„Fehér cápa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
180 771 szerkesztés
DenesFeri (vitalap | szerkesztései)
180 771 szerkesztés
100. sor: 100. sor:
A Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Seal Island közelében, az úgynevezett False Bay-nél, a [[dél-afrikai medvefóka|dél-afrikai medvefókák]] ''(Arctocephalus pusillus)'' a fő zsákmányállatai, melyeket sebesen testük közepe tájékán üt meg. Ilyenkor olyan sebesen úszik, hogy az egész teste a medvefókával a szájában, teljesen kiugrik a vízből. Ilyenkor a csúcssebessége 40 km/órára van becsülve.<ref>{{cite web|url=http://www.elasmo-research.org/education/topics/p_shark_speed.htm |title=How Fast Can a Shark Swim? |publisher=ReefQuest Centre for Shark Research }}</ref> Ha az első, lesből való támadás sikertelen, akkor követni próbálja elszalasztott áldozatát. A támadások többsége általában a vízfelszín közelében történik meg.<ref>{{cite web|url=http://www.elasmo-research.org/education/white_shark/predation.htm |title=White Shark Predatory Behavior at Seal Island |publisher=ReefQuest Centre for Shark Research}}</ref> A fehér cápa főleg reggel indul vadászni, körülbelül 2 órára a Napfelkelte után, amikor is a mélyebb vizekben a látási viszonyok még nem annyira jók. Ebben a reggeli két órában a vadászati siker, körülbelül 55%-os; a nappal haladtával ez a siker 40%-ra csökken; ilyenkor a cápa úgy határoz, hogy a vadászat arra napra leáll.<ref name="NHmag" />
A Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Seal Island közelében, az úgynevezett False Bay-nél, a [[dél-afrikai medvefóka|dél-afrikai medvefókák]] ''(Arctocephalus pusillus)'' a fő zsákmányállatai, melyeket sebesen testük közepe tájékán üt meg. Ilyenkor olyan sebesen úszik, hogy az egész teste a medvefókával a szájában, teljesen kiugrik a vízből. Ilyenkor a csúcssebessége 40 km/órára van becsülve.<ref>{{cite web|url=http://www.elasmo-research.org/education/topics/p_shark_speed.htm |title=How Fast Can a Shark Swim? |publisher=ReefQuest Centre for Shark Research }}</ref> Ha az első, lesből való támadás sikertelen, akkor követni próbálja elszalasztott áldozatát. A támadások többsége általában a vízfelszín közelében történik meg.<ref>{{cite web|url=http://www.elasmo-research.org/education/white_shark/predation.htm |title=White Shark Predatory Behavior at Seal Island |publisher=ReefQuest Centre for Shark Research}}</ref> A fehér cápa főleg reggel indul vadászni, körülbelül 2 órára a Napfelkelte után, amikor is a mélyebb vizekben a látási viszonyok még nem annyira jók. Ebben a reggeli két órában a vadászati siker, körülbelül 55%-os; a nappal haladtával ez a siker 40%-ra csökken; ilyenkor a cápa úgy határoz, hogy a vadászat arra napra leáll.<ref name="NHmag" />


Az óriásbálna tetemek szintén fontos szerepet játszanak az étlapján, azonban e tengeri emlősökből való fehér cápa lakomákat ritkán lehet látni, mivel a bálnák általában nem az ember közelségében dögölnek meg. Becslések szerint, 30 kilogramm bálnazsír egy 4,5 méteres fehér cápát másfél hónapig tart el. 2000 és 2010 között pontos megfigyelések születtek False Bay-ben, négy elhunyt bálnából való táplálkozásról. A fehér cápákat az erős szelek hordozta, elbomló bálnatetemek szagai vonzották oda. A cápák legelőször a bálnák farktövének és farkúszójának fogtak neki, aztán lassan megkerülve a tetemeket a szájtájéból is táplálkoztak; csak ezek után fogtak neki a testet borító vastag hájrétegnek. Táplálkozás közben a fehér cápa megemeli az [[orr]]hegyét. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak a táplálék felett. Ezt követően a cápa 15-20 másodpercen keresztül a fejét ide-oda rángatva, mint egy szeletelő kés, kitép egy darab [[hús]]t vagy zsírt a tetemből. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez a darab akár 60-70 kilogrammos is lehet. A kitépett darabot rágás nélkül, egészben nyeli le. Azt is megfigyelték, amint a fehér cápa lenyelt darabokat öklendezett vissza, de utána már is egy másikat falt; ezt valószínűleg azért tette, mert az előbbi darabnak nem volt elég nagy tápértéke és foglalta volna a gyomrát hiába. Több órás táplálkozás után a fehér cápa letargikussá válik és a mélyebb vizekbe vonul. Egy-egy bálna tetemnél akár nyolc példány is összegyűlnek, sokuk meghaladhatja az 5 méteres hosszúságot is. A bálnatetemeknél nem mutatnak agresszív viselkedést egymással szemben, sőt ha bőséges a táplálékkínálat az egész viselkedésük és úszási szokásaik megváltozik; nyugodtabb természetűekké válnak. Mivel a döglött bálnák köré óriás példányok is összegyűlnek, a kutatók feltételezik, hogy ezek az ideiglenes táplálkozóhelyek e cápafaj párkeresésében is szerepet játszanak; hiszen ilyenkor találkoznak az általában magányos fehér cápák. Bálnatetemekből táplálkozó fehér cápák társaságában [[tigriscápa|tigriscápákat]] ''(Galeocerdo cuvier)'' is megfigyeltek.
Az óriásbálna tetemek szintén fontos szerepet játszanak az étlapján, azonban e tengeri emlősökből való fehér cápa lakomákat ritkán lehet látni, mivel a bálnák általában nem az ember közelségében dögölnek meg. Becslések szerint, 30 kilogramm bálnazsír egy 4,5 méteres fehér cápát másfél hónapig tart el. 2000 és 2010 között pontos megfigyelések születtek False Bay-ben, négy elhunyt bálnából való táplálkozásról. A fehér cápákat az erős szelek hordozta, elbomló bálnatetemek szagai vonzották oda. A cápák legelőször a bálnák farktövének és farkúszójának fogtak neki, aztán lassan megkerülve a tetemeket a szájtájéból is táplálkoztak; csak ezek után fogtak neki a testet borító vastag hájrétegnek. Táplálkozás közben a fehér cápa megemeli az [[orr]]hegyét. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak a táplálék felett. Ezt követően a cápa 15-20 másodpercen keresztül a fejét ide-oda rángatva, mint egy szeletelő kés, kitép egy darab [[hús]]t vagy zsírt a tetemből. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez a darab akár 60-70 kilogrammos is lehet. A kitépett darabot rágás nélkül, egészben nyeli le. Azt is megfigyelték, amint a fehér cápa lenyelt darabokat öklendezett vissza, de utána már is egy másikat falt; ezt valószínűleg azért tette, mert az előbbi darabnak nem volt elég nagy tápértéke és foglalta volna a gyomrát hiába. Több órás táplálkozás után a fehér cápa letargikussá válik és a mélyebb vizekbe vonul. Egy-egy bálna tetemnél akár nyolc példány is összegyűlnek, sokuk meghaladhatja az 5 méteres hosszúságot is. A bálnatetemeknél nem mutatnak agresszív viselkedést egymással szemben, sőt ha bőséges a táplálékkínálat az egész viselkedésük és úszási szokásaik megváltozik; nyugodtabb természetűekké válnak. Mivel a döglött bálnák köré óriás példányok is összegyűlnek, a kutatók feltételezik, hogy ezek az ideiglenes táplálkozóhelyek e cápafaj párkeresésében is szerepet játszanak; hiszen ilyenkor találkoznak az általában magányos fehér cápák.<ref name="KrkosekFallows2013">{{cite journal|last1=Krkosek|first1=Martin|last2=Fallows|first2=Chris|last3=Gallagher|first3=Austin J.|last4=Hammerschlag|first4=Neil|title=White Sharks (Carcharodon carcharias) Scavenging on Whales and Its Potential Role in Further Shaping the Ecology of an Apex Predator|journal=PLoS ONE|volume=8|issue=4|year=2013|pages=e60797|issn=1932-6203|doi=10.1371/journal.pone.0060797}}</ref> Bálnatetemekből táplálkozó fehér cápák társaságában [[tigriscápa|tigriscápákat]] ''(Galeocerdo cuvier)'' is megfigyeltek.<ref>{{cite web|last=Dudley |first=Sheldon F. J. |author2=Anderson-Reade, Michael D. |author3=Thompson, Greg S. |author4=McMullen, Paul B. |title=Concurrent scavenging off a whale carcass by great white sharks, Carcharodon carcharias, and tiger sharks, Galeocerdo cuvier |work=Marine Biology |publisher=Fishery Bulletin |year=2000 |url=http://fishbull.noaa.gov/983/13.pdf |format=PDF |accessdate=4 May 2010 |deadurl=yes |archiveurl=http://web.archive.org/web/20100527182623/http://fishbull.noaa.gov/983/13.pdf |archivedate=27 May 2010 }}</ref>


