oligocén
↓
Környezeti jellemzők
(átlagos értékek az időegységen belül)
Idővonal
A kainozoikum idő eseményei
m • v • sz
-65 —
–
-60 —
–
-55 —
–
-50 —
–
-45 —
–
-40 —
–
-35 —
–
-30 —
–
-25 —
–
-20 —
–
-15 —
–
-10 —
–
-5 —
–
0 —
←
6
←
7
←
8
←
9
←
10
←
11
5,332 –
3,600 Ma
7,246 –
5,332 Ma
11,608 –
7,246 Ma
13,82 –
11,608 Ma
15,97 –
13,82 Ma
20,43 –
15,97 Ma
23,03 –
20,43 Ma
28,4 ± 0,1 –
23,03 Ma
33,9 ± 0,1 –
28,4 ± 0,1 Ma
37,2 ± 0,1 –
33,9 ± 0,1 Ma
40,4 ± 0,2 –
37,2 ± 0,1 Ma
48,6 ± 0,2 –
40,4 ± 0,2 Ma
55,8 ± 0,2 –
48,6 ± 0,2 Ma
58,7 ± 0,2 –
55,8 ± 0,2 Ma
~61,1 –
58,7 ± 0,2 Ma
~65,5 ± 0,3 – ~61,1 Ma
←
1
←
2
←
3
←
4
←
5
 Kainozoikum
 Mezozoikum
NNegyedidőszak
P.Pleisztocén
Plio.Pliocén
1K-T esemény
2Paleocén-eocén
hőmérsékleti maximum
3Az Antarktisz első
állandó jégtakarója[1]
4Messinai sókrízis[2]
5Az észak-amerikai préri
kiterjedése
6Piacenzai (3,600 – 2,588 Ma)
7Gelasi (2,588 – 1,806 Ma)
8Calabriai (1,806 – 0,781 Ma)
9Ioni (0,781 – 0,126 Ma)
10Felső (0,126 – 0,0117 Ma)
11Holocén (0,0117 Ma – )
A kainozoikum eseményeinek
hozzávetőleges idővonala.
A skálán az évmilliók láthatók.
A kainozoikum 65 millió évének hőmérsékletváltozásai
Uintatherium, orrszarvúszerű emlős az eocénből.

Az eocén földtörténeti kor, amely 56 millió évvel ezelőtt kezdődött és 33,9 millió évvel ezelőtt fejeződött be. A kainozoikum idő legkorábbi, paleogén nevű időszakának második kora, amely a paleocént követte és az oligocént előzte meg.[3] Az eocén kor neve a görög ἠώς (éósz) („hajnal”) és καινός (kainosz) (új) nevekből származik, de a latinos eos-caenos átírás a kiejtését torzította: az „új hajnal” elnevezés a modern emlősfauna kialakulására utal.

A korszak kezdetén a 13C szénizotóp légköri mennyiségének látványos lecsökkenése történt, a végén pedig az eocén-oligocén kihalási esemény, mely talán meteoritbecsapódáshoz köthető.

Tagolása

A kort az alábbi négy korszakra tagolják (a korábbitól a későbbi felé haladva):

Ősföldrajz

A kontinensek tovább mozogtak a mai pozíciójuk irányába. A korszak kezdetén Ausztrália és az Antarktisz még nem váltak szét, így a hideg áramlatok sem alakulhattak ki az Antarktisz körül, mely egyenletesen melegen tartotta a bolygót. Körülbelül 45 millió évvel ezelőtt vált le Ausztrália, amely elterelte a meleg áramlatokat, és egy körkörös, hideg áramlás kezdett el formálódni.[4] Mindazonáltal jelenlegi ismereteink szerint az időszak végi lehűlés nem ennek, hanem a csökkenő szén-dioxid szintnek köszönhető[5]. Onnantól kezdve, hogy beindult ez az áramlás, az Antarktisz elkezdett eljegesedni, a körülötte lévő vizek befagytak, és ez csak erősítette a globális hűlést[6].

Északon Laurázsia elkezdett szétdarabolódni, levált róla Európa, Grönland, és Észak-Amerika[7].

Észak-Amerikában befejeződött a larámi hegységképződés, a földkéreg összenyomódása helyett most a felemelkedés lett a hangsúlyos[8][9], így keletkeztek a nyugati partvidék hatalmas fennsíkjai és hegyláncai, hatalmas tavakkal, tórendszerekkel[10].

