Málta közlekedése

Málta adottságaiból következően csak a tengeri és közúti közlekedésnek kedvez. Voltak kísérletek más eszközök használatára is, ezek azonban nem jártak tartós sikerrel.

Közúti közlekedés

Málta főbb útvonalai (1984)

Máltán bal oldali közlekedés van érvényben. Az ország az ötödik a világon az egy főre jutó autók számát illetően (607 autó jut 1000 főre), hiszen a kis távolságok miatt néhány kivételtől (pl. Sliema) eltekintve nincs helyi közlekedés, a helyközi vonalak pedig erősen Valletta-centrikusak. A közutak teljes hossza 2254 km, ebből szilárd burkolatú 1972 km (87,5%). A főbb utak többsége is szűk, 2x1 sávos helyi út, a kisebb utakon általában éppen elfér 2 autó egymás mellett. Az utóbbi évtizedekben indult meg 2x2 sávos gyorsforgalmi utak építése a sziget belsejében a repülőtér és Mosta közötti területen.

A sebességhatárok: lakott területen 35 km/h, közúton 60 km/h, gyorsforgalmi úton (a 2x2 sávos utak egy része) 80 km/h.

Taxi

Mint mindenhol, Máltán is vannak taxik. A fehér színű autókat az egész országban igénybe lehet venni, elvileg egységes áron. A gyakorlatban azonban sokszor a tömegközlekedésnél sokkal drágábban (15-20-szoros áron) szállítanak, és gyakran nem is óra szerint, hanem megérkezés után mondanak egy árat. A tömegközlekedési reform keretében 2010 májusától a taxiközlekedés reformja is elkezdődött. Most elvileg egységes (előre megállapított) áron kell szállítaniuk az utasokat. A taxik be is lesznek kamerázva.

Autóbuszközlekedés

40-50 éves buszok világa volt

A tömegközlekedés legnagyobb hagyománnyal rendelkező eszközei az autóbuszok (xarabank, karozza tal-linja). A szigeteken 1905 óta járnak menetrend szerinti autóbuszok. 1920-ban megkezdődött a gyártás is, külföldi licenc alapján. Mivel a magánkézben lévő járművek állapotát senki nem ellenőrizte, 1931-ben létrejött a Traffic Control Board (Közlekedési Ellenőrző Bizottság), amelynek ellenőrző és szankcionáló jogköre biztosította, hogy a buszok egyre jobb állapotban jártak. Az 1977-es reformtól kezdve a buszok működtetőit tömörítő Assoċjazzjoni Transport Pubbliku (Tömegközlekedési Szövetség, ATP) formájában egy kézbe került az irányítás, egységes menetrendet vezettek be. 1981 és 1987 között a flotta jelentős modernizáláson esett át, összesen 260 használt buszt importáltak Nagy-Britannia városaiból. Később Kínából és Törökországból érkezett 150 alacsony padlós jármű, ezek sok hagyományos buszt váltottak ki. Minden modernizálás ellenére még mindig járnak az 50-es években épült buszok Málta útjain. 2005-ben több mint száz buszt kellett leselejtezni, ezzel megszűnt a hagyományos buszokkal működő túrabusz-forgalom. A jelenleg is zajló reform elindítását 2008-ban jelentette be a kormány (ld. következő pont), ennek keretében teljesen új buszközlekedést építenek ki a szigeteken.

A reform előtt a vonalak nagy része Valletta (Florianában lévő) nagy kerek pályaudvaráról indult Málta minden részébe, Gozón Rabat pályaudvara töltött be hasonló szerepet. A jelenlegi rendszer kevésbé centralizált.