Felboncolt fehér cápák gyomrában, egyaránt találtak fiatal és felnőtt [[cetcápa]] ''(Rhincodon typus)'' maradványokat; azonban még nem lehet tudni, hogy a világ legnagyobb cápájára a szóban forgó porcos hal vadászott vagy csak elhunyt példányokból táplálkozott.
Felboncolt fehér cápák gyomrában, egyaránt találtak fiatal és felnőtt [[cetcápa]] ''(Rhincodon typus)'' maradványokat; azonban még nem lehet tudni, hogy a világ legnagyobb cápájára a szóban forgó porcos hal vadászott vagy csak elhunyt példányokból táplálkozott.<ref>https://www.newscientist.com/article/2077291-white-sharks-diet-may-include-biggest-fish-of-all-whale-shark/</ref><ref>http://link.springer.com/article/10.1007%2Fs12526-015-0430-9</ref>


== Szaporodása ==
== Szaporodása ==

A lap 2016. július 1., 12:07-kori változata

 Ezen a lapon nagyobb átalakítás zajlik – lásd a cikk vitalapját!
Néhány napnál tovább ne hagyd ezt a sablont a cikken! A szerkesztési ütközések elkerülése érdekében a vitalapot használd javaslattételre!
Legutóbbi módosítás: 2016. július 1.
Fehér cápa
Evolúciós időszak: Miocén - jelen, 16–0 Ma
Fehér cápa a természetes élőhelyén
Fehér cápa a természetes élőhelyén
A faj mérete az emberhez viszonyítva
A faj mérete az emberhez viszonyítva
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Porcos halak (Chondrichthyes)
Rend: Heringcápa-alakúak (Lamniformes)
Család: Heringcápafélék (Lamnidae)
Nem: Carcharodon
Smith, 1838
Faj: C. carcharias
Tudományos név
Carcharodon carcharias
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
  • Squalus carcharias Linnaeus, 1758
Elterjedés
Az elterjedési területe
Az elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehér cápa témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér cápa témájú médiaállományokat és Fehér cápa témájú kategóriát.

A fehér cápa (Carcharodon carcharias) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának a heringcápa-alakúak (Lamniformes) rendjébe, ezen belül a heringcápafélék (Lamnidae) családjába tartozó Carcharodon porcos halnem egyetlen élő faja.[1]

A legmagasabban fejlett húsevő cápák közé tartozik, legelső képviselői körülbelül tizenhatmillió évvel ezelőtt, a miocén időszak végén jelentek meg a Csendes-óceán északkeleti területén.[2] A nagy fehér cápa a legnagyobb, ragadozó életmódot folytató hal, és a Földön őt tekintik az emberre nézve a legveszélyesebb cápafajnak.

Ez a cápafaj a Föld összes óceánjában megtalálható. A part menti részeket kedveli. Ez az állat, főleg a méretéről lett híres; angol neve, a great white shark „nagy fehér cápát” jelent. A fajon belül, a nemek között jelentős nemi kétalakúság van; a legnagyobbak egyes kifejlett nőstények, melyek elérhetik a 610 centiméteres hosszúságot és az 1950 kilogrammos testtömeget.[3][4][5] Azonban az átlagos fehér cápa ennél kisebb, a hímek esetében általában 335-396 centiméteres, míg a nőstények esetében 457-488 centiméteres.[6][5] Egy 2014-ben végzett kutatás szerint e cápa élettartama, körülbelül 70 év lehet;[7] ez jóval több, mint azt korábban gondolták. Ezzel az éltartammal a legidősebb kort megélő porcos hallá vált.[8] Ugyanebből a kutatásból megtudtuk, hogy a hím, körülbelül 26 évesen válik ivaréretté, míg a nőstény 33 évig vár míg ivarérett lesz.[9] Rövid távon, akár 56 km/órás sebességgel is tud úszni.[10]