35 millió évvel ezelőtt egy meteorit csapódott a Földbe, a mai Chesapeake-öbölben[11][12].

Európában a Tethys-tenger végérvényesen eltűnt. Az Alpok felemelkedése elzárta az utolsó maradványát, a Földközi-tengert a tőle északabbra, így Magyarország területén is található sekély tengertől. Európa és Észak-Amerika között még mindig volt valamiféle kapcsolat, ezt bizonyatja a fauna hasonlósága[13].

India összeütközött Ázsiával, és megkezdődött a Himalája felemelkedése[14].

Klíma

Az eocén korban meglehetősen változatos volt a klíma, a korszak elején jellemző, a földtörténeti újidő legmelegebb klímájaként is ismertből a korszak végi eljegesedésig. 56 millió évvel ezelőtt a paleocén-eocén hőmérsékleti maximummal kezdődött, és körülbelül 49 millió évvel ezelőtt, egy hőmérsékleti optimumban csúcsosodott ki a melegedés. Ez idő alatt állandó jégtakaró sehol nem képződött a földön, az átlaghőmérséklet még a sarkokon is olyan volt, mint az Egyenlítőnél. Ezt követően aztán 34 millió évvel ezelőttig, azaz az oligocén kezdetéig fokozatos lehűlés kezdődött. Ekkor jelent meg az állandó jégtakaró a sarkokon, és ekkor kezdődött az Antarktisz rohamos eljegesedése is.

A szén-dioxid és a metán, ez a két üvegházhatású gáz volt, mely a felmelegedést kontroll alatt tartotta. A hőmérsékleti maximum úgy ért véget, hogy a légkörben lévő szénből rengeteget lekötött metán-hidrát, szén, illetve kőolaj formájában a Jeges-tenger[15]. Ezt előidézhették a kőzetek mállásai (a hegységképződéssel összefüggésben), valamint a szerves széntartalmú anyagok földbe jutása. Hogy mekkora is volt a légköri szén-dioxid tartalom az eocén elején, még ma is vita tárgya, a becslések a 700–900 ppm[16] és a 2000 ppm[17] között mozognak, a mintavétel helyétől is függően[18]. Összehasonlításul, a mai szén-dioxid szint 400 ppm. Az eocén elején a légköri oxigénszint is megduplázódott[19].

A metán, ami egy százéves skálán nézve 34-szeresen erősebb üvegházhatású gáz, szintén fontos szereplő volt[20]. Felszabadulását elősegítették a Földet borító mocsarak, nedves területek, valamint erdők. A melegedő klíma, az emelkedő tengerszint, és az egyre több erdő csak fokozta a metánkibocsátást, a maihoz képest háromszor akkora mennyiségben került ez a gáz a légkörbe. Minél több metán termelődött és került a légkörbe, annál melegebb lett a troposzféra, hidegebb a sztratoszféra, és az oxidáció során vízpára és szén-dioxid keletkezett, némi infravörös sugárzás kíséretében.

A középső és késő eocénban a szén-dioxid szintje elkezdett csökkenni[21]. 49 millió évvel ezelőtt történhetett egy hipotetikus esemény, az úgynevezett Azolla-jelenség[22], ami ezt kiváltotta. A meleg klíma hatására a Jeges-tengerben is élt az Azolla nevű tengeri harasztféle, amely a víz felszínén lebegett. A magas szén-dioxid szint kedvezett a robbanásszerű szaporodásának, az elpusztult növényi részek pedig a tengerfenék aljára süllyedtek, megkötve ott egyre nagyobb mennyiségű szenet[23]. Ez jelentős mértékben, a mai szinthez igen közelire csökkenthette a légköri szén-dioxid mennyiségét[24]. 41,5 millió évvel ezelőtt, egy érdekes, néhány százezer évig tartó újabb felmelegedés köszöntött be, a mérések szerint hatalmas, 4000 ppm szintű szén-dioxid szinntel, ami az eocén során a legmagasabb volt[25]. Kiváltó okaként általában India és Ázsia összeütközését, a Himalája keletkezését szokták megnevezni, de az is lehet, hogy az ugyancsak mozgásban lévő tengerfenékből szabadult fel a lekötött szén[26].

Ezután aztán ismét csökkenni kezdett a szén-dioxid szint, és megkezdődött az oligocénig tartó lehűlés. A korszak végére a légköri szén-dioxid szint már csak a mainak kb. a kétszerese volt[27].