2011 júliusáig az idősebb menetrend szerinti buszok önmagukban is turistalátványosságnak számítottak. Korábban minden vonal járművei más-más színre voltak festve, míg be nem vezették az egységes zöld festést, majd Máltán hagyományosan sötét sárga, Gozón szürke színűek voltak a buszok. Ma egységesen az Arriva kék festése jellemző. A buszok díszítése sokáig a sofőrök/tulajdonosok büszkesége volt. Különösen kedvelt volt a magasfényű króm alkatrészek használata, a díszítőfestés a járművek külsején is (virágminták, nonfiguratív díszítőmotívumok), egyedi festett utastájékoztató üzenetek (Welcome aboard, Pay as you enter), a lakóhely védőszentjének neve, jelvények, ereklyék a szélvédő mögött, idézetek (pl. Have good hearth) vagy szerencsét hozó jelvények. A buszokon jellemzően jelezve volt a járatszám, ám az úticél szinte sosem.

Ezen kívül léteznek turista-szállító "mini-vonatok" (trackless train), amelyek működését szintén a tömegközlekedési hatóság irányítja. Ezek közlekedésében is változásokat jelentettek be 2010-től.

2011. július 3-ától mindössze 71 vonal maradt a szigeteken, amelyek átvették a korábbi vonalak szerepét. A rendszert működtető Arriva "új" buszokat hozott a szigetekre, amelyek a vonalakat kiszolgálják. Rendszer komoly zökkenőkkel indult, az új vonalak nagy részét visszavonták vagy erősen módosították. 2011. novembere óta az eredetihez sokban hasonlító vonalszerkezettel működik a szolgáltatás. 2014. január 1-jével az Arriva kivonult Máltáról, és az Arriva Malta tulajdonjogát 1 €-ért (és az adósságai átvállalásáért) eladta a Malta Public Transport Servicesnek.

Bővebben ld. a következő fejezetet.

A tömegközlekedés reformja (2008 óta)

A reform 2008-ban indult, de a lényegi lépések csak egy évvel később kezdődtek el. Eszerint a 2009-ben létrehozott állami Transport Malta vállalat kezében összpontosulna a teljes máltai tömegközlekedés koordinációja. A reform másik fontos pontja, hogy a gazdaságtalan vonal-elosztás átszervezésével az eddigi járműszám fele (508 helyett 220) elég legyen a hálózat működtetéséhez, növelve a buszok kihasználtságát is. Fontos cél a florianai terminál részleges tehermentesítése, a hálózat decentralizálása is.

2008-ra elkészültek a tervek a vonalhálózat észszerűsítésére. 2009-ben 508 jármű teljesített szolgálatot Málta útjain, ezek közül azonban csak 101 felel meg a 2010-ben bevezetendő EU-szabványoknak. A minisztériumnak hosszas viták után sikerült megegyezésre jutnia a buszok tulajdonosaival és a sofőrökel a buszok megvásárlásáról és a sofőrök átvételéről.

Márciusban elkezdték kicserélni a megállók régi vas/alumínium esőbeállóit üvegből készültekre. Emellett a tervek szerint a vallettai (tulajdonképpen Floriana területén lévő) terminál 2010. decemberére lekerül a Triton-kút környékéről a közeli St. James-árokba.

A taxik reformja keretében Malta szigetén 200 helyett 250 taxi fog járni, amelyek működtetését szigorú licenc megszerzéséhez kötik. A továbbra is maximalizált díjakat reklámok elhelyezésével az üzemeltetők csökkenthetik. A repülőtérre és az utasforgalmi kikötőbe három új terminálról is fix áron lehet majd eljutni. A minőséget több szigorú intézkedéssel igyekeznek tartani: a sofőrök büntetőpontokat kaphatnak, 200 pont a jogosítvány kétéves felfüggesztésével jár. Ezen kívül a taxikban biztonsági kamerákat helyeznek el, két vészjelző gombot (egyet a sofőr, egyet az utas részére), az órák működését kívülről ellenőrizhetővé teszik, kiszűrve ezzel a fekete fuvarokat, és a kocsikat GPS helymeghatározással követik. Ettől remélik az eddigi visszaélések csökkenését.

