„Valletta” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.6.4) (Bot: következő módosítása: eo:La-Valeto |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: hsb:Valletta |
||
234. sor: | 234. sor: | ||
[[hif:Valletta]] |
[[hif:Valletta]] |
||
[[hr:Valletta]] |
[[hr:Valletta]] |
||
[[hsb:Valletta]] |
|||
[[ht:La Valèt]] |
[[ht:La Valèt]] |
||
[[hy:Վալետա]] |
[[hy:Վալետա]] |
A lap 2011. október 2., 00:44-kori változata
Valletta | |||
Valletta a Nagy Kikötővel | |||
| |||
Becenév: Il-Belt (A Város) Mottó: Città Umilissima | |||
Közigazgatás | |||
Ország | Málta | ||
Rang | Helyi tanács | ||
Alapítás éve | 1566 | ||
Polgármester | Alexei Dingli (Nemzeti Párt, 2008 óta) | ||
Irányítószám | VLT | ||
Testvérvárosok | Lista
| ||
Ünnep | Lista | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 6444 fő (2014. márc. 31.)[1] | ||
Népsűrűség | 7517,86 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Terület | 0,84 km² | ||
Időzóna | EET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 35° 53′ 52″, k. h. 14° 30′ 45″Koordináták: é. sz. 35° 53′ 52″, k. h. 14° 30′ 45″ | |||
Valletta weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Valletta témájú médiaállományokat. |
Valletta városa | |
Világörökség | |
Adatok | |
Ország | Málta |
Világörökség-azonosító | 131 |
Típus | Kulturális helyszín |
Felvétel éve | 1980 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 35° 53′ 52″, k. h. 14° 30′ 45″Koordináták: é. sz. 35° 53′ 52″, k. h. 14° 30′ 45″{{#coordinates:}}: nem lehet egynél több elsődleges címke oldalanként | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Valletta témájú médiaállományokat. |
Valletta Málta fővárosa és egyik helyi tanácsa. Lakossága 6315 fő. Nevét alapítójáról, Jean Parisot de La Valette johannita nagymesterről kapta, máltai beceneve Il-Belt (A város).
Fekvése és klímája
Valletta Malta sziget északkeleti partján, a Marsamxett öböl és a Nagy Kikötő közti Sceberras-félszigeten fekszik. A várost délnyugatra a félsziget másik részét elfoglaló Floriana határolja.
Vallettában mediterrán éghajlat jellemző. Az éves átlaghőmérséklet 20,5 °C, télen 10-15 °C, nyáron 25-30 °C között van. Az átlagos csapadékmennyiség 112,5 mm/hónap. A napos órák száma átlagban 8,16 óra.
Története
A Jeruzsálemi Szent János Ispotályos Lovagrend 1530-ban kapta meg Málta szigeteit, és a Nagy Kikötő melletti Castello a marét választotta székhelyéül. Azonban már az 1560-as években javasolták külföldi mérnökök, hogy a szemközti Sceberras-félszigetre, amelynek csak a csúcsát foglalta el a Sant'Elmo erőd, erődítéseket kellene építeni, ugyanis a félsziget magasabban volt, mint Castello a mare, és a modern ágyúk már képesek voltak átlőni az öböl fölött.
1565-ben az törökök ostrom alá vették a Nagy Kikötő erődjeit (Sant'Elmo, Castello a mare, Senglea), és valóban a törökök a Sceberrasról is lőtték a túlparti városokat. Ezért amikor a Nagy ostrom véget ért, Jean Parisot de La Valette nagymester 1566. március 28-án megalapította a félszigeten az új várost, amelynek saját nevét, valamint a Città Umilissima nevet adta. Első építésze Francesco Laparelli olasz mérnök volt. A város elkészültét egyikük sem érte meg, de La Valette 1568-ban halt meg, Laparelli két évvel később. Az építkezést Ġlormu Cassar máltai építész folytatta, és végül 1571. március 18-án Pietro del Monte nagymester átköltöztette a lovagrend főhadiszállását az új városba.