A kardszárnyú delfinen (Orcinus orca) kívül a fehér cápának nincs más természetes ellensége.[11] Az eddigi ismeretek szerint, manapság a szóban forgó cápa a legnagyobb ragadozóhal és a tengeri emlősök egyik legfőbb természetes ellensége. A tengeri emlősökön kívül halakkal és tengeri madarakkal is táplálkozik. A Carcharodon nevű cápanem utolsó életben maradt képviselője. Emberi szempontból, a cápatámadásokért a fehér cápa a legtöbbször a felelős.[12][13] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) világszerte sebezhető fajnak minősíti ezt a cápát,[1] továbbá a Washingtoni egyezmény (CITES) 2. listájában, a veszélyeztetett fajokról szólón is rajta van.[14]

Peter Benchley „Cápa” (Jaws) című regényében, melyről aztán híres film is készült, Cápa (Jaws) Steven Spielberg rendezésében, ezt az állatot „vérszomjas emberevőként” mutatják be. Az ember nem a kedvelt táplálékforrása,[15] ettől eltérően a nem provokált cápatámadások többségéért a fehér cápa a felelős.[16]

Neve

A fehér cápát először 1758-ban Carl von Linné svéd természettudós, orvos és botanikus írta le, illetve nevezte meg. Leírását a „Systema Naturae” című enciklopédiájába foglalta bele. A porcos halat Squalus carcharias-ként ismertette meg a nagyvilággal. Aztán 1833-ban Sir Andrew Smith skót sebész, felfedező és zoológus, megalkotta e cápafaj mai tudományos nemi szintű nevét, a Carcharodon-t; ezt 1873-ban megerősítették. A mai tudományos neve e két híres biológus taxonjainak összevonásából született meg. A Carcharodon, összetett szó, mely a görög nyelvből ered: karcharos = „éles” vagy „fűrészes”, míg odous = „fog”.[17]

Ősei és fosszíliái

A kövületek szerint, a fehér cápa mint önálló faj, a miocén kor közepén jelent meg, körülbelül ezelőtt 16 millió éve.[2] Ettől eltérően e cápa családfája még vitatott. Az eredeti elméletek szerint a fehér cápának és a ma már fosszilis állapotban lévő, óriásméretű Carcharodon megalodonnak közös őse volt. A C. megalodon fogai, első ránézésre nagyon hasonlítanak a fehér cápa fogaira; a különbséget a méret teszi. Habár a porcos csontváz nem kövesedik meg, a hatalmas fogakból ítélve a kihalt cápa jóval nagyobb volt, mint a modern fehér cápa; egyes becslések szerint 17 méteres és 59 413 kilogrammos lehetett.[18] A két cápafaj hatalmas mérete, valamint a fogak hasonlósága miatt, a kutatók sokáig úgy vélték, hogy közeli rokon fajokról van szó, emiatt a megalodon fajt a Carcharodon nembe helyezték. Azonban az újabb feltételezések szerint, e két cápa nem közeli rokona egymásnak, bár a fosszilis faj még mindig a heringcápafélék közé van sorolva. A fehér cápa inkább közelebbi rokonságban áll a makócápákkal, főleg a fosszilis Isurus hastalisszal. Ezt az elméletet alátámasztja egy 1988-ban felfedezett teljes állkapocs, melyen 222 fog ült, továbbá 45 darab csigolya; ezek a kövületek egy kihalt átmeneti fajhoz, az úgynevezett Carcharodon hubbellihez. A felfedezésről készült leírást, csak 2012. november 14.-én adták ki.[19] Az új elmélet szerint az óriás C. megalodon nem is Carcharodon-faj, hanem Carcharocles, porcos halnem mely magába foglalja a többi óriásfogú cápát is. A Carcharocles-cápaágnak az első képviselője, az Otodus obliquus lehetett.[20]

Előfordulása

A fehér cápa minden olyan part menti és partközeli vízben előfordul, melynek hőmérséklete 12-24 ℃ között van. A világállományának a legtöbb példánya a következő térségekben lelhető fel: az Amerikai Egyesült Államokbeli északkeleti partokon, Kaliforniánál, a Dél-afrikai Köztársaságnál, Japánnál, Óceániában, Chilénél és a Földközi-tengerben.[21] A fehér cápákban legsűrűbb terület a Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Gansbaainál van; a fehér cápákon végzett kutatások többsége, ezen a helyen zajlik le.

Egy újabb kutatás azt mutatta, hogy a Kalifornia környékén élő fehér cápák, elvándorolnak a Kaliforniai-félsziget és Hawaii közti térségre, mely a „Fehér Cápa Kávézó” (White Shark Café) nevet kapta. A porcos halak legalább száz napot töltenek itt, mielőtt visszainduljanak az észak-amerikai partok felé. A vándorlás során a cápák lassan úsznak és akár 900 méter mélyre is lemerülnek. Amikor megérkeznek a „Kávézóba”, viselkedésük megváltozik; rövid, körülbelül tízperces merüléseket tesznek, körülbelül 300 méteres mélységbe. A Dél-afrikai Köztársaság vizeiben, jeladóval felszerelt példány egy év alatt elúszott Ausztrália déli partjáig és vissza Afrikába. Egy másik példány, melyet szintén a Dél-afrikai Köztársaság vizeiben látták el jeladóval, Ausztrália északnyugati partjáig úszott, aztán pedig vissza; ez az állat kevesebb, mint kilenc hónap alatt 20 ezer kilométert tett meg.[22] Ezek a megfigyelések megdöntötték azt a hagyományos véleményt, mely szerint a fehér cápa területvédő, part menti ragadozó és a különböző állományai között csak ritkák az érintkezések. Az újabb megfigyelések ellenére, még most sem tudjuk, hogy miért vándorolnak ezek a cápák és hogy a megérkezési helyeken miket csinálnak. Feltételezhető, hogy évszakos táplálkozásról vagy akár párkeresésről lehet szó.[23]

Megjelenése

Ennek a porcos halnak nagy, tömzsi és kúp alakú orra van. A farokúszójának a felső és az alsó nyúlványa majdnem ugyanolyan méretű; ez pedig jellemző a többi heringcápafélére is. Egyértelműen felismerhető arányos testéről, magas hátúszójáról és nagy, holdsarló alakú farokúszójáról. Háti része sötétebb árnyalatú, általában barnás vagy kékes árnyalatú, míg alsó, hasi része fehér, innen kapta nevét. Ezek a tónusok kiválóan segítik a cápát, hogy mind a víz felszíne felől, mind a fenék felől bele tudjon olvadni környezetébe. Az akár 6,4 centiméter hosszúra megnövő, háromszögletű fogai szegélye csipkézett, ezért rendkívül jól meg tudják ragadni és feldarabolni a zsákmányt.[24] Mint mindegyik cápaféle, a fehér cápa is képes pótolni elvesztett vagy letört fogait, amelyek a szalagfűrész elve szerint képződnek és helyezkednek el az állkapocsban, amíg szükség nem lesz rájuk a pótláshoz (ez az úgynevezett revolverfogsor). Amikor a cápa elveszíti egy fogát, újabb jelenik meg helyette. Mikor ráharap valamire, akkor a fejével oldalmozgásokat végez, így kivág zsákmányából egy darabot.[25]

