Észtország közlekedése

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Észtország közlekedését nagyrészt utak és vasútvonalak biztosítják.

Úthálózat[szerkesztés]

Észt főutak és E-utak

Országutak[szerkesztés]

Az észt úthálózat gerincét az országutak adják. Teljes hosszuk 16 489 km (az összes út 28%-a), 67%-uk aszfaltozott.[1] Fontosságuk alapján négy csoportra osztják őket:

  • főutak (1607 km)
  • alaputak (2406 km)
  • másodlagos utak (12 476 km)
  • helyi utak (18 455 km)


Főutak
Szám E-út Útvonal Hossz (km) Megjegyzések
1 E20 TallinnNarva 211 gyorsforgalmi út a Tallinnból kivezető szakaszon 80 km-en át, valamint Kukruse és Johvi közt 7 km-en át.
Szentpétervár felé az orosz M11 autóútban folytatódik.
2 E263 Tallinn–TartuVõruLuhamaa 291 gyorsforgalmi út a Tallinnból kivezető szakaszon 40 km-en át, valamint Mao közelében 6 km-en át.
Tallinnból kiindulva délkeleti irányban szeli át az országot, és becsatlakozik a 7-es országútba.
3 E264 Jõhvi–Tartu–Valga 216 Valgától Rigáig a lett A3-as útban folytatódik.
4 E67 Tallinn–PärnuIkla 193 gyorsforgalmi út a Tallinnból kivezető szakaszon 14 km-en át
Iklától Rigáig a lett A1-es útban folytatódik.
5 Pärnu–RakvereSõmeru 184 Pärnuból Paidén áthaladva Rakvere közelében csatlakozik az 1-es országúthoz
6 Valga–Uulu 125 Pärnuból Kilingi-Nõmmén keresztül Valgáig
7 E77 RigaPskov 22 rövid szakasz Délkelet-Észtországban Missón át; az orosz A212 és a lett A2 útban folytatódik
8 E265 Tallinn–Paldiski 49 Keilán át, a Keila-Paldiski szakasz az E265 út része, komppal áll összeköttetésben Kapellskärral
9 ÄäsmäeHaapsaluRohuküla 81 kompösszeköttetés Rohuküla és Hiiumaa között
10 RistiVirtsuKuivastuKuressaare 144 komp Virtsu és Kuivastu (Muhumaa) között
11 E265 Tallinni körgyűrű 38
92 Tartu–Viljandi–Kilingi-Nõmme 130

Elektromos töltőállomások hálózata[szerkesztés]

Észtország a világ első országa, ahol az egész országra kiterjedő, az állam által fenntartott töltőállomás-hálózatot épített ki elektromos autóknak.[2] A 165 gyorstöltő állomást a CHAdeMO-szabványnak megfelelő konnektorokkal látták el. Töltőállomások az ország teljes területén találhatóak, a szigeteket is beleértve, a legnagyobb távolság az egyes állomások közt 40–60 km. A töltőállomások egy okostelefonra készült mobilalkalmazás segítségével is megtalálhatóak (jelenleg csak Androidon érhető el). A viszonylag sűrű hálózat és a gyors, 30 perces töltés lehetővé teszi az egész ország bejárását elektromos autóval. A rendszer egyedülálló foglalási lehetőséget és számos különböző tarifát kínál[3] Észtország ezzel Európa élvonalába került elektromos autózás terén, bár Norvégiában magasabb az elektromos járművek száma (Észtországban ezer lakosra 1, Norvégiában 4 elektromos autó jut).[2]

Vasúthálózat[szerkesztés]

  • összesen: 900 km, csak nyilvános vasútvonalak (1200 km az ipari vágányokkal együtt)
  • széles nyomtávú: 900 km 1520 vagy 1524 mm (133 km villamosítva)

Vasúti kapcsolat a szomszédos országokkal[szerkesztés]

Villamos[szerkesztés]

A főváros, Tallinn közútivasút-hálózatának története 1888-ig, a lóvasutak indulásáig nyúlik vissza. Az első vonal villamosítására 1925. október 28-án került sor. Az első villamos szerelvényeket a tallinni Dvigatel gyártotta a második világháború előtt, majd pár évig a háború után is, az utolsót 1954-ben. Az 1920-as, 1930-as években gázüzemű villamosokat is használtak. 1955 és 1988 között német gyártmányú villamosok voltak használatban. Összesen húsz LOWA T54-B54 villamos (1955 februárjától 1977 márciusáig), tizenegy Gotha T57-B57 (1958 januárjától 1978 júniusáig), öt Gotha T59E-B59E (1960 júniusától 1980 februárjáig), tizennégy Gotha T2-62 és B2-62 (1962–1981 között) és ötven Gotha G4 villamos (1965 januárjától 1988 októberéig) közlekedett a városban. Az első, csehszlovák gyártmányú ČKD Tatra T4SU villamos 1973-ban érkezett, a típust ez év májusától 2005 szeptemberéig használták, összesen 60 darabot. Az első KT4SU 1981-ben érkezett Tallinnba, és március 10-én kezdték használni. 2007-ben ötvenhat KT4SU és tizenkét KTNF6 volt használatban (újraépített KT4SU-k, tíz helyi, egy Gerából és egy Erfurtból), valamint huszonhárom KT4D (tizenkettő Gerából, hat Cottbusból, egy Frankfurt an der Oderból és öt Erfurtból). 2007-ben a város négy villamosvonallal rendelkezett, az ötödiket 2004-ben kihasználatlanság miatt megszüntették, a 6-ost javítások idején ideiglenesen használják még.

Kikötők[szerkesztés]

Észtország 45 kikötővel rendelkezik, ezek pár kivételtől eltekintve mind a Balti-tenger partján találhatóak. A legnagyobb kikötők: Muuga (Tallinn közelében), Tallinn (számos kikötő), Paldiski, Kunda, Pärnu és Sillamäe.

Kereskedelmi flotta[szerkesztés]

  • összesen: 50 hajó (1000 bruttó regisztertonna vagy afölötti) összesen, hordképesség 306 264 bruttó regisztertonna / 293 083 tonna
  • Hajók típus szerint (1999-es becslés):
    • Ömlesztettáru-szállító: 3
    • Teherhajó: 20
    • Kombinált áruszállító: 1
    • Konténerhajó 5
    • Olajszállító: 2
    • Gördülő rakományt szállító: 13
    • Rövid távú tengeri személyszállító: 6

Repülőterek[szerkesztés]

Aszfaltozott futópályával[szerkesztés]

  • összesen: 13 (2013)
  • 3047 méternél hosszabb: 2
  • 2438–3047 méter: 8
  • 1524–2437 méter: 2
  • 914–1523 méter: 1[4]

Észtország legnagyobb reptere a Lennart Meri Tallinn Airport.

Csővezetékek[szerkesztés]

  • földgáz: 859 km (2007)

Vízi útvonalak[szerkesztés]

  • 320 km egész évben hajózható

Jelenleg használt vízi útvonalak:

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Transport in Estonia című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.