A város modern megoldásokkal büszkélkedhetett, többek között földalatti vízhálózata volt, bár friss vízért egészen 1618-ig Marsa vízfolyásaihoz kellett járniuk. 1573-ban megkezdődött a Szent János-társkatedrális építése, 1574-ben megnyitotta kapuit a Sacra Infermeria, Európa egyik legmodernebb kórháza. 1615-re Alof de Wignacourt nagymester 15 kilométeres vízvezetéket építtetett a Rabat-környéki forrásoktól, ezzel a város friss vízhez jutott. A 17. század első felétől a félsziget védtelen déli részén újabb erődítések épültek, amelyek tervezőjükről, Pietro Paolo Florianiról a Floriana nevet kapták. 1676-ban orvosi iskola nyílt a Sacra Infermeria keretén belül, 1732. január 9-én megnyitotta kapuit a szigetek első színháza, a Teatro Pubblico (a mai Manoel Színház elődje). 1761-ben megnyílt az első közkönyvtár, 1769-ben megalakult Málta egyeteme, 1786-ban pedig a Matematikai- és Tengerészeti Tudományok Iskolája.
A nagymesterek a város védelmére erődök sorozatát építették a két nagy öböl partjain: Floriana (1634-1721), a Ricasoli erőd (Kalkara, 1670-től), Cospicua (1675-től), a Manoel erőd (1726-tól) és a Tigné erőd.
1798. június 12-én Ferdinand von Hompesch zu Bolheim nagymester átadta a szigeteket Napóleon tábornok francia seregének. A máltaiak felkelése miatt a Henri de Vaubois tábornok vezette franciák ide szorultak vissza, és éhezés és belső viszályok ellenére két évig tartották a várost az időközben portugál és brit segítséggel megerősített helyiekkel szemben. Végül 1800. szeptember 5-én feladták a várost. Málta brit koronagyarmat lett.
Bár Valletta maradt Málta székhelye, a jelentős fejlesztések a környék jobb adottságú városaiban zajlottak. Valletta így megőrizte lovagkori arculatát, a britek csupán néhány épületet emeltek, mint például a Királyi Operaházat. Az első jelentős fejlesztés a városban a vasút megépítése volt, amelynek végállomása a főkapu melletti árokban ma is látható. 1905-től villamosvonal kötötte össze a Három Várossal és Żebbuġ-dzsal. A fejlődés az I. világháború alatti teljes foglalkoztatottságban érte el a csúcsát. A háború után rohamosan nőtt a munkanélküliség, a körülmények miatt 1919. június 7-én felkelés tört ki a városban, ami a brit hadsereg közbelépése miatt négy halálos áldozatot követelt. Nemzetgyűlés alakult, és sikerült kiharcolni az 1921-ben bevezetett új alkotmányt, amely a birodalmi ügyek kivételével teljes függetlenséget biztosított Máltának. A két világháború között megszűnt a villamos- és vonatközlekedés, helyette egyre nagyobb szerephez jutottak az autóbuszok.
A második világháború során a lakosság nagyon sokat szenvedett. Olaszország hadbalépésének másnapjától egészen a fegyverletételig bombázták a Nagy Kikötő környékét. Egy ejtőernyősökkel végrehajtott támadás tervét is elkészítették, de feltehetően reménytelennek itélték, ezért végül meg sem próbálták. 1941. májusától a tengeri utánpótlás is akadozott, ezért éhínség tört ki. 1942 telén és tavaszán volt a legszörnyűbb a pusztítás, a városból alig maradt épen valami. Augusztus 15-én végre megérkezett az utánpótlás a Nagy Kikötőbe, szeptember 29-én itt írták alá az olasz flotta megadását, és októberre a légierő uralta Málta légterét. Ettől kezdve a szövetségesek vezetői lakták be a várost és környékét, hogy előkészítsék a szicíliai partraszállást. 1945. január 30. és február 3. között Vallettában találkozott Franklin D. Roosevelt amerikai elnök és Winston Churchill brit miniszterelnök, hogy előkészítsék a Szovjetunióval folytatott tárgyalásokat.
1946-ban megalakult a Nemzetgyűlés, 1947-től az új kormány székhelye lett a város. A háborútól kezdve lakossága folyamatosan csökken. 1964-ben lett a független Málta fővárosa. 1980-ban az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 1993 óta Málta 68 helyi tanácsának egyike. 1998-ban erődítései a Lovagi erődök Málta kikötőiben néven javasolt világörökségi helyszín részei is lettek.[2] 2010-től nagyszabású építkezés kezdődött a florianai oldalon (City Gate Project), ahol a főkapu lebontásával új épületegyüttes, köztük a parlament és egy szabadtéri színház épül. Az egykori Porta San Giorgio kapu helyét 2011. május 15-én átadták a forgalomnak, a teljes építkezés várhatóan 2013-ra fejeződik be.[3]
Ma az Európai Unió legkisebb fővárosa.
