Paldiski

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paldiski
Paldiski vasútállomása
Paldiski vasútállomása
Paldiski címere
Paldiski címere
Paldiski zászlaja
Paldiski zászlaja
Közigazgatás
Ország  Észtország
Megye Harjumaa
Polgármester Kaupo Kallas
Irányítószám EE-76806
Körzethívószám (+372) 0674
Népesség
Teljes népesség 4372 fő (2010) +/-
4085 fő (2011. dec. 31.)[1] +/-
4163 fő (2014. jan. 1.)[2] +/-
4056 fő (2015. jan. 1.)[3] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+2
Elhelyezkedése
Paldiski (Észtország)
Paldiski
Paldiski
Pozíció Észtország térképén
é. sz. 59° 21′, k. h. 24° 03′Koordináták: é. sz. 59° 21′, k. h. 24° 03′
Paldiski weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Paldiski témájú médiaállományokat.

Paldiski (svédül: Ragövik, németül: Rogerwiek, oroszul: Балтийский Порт/Baltiszkij Port) kikötőváros Észtországban, a Finn-öböl partján, a Pakri-félszigeten. Közigazgatásilag a városhoz tartozik a Suur-Pakri és Väike-Pakri sziget.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Észtország északnyugati részén, a Finn-öböl és a Balti-tenger partján, a Pakri-félszigeten fekszik. Tallinntól 50 km-re, nyugatra található.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az elhagyatott paldiski szovjet haditengerészeti bázis parancsnoksága 1999-ben

A települést a svédek alapították a 17. századba. A nagy északi háborúban 1710-ben orosz fennhatóság alá került. 1716-ban I. Péter nagyszabású tengeri erőd és hadikikötő építésébe kezdett. 1870-ben épült ki a várost Szentpétervárral összekötő vasút. Lakosságát 1940-ben, az első szovjet megszállás idején kitelepítették a Paldiskiba tervezett haditengerészeti támaszpont miatt. 1944-ben a németek nagy részét felégették.

A hidegháború évtizedeiben zárt város volt az ott található haditengerészeti bázis miatt. A bázis egyik legfontosabb objektuma az atomtengeralattjárók személyzetének kiképző központja. Emellett Paldiskiban felépítettek egy üzemanyag-feltöltő bázist az atomtengeralattjárók számára, emellett kikötőhely volt kisebb rakétás gyorsnaszádok számára, továbbá a városban működött egy katonai kórház is. A 22 hektárt elfoglaló, a várostól távolabb, mintegy 2 km-re északkeletre található paldiski kiképző központ a legnagyobb ilyen jellegű létesítmény volt a Szovjetunióban. Az oktató központban egy 667B Murena és egy 659 típusú atomtengeralattjáró makettje volt felépítve, mindkettő működő atomreaktorral. A központ két atomreaktorát 1989-ben állították le véglegesen, de a képzés egészen 1993-ig folytatódott az objektumban. 1994-ben, a szovjet csapatok kivonulásakor a reaktorokból kiemelték a fűtőelemeket és 1994 októberéig elszállították Oroszországba. Paldiskiból 1994. augusztus 31-ig távoztak az orosz csapatok, de a reaktorok és a berendezések leszerelésére egy pár száz fős kontingens ott maradt. Az orosz katonák 1995 októberében távoztak végleg, ekkor került a központ észt ellenőrzés alá. A romos épületeket napjainkra lebontották és a területet megtisztították a nukleáris szennyeződésektől. A két ottmaradt, kiürített atomreaktor főlé egy vasbeton védő építményt (szarkofágot) emeltek.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet időszakban 16 ezer fős katonai személyzetnek adott otthont a város. A szovjet csapatok kivonulásakor az oroszok nagy része elhagyta a várost, így az 1990-es években csaknem felére csökkent a lakosságszám. Sok nyugdíjas orosz katonatiszt azonban a városban maradt, így a z 1990-es évek közepén a lakosságának 24%-a volt észt. Lakossága 2015. január 1-jén 4056 fő volt. Az orosz lakosság aránya időközben 50% körülire csökkent, az észtek aránya 30% fölé emelkedett.

Ismert emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Amandus Adamson (1855–1929) észt szobrász és festő, aki Paldiskiben élt és alkotott

Látnivalói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Györgyről elnevezett ortodox templom;
  • Öszvér-dombok (Muula mäed): az I. Péter cár által kezdeményezett és a 18. század második felében felépült erődítés és várárok maradványai;
  • A várostól északra állnak a Pakri-félsziget csúcsán egy 18. századi körbástya (víztartály), egy 54 méter magas világítótorony (Észtország legmagasabb világítótornya) és az első világháborúból származó betonbunkerek;
  • Természeti szépségei közül megemlítendő a 25 méteres sziklafal, mely közvetlenül a szovjet katonai zóna romjai mellett „omlik” a tengerbe; ill. a védett Pakri-sziget (Pakri saar);

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]