Mérete

Testmérete változó; a faj nőstényei nagyobbra nőnek a hímeknél - a hím általában 335-396 centiméter közötti, míg a nőstény átlagos hossza 457-488 centiméter között van.[6] A kifejlett példány átlagos testtömege 522-771 kilogramm közötti,[26] bár egyes nőstény elérheti 680, vagy akár az 1110 kilogrammot is.[5] A legnagyobb lemért nőstény 610 centiméteres és 1950,[5][3][4] vagy talán 2268 kilogrammos lehetett.[27] A faj maximális mérete, még manapság is vitatárgya, mivel egyes beszámolók nyers becsléseken és megkérdőjelezhető spekulációkon alapszanak.[28] A ma élő porcos halak közül, a fehér cápánál csak a cetcápa (Rhincodon typus), az óriáscápa (Cetorhinus maximus) és az atlanti ördögrája (Manta birostris) nagyobbak és nehezebbek - ebben a sorrendben. Ez a három óriás, békés és nyugodt természetű, mindegyikük apró élőlények vízből való kiszűrésével táplálkozik.[26] Emiatt a negyedik legnagyobb porcos hal, azaz a szóban forgó cápa Földünk a legnagyobb húsevő hala. Születésekor ez a cápa 120 centiméter hosszú és évente körülbelül 25 centimétert nő.[29]

J. E. Randall szerint a legnagyobb, pontosan megmért fehér cápa 6 méter hosszú volt; ezt a példányt a nyugat-ausztráliai Ledge Pointnál fogták ki, 1987-ben.[30] Egy másik hasonló méretű nőstényt a kanadai cápakutatási központ (Canadian Shark Research Center) dolgozói jegyezték fel; ezt a nőstényt 1988 augusztusában, a Prince Edward-szigeten lévő Alberton közelében, a Szent Lőrinc-öbölből David McKendrick fogta ki. Ez a példány 610 centiméteres volt.[5] Azonban korábbi beszámolók szerint, melyeket egyes kutatók valós vélnek, ezeknél nagyobb fehér cápák is éltek. 1945-ben, Kuba vizeiből[24][31] egy 6,4 méter hosszú és 3324 kilogramm testtömegű példány került elő.[24][32][31][33] Azonban későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy ez a példány csak 490 centiméteres volt, mint egy átlagos nagytestű fehér cápa.[5]

A legnagyobb fehér cápa, melyet az International Game Fish Association (IGFA) elfogad, 1959-ben fogódott ki Ausztrália déli partja mentén; a halász Alf Dean volt. A mérések szerint ez az egyed 1208 kilogrammot nyomott.[28] Az évek során több, és ennél nagyobb példány is emberkézre került, azonban az IGFA nem fogadja el a feljegyzéseibe, mivel szabálytalan lettek kifogva.

A környezetéhez való alkalmazkodása

A fehér cápának, épp úgy mint az összes többi cápának is, van egy különleges érzéke, melyet a Lorenzini-ampullák segítségével érzékel. A Lorenzini-ampullák olyan érzékszervek, melyek segítségével egyes halak, főleg a cápák és ráják más élőlények által kibocsátott elektromos mezőket érzékelik.[34][35] A szóban forgó cápa annyira érzékeny erre, hogy egy voltnak a félmilliárdotnyi változását is észreveszi. Ez a tulajdonság megengedi a fehér cápának, hogy a közelében levő, azonban mozdulatlan zsákmányának a szívverését is észrevegye. Másféle halaknál is vannak ilyen érzékszervek, azonban azoknál kevésbé ilyen érzékenyek és inkább az oldalvonal mentén helyezkednek el.[36]

Mint családjának többi tagja, a fehér cápa is képes testmeleget előállítani. A vörös izmok anyagcseréje által létrehozott meleget speciális véredény rendszer tározza el. Ezt a véredény rendszert, az úgynevezett „csodálatos hálót” - latinul: retia mirabilia-nak (egyes számban: rete mirabile) nevezzük. Ez a véredény rendszer igen jól hasznosítja a testmeleget. A fehér cápának több ilyen rete mirabile rendszere van: az egyik a fejében, amely az agyát és a szemeit látja el, a másik az oldalain található, ez az úszóizmokat táplálja, és a harmadik rendszer a belső szerveket, beleértve a veséket is melegíti.[37] E porcos halnak ez a tulajdonsága a testhőmérsékletét - főleg a gyomrát - akár 14°C-kal is magasabban tartja, mint a környező víz hőmérsékletét.[38] Azonban a szívnek és kopoltyúinak a hőmérséklete megegyezik a környező vízével. A fehér cápa ennek a tulajdonságának - mely a hatalmas méretéből is ered - köszönhetően ál-melegvérűnek számít; azaz a melegvérűsége nem olyan, mint az emlősöknél és madaraknál - állandó -, hanem ezt a hőt maga a cápa állítja elő.[25] Mivel a környező víznél magasabbra tudja emelni a testhőmérsékletét, gyorsabb és ügyesebb mozgásokra képes amikor olyan fürge zsákmányra vadászik, mint az oroszlánfóka. Amikor az egyik táplálkozó helyről a másikra vándorol, akkor a cápa a májában levő zsírok és olajok fogyasztására hagyatkozik. A két táplálkozó hely között, meglehet, hogy semmivel sem fog táplálkozni.[39] A Stanford University és a Monterey Bay Aquarium közös kutatása szerint, melyet 2013. július 17.-én adtak ki, azt mutatta, hogy a különböző példányok vándorlási szokásait a májukban levő zsírok és olajok feldolgozásának üteme folyásólja be; vagyis mivel nincs úszóhólyagja a fehér cápa lebegő képességét a mája oldja meg; ha pedig az adott cápa hamarább fogyassza el a májában tárolt zsírokat, hamarább és többször merülhet a mélybe, míg a lassabb ütemben zsírt-fogyasztó példány vándorlásának nagyobb részét tölti a felszín közelében.[40]

Látása a kutatások szerint igen jó. Ezzel magyarázzák, hogy a fehér cápa az egyetlen cápafaj, mely gyakran teljes egészében kidugja fejét a vízből, hogy szétkémleljen a felszínen.[41] Kopoltyúfedővel nem rendelkezik, emiatt más, nyílt vízi cápafajhoz hasonlóan állandóan úsznia kell, hogy az oxigénáramoltatást kopoltyúin keresztül biztosítsa.