Egyelőre a tudósok előtt is ismeretlen, hogy lehetett az, hogy a Földön mindenütt ugyanolyan meleg volt a klíma. Ennek vannak bizonyítékai, például fosszilis krokodilleletek a sarkvidékeken[28], a hideget egyáltalán nem tűrő pálmafajok maradványai[29], illetve olyan kígyók fosszíliái, amelyek csak a tartós melegben képesek élni[30]. A vízfelszíni hőmérséklet 35 Celsius is lehetett a vizsgálatok szerint[31], azonban amikor megpróbálták lemodellezni az eocén klímáját, kiderült, hogy az 20 foknál nemigen lehetett melegebb, ugyanis a sarkvidékeket nem lehet egyszerre anélkül melegíteni, hogy azzal párhuzamosan ne legyen melegebb a trópusokon is[32]. A probléma megoldására létezik pár hipotézis

  • Az egyik szerint hatalmas tavak lehettek a sarkvidéken, amelyek segítenek kiegyenlíteni a hőmérséklet-különbségeket[33]. Ez valóban melegebben tarthatta a vidéket az évszakok változása alatt is, azonban közel sem akkora szinten, mint amekkorára bizonyítékok vannak.
  • A másik elmélet szerint a melegebb trópusi vizek juthattak a sarkvidékek környékére és ezek tarthatták magasabb hőmérsékleten a vidéket[34]. Ezt az elméletet is szimulálták, és arra jutottak, hogy ez is elégtelen mennyiségű lenne arra, hogy egyenletes meleget teremtsen a Földön.
  • Vannak, akik szerint bolygónk keringésében kell keresni a megoldást[35]. A Föld excentricitását, tengelyferdeségét, valamint precesszióját módosító modellek vizsgálata során arra jutottak, hogy ugyan ezek a hőmérsékletre nagy kihatással nem lehettek, azonban az évszakok váltakozására már igen, és ez már elegendő lehetett a kiegyenlített klímára. Az egyik szimulált modellben arra jutottak, hogy Észak-Amerika területén 30 százalékkal melegebb tél és hűvösebb nyár lehetett, és az évszakok közötti különbség is 75 százalékkal csökkent.
  • Az is egy magyarázat lehet, hogy a sarkvidékek felett felhők képződtek a sztratoszférában[36]. Ezek hasonlóképpen viselkednek, mint az üvegházhatású gázok, ráadásul a felszabaduló metán elősegíthette a keletkezésüket[37]. Mivel létrejöttük hideg hőmérsékleten és éjszaka történik, így éppen akkor lehettek a légkörben, amikor a sarkvidékeken beköszöntött a tél. A modellek szerint egy egy reális oka lehetett a kiegyensúlyozott klímának, az elmélettel csak az a probléma, hogy ennek igen hosszú ideig kellett volna fennállnia[38]. Ehhez azonban folyamatos metánkibocsátás és párolgás lett volna szükséges, amire nincs bizonyítékunk.

Az eocén nemcsak a magas átlaghőmérsékletről nevezetes, hanem az Antarktisz eljegesedésének kezdetéről[39]. Nagyjából 49 millió évvel ezelőtt kezdődött a folyamat, a már említett légköri szén-dioxid szint csökkenésével[40]. Ugyan 41,5 millió évvel ezelőtt volt egy váratlan kiugrás és ezzel összefüggésben melegedés[41], ez relatíve hamar megszűnt és folytatódott a lehűlés. Ezt követően a jégtakaró már állandóan jelen volt az Antarktiszon. A folyamat betetőzése a Nyugati-Szél-áramlás létrejötte volt[42], egy körkörös áramlat az Antarktisz körül, amely hideg vízből áll és nem engedi a melegebb vizeket a kontinens közelébe[43]. Hogy pontosan mikor indult be ez az áramlat, nem ismeretes, de valamikor a Drake-átjáró 41 millió évvel ezelőtti kinyílása környékén, legfeljebb 32 millió évvel ezelőttig[44].