A létrehozandó új tömegközlekedés működtetésére négy konzorcium jelentkezett, amelyek közül az Arriva került ki győztesen. Az új buszközlekedés - hatalmas zűrzavar közepette - 2011. július 3-án lépett életbe, ettől Austin Gatt miniszter hosszú távon azt is reméli, hogy az autósok azon része, amely a felmérések szerint nyitott egy minőségi buszközlekedésre való átállásra, valóban a tömegközlekedést választja majd. A kormány 6,2 millió euróval támogatja a rendszer működését. Az új hálózaton 264 jármű (ebből 185 új) fog közlekedni, a 23.00 óráig tartó üzemidőn kívül 14 éjszakai járat is lesz, amelyek San Ġiljan pályaudvarán futnak össze. A buszok mindkét szigeten egységes akvamarin színűek lesznek, ugyanis ez az Arriva hivatalos színe. A florianai pályaudvaron, valamint Marsa és Luxol területén P+R parkolók fognak kapcsolódni a buszhálózathoz.

Az új buszközlekedési rendszer első napjai nagy káoszt eredményeztek: a cég tarthatatlan munkafeltételei miatt kb. 60 sofőr nem vette fel a munkát, őket egyszerűen kirúgták, de a kieső járatok miatt több órás késések voltak, a várakozók a tűző napon álltak, információt a cég sem mindig tudott adni. A buszok közül több lerobbant, a csuklós buszok pedig nem tudtak manőverezni a szűk máltai utakon. Mindössze három hét után a cég máris 27 módosítást jelentett be a 71 útvonalon. Még így is maradtak olyan járatok, amelyek egyedül szolgálják ki az ország lakosságának 1/10-ét, és nagyon kevesen használták ki a buszok adta lehetőségeket, ezért 2011 novemberében ismét jelentősen átalakították a vonalakat. Minden település közvetlen összeköttetést kapott Valletta és a Mater Dei kórház felé. 2014. január 1-jével az Arriva kivonult Máltáról, eladva tulajdonjogát 1 €-ért (és majdnem 8 millió eurónyi adóssága átvállalásáért) a tömegközlekedést irányító Malta Public Transport Servicesnek. A hatóság azonnal nekikezdett az átszervezésnek, újra alvállalkozókkal működtetve az egyes buszjáratokat. Ez magával hozza az útvonalak átszervezését is.

A buszközlekedés mellett új vízitaxi-rendszert vezettek be a Marsamxett és a Nagy Kikötő városai között, valamint épült egy lift Vallettában a Lascaris Wharf (a bormlai vízitaxik kikötője) és a Barakka-kert között, amely a vízitaxik jegyével ingyen használható.

A tervek szerint a teljes átalakításnak 2015-ig kell megvalósulnia.

Vasút és villamos

A brit uralom idején két kísérlet is történt, hogy az akkor legmodernebbnek számító kötöttpályás közlekedést bevezessék Máltán.

Malta Railway

1883. február 28-án megindult a vasútforgalom a sziget egyetlen vonalán, amely Vallettát kötötte össze Notabilével. Az eredeti tervek szerint a vonal elérte volna St. Paul's Bayt, ám ez sosem valósult meg. 1890-re az üzemeltető tönkrement, a közlekedés megszűnt. 1892-ben a kormányzat indította újra Malta Railway néven. 1900-ban a vonalat egy alagúton át meghosszabbították az Mtarfa melletti Museum állomásig. A máltai vasút legsikeresebb éve az 1904-1905-ös volt, ettől kezdve a forgalma visszaesett, mivel az autóbuszok gyorsabb és rugalmasabb összeköttetést biztosítottak. Hátrány volt, hogy kizárólag személyszállításra épült, javakat soha nem szállított. 1928-ban a kormányzat megkísérelte a vasút privatizációját, ez azonban nem történt meg, és 1931. március 31-én megszűnt Málta egyetlen vonala.