Harapásának erőssége

2007-ben, az ausztráliai Sydney székhelyű Új-Dél-Wales Egyetem (University of New South Wales) kutatói, komputertomográfia alá vetettek egy fehér cápa koponyát és számítógépes programok és modellek segítségével megpróbálták határozni a szóban forgó porcos hal maximális harapásának erősségét. Ez a kutatás több olyan elméletet is megoldott, mely e cápa táplálkozási viselkedéséről, harapáserősségéről és a koponya működéséről - e tevékenységek során - született.[42] 2008-ban, egy tudós csapat Stephen Wroe vezetésével, olyan kutatást végzett melyből kitudott, hogy egy 3324 kilogrammos példánynak - a legnagyobb feltételezett fehér cápának -, körülbelül 18 216 newtonerősségű a harapása.[31]

Életmódja

Ez a cápafaj idejének legnagyobb részét a legfelső vízrétegben tölti, általában zsákmányállatainak közelében, melyek lehetnek: oroszlánfókák, medvefókák, cetek, más cápák és nagyobb csontos halak. A nyílt óceánban, akár 1200 méteres mélységben is észrevették.[43] Az ilyen megfigyelések megkérdőjelezik a fehér cápa partlakó mivoltát.[43] Az állat magányos és állandóan mozgásban van.

A viselkedése és társadalmi struktúrája nem, vagy csal alig ismert. A Dél-afrikai Köztársaság vizeiben dominanciai ranglétrát vettek észre a kutatók, mely méreten, nemen és megérkezési elsőbbségen alapszik. Például a nőstény előnyt élvez a hímmel szemben, szintén így van a különböző méretűeknél is, ahol a kisebb elsőbbséget kell adjon a nagyobbnak, továbbá a helybéli példány nagyobb magabiztosságot élvez az odavándorolt egyeddel szemben. Vadászatkor és táplálkozáskor a ranglétrát és s nézeteltéréseket egymás felmérésével oldják meg, csak igen ritkán kerül sor harcra, bár néha ez is megtörténik - bizonyítékként állnak a harapás nyomok. Amikor egy fehér cápa egy másikhoz túlságosan közel úszik, akkor az utóbbi figyelmeztető harapást ad az előbbinek. Még az is meglehet, hogy a fehér cápák aktívan verekednek a felsőbbségűségért.

A fehér cápa azon kevés cápák egyike, mely rendszerint kidugja fejét a vízből, kémkedési célokból. A cápák között ezt a viselkedést megfigyelték a feketeúszójú szirticápánál (Carcharhinus melanopterus) is, bár ennél a fajnál ezt a viselkedést, meglehet, hogy az ember okozta. Másik feltételezés szerint a cápák azért emelik ki a fejüket a vízből, hogy jobban szagoljanak - a szag, illat jobban, gyorsabban terjed a levegőben, mint a vízben. A fehér cápa kíváncsi természetű, intelligencia jeleit mutatja és ha megkéri a helyzet kezdetleges társadalmi ranglétrát képes létrehozni. A Seal Island-nál a kutatók megfigyelték, amint a fehér cápák 2-6 fős „klánokba” gyűltek és minden évben együtt tették meg vándorútjaikat. Nem ismert, hogy a „klántagok” rokonok-e, azonban békésen viszonyulnak egymáshoz. Feltételezések szerint a fehér cápa klán farkasfalka módjára működik, ahol mindegyik tagnak megvan a maga szerepe, és az egészüket egy alpha-példány vezeti. Amikor két különböző klántagbeli egyed találkozik, a dominanciát általában egymás felmérésével oldják meg - a fentebb felsorolt módszerek segítségével.[41]

Táplálkozása

A fehér cápa ragadozó életmódot folytat. Zsákmányállatai lehetnek: halak (tonhalak, ráják,[41] egyéb cápák),[41] cetek (delfinfélék]], disznódelfinfélék, bálnák - ez utóbbinál inkább borjak és elpusztult példányok), úszólábúak (fókafélék, fülesfókafélék),[41] tengeri teknősök,[41] tengeri vidrák (Enhydra lutris) (Kaliforniában, a cápaharapások, főleg a fehér cápa támadásai, okozzák a tengerividra-halálozások 10 százalékát; emiatt a vidraállományok nem nagyon terjednek északabbra[44]) és tengeri madarak.[45] Ez a cápafaj olyan tárgyakat is lenyel, melyet viszont nem tud megemészteni. A kis és a fiatal fehér cápa elsősorban halakkal, főleg kisebb porcos halakkal táplálkozik, mivel amíg el nem éri a 3 méteres hosszúságot, amikor is az állkapcsai meg nem ásványosodnak, keményednek, addig az állkapcsai túl gyengék a tengeri emlősök megtámadásához.[46] Miután megközelíti a 4 méteres hosszúságot, táplálékának legnagyobb részét a tengeri emlősök alkotják. Nem mindegyik fehér cápának ugyanaz az étlapja, egyedenként különböző zsákmányállatok vadászatára specializálódhatnak.[47][48] Opportunista táplálkozó, vagyis ha lehetősége adódik mindig a legkönnyebb és legdúsabb zsákmányt választja, még ha az egy romlandó döglött állat is.[49][50] Az energia dús zsírokat kedveli. Egy kísérlet során, Peter Klimley cápaszakértő, a Dél-Farallon-szigeteknél a hajója után egy fókát, egy birkát és egy disznót vontatott; a környékbeli fehér cápák mindhárom csalidögre rátámadtak, azonban a birkát visszautasították.[51]

