Multituberculata

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Multituberculata
Evolúciós időszak: középső jura-oligocén, 160–35 Ma
A Ptilodus koponyája
A Ptilodus koponyája
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Allotheria
Rend: †Multituberculata
Cope, 1884
Alrendek
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Multituberculata témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Multituberculata témájú kategóriát.

A Multituberculata egy rágcsálószerű emlőscsoport, amely körülbelül 120 millió éven át létezett a történelem leghosszabb emlős fejlődési vonalaként, de végül a rágcsálókkal való versengés folytán az oligocén kor elején kipusztult. Legalább 200 faja ismert, az egér méretűektől a hód méretűekig. Ezek a fajok sokféle ökológiai fülkét töltöttek be az üreglakótól a mókusszerű erdőlakóig.[1] A multituberculatákat rendszerint a ma élő emlősök két csoportján, a méhlepényeseket és erszényeseket tartalmazó Therián és a Monotremetán is kívül helyezik el,[2] de egyes kladisztikus elemzések szerint az előbbi csoporthoz közelebb állnak, mint az utóbbihoz.[3][4]

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A multituberculaták több mint 120 millió éven át éltek, képviselőiket gyakran tekintik a legsikeresebb, legváltozatosabb és legtovább fennmaradt emlőseinek.[2] A kora jura korban, illetve feltehetően a triász időszakban tűntek fel először, túlélték a kréta–tercier kihalási eseményt, majd a kora oligocén korban, körülbelül 35 millió évvel ezelőtt kihaltak.[2]

Földrajzi elterjedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A multituberculaták többnyire az északi kontinensekről (Laurázsiából) ismertek, de egyes leletek, melyek közül sok vitatott, a déli kontinensekről (Gondwanából) származnak. A Gondwanatheria csoport, a mai Argentína, Antarktisz, Madagaszkár, India és feltehetően Tanzánia területéről ismert, de ez az elhelyezkedés viták tárgyát képezi. Két nem, a Hahnodon és a Denisodon a kora kréta kori Marokkóból vált ismertté, de lehetséges, hogy ezek inkább a haramiyidák közé tartoznak. Multituberculatákról számoltak be a Madagaszkár és Argentína késő kréta kori rétegeiből származó leletek között is, de ezekről nem készült részletes leírás.[5] Egy ausztrál multituberculata, a Corriebaatar, csak egyetlen fog alapján ismert.[6]

A késő kréta multituberculatái az északi félgömbön terjedtek el és váltak sokfélévé, a szokványos faunák emlősfajainak több mint felét tették ki. Bár egyes fejlődési vonalak kihaltak a kréta végi tömeges kihalás során, a multituberculaták nagyon sikeresen túlélték a K-T határt és a paleocén idejére elértek sokféleségük csúcsára. Szinte minden európai és észak-amerikai paleocén fauna, valamint több késő paleocén fauna fontos összetevői voltak. A multituberculaták mérete a paleocén során volt a legváltozatosabb, az állatok nagysága az igen apró egér méretűtől a hód nagyságúig változott.

Biológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A multituberculaták a rágcsálókéhoz hasonló koponya- és fogjellemzőkkel rendelkeztek, pofafogaikat, a vésőszerű elülső fogaktól egy fogatlan rés (diasztéma) választotta el. Az egyes pofafogakon több sornyi hegy (avagy bütyök, latinul tubercula - amiről a csoport a nevét kapta) jelenik meg, melyekkel szemben az állkapocsban hasonlók helyezkedtek el. Ahogy modern rágcsálóké, ez a rágó apparátus is hatékony daraboló eszközként működött.[2]

A kréta és a paleocén során a multituberculaták evolúciós radiációja sokféle morfotípus, többek között a mókusszerű erdei ptilodontidák kialakulásához vezetett. Legszokatlanabb jellemzőjük az egyedi formájú utolsó alsó kisőrlőfoguk. Ezek a fogak nagyobbra és hosszabbra nőttek a többi pofafognál, okkluzív felületük pedig recés szeletelő élt formált. Ez az elképzelés szerint magvak és diók összezúzására szolgálhatott, a legtöbb apró multituberculata feltehetően rovarokkal, férgekkel és gyümölcsökkel egészítette ki az étrendjét.[2]

Egy üregből multituberculatát kiásó Saurornitholestes rekonstrukciója

A Ptilodus a ptilodontidák egyik észak-amerikai képviselője volt. A Wyoming állambeli Bighorn-medencében jó állapotban megőrződött Ptilodus példányoknak köszönhetően kiderült, hogy ezek a multituberculaták képesek voltak a nagy lábujjuk távolítására és közelítésére, így a lábuk mozgathatósága a fákról fejjel lefelé leereszkedő mókusokéhoz hasonló volt.[2]