Flóra

A korai és középső eocénban az erdők domináltak, még a sarkvidékeken is. Trópusi erdők borították szinte egész Afrikát, Dél- és Közép-Amerikát, Indiát, Délkelet-Ázsiát és Kínát. Észak-Amerika, Európa és Oroszország vidékeit szubtrópusi erdők népesítették be, északabbra lombhullató, másutt örökzöld fajokkal[45]. Ezeknek az erdőségeknek a maradványai képezik ma a hatalmas barnakőszén rétegek alapját, melyeket többek között Magyarországon az úgynevezett eocén program keretén belül igyekeztek kitermelni.

A sarkvidéki erdők elég kiterjedtek voltak. Mocsárciprusok és mamutfenyők alkották ezeket, amelyek a kontinensek vándorlását tekintve alig voltak valamivel délebbre, mint manapság. Grönland és Alaszka területén is a trópusokra jellemző fák nőttek. A legészakabbi vidékeken is megtalálták valamikori esőerdők nyomait.

Alaszkában és Észak-Európában pálmafélék nőttek, az éghajlat hűlésével egyre csökkenő számban. 52 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első eukaliptuszfélék, leleteiket Argentínában találták meg[46].

A globális lehűlés egyik mellékhatása az lett, hogy a kontinensek belsejei szárazabbak lettek, így a korábbi erdőségek elkezdtek eltünedezni. A fűfélék térhódítása ekkor indult be, habár ebben a korban még jobbára folyók és tavak partjain nőttek, nem kezdték meg szavannákat és prériket képező elterjedésüket.

A lehűléssel együtt az évszakok váltakozása is visszatért. A korszak második felében a lombhullató fajok, amelyek jobban bírták az ezzel járó változásokat, elkezdtek terjeszkedni az örökzöldek rovására. Az eocén végére ki is szorították őket a legtöbb területen az északi féltekén. Esőerdők ekkorra már csak Dél-Amerikában, Afrikában, Indiában és Ausztráliában maradtak.

Az Antarktiszon a kor elején még szubtrópusi erdők és esőerdők voltak. Később a lehűléssel együtt tajgaerdők is felbukkantak[47]. Ahogy kezdett egyre hidegebb lenni, a melegkedvelő trópusi fajok fokozatosan eltűntek, az oligocén kezdetére pedig csak a lombhullató erdők és a hatalmas tundra maradtak meg.

Fauna

A legtöbb ma ismert faj elődei már léteztek az eocénban is. A ma ismert madarak túlnyomó többsége ekkor jelent meg. Az óceánok melegek voltak, a halak illetve más tengeri fajok virágzottak.

A mai modern emlősök első fosszíliái ebből az időszakból származnak. Legjellegzetesebb képviselőik a párosujjú patások, a páratlanujjú patások, illetfe a főemlősök voltak. Hosszú, vékony végtagjaik (melyek bizonyos fajoknál fogásra alkalmasak voltak), illetve a különféle táplálékok elfogyasztására specializálódott fogaik voltak. Nem voltak még túl nagy méretűek, a fennmaradt fogak alapján átlagosan 10 kg súlyúak, amivel még a paleocén kori elődeiknél is kisebbek voltak. Valószínűleg ennek az oka a forró eocén klíma volt, amely a kisebb emlősöknek jobban kedvezett[48]. A patások szétterjedtek egész Észak-Amerikában és Eurázsiában. Még ragadozó fajaik is voltak, mint például a Mesonyx. Ekkor jelentek meg az első denevérek, az elefántfélék, rágcsálók és erszényesek is. A korábbi primitívebb formák elkezdtek visszaszorulni, köztük a Multituberculata nemzetség tagjai. A cetfélék is ekkortájt kezdték elhagyni a szárazföldet, gyors evolúciójuk során a legkülönösebb fajaik jelentek meg a Pakicetustól kezdve a Basilosaurusig. Az első szirénfélék is ekkor jelentek meg.

A legtöbb madárfaj már emlékeztetett a mai utódaikra. Volt köztük egy-két érdekes faj, például ragadozó papagájok, mint a Messelasturidae és a Halcyornithidae. A Gastornis és az Eleutheornis személyében nagy röpképtelen madarak is éltek, de létezett hosszú lábú sólyom (Masillaraptor), őstyúkféle (Gallinuloides), gúvatszerű madarak (Songzia), álfogú madarak (Gigantornis), ősi íbiszfaj (Rhynchaeites) a fecskefélék őse (Aegialornis) és primitív pingvinfélék (Archaeospheniscus, Inkayacu).

Számos piton- és teknősmaradvány került elő ebből a korból, bizonyítván, hogy a hüllők is elterjedtek voltak.