Kalifornia vizeiben, a szóban forgó cápafaj úgy vadászik az északi elefántfókára (Mirounga angustirostris), hogy annak nagyot harap a hátsó részébe - testrésze, mely az állat mozgásáért felelős -, ezután pedig a cápa kivárja, míg áldozata elvérzik. Ezt a vadászati módszert főleg a kifejlett hím elefántfókák esetében használja, mivel ez a zsákmányállat általában nehezebb nála - átlagos testtömege 1500-2000 kilogramm között van -, és veszélyes lehet támadójával szemben.[52][53] Az elefántfóka kolóniákban főleg a kölykök képezik a fehér cápa céláldozatát.[54] Támadás közben a mélyből közelít. A borjúfókát (Phoca vitulina) azonban a vízfelszínén kapja el, azután leviszi a mélybe, addig amíg a fóka meg nem fullad. Ugyanitt a mélyben fogyasztja el áldozatát. A kaliforniai oroszlánfókára (Zalophus californianus) szintén a mélyből támad; az oroszlánfóka testének közepe tájékán ütközik vele, ezután leviszi a mélybe és elfogyasztja.[55]

Ez a cápafaj a kisebb ceteket, mint például a delfineket és disznódelfineket alulról, hátulról vagy oldalról támadja meg, hogy azok ne vegyék észre a hanglokátorrendszerükkel. E két cetcsoportból főleg a sötét delfinre (Lagenorhynchus obscurus),[56] a Risso-delfinre (Grampus griseus),[56] a Tursiops-fajokra,[56][57] a Sousa-fajokra,[57] a barna delfinre (Phocoena phocoena)[56] és a Dall-disznódelfinre (Phocoenoides dalli) vadászik.[56] Ha a delfinek csapatban vannak és időben észreveszik támadójukat, akkor sikeresen tudnak védekezni ellene; sőt ők kezdeményezik a támadást a cápa ellen.[57] Az előbb felsorolt ceteken kívül, a fehér cápa más kisebb cetfajt is zsákmányol. 1989. augusztusában, Kalifornia partjaira egy 180 centiméteres fiatal kis ámbráscet (Kogia breviceps) hím vetődött ki; a faroktövén fehér cápa harapás volt.[58] Néha a nagytestű csőröscetfélék (Ziphiidae) is szerepelnek az étlapján.[56][57] Beszámolók érkeztek, amint felnőtt, körülbelül 1000 kilogrammos Stejneger-féle csőröscet (Mesoplodon stejnegeri),[59] valamint fiatal, körülbelül 3 méteres Cuvier-féle csőröscet (Ziphius cavirostris) is estek áldozatul ennek a cápafajnak.[60] Amikor tengeri teknősökre vadászik, a szóban forgó cápa egyszerűen átharapja a hüllő teknőjét, valamelyik úszója tájékán, ezzel lebénítva azt. Földünk legnehezebb csontos halát, az úgynevezett holdhalat (Mola mola) is megtalálták felboncolt fehér cápák gyomrában.[49]

A Dél-afrikai Köztársasághoz tartozó Seal Island közelében, az úgynevezett False Bay-nél, a dél-afrikai medvefókák (Arctocephalus pusillus) a fő zsákmányállatai, melyeket sebesen testük közepe tájékán üt meg. Ilyenkor olyan sebesen úszik, hogy az egész teste a medvefókával a szájában, teljesen kiugrik a vízből. Ilyenkor a csúcssebessége 40 km/órára van becsülve.[61] Ha az első, lesből való támadás sikertelen, akkor követni próbálja elszalasztott áldozatát. A támadások többsége általában a vízfelszín közelében történik meg.[62] A fehér cápa főleg reggel indul vadászni, körülbelül 2 órára a Napfelkelte után, amikor is a mélyebb vizekben a látási viszonyok még nem annyira jók. Ebben a reggeli két órában a vadászati siker, körülbelül 55%-os; a nappal haladtával ez a siker 40%-ra csökken; ilyenkor a cápa úgy határoz, hogy a vadászat arra napra leáll.[41]

Az óriásbálna tetemek szintén fontos szerepet játszanak az étlapján, azonban e tengeri emlősökből való fehér cápa lakomákat ritkán lehet látni, mivel a bálnák általában nem az ember közelségében dögölnek meg. Becslések szerint, 30 kilogramm bálnazsír egy 4,5 méteres fehér cápát másfél hónapig tart el. 2000 és 2010 között pontos megfigyelések születtek False Bay-ben, négy elhunyt bálnából való táplálkozásról. A fehér cápákat az erős szelek hordozta, elbomló bálnatetemek szagai vonzották oda. A cápák legelőször a bálnák farktövének és farkúszójának fogtak neki, aztán lassan megkerülve a tetemeket a szájtájéból is táplálkoztak; csak ezek után fogtak neki a testet borító vastag hájrétegnek. Táplálkozás közben a fehér cápa megemeli az orrhegyét. Az állkapcsok hatalmas csapdaként mozdulnak előre, és összecsapódnak a táplálék felett. Ezt követően a cápa 15-20 másodpercen keresztül a fejét ide-oda rángatva, mint egy szeletelő kés, kitép egy darab húst vagy zsírt a tetemből. Nagyobb méretű préda esetén egy nagy cápánál ez a darab akár 60-70 kilogrammos is lehet. A kitépett darabot rágás nélkül, egészben nyeli le. Azt is megfigyelték, amint a fehér cápa lenyelt darabokat öklendezett vissza, de utána már is egy másikat falt; ezt valószínűleg azért tette, mert az előbbi darabnak nem volt elég nagy tápértéke és foglalta volna a gyomrát hiába. Több órás táplálkozás után a fehér cápa letargikussá válik és a mélyebb vizekbe vonul. Egy-egy bálna tetemnél akár nyolc példány is összegyűlnek, sokuk meghaladhatja az 5 méteres hosszúságot is. A bálnatetemeknél nem mutatnak agresszív viselkedést egymással szemben, sőt ha bőséges a táplálékkínálat az egész viselkedésük és úszási szokásaik megváltozik; nyugodtabb természetűekké válnak. Mivel a döglött bálnák köré óriás példányok is összegyűlnek, a kutatók feltételezik, hogy ezek az ideiglenes táplálkozóhelyek e cápafaj párkeresésében is szerepet játszanak; hiszen ilyenkor találkoznak az általában magányos fehér cápák.[63] Bálnatetemekből táplálkozó fehér cápák társaságában tigriscápákat (Galeocerdo cuvier) is megfigyeltek.[64]

Felboncolt fehér cápák gyomrában, egyaránt találtak fiatal és felnőtt cetcápa (Rhincodon typus) maradványokat; azonban még nem lehet tudni, hogy a világ legnagyobb cápájára a szóban forgó porcos hal vadászott vagy csak elhunyt példányokból táplálkozott.[65][66]

Szaporodása

Szaporodásáról nagyon keveset tudunk. Úgy tartják, hogy a nőstény elevenszülő, és csak egyetlen utódot hoz a világra. A legújabb kutatások szerint a Földközi tenger medencéjében szaporodik, az utódok 2-3 méteres korukig nem is hagyják el a térséget. A hímek, mint a legtöbb cápafaj, két nemi szervvel rendelkeznek, de csak egyet tudnak használni egy időben.

