Finnország közlekedése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Finnország közlekedése fejlett. A forgalmat az alacsony népsűrűség, a városok nagy távolsága és a hideg éghajlat befolyásolják.

2016-ban a közúthálózat teljes hossza 104 161 kilométer volt, ebből 77 989 kilométer főút. Az autópályák teljes hossza 779 kilométer.[1] Az úthálózat költségét a gépjárművekre és üzemanyagokra kivetett adókkal finanszírozzák.

Az ország legfontosabb légikikötője a Helsinki-Vantaa repülőtér, amelynek 2016-ban 17 millió utasa volt. Körülbelül 25 repülőtérről indulnak menetrend szerinti utasjáratok. A vidéki repülőterek támogatásban részesülnek.

Az 5865 kilométernyi vasútvonal fenntartásának éves költsége 350 millió euró.

A jégtörők 23 kikötő egész éves működését teszik lehetővé. Utasszállítás Helsinki és Turku között történik, ahonnan komp jár többek között Tallinnba, Mariehamnba, Svédországba.

Kötött pályás közlekedés[szerkesztés]

Vasúti közlekedés[szerkesztés]

2011-ben a vasúti hálózat hossza 5944 kilométer volt, ebből 3172 kilométernyi villamosított.[2] 2011-ben az utasok összesen 68,3 milliószor utaztak vasúton, 3882 millió kilométert téve meg.[2] Ugyanebben az évben a teherforgalomban 34,8 millió tonna árut fuvaroztak.[2]

Az utasszállítást az állami tulajdonú VR végzi. A legtöbb személyszállító vonat a helsinki főpályaudvarról indul vagy ide érkezik, és a vasúti hálózat nagy része is a fővárosból indul. Helsinkiből a főbb városokba (Jyväskylä, Joensuu, Kuopio, Oulu, Tampere, Turku) nagysebességű Pendolinók közlekednek. A Pendolino-hálózatot modern intercity-k egészítik ki.

Villamosvonalak[szerkesztés]

Új Škoda Artic villamos Helsinkiben

Finnországban három városnak volt villamosvonala (Helsinki, Turku és Tampere), de csak Helsinkiben maradt meg. A tamperei villamosok üzemeltetését 1957 szüntették meg, a turkui villamosokét 1972-ben.

2016. novemberben a tamperei városi tanács új villamoshálózat építését hagyta jóvá. Az építkezés 2016 végén kezdődött el, befejezése 2021-re várható. Turku szintén tervezi egy új villamosrendszer bevezetését, de döntés még nem született.

Helsinkiben összesen 13 villamosvonal van, melyeknek összes hossza 112,3 km. Ebből 91,2 kilométer közvetlenül az utasforgalmat szolgálja, a többi pedig tartalékvonal vagy a depókon belüli közlekedést biztosítja. Évente 57 millió utas utazik villamossal.[3][4]

Közúti közlekedés[szerkesztés]

Finnország közúthálózata. Zöld = autópálya, vörös = I. osztályú főút, sárga = II. osztályú főút. A fekete pontok a 12 legfontosabb városi régiót jelölik.

Finnországban a legnépszerűbb a közúti közlekedés, különösen a falusi régiókban, ahova nem ér el a vasúti hálózat. 2016-ban a közutak teljes hossza 77 989 kilométer volt, ebből 50 745 kilométer szilárd burkolatú.[1] A főutak hossza több mint 13 466 kilométer.[1]

Autópályák[szerkesztés]

A közúti forgalom 64%-a a főutakon zajlik,[1] amelyeket I. osztályú (finn nyelven valtatie, svéd nyelven iksväg’) és II. osztályú (finn nyelven kantatie, svéd nyelven stamväg) főutakra osztanak. Autópályákat az 1960-as évek óta építenek az országban, de ezek ritkák, mert a forgalom mérete nem indokolja a további építéseket. Az autópályák összes hossza 881 kilométer.[1] A leghosszabb útvonalak: HelsinkiTurku (1-es főút/E18), HelsinkiTampere (3-as főút/E12), HelsinkiHeinola (4-es főút/E75) és HelsinkiHamina (7-es főút/E18). A világ legészakibb autópályája Finnországban található Keminmaa és Tornio között (29-es főút/ E8).