Eredetileg naponta hét vonatpár járt a vonalon, ez 1913-ra 14-re nőtt. Összesen 10 mozdonya volt, amelyek közül költséghatékonysági okokból csak 7 üzemelt. A 63 alkalmazott nagy része hosszú műszakokban (14 óra naponta) dolgozott, nagyon szerény fizetésért.

Állomásai: Valletta - Portes des Bombes - San Giuseppe - Msida - Santa Venera - Birkirkara - Balzan - San Anton - Attard - San Salvatore - Notabile - Museum

Villamosközlekedés

1905. február 23-án indult meg a villamosforgalom Valletta, a Három Város, Żebbuġ és Ħamrun között. A buszok elterjedésével megcsappant a forgalma, végül 1929. december 15-én megszüntették.

Hajózás

Málta sziget-voltából adódóan mindig szorosan kötődött a tengerhez. Lakói a tengeren át érkeztek csakúgy, mint a későbbi hódítók. A sziget táplálékának jó részét is a halászat biztosította.

Kikötőhelyek

Málta néhány kivételesen jó kikötőhellyel rendelkezik. A szigetekbe mélyen benyúló öblök az ókor óta vonzották a Földközi-tenger hajósait, a magányos kalózhajóktól a modern repülőgéphordozókig mindenfajta járműnek megfelelő kikötőt biztosítottak. Ma a legtöbb öblöt hullámtörők teszik biztonságosabbá, bár ezek állapota helyenként rossz vagy kritikus.

Nagy Kikötő

A Nagy Kikötő Vallettával

A leghíresebb kikötő a Port il-Kbir (angolul Grand Harbour, a Nagy Kikötő) öbölrendszere. Malta szigetének északkeleti partjából nyílik. A szárazföldbe mélyen benyúló vízfelületből további öblök nyílnak délkelet felé: a Rinella-öböl, a Kalkara Creek, a Dockyard Creek, a French Creek, dél felé pedig a New Port. Partjai mentén áll Kalkara, Bormla, Birgu, Isla, Paola, Marsa, Floriana és Valletta. Nyílását egy izolált hullámtörő zárja el. Innen több mint 3,5 kilométerre nyúlik be a szárazföldbe egészen Marsáig.

A történelem folyamán mindig a sziget egyik legfontosabb területe volt. A rómaiak, arabok, normannok és Málta hűbérurai is kikötőként használták. A johanniták itt szálltak partra, és körülötte építették ki városaikat. A britek hadikikötőnek használták, a függetlenné válás óta polgári kikötő, a körülötte fekvő részek az ország legdinamikusabban fejlődő területei.

Marsamxett

A Nagy Kikötővel párhuzamosan, a Sciberras-félsziget másik felén terül el a Marsamxett öböl (elferdített olasz nevén Marsamuscetto). Az öböl kiszélesedő részében áll a Manoel-sziget. Partjain terülnek el Valletta, Floriana, Pietà, Msida, Ta' Xbiex, Gżira és Sliema helyi tanácsai. Nyílása nem zárt, hossza 2,75 km.

Málta történelmében másodlagos szerepet kapott a Nagy Kikötő mellett, csak a 18. századtól települtek le a környékén. A britek hadikikötőnek használták, azóta csónak- és jacht-kikötő. Környéke Málta legsűrűbben lakott és leggyorsabban fejlődő része.

Délkeleti-öböl

Málta délkeleti végén nyílik. Szent György-öbölként volt ismert, ez a név ma a Birżebbuġa városánál lévő öbölrészt jelzi. Észak felé nyílik Marsaxlokk öble. Az öbölpár 2,5 kilométernyire nyúlik a szárazföldbe.

Ezt az öblöt tartják a föníciai partraszállás helyének. Ettől kezdve kis halásztelepülések övezték. Az 1565-ös Nagy Ostromra érkező törökök és Napóleon francia tábornok csapatai is itt szálltak partra. Gazdasági jelentősége a Malta Freeport (a szabadkikötő) építésével nőtt meg. Ennek építményei részben le is zárták az öböl nyílását.