Támadásai

A világon a legtöbb embert ért cápatámadásért a fehér cápa felel, de alig fordul elő halálos eset. Ennek ellenére a fehér cápa híre sokkal rosszabb, mint például a második legveszedelmesebb cápafajé, a tigriscápáé, holott ez utóbbi egyedei is sok támadásért felelősek, és a támadásaik között nagyobb arányban fordulnak elő halálosak. Filmbéli ábrázolásai felelősek valószínűleg nagyobbrészt azért, hogy a közvélemény a fehér cápát véli a legveszedelmesebb és ezért legfélelmetesebb cápafajnak, mert a valóságos viselkedésüknél jóval vadabbnak mutatja be a fajt számos alkotás.

Jegyzetek

  1. ↑ a b Fergusson, I., Compagno, L.; Marks, M.: 'Carcharodon carcharias in IUCN 2012. IUCN Red List of Threatened Species, Vers. 2009.1. International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, 2000. (Hozzáférés: 2009. október 28.) (Database entry includes justification for why this species is vulnerable)
  2. ↑ a b Gottfried, M. D. (2001). „An associated specimen of Carcharodon angustidens (Chondrichthyes, Lamnidae) from the Late Oligocene of New Zealand, with comments on Carcharodon interrelationships”. Journal of Vertebrate Paleontology 21 (4), 730–739. o. DOI:[0730:AASOCA2.0.CO;2 10.1671/0272-4634(2001)021[0730:AASOCA]2.0.CO;2].  
  3. ↑ a b Great white sharks: 10 myths debunked. The Guardian. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  4. ↑ a b Carpenter, K.: Carcharodon carcharias. FishBase.org. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  5. ↑ a b c d e f Viegas, Jennifer: Largest Great White Shark Don't Outweigh Whales, but They Hold Their Own. Discovery Channel. (Hozzáférés: 2010. január 19.)
  6. ↑ a b Parrish, M.: How Big are Great White Sharks?. Smithsonian National Museum of Natural History Ocean Portal. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  7. ↑ Carcharodon carcharias. Animal Diversity Web. (Hozzáférés: 2016. június 5.)
  8. ↑ „New study finds extreme longevity in white sharks”, Science Daily, 2014. január 9. 
  9. ↑ Great White Sharks Are Late Bloomers. LiveScience.com
  10. ↑ Alaska's Great White Sharks, by Bruce A. Wright, 2007, page 27
  11. ↑ Currents of Contrast: Life in Southern Africa's Two Oceans. Struik, 31–. o. (2005). ISBN 978-1-77007-086-8 
  12. ↑ Knickle, Craig: Tiger Shark. Florida Museum of Natural History Ichthyology Department. [2013. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 2.)
  13. ↑ ISAF Statistics on Attacking Species of Shark. Florida Museum of Natural History University of Florida. [2012. április 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 4.)
  14. ↑ Carcharodon carcharias. UNEP-WCMC Species Database: CITES-Listed Species On the World Wide Web. [2013. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. április 8.)
  15. ↑ Hile, Jennifer: Great White Shark Attacks: Defanging the Myths. Marine Biology. National Geographic, 2004. január 23. [2009. április 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 2.)
  16. ↑ ISAF Statistics on Attacking Species of Shark
  17. ↑ The Great White Shark. The Enviro Facts Project. [2009. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 9.)
  18. ↑ Portell, R. W., Hubbell, G., Donovan, S. K., Green, J. L., Harper, D. A., & Pickerill, R. (2008). Miocene sharks in the Kendeace and Grand Bay formations of Carriacou, The Grenadines, Lesser Antilles. Caribbean Journal of Science, 44(3), 279-286.
  19. ↑ New Ancient Shark Species Gives Insight Into Origin of Great White. sciencedaily.com . University of Florida, 2012. november 14.
  20. ↑ (2006) „[Archívum a Wayback Machine-ben Tracing the ancestry of the great white shark]” (PDF). (Hozzáférés: 2007. december 25.)  
  21. ↑ Areal Distribution of the White Shark. National Capital Freenet. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
  22. ↑ South Africa – Australia – South Africa. "White Shark Trust"
  23. ↑ Thomas, Pete. „The Great White Way”, "Los Angeles Times", 2006. szeptember 29. (Hozzáférés: 2006. október 1.) 
  24. ↑ a b c Tricas, T. C. (1984. július 12.). „Predatory behaviour of the white shark (Carcharodon carcharias), with notes on its biology”. Proceedings of the California Academy of Sciences 43 (14), 221–238. o, Kiadó: California Academy of Sciences. (Hozzáférés: 2013. január 22.)  
  25. ↑ a b Great White Sharks, Carcharodon carcharias at MarineBio.org. Marine Bio. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
  26. ↑ a b Wood, Gerald. The Guinness Book of Animal Facts and Feats (1983). ISBN 978-0-85112-235-9 
  27. ↑ Just the Facts Please. GreatWhite.org. (Hozzáférés: 2016. június 3.)
  28. ↑ a b Richard Ellis (biologist)|Ellis, Richard and John E. McCosker. 1995. Great White Shark. Stanford University Press, ISBN 0-8047-2529-2
  29. ↑ ADW: Carcharodon carcharias: INFORMATION. Animal Diversity Web. (Hozzáférés: 2016. május 16.)
  30. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) SAWP nevű lábjegyzeteknek
  31. ↑ a b c Wroe, S. (2008). „Three-dimensional computer analysis of white shark jaw mechanics: how hard can a great white bite?”. Journal of Zoology 276 (4), 336–342. o. DOI:10.1111/j.1469-7998.2008.00494.x.  
  32. ↑ Taylor, Leighton R.. Sharks of Hawaii: Their Biology and Cultural Significance. University of Hawaii Press, 65. o. (1993. január 1.). ISBN 978-0-8248-1562-2 
  33. ↑ Great White Shark. National Geographic. (Hozzáférés: 2010. július 24.)
  34. ↑ Murray RW (1960). „The Response of the Ampullae of Lorenzini of Elasmobranchs to Mechanical Stimulation”. J Exp Biol 37, 417–424. o.  
  35. ↑ Murray RW (1960). „Electrical sensitivity of the ampullae of Lorenzini”. Nature 187 (4741), 957. o. DOI:10.1038/187957a0.  