A tengerekben tovább folytatódott a sugarasúszójú halak dominanciája, köztük rendkívül érdekes fajokkal. Ilyen volt a Monosmilus, amely egyfajta kardfogú óriás szardella volt[49].

A rovarokat főként európai borostyánmaradványokból ismerjük, köztük olyan fajokat, melyek ma a trópusokon élnek.

Szakirodalom

Eocén élővilág a Kárpát-medencében. Üvegház – 22 millió éven át. Szerk. Dulai Alfréd. Természettár Könyvsorozat, Magyar Természettudományi Múzeum (2020)

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az Eocene című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Jegyzetek

  1. ↑ Zachos, J.C., Kump, L.R. (2005). „Carbon cycle feedbacks and the initiation of Antarctic gaciation in the earliest Oligocene”. Global and Planetary Change 47 (1), 51–66. o. DOI:10.1016/j.gloplacha.2005.01.001.  
  2. ↑ Krijgsman, W., Garcés, M.; Langereis, C.G.; Daams, R.; Van Dam, J.; Van Dr Meulen, A.J.; Agustí, J.; Cabrera, L. (1996). „A new chronology for the middle to late Miocene continental rcord in Spain”. Earth and Planetary Science Letters 142 (3–4), 367–380. o. DOI:10.1016/0012-821X(96)00109-4.  
  3. ↑ International Stratigraphic Chart. International Commission on Stratigraphy, 2020. (Hozzáférés: 2020. július 12.)
  4. ↑ (2013. június 11.) „Eocene cooling linked to early flow across the Tasmanian Gateway”. Proceedings of the National Academy of Sciences 110 (24), 9645–9650. o. DOI:10.1073/pnas.1220872110. PMID 23720311.  
  5. ↑ (2004. december 1.) „Eocene circulation of the Southern Ocean: Was Antarctica kept warm by subtropical waters?: DID THE EAST AUSTRALIAN CURRENT WARM ANTARCTICA?”. Paleoceanography 19 (4). DOI:10.1029/2004PA001014.  
  6. ↑ (2008. május 3.) „Chapter 8 From Greenhouse to Icehouse – The Eocene/Oligocene in Antarctica”. Developments in Earth and Environmental Sciences 8, 309–368. o. DOI:10.1016/S1571-9197(08)00008-6.  
  7. ↑ Earth history and palaeogeography. Cambridge, United Kingdom: Cambridge University Press, 242, 251. o. (2017. május 3.). ISBN 9781107105324 
  8. ↑ (2004. szeptember 1.) „The Laramide Orogeny: What Were the Driving Forces?”. International Geology Review 46 (9), 833–838. o. DOI:10.2747/0020-6814.46.9.833.  
  9. ↑ (1998. október 1.) „Kinematic history of the Laramide orogeny in latitudes 35°-49°N, western United States”. Tectonics 17 (5), 780–801. o. DOI:10.1029/98TC02698.  
  10. ↑ (2001. május 3.) „An Updated Review of the Fish Faunas From the Green River Formation, the World's Most Productive Freshwater Lagerstätten”. Eocene Biodiversity 18, 1–38. o. DOI:10.1007/978-1-4615-1271-4_1.  
  11. ↑ (2008. június 27.) „Deep Drilling into the Chesapeake Bay Impact Structure”. Science 320 (5884), 1740–1745. o. DOI:10.1126/science.1158708. PMID 18583604.  
  12. ↑ The Chesapeake Bay Crater : Geology and Geophysics of a Late Eocene Submarine Impact Structure. Berlin, Heidelberg: Springer Berlin Heidelberg (2004. május 3.). ISBN 9783642189005 
  13. ↑ (2011. május 3.) „The Biogeographic History of Iceland – The North Atlantic Land Bridge Revisited”. Late Cainozoic Floras of Iceland 35, 647–668. o. DOI:10.1007/978-94-007-0372-8_12.  
  14. ↑ (2016. február 1.) „Early Eocene ( c . 50 Ma) collision of the Indian and Asian continents: Constraints from the North Himalayan metamorphic rocks, southeastern Tibet”. Earth and Planetary Science Letters 435, 64–73. o. DOI:10.1016/j.epsl.2015.12.006.  
  15. ↑ Bowen, Gabriel J. (2010. december 1.). „Rapid carbon sequestration at the termination of the Palaeocene-Eocene Thermal Maximum”. Nature Geoscience 3, 866–869. o. DOI:10.1038/ngeo1014.  