Hajó a szabadkikötőben

További öblök és kikötőhelyek Máltán

Mellieħa Bay

• Szent Tamás-öböl: Marsaskala mellett a keleti parton
• Balluta Bay (néha San Ġiljan-öböl): csónak- és jachtkikötő az északkeleti parton. 500 méterre nyúlik a szárazföldbe Sliema és San Ġiljan között
• St. George Bay: főként vízisportok kedvelt helyszíne
• Baħar iċ-Ċagħaq öböl: széles öböl az északi parton Baħar iċ-Ċagħaq területén, kikötője nincs
• Qalet Marku: elhagyott öböl az északi parton Baħar iċ-Ċagħaq mellett
• Salina Bay: keskenyedő, mély öböl Qawra mellett. Főként helyi hajósok használják
• Szent Pál-öböl: 3 km-es öböl San Pawl il-Baħar területén. Északról a Szent Pál-sziget határolja. Halászkikötő
• Mistra Bay: a Szent Pál-öböl egyik mélyedése
• Mġiebaħ Bay: apró szűk öböl
• Mellieħa-öböl: 3 km-es, széles öböl Mellieħa területén. Az Anchor Bay-jel együtt elválasztják a szigettől az északi félszigetet. Ma strand és csónakkikötő
• Az északi-félsziget öblei: Ramla tat-Torri, Armier Bay, Anchor Bay, Ramla Bay, Paradise Bay. Apró, sekély öblök, legtöbbjükben halászcsónakok sorakoznak. A Ramla Bay Ramla Tal-Qortin nevű részében van a cominoi csónakok egyik kiindulópontja
• Ċirkewwa: a gozoi kompok kikötőhelye
• Il-Prajjet (Anchor Bay, Horgony-öböl): apró öböl Málta nyugati partján, kikötésre alkalmatlan
• Ramla tal-Mixquqa (Golden Bay, Arany-öböl): széles öböl a nyugati parton, kikötésre nem alkalmas
• Għajn Tuffieħa Bay: Golden Bay déli ága
• Ġnejna Bay: Golden Baytől délre nyíló apró öböl, Nyugat-Málta egyik kijárata a tengerre
• Fomm ir-Riħ Bay: apró öböl a nyugati parton
• Wied iż-Żurrieq: apró öböl a déli parton Qrendi tanácsának területén. Kis kikötőjéből indulnak a Kék Barlanghoz tartó csónakok

Kikötőhelyek Cominón

• Bejn Il-Kmiemen: A Kék Lagúna Comino "bejárata", Malta felől Ramla Bay és Ċirkewwa kikötőiből, Gozo felől Mġarrból járnak ide csónakok
• Két apró öböl a sziget északi partján, amelyek a szálloda forgalmát is bonyolítják

Öblök és kikötőhelyek Gozo szigetén

Mġarr kikötője

• Ramla tal-Mġarr: Gozo hagyományos kikötője a sziget délkeleti partján. Az 500 m széles, 250 m-re benyúló öböl fogadja a maltai kompokat és a nagyobb turistahajókat
• Ħondoq ir-Rummien Bay Qala mellett
• Daħlet Qorrot: Qalától északra
• Il-Qala ta' San Blas (San Blas Bay): Nadurtól északra
• Ramla il-Ħamra: az északnyugati part legkedveltebb fürdőhelye
• Marsalforn Bay: a Marsalforn kikötőjét befogadó öböl Gozo másik fontos kikötője. Jelenleg is sok csónak indul innen, bár az öböl hullámtörője rossz állapotban van
• Il-Qala tax-Xwieni: kis öböl Marsalforn mellett
• Dwejra-öböl: Gozo nyugati partján van ez a 300 m átmérőjű, majdnem kör alakú öböl. Hajózási jelentősége nincs. Tőle északra található az Qawra (Inland Sea, a Beltenger), amelyet egy szikla-alagút köt össze a tengerrel. Az Azúr Ablakhoz induló csónakok itt kötnek ki
• Xlendi-öböl és Il-Kantra: 400 méteres iker-öböl Gozo délnyugati partján Xlendinél. Csak csónakok kikötésére alkalmas. Tervek készültek egy hosszabb móló építésére, hogy nagyobb tengerjárók is kiköthessenek itt
• Mġarr ix-Xini: szűk öböl, egykor a sziget egyik fontos kikötőhelye, ma csak csónakok tudnak kikötni