Önkormányzata
Vallettát héttagú helyi tanács irányítja. A jelenlegi, hatodik tanács 2008 óta van hivatalban.
Polgármesterei:
- Hector Bruno (1993-1999)
- Paul Borġ Olivier (1999-2008)
- Alexei Dingli (2008-)
Ünnepei
- Szent Pál (január 25.)
- Szent Augusztin (július 1.)
- Szent Domonkos (augusztus 4.)
Nevezetességei
Templomok
- Szent János-társkatedrális[4] (San Ġwann, St John’s Co-Cathedral)
- Szent Augusztin-plébániatemplom (St. Augustine): 1571-ben építtette Ġlormu Cassar, 1765-ben átépítették. 1968 óta önálló plébánia
- Assisi Szent Ferenc-templom (San Franġisk t'Assisi, St. Francis of Assisi)
- Karmelita templom
- Az Anglikán Közösség Szent Pál-temploma (St. Paul)
- A Skót Egyház Szent András-temploma (St. Andrew)
- Szent Domonkos-plébániatemplom[5] (San Duminku, St. Dominic): az egész új város első plébániatemploma. Az eredeti, Ġlormu Cassar-féle templomot az 1693-as földrengés döntötte romba, az új templomot 1889-ben szentelték fel
Egyéb látnivalói
- Auberge de Castille: ma a miniszterelnök palotája
- Barakka kertek: szép kilátás nyílik innen a Nagy Kikötőre és a Három Városra
- Liberty Bell (Alsó Barakka kertek)
- St. Elmo erőd: jelenleg felújítási munkák miatt zárva
- Erődítések
Kultúra
Valletta színházaival és múzeumaival Málta talán legfontosabb kulturális központja. Ezen kívül Málta egészének támogatásával beadja a nevezését a 2018-as évre az Európa kulturális fővárosa címre.[6]
Band clubjai:
- King’s Own Band Club[7] (1874): 1901-ig L-Istilla majd Prince of Wales Band Club néven működött. 1936. december 8-án ők adták elő elsőként nyilvánosan Málta nemzeti himnuszát
- La Vallette Band Club
Múzeumok
Málta állami múzeumait a Heritage Malta[8] üzmelteti.
- St John's Co-Cathedral Museum
- Grandmaster's Palace Armoury Museum
- Malta War Museum (Fort St. Elmo)
- National Museums of Archaeology (Auberge de Provence)
- National Museum of Fine Arts
- Manoel Theatre Museum
- Toy Museum
Színházak
- Manoel Theatre[9]
- Royal Opera House: 1942. áprilisában lebombázták, azóta rom. Jelenleg komoly tervek vannak a romok beépítésére, a városkapunál épülő parlamenttel közös komplexumként
Sport
Sportegyesületei:[10]
- Kosárlabda: Valletta Ballers: a másodosztály középmezőnyébe tartozik
- Labdarúgás: Valletta Football Club[11] (1943): négy korábbi városi csapat egyesüléséből jött létre. Az élvonal egyik legsikeresebb csapata, 19-szeres bajnok. Az egyetlen csapat, amely ugyanabban az évben a labdarúgó-szövetség mind a hat trófeáját el tudta nyerni (2000/2001).
Valletta St. Paul: egy korábbi csapat nevén alakult. Jelenleg a Division One tagja
Valletta Stars: egy korábbi csapat nevén alakult. Jelenleg a Division One tagja
Valletta Rovers: ifjúsági klub - Rögbi: Valletta Lions Rugby Football Club[12] (2007)
- Röplabda: Valletta Volleyball Club: szinte egyeduralkodók a sportágban, 2010-ben a bajnokságot és a kupát is elhódították
Közlekedés
A városba autóval - néhány rész kivételével - már csak engedéllyel lehet behajtani, a szomszédos Floriana szélén található parkolókból azonban néhány perc alatt megközelíthető. A városkapu előtti St. James-árokban lévő buszpályaudvarra fut össze Málta autóbusz-vonalainak jelentős része. A máltai nemzetközi repülőtér 5 kilométerre található, a Valletta Waterfront (kikötői terminál) pedig sétálva is elérhető.
