Szentmihálykörtvélyes
| Szentmihálykörtvélyes (Грушеве) | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Taracköz község | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 1380 | ||
| Irányítószám | 90570 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | ismeretlen | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 241 m | ||
| Terület | 4,028 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″Koordináták: é. sz. 48° 00′ 25″, k. h. 23° 45′ 45″ | |||
 Szentmihálykörtvélyes
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szentmihálykörtvélyes témájú médiaállományokat. | |||
Szentmihálykörtvélyes (1899-ig Körtvélyes, ukránul: Грушеве [Hruseve], oroszul: Грушевo [Grusevo], szlovákul: Hrušov, románul: Peri) falu Ukrajnában, Kárpátalján, a Técsői járásban.
Fekvése[szerkesztés]
Técsőtől 15 km-re keletre, a Tisza jobb partján, csodás szépségű völgyben fekszik. Határában torkollik a Tiszába az Apsica.
Nevének eredete[szerkesztés]
Nevének előtagját egykori Mihály arkangyal monostoráról, utótagját vadkörtefában gazdag területéről kapta.
Története[szerkesztés]
A település híres gyümölcstermő hely volt.
Az 1800-as évek elejétől a községben kincstári telepítésű aranymosók dolgoztak a Tisza partjain.
Határában Károly Róbert király idejében, a 14. század elején az ide telepített románok görög szertartású monostort alapítottak Szent Mihály arkangyal tiszteletére.
Nagy Lajos király a Moldvából elüldözött Szász vajda fiát Drágot, a Drágfi család ősét nevezte ki máramarosi vajdává és a kolostor is az ő fennhatósága alá került. 1390-ben a konstantinápolyi pátriárka saját joghatósága alá rendelte. 1558 körül oszlott fel a kolostor, a hozzá tartozó papok pedig a munkácsi püspökséghez kerültek. 1664-ben pusztult el a kolostor. Ma csak egy kis halom és kereszt jelöli helyét. Mások szerint már a bolgár-szlávok idején működött.
Volt görögkatolikus temploma 1788-ban épült.
1910-ben 1705, többségben ruszin lakosa volt, jelentős német kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.
Népesség[szerkesztés]
1991-ben 5200 lakosa volt.
Közlekedés[szerkesztés]
A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.
Az Ungvár-Rahó főútvonal mellett fekszik.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Néprajzi múzeum
Források[szerkesztés]
- A történelmi Magyarország atlasza és adattára 1914. Pécs, 2001 ISBN 963-85683-3-X