Hagyományos hajózás

Kajjik Marsaxlokkban

A föníciai idők óta három hajótípust ismertek Máltán. Ma mindhármat hagyományos formában, de benzinmotorral használják.

• luzzu: A mindkét végén ívelt halászhajó-típust föníciai eredetűnek tartják. Eredetileg vitorla hajtotta, ma már csak motoros formában találkozhatunk vele. A csónakok orrukon a szemmelverés ellen óvó Osiris-szemet viselnek. Jellegzetes sokszínű festésük ma is megfigyelhető a kisebb kikötőkben. A luzzu - a dgħajsával együtt - azért tudott fennmaradni, mert formája rendkívül stabillá teszi a viharos tengeren is.
• kajjik: A luzzuval ellentétben csak egyik vége ívelt, a másik egy lappal van elzárva. Díszítése és tulajdonságai hasonlóak a luzzukéhoz.
• dgħajsa: A velencei gondolákhoz hasonló kisebb, többnyire egyevezős, néhány személy szállítására alkalmas csónakot inkább csak az öblökben és a szigetek közötti közlekedésre használták. Legnagyobb fajtája, a tal-latini szolgált kompként Malta és Gozo között, közülük az utolsónak az újraépítésére külön projekt jött létre.

Kompközlekedés

Malta és Gozo szigetei között az egyetlen egész évben üzemelő összeköttetést a Ċirkewwa és Mġarr, nyaranta a Sa' Maison (Floriana marsamxetti oldala) és Mġarr között is közlekedő kompok biztosítják. A középkor óta működő kompok eredetileg dgħajsa tal-mogħdija és dgħajsa tal-latini típusú hajók voltak, A 20. század második fele óta már autókat is szállítanak. A jegyet csak egy irányba (Malta felé) kell megváltani, Gozo lakosai pedig jelentős kedvezményt kapnak. A 20. század végén jelentős fejlesztések indultak, új, helyben gyártott, a 2000-es évektől pedig mindkét végükön nyitható komphajók álltak forgalomba, és elkezdődött a két terminál bővítése is. Mġarrban a munkák befejeződtek, jelenleg a ċirkewwai oldal bővítése és a terminál építése zajlik. Jelenleg három hajó (Gaudos, Melita, Ta' Pinu) biztosítja az összeköttetést a szigetek között. Az 1979 óta működő Gozo Channel Company vállalat helyett a kormányzat 2011-től új üzemeltetőt tervezett megbízni a forgalom bonyolításával, 2012 júliusában még előbbi működtette a kompközlekedést.

Modern hajóközlekedés

Málta a Földközi-tengeren elfoglalt helye miatt fontos állomása volt az átkelő hajóknak. Kikötői római gályáktól kezdve a brit és amerikai repülőgép-hordozókig szinte minden hajótípust fogadtak. Legtöbb kikötője ma csak halászhajók, yachtok és csónakok horgonyzóhelye, nagyobb hajók a Nagy Kikötőben és a szabadkikötőben köthetnek ki. A Valletta Waterfront nemzetközi kikötője ma legalább 7 óceánjárót tud fogadni egyszerre, mediterrán körutak kedvelt állomása, sőt 2010-től kiindulópontja is. Szicília felé naponta van katamarán-összeköttetése.