Finnországban nem kell útdíjat fizetni.[5]

Sebességkorlátozás[szerkesztés]

A sebességkorlátok évszaktól függően változnak; az autópályákon a maximális megengedett sebesség nyáron 120 kilométer/óra, télen 80 kilométer/óra. A főutakon a sebességkorlát rendszerint 100 vagy 80 kilométer/óra. A városokban a sebességkorlát 30-60 kilométer/óra között van. Ha semmilyen korlátozás nincs kiírva, akkor az általános korlát lakott területeken 50 kilométer/óra, azon kívül pedig 80 kilométer/óra.[6]

Járművek[szerkesztés]

2013-ban 4,95 millió gépjárművet tartottak nyilván, ebből 2,58 millió személygépkocsi. Az autók átlagos életkora (a múzeumi darabokat nem beleértve) tíz év feletti[7] 2016-ban a leselejtezett személygépkocsik átlagos életkora 20,2 év volt; ez 2000-ben még 18 év volt, és azóta folyamatosan növekedett.[8] 2015-ben 123 476 új gépjárművet regisztráltak Finnországban; ebből 108 812 személygépkocsi. Évente mintegy 550 000–600 000 használt autó eladására kerül sor.[9] 2011-2014 között a legtöbb eladott autó Volkswagen márkájú volt, az összes eladott új autó 12%-a.[10]

Tömegközlekedés[szerkesztés]

Expressbussi Kampissa.JPG

Az autóbuszokat leginkább magáncégek üzemeltetik, amelyek szerte az országban szolgáltatnak. Az ExpressBus hálózata minden nagyobb városban és fontosabb falusi régióban jelen van, ugyanúgy a OnniBus „fapados” buszhálózat. Az autóbusz állomásokat a Matkahuolto üzemelteti.[11]

A helységeken belüli buszszolgáltatást a városi tanács elég szigorúan szabályozza. Számos tanácsnak saját üzemeltető cége van, például a Tampere City Transit (TKL), amely néhány autóbuszvonalat üzemeltet kereskedelmi alapon versenyezve a magánszolgáltatókkal. A regionális buszjáratokat a régió igazgatása szabályozza, hogy megvédje a régi szolgáltatókat, ami kartellhelyzethez vezetett (ilyen például a TLO Turku régióban, de vannak erős regionális szabályozó testületek is, mint például a Helsinki közlekedési hatóság (HSL/HRT), amely tender szokott kiírni az útvonalakra. A 2010-es évek után ez lesz az általános szabály.

Balesetek[szerkesztés]

2015-ben a személyi sérüléssel járó közúti balesetek száma 5185 volt; a halálos balesetek száma 270, ami 10 000 lakosra vetítve 4,9 halálesetet jelent.[12] A lakosság számának arányában a közúti balesetben elhunytak száma az európai átlag alatt van. A közlekedés biztonsága az 1970-es évek óta javuló tendenciát mutat, akkor még évente több mintezer ember halt meg közúti balesetben.[13]

Vízi közlekedés[szerkesztés]

Tengerjáró hajó a helsinki kikötőben

Finnország víz útvonalainak a hossza a tengerpart menti vizeken mintegy 7600 kilométer, a folyóvizeken, csatornákon és tavakon pedig 7900 kilométer. A Saimaa-csatorna a Saimaa-tavat és ezáltal Finnország belső vízi útjainak jelentős részét köti össze a Balti-tengerrel. A csatorna alsó részét, amely Oroszországban található Viborgnál, Finnország béreli az orosz államtól. Az eredeti egyezmény a Szovjetunióval 1963-ból származik.[14]

A legnagyobb általános kikötő a HaminaKotka. A helsinki kikötő bonyolítja a legnagyobb utasforgalmat, de a teherforgalma is jelentős.[15] A szállított teheráru tonnája szerint az öt legforgalmasabb kikötő HaminaKotka, Helsinki, Rauma, Kilpilahti és Naantali.[16]

Télen a forgalom biztosítására 23 kikötőben jégtörőket használnak. A Botteni-öböl kikötőiben a jégtörőkre évente átlagosan hat hónapig van szükség, míg a Finn-öbölben csak három hónapig.[17]

Észtországgal és Svédországgal gyakori kompjáratok biztosítják az összeköttetést. A Balti-tengeri tengerjáró hajók rendszeresen betérnek a helsinki kikötőbe.