Európából egy másik, hasonlóan sikeres család, a Kogaionidae vált ismertté, melyre először a romániai Hátszeg területén találtak rá. Ennél a csoportnál is kifejlődött a pengeszerű alsó kisőrlőfog, a hasonlóság miatt pedig a legsikeresebbnek számító nemet, a Haininát eredetileg ptilodontidának vélték. A nem részletesebb elemzése során kiderült, hogy kevesebb fogheggyel rendelkezett, emellett megmaradt nála az ötödik kisőrlőfog is; a fejlett és a kezdetleges tulajdonságok ezen egyedi kombinációja pedig azt jelzi, hogy a Hainina olyan jura időszaki nemekkel áll rokonságban, amelyeknél az észak-amerikai nemektől független módon szintén megnagyobbodott pengeszerű kisőrlőfogak fejlődtek ki.[2]

A multituberculaták egy további csoportja, a taeniolabidoideák nehezebb és jóval masszívabb felépítésű volt, tagjainak mérete pedig elérhette egy ma élő hódét; ami azt jelzi, hogy teljesen talajlakók voltak. Legnagyobb változatosságukat Ázsiában érték el a késő kréta kor során, ami arra utal, hogy onnan származnak.[2]

A Multituberculata csoporton belül a medence felépítése arra utal, hogy ezek az állatok a modern erszényesekhez hasonlóan apró, magatehetetlen utódoknak adtak életet.[1][7]

Körülbelül 80 multituberculata nem vált ismertté, köztük a Lambdopsalis, a Ptilodus és a Meniscoessus. A késő kréta korban, az északi félgömbön a jellegzetes szárazföldi emlősfajok több mint fele multituberculata volt.

A Multituberculata csoportjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zofia Kielan-Jaworowska és Jørn H. Hurum 2001-es tanulmánya szerint a legtöbb multituberculata két csoportba a Plagiaulacida és a Cimolodonta alrendbe sorolható be. Kivételt képez az Arginbaatar nem, amely mindkét csoport jellemzőivel rendelkezik.

A „Plagiaulacida” parafiletikus csoportként egy jóval kezdetlegesebb evolúciós lépcsőfokot (grádot) képvisel. A tagjai a bazálisabb multituberculaták. Kronológiailag feltehetően (egy névtelen leletanyag révén) a középső jura kortól a kora krétáig terjednek. Ezt az alrendet három nem hivatalos csoportra osztották fel: az Allodontida, a Paulchoffatiida és a Plagiaulacida fejlődési vonalakra.

A Cimolodonta kétségtelenül természetes (monofiletikus) alrend. Ide tartoznak a fejlettebb multituberculaták, melyek a kora kréta és az eocén korok között éltek. Ebbe a csoportba tartozik a Djadochtatherioidea, a Taeniolabidoidea és a Ptilodontoidea öregcsalád, valamint a Paracimexomys csoport.

Emellett váltak ismertté a Cimolomyidae, a Boffiidae, az Eucosmodontidae, a Kogaionidae és a Microcosmodontidae családok, illetve az Uzbekbaatar és Viridomys nemek. E taxonok pontosabb elhelyezéséhez további felfedezésekre és elemzésekre van szükség.[8]

Taxonómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Multituberculata rend Cope, 1884

Források és jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Multituberculata című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. ^ a b Weil, Anne: Introduction to Multituberculates: The "Lost Tribe" of Mammals. University of California Museum of Paleontology, 1997. június. (Hozzáférés: 2011. július 18.)
  2. ^ a b c d e f g h Agustí, Jordi, Antón, Mauricio. Mammoths, Sabertooths, and Hominids: 65 Millions Years of Mammalian Evolution in Europe. New York: Columbia University Press, 3-4. o (2002). ISBN 0-231-11640-3 
  3. Benton, Michael J.. Vertebrate Palaeontology, 3rd ed., Blackwell Science Ltd, 300. o (2004). ISBN 0632056371. Hozzáférés ideje: 2011. július 18. 
  4. Carrano, Matthew T., Richard W. Blob, Timothy J. Gaudin, and John R. Wible. Amniote Paleobiology: Perspectives on the Evolution of Mammals, Birds, and Reptiles. The University Of Chicago Press, 358. o (2006). ISBN 0226094782. Hozzáférés ideje: 2011. július 18. 
  5. Gurovich, Y., Beck, R. (2009.). „The phylogenetic affinities of the enigmatic mammalian clade Gondwanatheria” (pdf). Journal of Mammalian Evolution 16 (1), 25–49. o. DOI:10.1007/s10914-008-9097-3. Hozzáférés ideje: 2011. július 18.  
  6. (2009.) „An Australian multituberculate and its palaeobiogeographic implications” (PDF). Acta Palaeontologica Polonica 54 (1), 1–6. o. DOI:10.4202/app.2009.0101. Hozzáférés ideje: 2011. július 18.  
  7. Kielan-Jaworowska, Zofia, Richard L. Cifelli, and Zhe-Xi Luo. Mammals from the Age of Dinosaurs: Origins, Evolution, and Structure. Columbia University Press, 299. o (2005). ISBN 0231119186. Hozzáférés ideje: 2011. július 18. 
  8. Dykes, Trevor: Multituberculata (Cope 1884). Familienhompage. (Hozzáférés: 2011. július 18.)
  • Kielan-Jaworowska, Z., Hurum, J.H. (2001.). „Phylogeny and Systematics of multituberculate mammals”. Palaeontology 44 (3), 389–429. o. DOI:10.1111/1475-4983.00185.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]