  36. ↑ The physiology of the ampullae of Lorenzini in sharks. Biology Dept., Davidson College. Biology @ Davidson. (Hozzáférés: 2012. augusztus 20.)
  37. ↑ Carlson, J.K., K.J. Goldman and C.G. Lowe (2004). "Metabolism, Energetic Demand, and Endothermy" in Carrier, J.C., J.A. Musick and M.R. Heithaus. Biology of Sharks and Their Relatives. CRC Press. pp. 203–224. ISBN 0-8493-1514-X.
  38. ↑ Martin, R. Aidan: Body Temperature of the Great white and Other Lamnoid Sharks. ReefQuest Centre for Shark research. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
  39. ↑ Barber, Elizabeth. „Great white shark packs its lunch in its liver before a big trip”, The Christian Science Monitor, 2013. július 18.. [2013. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  40. ↑ Jordan, Rob: Great White Sharks' Fuel for Oceanic Voyages: Liver Oil. sciencedaily.com . Stanford University, 2013. július 17.
  41. ↑ a b c d e f g Sociable Killers. Natural History Magazine. [2013. május 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. szeptember 30.)
  42. ↑ Medina, Samantha. „Measuring the great white's bite”, Cosmos Magazine , 2007. július 27. (Hozzáférés: 2012. szeptember 1.) 
  43. ↑ a b Thomas, Pete. „Great white shark amazes scientists with 4000-foot dive into abyss”, GrindTV, 2010. április 5.. [2012. augusztus 17-i dátummal az eredetiből archiválva] 
  44. ↑ Nickerson, 65. old.
  45. ↑ Johnson, R. L. (2006). „Seabird predation by white shark Carcharodon Carcharias and Cape fur seal Arctocephalus pusillus pusillus at Dyer Island”. South African Journal of Wildlife Research, South Africa 36 (1), 23–32. o.  
  46. ↑ http://www.sciencedaily.com/releases/2010/12/101202124556.htm
  47. ↑ http://www.sciencedaily.com/releases/2012/09/120929140238.htm
  48. ↑ Estrada, J. A. (2006). „Use of isotopic analysis of vertebrae in reconstructing ontogenetic feeding ecology in white sharks”. Ecology, US 87 (4), 829–834. o. DOI:[829:UOIAOV2.0.CO;2 10.1890/0012-9658(2006)87[829:UOIAOV]2.0.CO;2]. PMID 16676526.  
  49. ↑ a b Fergusson, I. K., Compagno, L. J., & Marks, M. A. (2000). Predation by white sharks Carcharodon carcharias (Chondrichthyes: Lamnidae) upon chelonians, with new records from the Mediterranean Sea and a first record of the ocean sunfish Mola mola (Osteichthyes: Molidae) as stomach contents. Environmental Biology of Fishes, 58(4), 447–453.
  50. ↑ Hussey, N. E., McCann, H. M., Cliff, G., Dudley, S. F., Wintner, S. P., & Fisk, A. T. (2012). Size-based analysis of diet and trophic position of the white shark (Carcharodon carcharias) in South African waters. Global Perspectives on the Biology and Life History of the White Shark.(Ed. ML Domeier.) pp. 27–49.
  51. ↑ Catch as Catch Can. ReefQuest Centre for Shark Research. (Hozzáférés: 2010. október 16.)
  52. ↑ Le Boeuf, B. J., Crocker, D. E., Costa, D. P., Blackwell, S. B., Webb, P. M., & Houser, D. S. (2000). Foraging ecology of northern elephant seals. Ecological monographs, 70(3), 353–382.
  53. ↑ Haley, M. P., Deutsch, C. J., & Le Boeuf, B. J. (1994). Size, dominance and copulatory success in male northern elephant seals, Mirounga angustirostris. Animal Behaviour, 48(6), 1249–1260.
  54. ↑ Weng, K. C., Boustany, A. M., Pyle, P., Anderson, S. D., Brown, A., & Block, B. A. (2007). Migration and habitat of white sharks (Carcharodon carcharias) in the eastern Pacific Ocean. Marine Biology, 152(4), 877–894.
  55. ↑ Martin, Rick: Predatory Behavior of Pacific Coast White Sharks. Shark Research Committee
  56. ↑ a b c d e f Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) GWS nevű lábjegyzeteknek
  57. ↑ a b c d Heithaus, Michael (2001). „Predator–prey and competitive interactions between sharks (order Selachii) and dolphins (suborder Odontoceti): a review”. Journal of Zoology, London 253, 53–68. o, Kiadó: Cambridge University Press. DOI:10.1017/S0952836901000061. (Hozzáférés: 2010. február 26.)  
  58. ↑ Long, Douglas (1991). „Apparent Predation by a White Shark Carcharodon carcharias on a Pygmy Sperm Whale Kogia breviceps”. Fishery Bulletin 89, 538–540. o.  
  59. ↑ Kays, R. W., & Wilson, D. E. (2009). Mammals of North America. Princeton University Press.
  60. ↑ Baird, R. W., Webster, D. L., Schorr, G. S., McSweeney, D. J., & Barlow, J. (2008). Diet variation in beaked whale diving behavior. Marine Mammal Science, 24(3), 630–642.
  61. ↑ How Fast Can a Shark Swim?. ReefQuest Centre for Shark Research
  62. ↑ White Shark Predatory Behavior at Seal Island. ReefQuest Centre for Shark Research
  63. ↑ (2013) „White Sharks (Carcharodon carcharias) Scavenging on Whales and Its Potential Role in Further Shaping the Ecology of an Apex Predator”. PLoS ONE 8 (4), e60797. o. DOI:10.1371/journal.pone.0060797. ISSN 1932-6203.  
  64. ↑ Dudley, Sheldon F. J.: Concurrent scavenging off a whale carcass by great white sharks, Carcharodon carcharias, and tiger sharks, Galeocerdo cuvier (PDF). Marine Biology. Fishery Bulletin, 2000. [2010. május 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 4.)
  65. ↑ https://www.newscientist.com/article/2077291-white-sharks-diet-may-include-biggest-fish-of-all-whale-shark/
  66. ↑ http://link.springer.com/article/10.1007%2Fs12526-015-0430-9

Források

További információk

  • Linnaeus, C. 1758. Systema Naturae per regna tria naturæ, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis, Tomus I. Editio decima, reformata. Holmiæ: impensis direct. Laurentii Salvii. i–ii, 1–824 pp doi: 10.5962/bhl.title.542: page 235.

Hírek és internetes oldalak a témáról

Fényképek és jeladóval ellátott példányok

Videók

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fehér_cápa&oldid=17685101”