Légi közlekedés[szerkesztés]

Az ivalói repülőtér

Finnországban 148 repülőtér van, ebből 74 szilárd burkolatú kifutópályával.[18] 21 repülőtérről menetrend szerinti utasszállító repülőgépek indulnak. A legnagyobb a helsinki nemzetközi repülőtér, a második legnagyobb Ouluban található.[19] A nagyobb repülőtereket az állami tulajdonú Finavia üzemelteti. A belföldi forgalmat kiszolgáló legnagyobb légitársaságok a Finnair, Nordic Regional Airlines és Norwegian Air Shuttle.

A helsinki nemzetközi repülőtérről menetrendszerű járatok indulnak többek között Bangkokba, Pekingbe, Kantonba, Nagojéba, New Yorkba, Oszakába, Sanghajba, Hong Kongba és Tokióba. Helsinki főköri fekvése optimális a Nyugat-Európát a Távol-Kelettel összekötő útvonalak szempontjából.[20]

Nemzetközi járatok indulnak még a Kokkola-Pietarsaari repülőtérről, a Mariehamni repülőtérről, a Tampere-Pirkkala repülőtérről, a turkui repülőtérről és a vaasai repülőtérről.

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. a b c d e Finnish Road Statistics 2016. Helsinki: Finnish Transport Agency (FTA). 2017. = Statistics from the Finnish Transport Agency, ISBN 978-952-317-413-9 Hozzáférés: 2017. nov. 23.  
  2. a b c Finnish Railway Statistics 2012. Helsinki: Finnish Transport Agency. 2012. ISBN 978-952-255-176-4  
  3. By tram. www.hel.fi. City of Helsinki (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)
  4. Helsinki, tram track network. www.raitio.org (Hozzáférés: 2017. nov. 23.) arch
  5. Guide to Driving In Finland - Drive Safe in Finland. www.rhinocarhire.com (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)
  6. The Official Travel Guide of Finland. www.visitfinland.com
  7. Liikenteessä olevien ajoneuvojen määrä kasvaa tasaisesti – 5 miljoonan raja lähellä. www.trafi.fi (2014. jan. 30.)
  8. Average scrapping age of passenger cars. www.autoalantiedotuskeskus.fi (2017. jan. 30.) (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)
  9. New Car Sales. www.autoalantiedotuskeskus.fi
  10. Tämä auto oli Suomen myydyin vuonna 2014 - tarjolla kaikki käyttövoimaversiot. www.iltasanomat.fi
  11. Long Distance Bus & Train Services in Finland. www.expat-finland.com (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)
  12. Road Safety Annual Report 2017. (hely nélkül): OECD. 2017. ISBN 9789282108208  
  13. Finnish Annual Road Safety Review 2013. www.trafi.fi (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)
  14. Saimaa Canal. www.gosaimaa.com (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)
  15. Lauri Kiiskinen: Security Threats of the Roro-ships in the Gulf of Finland. publications.theseus.fi (2013) (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)
  16. Statistics on International Shipping. Helsinki: Finnish Transport Agency. 2016. ISBN 978-952-317-270-8  
  17. Climate change creates new prerequisites for shipping. ilmasto-opas.fi (Hozzáférés: 2017. nov. 23.) arch
  18. The World Factbook: Finland. www.cia.gov. CIA (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)
  19. Matkustajat 2016. dxww91gv4d0rs.cloudfront.net. Finavia (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)[halott link]
  20. Helsinki ja Lappi vetivät Finavian lentoasemaverkoston uuteen matkustajaennätykseen. www.finavia.fi. Finavia (Hozzáférés: 2017. nov. 23.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Transport in Finland című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.