  16. ↑ Pearson, Paul N. (2000. augusztus 1.). „Atmospheric carbon dioxide concentrations over the past 60 million years” (angol nyelven). Nature 406 (6797), 695–699. o. DOI:10.1038/35021000. ISSN 1476-4687.  
  17. ↑ Royer, Dana L., David J. (2001. június 22.). „Paleobotanical Evidence for Near Present-Day Levels of Atmospheric CO2 During Part of the Tertiary”. Science 292 (5525), 2310–2313. o. DOI:10.1126/science.292.5525.2310.  
  18. ↑ Pearson, Paul N. (2000. augusztus 1.). „Atmospheric carbon dioxide concentrations over the past 60 million years” (angol nyelven). Nature 406 (6797), 695–699. o. DOI:10.1038/35021000. ISSN 1476-4687.  
  19. ↑ O'Neil, Dennis: The First Primates. anthro.palomar.edu , 2012
  20. ↑ Anthropogenic and Natural Radiative Forcing, Climate Change 2013: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change. Cambridge: Cambridge University Press (2013) 
  21. ↑ Pearson, Paul N. (2000. augusztus 1.). „Atmospheric carbon dioxide concentrations over the past 60 million years” (angol nyelven). Nature 406 (6797), 695–699. o. DOI:10.1038/35021000. ISSN 1476-4687.  
  22. ↑ (2006) „Episodic fresh surface waters in the Eocene Arctic Ocean”. Nature 441 (7093), 606–609. o. DOI:10.1038/nature04692. PMID 16752440.  
  23. ↑ Stein, R. (2006). „The Paleocene-Eocene ("Greenhouse") Arctic Ocean paleoenvironment: Implications from organic-carbon and biomarker records (IODP-ACEX Expedition 302)” (abstract). Geophysical Research Abstracts 8, 06718. o. (Hozzáférés: 2007. október 16.)  
  24. ↑ Speelman, E. N., J. (2009. május 3.). „The Eocene Arctic Azolla bloom: environmental conditions, productivity and carbon drawdown” (angol nyelven). Geobiology 7 (2), 155–170. o. DOI:10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x. ISSN 1472-4669.  
  25. ↑ Pearson, Paul N. (2010. november 5.). „Increased Atmospheric CO2 During the Middle Eocene”. Science 330 (6005), 763–764. o. DOI:10.1126/science.1197894.  
  26. ↑ Bohaty, Steven M. (2003. november 1.). „Significant Southern Ocean warming event in the late middle Eocene”. Geology 31, 1017. o. DOI:10.1130/G19800.1.  
  27. ↑ Lear, Caroline H., Paul N. (2008. március 1.). „Cooling and ice growth across the Eocene-Oligocene transition”. Geology 36 (3), 251–254. o. DOI:10.1130/G24584A.1. ISSN 0091-7613.  
  28. ↑ Sloan, L. Cirbus (1996. január 1.). „Atmospheric carbon dioxide and early Eocene climate: A general circulation modeling sensitivity study” (angol nyelven). Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 119 (3), 275–292. o. DOI:10.1016/0031-0182(95)00012-7. ISSN 0031-0182.  
  29. ↑ Huber, M. (2011. június 16.). „The early Eocene equable climate problem revisited” (english nyelven). Climate of the Past 7 (2), 603–633. o. DOI:10.5194/cp-7-603-2011. ISSN 1814-9324.  
  30. ↑ Huber, Matthew (2009. február 1.). „Snakes tell a torrid tale” (angol nyelven). Nature 457 (7230), 669–671. o. DOI:10.1038/457669a. ISSN 1476-4687.  
  31. ↑ Huber, M. (2011. június 16.). „The early Eocene equable climate problem revisited” (english nyelven). Climate of the Past 7 (2), 603–633. o. DOI:10.5194/cp-7-603-2011. ISSN 1814-9324.  
  32. ↑ Huber, M. (2011. június 16.). „The early Eocene equable climate problem revisited” (english nyelven). Climate of the Past 7 (2), 603–633. o. DOI:10.5194/cp-7-603-2011. ISSN 1814-9324.  
