Ukránok

	Ukránok
	Teljes lélekszám
	44-45 millió
	Lélekszám régiónként
Régió	Fő
Ukrajna	37 541 700
Oroszország	2 942 961
Kanada	1 209 805
Egyesült Államok	890 000
Kazahsztán	550 000
Brazília	400 000
Moldova	375 000
Argentína	305 000
Fehéroroszország	248 000
Paraguay	130 100
Németország	128 000
Olaszország	120 070
Spanyolország	69 081
Portugália	66 048
Románia	61 350
Szlovákia	55 000
Kirgizisztán	50 442
Lettország	45 699
Lengyelország	40 000
Ausztrália	37 581
Törökország	35 000
Azerbajdzsán	30 000
Litvánia	22 488
Észtország	22 300
Görögország	14 149
Magyarország	5 100
	Nyelvek
	ukrán
	Vallások
	Túlnyomórészt ortodox, zsidó és görögkatolikus. Egyéb vallás még a protestáns.
	A Wikimédia Commons tartalmaz Ukránok témájú médiaállományokat.

Az ukránok a belaruszokkal és az oroszokkal együtt a keleti szláv népek csoportjához tartoznak, elsősorban Ukrajnában és a volt Szovjetunió utódállamaiban élnek.

Származásuk[szerkesztés]

A 850-1110 közötti oroszokról és keleti szlávokról általában a Régmúlt idők elbeszélése őrzött meg adatokat, amit 1113-ban írtak Kijevben. A 9–13. század között fennállt Kijevi Rusz államában együtt éltek a mára szétvált keleti szlávok. A Kijevi Rusz vitathatatlanul Oroszország elődje, fővárosa és hatalmi centruma Kijev volt. A Kijevi Rusz szétesése nyomán lengyel, litván, török, német és egyéb befolyások érték a régiót, a nyelvészek nagy többsége szerint ekkoriban vált külön az orosz és az ukrán (és a belarusz) nyelv.

Nemzetté válás[szerkesztés]

Az ukránok az oroszoktól és belaruszoktól a 14–15. században különültek el, nemzetté alakulásuk a 17–19. században ment végbe. Ukrajna neve az oroszban határmenti területet jelent. A középkorban és az újkor elején az ukránokat kis-oroszoknak nevezték, megkülönböztetendő a nagy-oroszoktól (illetve a fehér-oroszoktól). Fokozatosan az ukránokhoz csatlakoztak különböző kisebb keleti szláv népcsoportok, a ruszin népcsoportok (huculok, lemkók, bojkók, dolisnyánok). Az ukránság gazdag népi kultúrájából különösen népzenéjük és népviseletük ismert. A hívő ukránok többnyire ortodoxok, egyes nyugat-ukrajnai vidékeken viszont sokan közülük görögkatolikus vallásúak.

Az első ukrán nyelvű irodalmi alkotást Ivan Petrovics Kotljarevszkij írta 1798-ban. A 19. század közepén Tarasz Sevcsenko és Pantelejmon Kulis írásai már magas irodalmi színvonalat értek el.

Az ukrán nyelv szókincsének 84 százaléka azonos a belarusz nyelvvel, a lengyel nyelvvel 70, a szerb nyelvvel 68 százalék, az orosszal 62 százalékos az egyezés. E nyelvek mind a kölcsönös érthetőség határán mozognak.

A 20. században az ukránok – főleg a nyelvi, vallási és kulturális identitásukat jobban átélő nyugati ukránok – és az oroszok többször is szembekerültek egymással. Az első világháborúban az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregében és az oroszoknál is szolgáltak ukrán katonák. Az 1917-es forradalom után Ukrajnában a nacionalisták időnként egyszerre harcoltak a Vörös Hadsereg és a lengyelek ellen, délen Nesztor Ivanovics Mahno anarchista Fekete Hadserege próbált államot alapítani. A polgárháborúnak másfél millió ukrán áldozata volt (mindkét oldalon).

Államiság[szerkesztés]

Az ukrán államiság először a Szovjetunió keretében született meg 1922-ben. A moszkvai szovjet vezetésben az ukránok is mindig jelen voltak, de az ukrán nacionalizmus jelenségeit keményen elnyomták. Az 1930-as években a szovjet mezőgazdaság erőszakos kollektivizációja következtében nagy éhínség pusztított a Szovjetunió mezőgazdasági területein, főleg Ukrajnában, hat millió halottal. A Holodomort a Szovjetunió széthullása után az ukrán történészek és politikusok nagy része az ukránság ellen irányuló szándékos népirtásnak értékelte.

A második világháborúban is harcoltak a front mindkét oldalán ukránok: kis részük csatlakozott a németekhez, míg a nagy többség, négy és fél millió ukrán katona, a szovjet hadseregben harcolt. A nyugat-ukrajnai erdőségekben azonban még az 1950-es évek elején is voltak szovjetellenes fegyveres ellenállók, Sztepan Bandera hívei. A parancsnokot 1959-ben Münchenben a KGB gyilkolta meg.

A németekkel is kollaboráló ukrán nacionalisták, az oroszul banderovcinak nevezett ellenállók hagyományai miatt is könnyű összemosni az ukrán nacionalizmust a fasizmussal.