Tarasz Hrihorovics Sevcsenko
| Tarasz Sevcsenko (Тарас Григорович Шевченко) | |
 | |
| Budapesten lévő szobra | |
| Született |
Тарас Григорьев сын Шевченко 1814. március 9./február 25. Morinci |
| Elhunyt |
1861. március 10./február 26. (47 évesen) Szentpétervár |
| Beceneve |
|
| Álneve |
|
| Állampolgársága | orosz[1][2][3] |
| Nemzetisége | ukrán |
| Szülei | Katerina Jakimivna Bojko Grigorij Ivanovics Sevcsenko |
| Foglalkozása |
költő festő |
| Iskolái | Birodalmi Művészeti Akadémia (1838–1844) |
| Halál oka | ascites |
| Sírhely | Tarasz domb (1861. május 10. – , Tarass Shevtchenko Tomb) |
 | |
| Tarasz Sevcsenko aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tarasz Sevcsenko témájú médiaállományokat. | |
Tarasz Hrihorovics Sevcsenko (ukrán betűkkel: Тарас Григорович Шевченко; Morinci, 1814. március 9. (ó-naptár: 1814. február 25.) – Szentpétervár, 1861. március 10. (ó-naptár: 1861. február 26.) ukrán költő, prózaíró, festő, grafikus és humanista.
Életpályája[szerkesztés]
A Kijevi kormányzóság Morinci falujában született, jobbágy szülőktől. 1832-ben Szentpétervárra került mesterséget tanulni, ahol kitűnvén szellemi képességeivel, Zsukovszkij, a költő és Brjullov festő közbenjárására felszabadították a jobbágyi rendből és 1838-ban felvették a festőakadémiába. A festészet mellett különös vonzalommal viseltetett a költészet iránt és szorgalommal művelte azt, egymásután írva bánatos, mélységes érzelmű költeményeket anyanyelvén, az ukrán nyelven. Kavkaz című költeménye miatt, melyben egy barátját énekli meg, akit szabad gondolkodása miatt a Kaukázusba számkivetettek, őt is ez a sors érte. 1847-ben internálták az Orenburgi kormányzóságba és csak 1857-ben kapta vissza szabadságát, különösen Tolsztoj grófnő közbenjárására. Visszatérve Szentpétervárra, betegeskedni kezdett és egészen haláláig nem állt helyre egészsége. Sevcsenko az ukránok legkiválóbb költője. Munkáiból sokat fordítottak idegen nyelvekre és összes műveit lefordították oroszra. Legkiválóbb gyűjteményes munkája: Kobzár (A kobzos, 1840, új kiadás: Szentpétervár, 1889).
Magyarul[szerkesztés]
- Kobzár. Taras Ševčenko válogatott versei; ford. Hidas Antal, bev. O. I. Kornyijcsuk; Ragyanszka Skola, Kijev–Uzsgorod, 1951
- Kobzos. Válogatott költemények; ford. Weöres Sándor; Új Magyar Kiadó, Bp., 1953
- Kobzos; bev. Képes Géza; Európa, Bp., 1961 (A világirodalom klasszikusai)
- Tarasz Sevcsenko versei; vál. Misley Pál, ford. Anka János et al.; Európa, Bp., 1984 (Lyra mundi)
- Apácahimnusz; vál. Misley Pál, ford. Csorba Győző et al., ill. a szerző; Európa–Kárpáti, Bp.–Uzsgorod, 1989
- Kobzos. Válogatott versek; Karpati, Ungvár, 2005
- Kobzos. Válogatott költemények / T. Sevcsenko ; ukránból ford. S. Weöres ; ill. Á. I. Magyar. – Kijev, 2006. – 399 о. : ill.
Képtár[szerkesztés]
Önarckép, 1840
Cigány jósnő
Önarckép katonaként
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információk[szerkesztés]
- Ukrán Enciklopédia – Részletes életrajz (angol)
- Taras Shevchenko Museum of Canada – Részletes életrajz (angol)
- Tarasz Sevcsenko önarcképei
Emlékművek
- Artukraine – Sevcsenko emlékmű, Washington, D.C., USA
- Infoukes.com – Sevcsenko emlékmű, Oakville, ON, Canada
- Artukraine – Sevcsenko emlékmű, Taskent, Üzbegisztán
- Pbase – Sevcsenko emlékmű, Palermo, Olaszország
|