Buszjáratai (2011. július 3 után):[13]
- 1 (Valletta-Isla)
- 2 (Valletta-Birgu)
- 3 (Valletta-Xgħajra)
- 11 (Valletta-Ċirkewwa)
- 12 (Valletta-Buġibba)
- 13 (Valletta-Sliema)
- 21 (Valletta-Mosta)
- 22 (Valletta, körjárat)
- 23 (Valletta-Għajn Tuffieħa)
- 31 (Valletta-Buġibba)
- 32 (Valletta, körjárat)
- 41 (Valletta-Ċirkewwa)
- 42 (Valletta-Mosta)
- 43 (Valletta-Lija)
- 51 (Valletta-Mtarfa)
- 52 (Valletta-Dingli)
- 53 (Valletta-Rabat)
- 61 (Valletta-Żebbuġ)
- 62 (Valletta-Siġġiewi)
- 63 (Valletta-Qormi)
- 71 (Valletta-Żurrieq)
- 72 (Valletta-Qrendi)
- 81 (Valletta-Marsaxlokk)
- 82 (Valletta-Birżebbuġa)
- 91 (Valletta-Marsaskala)
- X4 (expressz, Valletta-Birżebbuġa)
- N13 (éjszakai, San Ġiljan, körjárat)
Híres szülöttei
- Boldog Ignazio Falzon pap, tanító (1813-1875)
- Paolo Nani zeneszerző (1814-1904)
- Sir Adrian Dingli jogász, legfőbb ügyész, a Koronatanács tagja (1817-1900)
- Sir Gerald Strickland politikus, 1924-1932 Málta miniszterelnöke (1861-1940)
- Sir Joseph Howard politikus, 1921-1923 Málta első miniszterelnöke (1862-1925)
- (Szent) Ġorġ Preca áldozópap, a Keresztény Tanítás Társaságának (M.U.S.E.U.M.) alapítója (1880-1962)
- Enrico Mizzi politikus, Málta egykori miniszterelnöke (1885-1950)
- Sir Ugo Pasquale Mifsud politikus, 1924-1927 és 1932-1933 Málta miniszterelnöke (1889-1942)
- Ġorġ Borġ Olivier jegyző, politikus, 1950-1955 és 1962-1971 Málta miniszterelnöke (1911-1980)
- Antoine Camilleri festő (1922-2005)
- Guido de Marco jogász, politikus, 1999-2004 Málta köztársasági elnöke (1931-2010)
- Pietru Pawlu Cremona O.P. domonkos szerzetes, Málta jelenlegi érseke (*1946. január 25.)
- Lawrence Gonzi politikus, jelenlegi miniszterelnök (*1953. július 1.)
- Gilbert Agius válogatott labdarúgó (*1974. február 21.)
Külső hivatkozások
- Valletta hivatalos honlapja (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- A-Valletta.com (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- Valletta (angol nyelven). GuidetoMalta.net. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
Jegyzetek
- ↑ http://www.webcitation.org/6ZSEwl5UZ
- ↑ Knights' Fortifications around the Harbours of Malta (angol nyelven). UNESCO: World Heritage tentative sites. (Hozzáférés: 2010. szeptember 12.)
- ↑ „City Gate reopens for pedestrians”, Times of Malta, 2011. május 15. (angol nyelvű)
- ↑ St. John's co-cathedral (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- ↑ St. Dominic parish (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 26.)
- ↑ „Localities unite behind Valletta in cultural capital bid”, Times of Malta, 2011. január 26. (Hozzáférés: 2011. január 26.) (angol nyelvű)
- ↑ King's Own Band Club (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- ↑ Heritage Malta (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- ↑ Teatru Manoel (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- ↑ Sports (angol nyelven). di-ve.com. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- ↑ Valletta F.C. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- ↑ Valletta Lions R.F.C. (angol nyelven). (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- ↑ Routes and timetables (angol nyelven). Arriva Malta. (Hozzáférés: 2011. augusztus 6.)
Források
- Local councils: Valletta (máltai és angol nyelven). Department for Local Government. (Hozzáférés: 2010. június 24.)
- Blouet, Brian. The story of Malta, 3. átdolgozott kiadás (angol nyelven), Malta: Progress Press (1981)