  33. ↑ Sloan, L. Cirbus (1994. október 1.). „Equable climates during the early Eocene: Significance of regional paleogeography for North American climate”. Geology 22 (10), 881–884. o. DOI:<0881:ECDTEE>2.3.CO;2 10.1130/0091-7613(1994)022<0881:ECDTEE>2.3.CO;2. ISSN 0091-7613.  
  34. ↑ Huber, Matthew (2001. május 3.). „Heat transport, deep waters, and thermal gradients: Coupled simulation of an Eocene greenhouse climate” (angol nyelven). Geophysical Research Letters 28 (18), 3481–3484. o. DOI:10.1029/2001GL012943. ISSN 1944-8007.  
  35. ↑ Sloan, L. Cirbus (1998. november 15.). „Orbital forcing and Eocene continental temperatures” (angol nyelven). Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology 144 (1), 21–35. o. DOI:10.1016/S0031-0182(98)00091-1. ISSN 0031-0182.  
  36. ↑ Sloan, L. Cirbus (1998. május 3.). „Polar stratospheric clouds: A high latitude warming mechanism in an ancient greenhouse world” (angol nyelven). Geophysical Research Letters 25 (18), 3517–3520. o. DOI:10.1029/98GL02492. ISSN 1944-8007.  
  37. ↑ Sloan, L. Cirbus, T. C. (1992. május 1.). „Possible methane-induced polar warming in the early Eocene” (angol nyelven). Nature 357 (6376), 320–322. o. DOI:10.1038/357320a0. ISSN 1476-4687.  
  38. ↑ Kirk-Davidoff, D. B. (2008. március 31.). „Maintenance of polar stratospheric clouds in a moist stratosphere” (english nyelven). Climate of the Past 4 (1), 69–78. o. DOI:10.5194/cp-4-69-2008. ISSN 1814-9324.  
  39. ↑ Speelman, E. N., J. (2009. május 3.). „The Eocene Arctic Azolla bloom: environmental conditions, productivity and carbon drawdown” (angol nyelven). Geobiology 7 (2), 155–170. o. DOI:10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x. ISSN 1472-4669.  
  40. ↑ Speelman, E. N., J. (2009. május 3.). „The Eocene Arctic Azolla bloom: environmental conditions, productivity and carbon drawdown” (angol nyelven). Geobiology 7 (2), 155–170. o. DOI:10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x. ISSN 1472-4669.  
  41. ↑ Bohaty, Steven M. (2003. november 1.). „Significant Southern Ocean warming event in the late middle Eocene”. Geology 31 (11), 1017–1020. o. DOI:10.1130/G19800.1. ISSN 0091-7613.  
  42. ↑ Barker, P. F. (2004. június 1.). „Origin, signature and palaeoclimatic influence of the Antarctic Circumpolar Current” (angol nyelven). Earth-Science Reviews 66 (1), 143–162. o. DOI:10.1016/j.earscirev.2003.10.003. ISSN 0012-8252.  
  43. ↑ Barker, P. F. (2004. június 1.). „Origin, signature and palaeoclimatic influence of the Antarctic Circumpolar Current” (angol nyelven). Earth-Science Reviews 66 (1), 143–162. o. DOI:10.1016/j.earscirev.2003.10.003. ISSN 0012-8252.  
  44. ↑ Barker, Peter F., Fabio (2007. október 1.). „Onset and role of the Antarctic Circumpolar Current” (angol nyelven). Deep Sea Research Part II: Topical Studies in Oceanography 54 (21), 2388–2398. o. DOI:10.1016/j.dsr2.2007.07.028. ISSN 0967-0645.  
  45. ↑ Briggs, John. Global Biogeography. Elsevier (1995). ISBN 0-444-88297-9 
  46. ↑ Gandolfo, María A., María C. (2011. jún. 28.). „Oldest Known Eucalyptus Macrofossils Are from South America” (angol nyelven). PLOS ONE 6 (6), e21084. o. DOI:10.1371/journal.pone.0021084. ISSN 1932-6203. PMID 21738605.  
  47. ↑ Bender, Michael. Paleoclimate. Princeton University Press, 108. o. (2013) 
  48. ↑ Minilovak és óriástapírok a negyvenmillió éves üvegházból. paleotóp. (Hozzáférés: 2021. november 3.)
  49. ↑ Kardfogú óriás szardellák népesítették be a tengereket 45 millió éve. paleotóp. (Hozzáférés: 2021. november 3.)


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Eocén&oldid=24353381”