A teherforgalom nagy részét a Nagy Kikötő és a birżebbuġai Freeport Malta bonyolítja. A partok előtti nemzetközi vizeken teherhajók sora várja, hogy az adriai-tengeri vagy olaszországi kikötők fogadják őket.

Haditengerészet

A P-61, 2005 óta a máltai haditengerészet zászlóshajója

Málta elhelyezkedése miatt az ókor óta fontos katonai támaszpont. A középkorig a földközi-tengeri kalózok elleni harc egyik kiindulópontja, ám időnként maguknak a kalózoknak is búvóhelye volt. A Szent János Lovagrend érkezésével az Oszmán Birodalom elleni harc egyik színtere lett. Kikötői indították a lovagok gályáit portyáikra, és látták partraszállni a támadó törököket. 1565-ben, a Nagy Ostrom idején a kikötőkben is harcok dúltak, majd a megszálló franciák elleni harc egyik fontos támogatója is a szigetet blokád alá vonó brit hadiflotta volt.

A 18. században épült az első hajójavító dokk a Nagy Kikötőben, ezzel kezdett kikötőhelyből kikötővé válni. A nagy fejlesztések azonban főként a brit megszállás idején következtek: 1814-ben a Nagy Kikötő lett a brit földközi-tengeri flotta főhadiszállása, amit komoly infrastrukturális fejlesztések, köztük négy szárazdokk építése (1848, 1871, 1899) követett. Az első világháborút hadi cselekmény nélkül vészelte át, ám a második világháborúban Olaszország hadba lépésének másnapján már bombázta a Nagy Kikötőt. 1941. július 26-án az olasz flotta megpróbálta a Nagy Kikötőben megtámadni a brit hajókat, ezt a parti tüzérség és a légierő meghiúsította. A tengelyhatalmak blokád alá vonták a szigeteket, ezután csak hadihajó-konvojoknak sikerült időnként utánpótlást biztosítani Málta számára. 1943-ban itt gyülekezett a szövetséges flotta a szicíliai partraszálláshoz. Ezután ismét brit flotta-támaszpont lett, és 1979-ig az maradt.

A brit haderőben szolgáló máltai csapatokból 1970 novemberében jött létre a Forzi Armati ta' Malta (Armed Forces of Malta, Máltai Fegyveres Erők) haditengerészeti része (Maritime Squadron), Isla központtal. 1977-ben új székhelyre költözött a florianai Hay Wharfra. 1980. április 1-jén létrejön a Fegyveres Erők 1. hadseregének kötelékén belül a Maritime Squadron. 2006. október 30 óta önálló hadtest. Ma 6 repülőgéppel, 5 helikopterrel és 12 hajóval (ebből 2 máltai gyártású) működik. Újabb 2 hajót várhatóan 2010-ben ad át az ausztrál gyártó. A haditengerészet több feladatot is ellát a parti őrségtől a kikötői rendfenntartáson, haltenyészetek őrzésén át a kutatási és mentési feladatokig.

Balesetek

Málta hatalmas tengeri forgalmához képest viszonylag ritkák a nagyobb hajóbalesetek, inkább jachtok és halászbárkák kerülnek veszélybe a viharokban. A leghíresebb baleset, amely ma már az ország történelmének része, Pál apostol hajótörése volt Xemxija közelében 60-ban. Amforák és egyéb emlékek tanúsága szerint azonban az ókorban nem voltak ritkák a hasonló balesetek. Mivel rengeteg külföldi tulajdonú hajó közlekedik máltai lobogó alatt, ezért Málta neve ennél jóval gyakrabban fordul elő a tengeri balesetek között, ám ezek döntő többségének nincs közvetlen köze az országhoz.

Halálos áldozattal vagy nagy kárral járó balesetek:

• 1916. április 27-én az HMS Russell német aknákra fut a szigetek partjai előtt. A legénység 126 tagja életét veszti, mintegy 600 embert sikerül megmenteni.
• A második világháborúban német vadászok elsüllyesztették a Royal Lady kompot
• 1948. október 30-án a viharos Comino-csatornán felborult egy luzzu, 23 utasa a vízbe fulladt.
• 1957-ben a Banċinu komp egy viharban elszabadult az mġarri kikötőből és Żewwieqa szikláira sodródott. Az egyetlen halálos áldozat a hajó éjjeliőre volt.
• 1969. szeptember: A görög Angel Gabriel tankhajó hatalmas viharba került és kettétört Málta legkeletibb pontján.
• 1994. február 3-án a szárazdokkban javítás alatt álló líbiai Um El Faroud tankhajón egy gázszivárgás miatti robbanásban kilenc munkás vesztette életét. A hajó roncsa ma Wied iż-Żurrieq partja előtt fekszik, kedvelt merülőhely.
• 2006. június 16-án a Szabadkikötőbe éppen behajózott madeirai Blumarlin teherszállító egyik mentőcsónakja a tengerbe zuhant, a legénység egy tagját megölve.
• 2010. október 11-én éjjel a török zászló alatt hajózó Ayhur KRK gabonaszállító elsüllyedt Málta partjai előtt. A 16 fős legénységet a Máltai Haditengerészet kimentette a hajóról.

Repülés

Gloster Gladiator Máltán

Málta légiközlekedése a brit katonai repülőterekkel kezdődött. Négy repülőtér épült: Luqa, Ta' Qali, Ħal Far és Kalafrana. 1940. június 11-én az első támadás a kalafranai repülőteret érte. A védelmet ekkor négy darab Gloster Sea Gladiator kétfedelű biztosította Ħal Far bázissal, júliustól Hawker Hurricane-ekkel erősítették meg őket. 1942 márciusában 15 Spitfire Mk V érkezett erősítésnek. A háború csúcsán kb. 200 repülőgép védte a szigetet. A bombázásokban a repülőterek Luqa kivételével súlyos károkat szenvedtek.

A háború után Kalafrana kivételével a repülőterek tovább szolgáltak: Ta' Qali és Ħal Far katonai, Luqa pedig polgári forgalomra rendezkedett be. A 60-as években a RAF bezárta a katonai repülőtereket. Ta' Qali repülőterét felszámolták, helyét nemzeti park, a Kézműves Falu és iparnegyed foglalja el. Ħal Fart 1967. augusztus 31-én zárták be, ezután 1978-ig amerikai támaszpont lett, majd Luqa átépítése idején polgári repülőtérként szolgált. Ma egyik kifutója versenypálya, a másik közút, területén menekülttábor áll.

A nemzetközi utasforgalmat kezdettől fogva a luqai Ajruport Internazzjonali ta' Malta bonyolította. A pályákat és az épületeket többször felújították, 1987 és 1992 között újat építettek helyettük. A repülőtér az Airport Council International Airport Service Quality Survey 2009 felmérése alapján a MIA 2009-ben Európa 4. legjobb repülőtere volt.

Az Air Malta egyik Airbus A320-asa

Air Malta

Málta nemzeti légitársasága az Air Malta, 1973. március 21. óta működik. 1992 óta cargo-részlege is van. Jelenleg 98%-ban állami tulajdonban van, 12 géppel közlekedik 50, többségében európai városba, köztük Budapestre. Az Association of European Airlines 2006-os felmérése szerint az Air Malta veszíti el a legkevesebb csomagot.

Helyközi hidroplánjáratok járnak Valletta és a gozói Mġarr, illetve helikopterek Luqa és a gozói repülőtér között.

Hivatkozások

• Málta történelme

Források

• Malta Transport Authority hivatalos honlap (angol nyelven). [2019. február 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. június 17.)
• Public Transport Association hivatalos honlap (angol nyelven). [2010. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
• Azzopardi, Nicholas: History of Malta Railway (angol nyelven) (PDF). [2011. július 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
• saját tapasztalatok (2009. szeptember)